Nézőpontok/Kritika

Denevér az Istvánmező fölött

1/2

Simaorrú denevér, forrás: Wikipédia

?>
Simaorrú denevér, forrás: Wikipédia
?>
1/2

Simaorrú denevér, forrás: Wikipédia

Denevér az Istvánmező fölött
Nézőpontok/Kritika

Denevér az Istvánmező fölött

2012.08.17. 13:11

Cikkinfó

Szerzők:
Bardóczi Sándor

Vélemények:
20

Dosszié:

Az istvánmezei pályázaton valódi, nem várt, értékes és előremutató eredmény született. De ahogyan ez lenni szokott, nem pontosan úgy, ahogyan ez egy normális országban elvárható lenne. Ez az eredmény pedig szép lassan elsikkad a tervpályázati visszásságok miatt kirobbant polémián. Ne hagyjuk! Ahogy Pásztor Erika Katalina fogalmazott: „Az nem lehet!". Bardóczi Sándor írása.

A bőregér egy, az éjjeli sötétben is kiválóan tájékozódó, röpképes állat. Azt már kevesebben tudják, hogy ismerős terepen nem pusztán a fejlett hallószervére, hanem emlékképeire is hagyatkozik. Ha egy denevér repülésének útjába azt akadályozó tárgyat teszünk, a denevér kitér a tárgy elől. Ez eddig „normális". A furcsaság akkor következik be, ha az emlékkép denevér általi rögzítése után a tárgyat elvesszük. Ugyanis a denevér ebben az esetben is kikerüli a nagy semmit, mert emlékszik rá, hogy volt ott valami akadályozó tényező.

 

Simaorrú denevér, forrás: Wikipédia
1/2
Simaorrú denevér, forrás: Wikipédia

 

 

Nem csak a denevér viselkedik így: mi, emberek is hajlamosak vagyunk előfeltételezni akadályokról, hogy mozdíthatatlanok, nem megkerülhetőek. Így néha a problémamegoldásban eleve mozdíthatatlan tényezőnek állítunk be olyan dolgokat, amelyekről csak a zsenik, a „deviánsok", képesek bebizonyítani, hogy az akadály a rendszerből akár el is távolítható. Többek között a nagy áttörések is így születnek valahogy a képzetem szerint a tudomány és a technika világában.

<<A „továbbsűrítés" szerencsés.>> Ez olvasható például a csonka-ötletpályázaton legmagasabbra értékelt II. díjas pályamű (Pomsár és Társai Építész Iroda) értékelésében. Meg kell hogy valljam, ez a mondat teljesen leverte volna nálam a biztosítékot, ha az „szerencsére" már nem lett volna amúgy is leverve a kizárási mizéria és a tervpályázati rendelet nyilvánvaló megsértése miatt. A zsűrivel ellentétben nem hiszem ugyanis, hogy ez a mondat helytálló és nem csak az utólagos önigazolás végett született! Már azt eleve megdöbbenéssel fogadtam, hogy a kiíró állít (két stadion kell!) és nem kérdez (átépíthető-e értékei megőrzése mellett korszerűen a Puskás vagy nem?) egy ötlet(!)pályázaton. Megvallom először arra gondoltam, az ötletpályázat be fogja bizonyítani, hogy azon a területen normálisan nem fér el egy másik stadion. A reveláció akkor jött, amikor nem csak ez tény nyert bizonyosságot, hanem az is, hogy a normális megoldást gátló akadály egyszerűen csak elvehető a „denevér útjából".

A II. díjas, legnagyobb pontszámot kapott pályázati anyagnak van számos szimpatikus gondolata (pl. a MÁV közlekedés integrálása az Olimpiai Központ feltárásába, a Hajós Alfréd tervezte Millenáris Velodrom belső területének utcai tömegsportokat kielégíteni igyekvő gondolata), de nem írja felül az állító módot és meglehetősen pazarló módon telepít a területre fenntarthatatlan létesítményeket: bebetonozza azt a szellemvárost, ami a térség mai használatára is jellemző. Csakúgy, teszem sietve hozzá, mint megannyi versengő társa, akik sokkal inkább a stadion formai megoldásaival, látványaival, madárperspektívájával voltak elfoglalva, semmint e városrész problematikus kérdéseivel, békaperspektívából. Ezzel együtt teljesen igazságtalan lennék, ha nem írnám le minden udvariaskodási gesztus nélkül: egy csomó járulékos funkcionális ötlet remek, érdemes gondolatokat tartalmaz. De ha az Istvánmező-paradoxon megoldása ezen a főcsapáson (két stadion) folytatódik tovább, úgy a városlakói, „laikus" (ha tetszik szavazópolgári) ellenérzés – teljes joggal – fokozódni fog e kiemelt projekt kapcsán, ez pedig nem először vezetne az egyébként létező probléma megoldásának fényévekre történő elodázása felé a politikai vetésforgóban, nem először vetne rossz fényt az építész társadalom egészére még akkor is, ha pusztán végrehajtói egy központi akaratnak.

