Debreceni Innovációs Központ

A Debreceni Egyetem új Innovációs Központja az egyetem inkubátorházaként fiatal kutatók és startup cégek számára biztosít hátteret, ahol az elméleti kutatástól a prototípus gyártásig készülnek projektek. A BORD Építész Stúdió tervei alapján megvalósult épület flexibilis kialakításával igyekszik hosszú távon is inspiratív környezetet biztosítani az innovatív munkához.

A projekt azzal a speciális programmal indult, hogy az épület kialakítása minden tekintetben a kutatás sikerét kell szolgálja, megfelelő környezetet biztosítva a startupok számára a kísérletezéshez, technológiai fejlesztésekhez. Az effajta alkotásnak pedig az elmélyült egyéni kutatómunka éppúgy része, mint az információ megosztása, az inspiráló együtt gondolkodás. Az épület áttekinthető struktúrájával elsősorban ezt a funkcionális igényt törekszik kielégíteni.

Bordás Péter, az épület vezető tervezője elmondása szerint mindezt úgy szerették volna elérni, hogy egy végtelenül egyszerű épületformát hoznak létre, ami képes befogadni a különböző léptékű és tevékenységi körű irodákat. Egy olyan egyszerű épületet, aminek a központi tereiben minden ott dolgozó találkozni tud egymással, inspirálódni a másik munkájából, reflektálni egymás ötleteire.

Az épület funkcionális felépítése egy kisvároséhoz hasonlatos, míg szerkezeti rendszerét a tervező egy nagy teherbírású polcrendszerhez szereti hasonlítani. A gyártásra tervezett terek a földszinten találhatók, maximálisan kihasználva a telek beépíthetőségét. Funkcionális szempontból logikus ez az elhelyezés, hiszen ide kerül minden olyan nagyméretű gép, amit gyártáshoz használnak a beköltöző vállalkozások. A nagy teherbírású, masszív vasbeton szerkezet képes befogadni a különlegesebb igényű kutatási és fejlesztési tevékenységeket is. Az üzemként működő szintet az anyagmozgatás szempontjából is célszerű volt ide helyezni, praktikusan egy szervízút övezi.

Az alsó szint vasbeton és acél szerkezetei adják a szilárd alapot a felső két emelet acél oszlopokon nyugvó fa födémei számára. A középső szint működik "főtérként", ez az a szint, ami megadja a lehetőséget a "keveredésre". Itt találhatók a közösségi funkciók: az étkező-, pihenő-, tárgyaló- és coworking területek. Ez a találkozópont, vagyis ez az információcsere helyszíne, amely központi szerepet kap az épületben. Ehhez az acél szerkezetet választották a tervezők, amely filigrán módon nagy fesztávok áthidalására képes. A tér kialakítása súlypontok nélküli, légies. Hasonló szerkezetű, de némileg kötöttebb alaprajzú legfelső szint, ahol a kutatói irodák helyezkednek el, itt zajlanak a IT és egyéb számítógépes kutatások.

A felső szinteket minden oldala mentén terasz és üvegfalak veszik körül. A teraszfödém külső éle mentén található, fentről és lentről függőleges síkban mozgatható háromszögletű árnyékoló ponyvák adják a homlokzat játékos megjelenését. Ez egyúttal, ahogy Bordás Péter fogalmaz, egyfajta klimatikus pufferzónaként is funkcionál az épület körül: nem csak a belső irodatereket védi a hőterheléstől, hanem a teraszokat is, így az egész épület körül van egy bejárható zóna, ami mégis a külső "hártyán" belül marad. A tervező meglátása szerint egy épületnek mindig dinamikusnak kell lennie, és ebben az esetben, amikor a befoglaló forma egy egyszerű téglatest, ezt a dinamizmust az árnyékoló rendszer formavilágával, mozgásával sikerült megteremteni – kívülről.

Belülről ugyanis maga a szerkezet teszi dinamikussá a tereket. A látszó szerkezetekkel nem a loft-hangulat kialakítása volt az elsődleges cél, hanem a változtathatóság. Az épület hálózatszerű alaprajzi szerkesztésének köszönhetően bármely raszter szabadon formálható. Így a vertikális közlekedés is szintenként különböző helyekre lett pozícionálva, mely megkerülhetetlenné teszi a "főtéren" való áthaladást. Az acél tartószerkezet és a fa födémek izgalmas részletmegoldásokat eredményeznek, utóbbi raszterrendszere pedig azt is lehetővé teszi, hogy ha egy bérlő saját lépcsőt szeretne beépíteni, azt bárhol megteheti.

De nem csak a szerkezeti elemek láthatóak a belső terekben, hanem a gépészet is – a csövek és vezetékek – amely így hozzáférhetővé válik a felhasználók számára, könnyen javítható, vagy akár a kutatás-fejlesztés speciális igényeihez is igazítható. Ezt a flexibilitást szolgálja az is, hogy maguk a gépészeti berendezések az épület mellett kialakított mesterséges dombban kaptak helyet, így azok anélkül javíthatóak vagy lecserélhetőek, hogy a házat szét kellene bontani. Jelenleg levegő-víz hőszivattyú és hővisszanyerős szellőzés biztosítja a belső komfortot, de ezek a technológia fejlődésével még korszerűbb berendezésekre lesznek cserélhetőek a jövőben, ha igény van rá. A hőszivattyúk elektromos energiával való ellátására a tetőn elhelyezett napelemek szolgálnak.

A fa födém a hazai kontextusban innovatív megoldásnak számít, de a BORD tervezőinek már van tapasztalata ezen a téren egy korábbi svájci megbízásnak köszönhetően. Azt azonban Bordás Péter is megjegyezte, hogy az acél és fa kombinációja tartószerkezeti szempontból komoly odafigyelést és szoros együttműködést igényelt az építész és a tartószerkezettervező között, de megérte a ráfordított extra munkaórákat. A végeredmény így – a látszó szerkezeti és gépészeti elemekkel – egy olyan high-tech házat eredményezett, melyre kifejezetten büszke a tervezője.

Az Innovációs Központot 2021-ben adták át, azóta használatba is vették a különböző startupok és egyéb cégek. Arra a kérdésre, hogy milyenek a visszajelzések, szeretik-e a felhasználók az épületet Bordás Péter első kézből tud megnyugtató választ adni, hiszen saját debreceni irodájuk is ide költözött. A közösségi terek működnek, a teraszokon rendszeres a találkozás a más-más irodához tartozó munkatársak között. A mai igényeket kielégíti a kellően flexibilis ház – azt pedig, hogy hosszú távon is visszaigazolódik-e mindez, majd az idő megmondja.