Véleményem szerint a következő történhetett egy I. számú képzeletbeli kormányülésen a „denevér repülése" közben. (Nem hiszem, hogy nagyon messze járnék az igazságtól, ezért engedjék meg nekem ezt az írói túlzást):

1. A miniszterelnök felveti, hogy mégiscsak tűrhetetlen, hogy egy akkora városban, mint Budapest, egyetlen csak félig használható, ráadásul balesetveszélyes lelátójú stadion van. Puskás Öcsi forog a sírjában (joggal), hogy egy fél-romot sikerült elnevezni róla. Bontsuk le, építsünk egy hozzá méltót.

2. A kinevezett kormánybiztos a kormány elé tárja az előzetes szakértői véleményt, miszerint a létesítmény „védett", amely miatt annak korszerű átépítése „megoldhatatlan", legalábbis olyan örökségvédelmi aknamező, amely a projekt gördülékeny lebonyolításának útjába könnyen akadályt gördíthet.

3. Jó, akkor építsünk mellé egy másik stadiont – jön a „megoldási javaslat", és a kérdést lezárva, a jól végzett munka elégedettségével át is tér a kabinet egy másik kérdésre, mondjuk az államadósság helyzetére.

4. Igen ám, hangzik még egy félénk kormánybiztosi „okvetetlenkedés", de félő, hogy a területen ez nem fér el megfelelő tájolással.

5. Oldjátok meg. Azért vagytok kinevezve. - zárja le a kérdést már picit ingerültebben a miniszterelnök.

6. A kormányhatározat tehát megszületik: kerüljön kiírásra egy városépítészeti ötletpályázat, amely az Istvánmező térségében a Puskás stadion védett tömbjének érintetlenül hagyása mellett egy korszerű, nagy befogadóképességű futball aréna elhelyezésére tesz javaslatot a környező funkciók rehabilitálása mellett.

A denevér útjában ott az akadály, érzékeny radarjával igyekszik azt kikerülni. Az építész társadalom persze picit húzza a száját, hogy miért ilyen lehetetlenek a feltételek, miért ennyire szűklátókörű a kiírás, miért nem bízzák a megoldást a pályázókra, miért kell ezt ennyire kötötten kezelni, miért ez most a legfontosabb kérdés, de alapvetően öröm és fény van az alagút végén, hogy végre megint van valódi tervpályázat, nem úgy, mint a Loki Stadion esetében. Aztán szépen mindenki előveszi a cipőkanalat és megpróbál beszuszakolni egy termetes monstrumot oda, ahova nem lehet. Ebben a játékban az sem számít, ha kelet-nyugati tájolású lesz a pálya, amelyben vélhetően egyetlen komolyabb nemzetközi mérkőzést sem lehetne lejátszani, az sem, ha borul a szintén védett Dromosz tengely. Az sem, ha teljes területet elborítja egy vasbeton lemez, hogy alá „OTÉK parkolók" kerüljenek ezrével egy tömegközlekedéssel állati jól megközelíthető helyen, fölé, alá meg csak a látványterveken elvegetáló zöldfelület épülhessen – talajkapcsolat nélkül. Az sem, ha bele kell gyalogolni a vasút telkébe, ahol a kisajátítás elvégzése a közismerten könnyű feladatok közé tartozik, amint azt a Kormányzati Negyed példája is bizonyítja. Születik tehát egy új stadion, amit jó esetben évi 10-szer töltene meg a nagyérdemű, de ha a tájolásról is beszélünk, akkor inkább csak 5-ször, megakoncertek alkalmával. Mert focira alkalmatlan. És megmarad egy rom: megvárjuk amíg összedől.

Aztán ennek ellenére valaki bebizonyítja, hogy a Puskás stadion értékeit (alappilléreit) meg lehet menteni úgy, hogy közben korszerű, behúzott lelátókat kap. Bebizonyítja, hogy a jelenlegi Puskás kontúrjain belül megoldható az új Puskás. Ez olyan szintű nem várt, pimasz húzás, mint amiről egy „másik sportágban" az „Öcsi" elhíresült. A konok védelmet feltörni, kicselezni, megforgatni. Máshogy tenni fel a kérdést és aztán válaszolni. Erre építeni stratégiát. Ráadásul ez a „pimasz csapat" bebizonyítja, hogy ezt a látens negyedet, amelyből közlekedési pozíciójánál fogva nyugodtan válhatna egy a belvárost részben tehermentesítő valódi városközpont, olyan szintű élettel lehetne megtölteni, amely egy teljesen más minőséget adna a környék egészének, befoltozna tályogos sebeket, amelyeket ma az Aréna egyedül sajnos nem tud megtenni. Ha lehet, ez a momentum urbanisztikai szempontból, összvárosi érdek szempontjából sokkal, de sokkal fontosabb, mint maga a stadionépítési vágy picit mosolyogni való mozzanata (ilyen magyar foci mellett). Nem stadiont, grundokat kéne építeni! Bele a szlömbe. Oda, ahol ezrével születnek ma is olyan gyerekek, akiknek az egyetlen egzisztencális kiugrási lehetőség a mélyszegénységből az élsport. Akik ezáltal motiválhatók. A jó foci minden országban a nyomornegyedekből jön, ahol még fű sem nő. Mindegy. Vissza a tárgyhoz. A Skardelliék, Nagy Béláék, Balogh Péter Istvánék által átgondolt milliőben bizony ezek a grundok akár elő is állhatnak a nagy stadion árnyékában, a tömegsport és a városi sportok is valódi teret kapnak, sőt teret kap a sporton túli világ is: monofunkciós negyedből egy polifunkciós kisváros lehetséges képe rajzolódik ki. Egy még kidolgozatlan, de igazán jónak tűnő irány.

Ezt a pályázatot, a jó megoldást alapjaiban felvázoló, bizonyító erejű pályázatot formai okokra hivatkozva, bontás után kizárják. Ha az Építészfórum nem közli le a főszerkesztőjének éles-szemű segélykiáltásával, akkor tán ügy sem lesz belőle, maximum etikai-fegyelmi, amely jogos lehet ugyan, mégis elveszi a teljes felületet a konkrét problémakörtől, nevezetesen a denevér és a terepasztal esetéről. Mert ha a Skardelli-féle csapat benyújtott pályázatával szemben nem találtak volna formai okot, valószínűleg még megvételt sem kap, mert volt bátorsága "nem megfelelni a kiírásnak", ez pedig ma nem divat. Hozzáteszem: réges-rég nem az. Végtelenül szervilis, bürokratikus közegünkben büntetendő cselekedet. A kormánybiztos és a mögöttes apparátus olyan szinten nem mer a kiadott kormányutasításnak ellene menni, hogy ilyen észérvek nem tántorítják el. Ez a denevér effektus. Pedig talán egy II. képzelt kormányülés, ezt teljes hittel mondom, így nézne ki a véleményem szerint:

1. A kormánybiztos röviden összefoglalja az ötletpályázat eredményeit, amiben kifejti, hogy lehet új stadiont is a területen elhelyezni, de vagy csak rosszul tájolva, vagy pedig az épített örökség sérelme mellett. Felhívja azonban a figyelmet rá, hogy a pályázat bebizonyította, az előzetes szakértői vélemények ellenére lehetséges az eredeti Puskás Stadion helyben történő megújítása és korszerűsítése új stadion építése nélkül.

2. A kormányfő szeme felcsillan: nagyszerű, győzött a magyar lelemény, ismét spóroltunk az adófizetők pénzén. Azért ezek a magyar építészek – minden látszat ellenére - nem teljesen hülyék.

A probléma pusztán az, hogy az a bizonyos kormánybiztos nem merne egy ilyen tartalmú előterjesztést megfogalmazni, mert az az I. számú kormányhatározat betűjével ellentétes. Inkább kapaszkodik. A székébe. A denevér tehát szépen kikerüli a terepasztalon felállított képzeletbeli akadályt, pedig az az akadály emberek, már nincs is ott…

Bardóczi Sándor

 

Vélemények (20)
vbencus
2012.08.26.
16:15

Kedves Sándor. Jó szöveg, jó olvasni. Jó, hogy az eddigi írások ismeretével született. ((Jó, hogy született ellenterv, mert van mibe kapaszkodni, de ne felejtsük el: a 2006-os pályázat pont erről szólt, azaz: adjunk tervjavaslatot a Puskás Stadion hasznosítására.)) De. Még jobb lenne ha több, a hazai építész szcéna különböző területeken dolgozó, meghatározó alakja is csatlakozna saját véleményével, gondolataival, meglátásaival. Még jobb lenne ha valahogy ez az ügy léptékének megfelelő nyilvánosságot kapna. Jó lenne látni hogy nem csupán néhány tíz építész pörög a témán egy szakmai oldalon, hanem valahogy át lehetne billenni a közösségi ingerküszöbön, és kirajzolódhatna hogy legközelebb mennyiben és hogyan működik az építés, fejlesztés, tervezés hazánkban jobban, értelmesebben. Erről nem lehet nem beszélni. Szerintetek milyen út vezetne előbbre? Hogyan, kik, milyen fórumon képesek arra, hogy nagyobb nyilvánosság előtt kezdeményezzenek pódiumbeszélgetéseket, vitákat, kiállításokat, bemutatókat, előadásokat, bármilyen párbeszédet újságban, tv-ben, rádióban.. Így csak idő kérdése hogy elsikkadjon az építészet mint társadalmi eszköz ügye. üdvözlettel: Varga Bence építész

bardóczi
2012.08.27.
09:51

@vbencus: Én úgy gondolom, hogy gyakorlatilag szinte minden építész szervezetnek (MÉK, BÉK, MÉSZ, KÉK, MUT, stb.) illetve az állami főépítésznek és Budapest főépítészének is van jól vagy rosszul kiépített kapcsolata az országos médiák, a minisztériumok, kormánybiztosok felé. A téma szerintem olyan közérdekű dolog, amit bármelyik országos média befogadna, sőt kapva kapna utána. Ha akarnak ebből nyilvános vitát generálni, megtehetik. A szünidő lassan véget ér. Akarják? Én örülnék neki...

desdicsávo
2012.08.23.
06:46

alapvetően egyet-értek a cikkel (bár ilyen léptékhez nem-értek, de vannak véleményvezérek, akik az orromnál fogva vezethetnek:) mindenesetre azt finomítanám, hogy mit és milyen pályázaton lehetne és szabadna kiírni-díjazni. ötletpályázat: mivel ötlet, ezért a feladatot minél lazábban kiírni -ergo a nyerteseket is ki lehet hozni úgy, hogy nem kell azt magyarázni, hogy az igaz, hogy a kiírásban az volt, de... a nem nyertesek meg morcogni fognak, de már fenhetik az egereiket az ötlet alapján kiírandó nem-ötlet pályázatra. így a nem-ötlet pályázatnál nem fordulhat elő az a nem ritka eset, hogy a kiírással tételesen ellenkező, jobb esetben (ilyen mikor is volt? mert csak simán kiírás ellenes nyertest szerintem garmadával lehetne sorolni...)az előírásokból fakadónál jobb épületet hoznak ki nyertesnek, ami miatt -tudom, csak bürokratamentalitással- jogosan morcoghatnak a nem-nyertesek. (denevérhasonlattal: kikerülik a nem látható akadályt és nekicsattannak egy másiknak, míg a "zseni"/deviáns denevér simán átrepül rajta! hát nem tudom: zseniből nem jut minden pályázatra, a deviánsságot jutalmazni meg nem szokott jóra vezetni...)

bardóczi
2012.08.23.
07:19

@desdicsávo: Szerintem itt most elérkeztünk (visszakanyarodtunk) ahhoz a tételhez, hogy miért is kell ötletpályázat? Szerintem azért, ami a nevében is benne van: az ötletért (amin lehet majd vitázni, finomítani.)

Sajnos a tervpályázatokról szóló korm. rendelet nem így gondolja: kvázi alig lebutított tervpályázatként kezeli ezernyi kötöttséggel (jogosultság, lebonyolítás, kiírási kötöttségek).

A stadionépítésért felelős kormánybiztos se így gondolja: a Kossuth rádióban elhangzott alákérezős PR riportban azt találta mondani, hogy "lebonyolítottunk egy ötletpályázatot, mert az építész szakma nagyon akarta".

Frászt! Szerintem az ötletpályázat lényege nem az, hogy valamely érdekcsoportnak koncot dobok, hanem az, hogy lebonyolítása során kiderüljön egy konszenzusos, ár-érték arányos, társadalmilag hasznos tervezési program, illetve hogy az addig tartó folyamatot kemény nyilvános viták kövezzék ki. Közpénzek elköltése esetén ez a minimum. Nem sikerült meglépni ezt a participatív szintet. Ismét.

zim
2012.08.23.
08:28

@bardóczi: Plusz az ötletpályázati szint a nagyközönség szintje. Ezeket a terveket lehetne és _kellene_ bemutatni széles körben és nyilvánosan, hogy megindulhasson a társadalmi párbeszéd a projektekről. (Ugye ez így van valahogy a tankönyvekben?)

Hartmann György Sándor
2012.08.23.
09:13

@bardóczi: Kedves Sándor! Téves az olvasotod (a sok építésszel együtt!). Az ötletpályázat lényege, hogy nem köti a kiírót a tervezői szerződés megkötésére, és minden tervjavaslat a birtokába kerül. Ez pályázati forma amely az amely megalapozhatja a tervezési program végleges megfogalmazását. (Mert azt is elfelejti a sok megrendelő és építész, hogy a tervezési program az amely a beruházás alapdokumentumát képezi, és nem az építész első, jól-rosszul odavetett vázlatterve - vagy egy ötletpályázatra beadott tervanyag.) És a kiírónak igen is, hogy lehetnek az ötlepályázaton is meghatározni olyan sarokköveket, amelyet az ötletpályázónak nem lehet túllépni! Ezért is nem értem Skardelli mesternek (akadémikus, stb., stb.) azt a kitüntetett védelmét - amit e honlapon lihegnek -, amikor Ő a páylazati anyagában kifejezetten eltért az ötletpályzati kiírás követelményeitől. Végül számora ebből a pályázatból egy csapódott le, megvalósíthatatlan az egész. (Hacsak nem lépnek túl a jelenlegi kereteken és a teljes Istvánmező átalakítását nem vonják be a feladatba. Mert hol lesz az a metró, amelyet figyelembe vesznek?, mikor lesz MÁV megálló?, mi lesz a Keltivel?, stb., stb. Mert aki már járt a sportaránáben egy taltháza eseményen az tudja, hogy a terület még ekkora létszám tisztességes kiszolgálására sem alaklmas! Hatástanulmányok meg minek - de tervpályázat az igen -, amelyek megalapoznák a kivánalmakat.) Ryhe Ui. Az természetesen más tészta, hogy az ötletpályázatban meghatározott két nagy stadion és a további létesítmények elhelyezésének követelménye eleve elhíbázott dolog volt. (De a sok előkészítésre - jó pénzen, de semmit sem érő - készített tanulmány semmibe vette a telepítési lehetőségeket. És mivel kormánydöntés született (azóta már törvény is) a két nagy stadion kialakiításra, a jó bürokrata mit tehetett, vakon követte a parancsot - mert kellő hozzáértése, az nem volt-, mert nem merte meglépni azt, hogy otthaggya a fenébe az egészet - mert mit csinál akkor, ha elveszti a hivatalt. (Egyébként ez utóbbi a szakmai felelősség körébe tartozik, mert igen is vannak olyan helyzetek, ki kell mondani, eddig és nem tovább!)

mB
2012.08.23.
09:24

@Hartmann György Sándor: "És a kiírónak igen is, hogy lehetnek az ötlepályázaton is meghatározni olyan sarokköveket, amelyet az ötletpályázónak nem lehet túllépni!" "számora ebből a pályázatból egy csapódott le, megvalósíthatatlan az egész" Lám csak lám, hiszen pont ez volt a Skardelli-terv alapgondolata is - akkor mi is van a "körbelihegéssel"? :-) De tényleg nem értem - miért ne lehetne abszolút jó válasz (nota bene felelős építészi magatartás is), hogy a válaszommal figyelmeztetem a kiírót a felvetés tarthatatlanságára, SŐT: megadom az általam végiggondolt, jónak tartott választ?... Kétfélét állít egyszerre a fenti hozzászólás - öröm (bár így nem meglepő ), hogy az egyikben igaza van. :-)

outrider
2012.08.23.
09:57

@bardóczi: Nagyszerű alkalom lenne egy komoly szakmai eszmecserét indítani a tervpályázatokról általában. Részemről most csak két gondolat: - Ha egy pályázatra 2 darab A2-es tablónál többet kell (lehet) beadni, az már nem lehet ötletpályázat. 6-8-10 A1-es tabló színvonalas megtöltése egyrészt hihetetlenül költséges feladat, amire általában csak a nagyobb irodák képesek, másrészt a számtalan tervlap, sok-sok oldalas szöveg végigböngészése során a zsűri óhatatlanul elvész a részletekben, és maga a Nagy Ötlet elsikkad. - Funkcionálisan összetett épületek esetén (a kiírások általában ilyenek) szerencsétlen a normál tervpályázat hazai gyakorlata is, mivel az épületet használó csoportok -végfelhasználók- igényeinek kielégítését és kiegyensúlyozását, városszerkezeti kapcsolatokat, a várható építési költségeket csak hosszú egyeztetések eredményeképp lehet optimalizálni. Ezek nyilvánvaló elmaradása nem egyszer tapintható, a tervpályázatokban elvárt engedélyezési szintű tervek további egyeztetések, tehát változtatások nélküli megépülése esetén. Fontos lenne az építészek erre vonatkozó, de tévesen értelmezett szerzői jogát is finomítani a jogszabályokban. Mindez természetesen elképzelhetetlen a megfelelő szakmán belüli participáció lefolytatása nélkül. SP

Pákozdi Imre
2012.08.23.
10:13

@zim: Nagyon fontos megjegyzés, egyetértek.

Hartmann György Sándor
2012.08.23.
11:18

@mB: Az természetesen eszébe sem jut egytelen építésznek sem, hogy ha olyan a pályázati kiírás, akkor nem indul el! Ryhe Ui. Mifelénk így szokták mondani: Hülye kérdésre, hülye a válasz! Az ötletpályázat pedig nem volt eredméynes, mert nem tudott az adott kereteken belül megoldás adni (bárhogy csarvarják is az urak, no meg azért valamit fizetni is kellett a sok munkáért). Továbbá több hozzászólásomben is leírtam már: pályázni tudni kell! A tanulópénz is meg kell fizetni!

mB
2012.08.23.
14:11

@Hartmann György Sándor: Lehet azt is mondani hogy "hülye kérdésre hülye a válasz", de mifelénk azért olyan is van aki azt is szokta mondani, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". Nyilván nagyon sok építésznek eszébe jutott hogy nem indul a pályázaton - és nem indult, viszont vajon nem nagyon reális-e (felelős, komoly, etikus, stb.) az a hozzáállás, ami nem csak a "hülye kérdést", de a vitatandó, rossz állítást is észreveszi a kiírásban, és szakmabeliként, hivatásából adódóan felelősnek érzi magát és fontosnak tartja hogy artikuláltan elmondja erről a véleményét, a közjó érdekében - vállalva akár az eredménytelenséget? (Jelen esetben a sajnálatos kizárás extra szerencsétlenség volt, "hab a tortán".) A magam részéről azt gondolom, hogy igen, egy pályázat erre IS való: a párbeszéd folytatásához / megindításához, vitához. Na persze ha van rá fogadókészség. Az én csodálkozásomat újfent az okozza, hogy miközben végeredményben ugyanarra jut amire Skardelli (és a hason véleményűek, azaz hogy így "megvalósíthatatlan az egész"), mégis az ő pályázati részvételét ostorozza. :-) Holott: az ön (bocsánat) kicsit indulatosabb csapkodásával szemben ő (és csapata) igen kerek mondatokban, hosszú kutatással és alapos munkával támasztotta alá az érveit*. Hm? :-) (*amivel amúgy lehet és érdemes is vitatkozni, ahogy ma azt valaki meg is tette; és ide kapcsolható hogy erről egy eszmecsere szülessék - hasznos felvetés, de az utóbbi évek tapasztalataival komoly kétségeim vannak hogy kit tudna egy ilyen beszélgetés megcélozni? A megszülető eredmény gyakorlatba ültetését ki érezné feladatának - akkor, amikor MA olyan kizárások történnek amilyenek, és olyan pályázatínséges időket élünk amúgy is? Volna-e bármi fogadókészség a politika, a szabályzók írói, a pályázat megszüvegezői, a megbízói részről?...)

Hartmann György Sándor
2012.08.23.
19:53

@mB: Itt fenn ez szerepel: "Mert ha a Skardelli-féle csapat benyújtott pályázatával szemben nem találtak volna formai okot, valószínűleg még megvételt sem kap, mert volt bátorsága "nem megfelelni a kiírásnak", ez pedig ma nem divat. Hozzáteszem: réges-rég nem az. Végtelenül szervilis, bürokratikus közegünkben büntetendő cselekedet." A pályzatnak minden esetben meg kell felelni a kiírásnak. Miért, mikor volt divat nem megfeleni a kiírásnak? Skardelli mesternek az Építész Fórum is adott, hogy hírdesse az igét. Nem akarok ismétlésbe bocsájtkozni: "Ha egy játéknak megváltoztatják a szabályait, az már nem ugyan az a játék." (Ludwig Wittgestein) Ryhe

bardóczi
2012.08.23.
20:22

@mB: Köszönöm Bálint! (nem tudok mit hozzátenni, szivemből szóltál.)

bardóczi
2012.08.23.
20:34

@Hartmann György Sándor: A viselkedéskutatók szerint, ha egy égő házban lekapcsolják a villanyt, és nem tudni hol a kijárat, akkor alapvetően háromféle mintát követhetnek csoportok. 

1. Ha mindenki igyekszik szorosan követni a másikat, akkor az egész csapat beszorul egy sarokba és benn ég. (birkanyáj)

2. Ha senki se követ senkit, akkor néhányan véletlenszerűen megmenekülnek. (macskák)

3. Ha  néhányan követnek másokat, néhányan nem, akkor talál kiutat az égő házból időben a legtöbb egyed (emberek)

Ennyit szeretnék erről, és a szervilizmusról elmondani... 

bardóczi
2012.08.24.
12:46

@Hartmann György Sándor: Kedves György! Az olvasatom még akkor is ugyanaz, mint amit első bekezdésedben állítasz az ötletpályázat lényegéről, ha te eldöntötted, hogy nem ugyanaz. Azzal a kiegészítéssel, hogy ez kellene legyen (éppen azért) a szabad ötletelés, a "revolúció" és a társadalmi párbeszéd terepe. Ha egy ötletpályázat (!) nem erről szól, akkor a fene megette az egészet!

A vélemény megírására több dolog sarkallt. Először is, szerintem ennek az ötletpályázatnak az erkölcsi és szakmai nyertese a Skardelli csapat lett, amit véleményként egy ÉpítészFÓRUMon publicistaként illik deklarálni, pláne ha a hivatalos álláspont nem ez, de az ember lépten-nyomon a szakma képviselőivel történő eszmecseréken ezeket hallja visszhangozni. Szerintem a Skardelli-féle anyag mellett semmiféle döntéshozó nem mehet el szó és arcvesztés nélkül (formai kizárás ide vagy oda), mert egész egyszerűen ez a megoldási javaslat új alapokra helyezi a problémát. Szerintem erről társadalmi vita szükséges, és a magam szerény eszközeivel ezt próbáltam megindítani (inkább csak folytatni, amit Erika elkezdett). Itt szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy a cikkhez a Skardelli csapatnak nincs köze, nem kértek ilyen vélemény megfogalmazására, nem konzultáltam velük, semmiféle extra anyagi vagy egyéb hasznom a vélemény megírásából nem keletkezik. Nem akarok senkinek utólagos megvételt kikönyörögni, senkivel smúzolni, senkihez törleszkedni, senkit fényezni. Nem érdekel az a politikai erőtér, amiben az ehhez hasonló történetek előállnak. Vallom, hogy a politika lényege a közügyekkel való foglalatoskodás, minden más megfontolás hidegen hagy. Értelmiségiként nem hagyom, nem hagyhatom, hogy a pártpolitika (bármelyik pártpolitika) lerabolja az életteret előlünk, egyszerű polgárok elől, és nem érdekel ki csinálja, ha hülyeséget csinál. Egyszerűen, csak kötelességemnek éreztem erről a stadion-ügyről és nem várt fejleményéről elemző módon írni, ha már akiknek ez nem csak kötelességük, de jól felfogott érdekük lenne, nem kezdeményeznek egy ilyen szakmai-társadalmi vitát a kérdésről. Szeretném, ha az egy stadion verzió, mint megfontolandó, és immár tervekkel is alátámasztott alternatíva nem lekerülne a napirendről, hanem éppenséggel nagyon is felkerülne rá újra, mert még nincs hozzá késő. Persze tudom: a realitása annak, hogy a bedobott kő hullámai észlelhetőek legyenek az "olympos"-on is, annak kevés esélye van. Ha viszont senki nem dob be követ sehova, az esély lenullázódik. De akkor majd mit mondunk egy helyett két torzóval a nyakunkon az unokáinknak? Nem mi tehetünk róla, mert mi biztonságos távolságban maradtunk ettől az egésztől?

Pákozdi Imre
2012.08.27.
19:02

@bardóczi: Késve vagy sohasem kimondott trivialitások között emésztődnek az erők és sülnek a pecsenyék. Ezek (nem a teljesség igényével): a. két stadion agyrém; b. a Budai Várpalota Hauszmann-féle állapotba történő helyreállítása krőzusoknak való őrültség; c. a Zeppelin-projekt városkép- és szabályellenes; d. Zaha Hadid tojása nem a Martinelli térre való; e. klasszicista múzeumainkat egérlyuk-bejáratokkal aláfurkálni nettó stílusgyalázás; f. a kormányzati negyed indokolatlan pénzkidobás; g. a múzeumi negyed szükségtelen - bár az építészeti és a fotográfiai múzeum nagyonis hiányzik. Félreértés ne essék, ezeket az ötleteket kormányzatok, pályázati zsűrik és tervtanácsok támogatták...

akosujvari
2012.08.18.
19:49

Tisztelt Fórum! Örülök a témában indult polémiának laikusként is. A tervpályázat elhibázott voltát nem nehéz átlátni így sem, elég csak a környéken élni. Véleményemet a III. helyen díjazott (Mérték) terv bemutatása kapcsán elkezdtem leírni, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy bár egy ország megítélésében és belső életében is nagyon sokat számít az olimpián megszerzett aranyérmek száma, ettől a "nemzet" sajnos nem lesz sportosabb, egészségesebb. Az élsport és a hobbisport majdnem két teljesen külön műfaj. Ahhoz, hogy az utóbbira a lakosság 99%-ának több esélye lehessen, élhető környezetet és elérhető sportolási lehetőségeket szükséges teremteni, nem látványstadionokat. Teljesen egyetértek azzal a véleménnyel, amely kifogásolja egy évi 10 rendezvény befogadására épített monstrum - az egyébként is leterhelt - belvárosba telepítését. Ne foghíjbeépítésként kezeljék a témát, bár ez még attól is erőltetettebb, mert a Syma csarnok bontásával számol egy még sokkal nagyobb tömegű épület javára.- Sajnálatos, hogy az építész szakma egy része asszisztál a felülről jövő, átgondolatlan és elhibázott ötletekhez. Leginkább egyértelmű elutasító véleményekre lett volna szükség, ahogyan a feni sorok írója tette, nem pedig benyújtott ötletelése. Örülök tehát a fenti véleménynek. Az egész város modern beépítésein egyébként leginkább átgondolatlanság szűrődik át sajnos, nem dícsérve sem urbanistáinkat, sem egyes építészeinket- Szívesen részletezném, hogy laikusként mire gondolok, de ennyire van most csak lehetőségem. Tisztelettel akosujvari

Pákozdi Imre
2012.08.18.
22:09

@akosujvari: Nem értek egyet. Nyolc aranyérem után a nemzet igenis sportosabb lesz. Fejek emelkednek fel a konok maguk elé meredésből, csikkek repülnek ki az ablakokon, a végleges leszokás hitében... Egy-két-három aranyéremért folyó, eredményes szurkolás is állapotjavító; nyolcért drukkolni pedig, pláne, ha a nyolcadik a Risztov Éváé, nagyon komoly mentálhigiénás gyógyszer. Amely közvetlenül befolyásolja a Balatonakali stradján zajló amatőr röplabdázás színvonalát, pont úgy, mint a hazai munkahelyi attitűdöt. Konkrétan, a stadionról: a két stadion ötlete agyrém. Egy azonban kell, körülötte amatőr futópályákkal, amelyek mellett 100 forintért igénybe vehető, őrzött öltözők és zuhanyozók várják a futni vágyókat. Nem a hajléktalanokat! Azokat úgy kell onnan eltanácsolni majd, ahogy a mai berlini villamosvezetők parancsolják le a szerelvényről a felkapaszkodó, kétes tisztaságú Obdachlosereket.

akosujvari
2012.08.19.
07:30

@Pákozdi Imre: Ezek szerint nagyrészt egyetértünk. Amatőr sport számára is kell infrastruktúra, mégpedig lakóhelyhez közeli. Egy ilyen stadion, ami a terveken szerepel, nem csak óriási fenntartási költséggel jár, de ahogy a fenti véleményben olvasható, az év kb. 10 napján kihasznált. Vagy még annyin sem. Ráadásul közúti infrastruktúra igen gyenge, ha többezer autóssal számolunk: a jelzőlámpás kereszteződésen át mennyi idő alatt hagyják majd el a helyszínt a rendezvények végén? Veszprémben félórákat járatják a motorokat és a kuplungot az Arénánál hibás tervezés, elégtelen úthálózat miatt. Egyébként lehet, hogy itt realtíve jó a tömegközlekedési hálózat, de egy átlagos napon is alig tudja levezényelni a forgalmat jelenleg. Keskenyek a járdák, a gyalogosra, a BKV megállóban várókra és Volán állomásról kilépőre rávezették a bicikliseket egy elegáns felfestéssel (hazai kerékpárútépítés), a Hungáriáról a Kerepesire kanyarodó forgalmat is. Legalábbis aluljáróra lenne szükség a metrót és villamost összekötendő. Ja. Kerékpárosként: a Kerepesi úton egyszer csak elfogy a kerékpársáv! Persze nem ez az egyetlen ilyen hely a városban (lásd Eurovelo 6 útvonal Szentendrétől Dunaharasztiig). Szóval véleményem szerint a belvárosi forgalmat és beépítettséget inkább zölddel kellene ritkítani az itt élők és a turisták javára. A VII. kerületben jelenleg is 60 ezer ember él 2 négyzetkm-en, olyan keskeny utcákban, ahová a nap alig süt be. És micsoda átmenőforgalmat bonyolít a Rákóczi út! A lélegzetvétel a nap nagy részében életveszélyes. Ennyit most.

Vásárhelyi Dániel
2012.08.17.
18:59

"A hatalom birtoklásának az a hatása, hogy az emberek siketekké és vakokká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk előtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog." / Mohandász Karamcsand Gandhi (1869-1948) indiai államférfi /

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk