„Eggyel közelebb kerülhetnénk a világvége elkerüléséhez” – interjú Bardóczi Sándorral

Budapest főtájépítészével beszélgettünk a Radó Dezső Tervhez kapcsolódóan többek között városfejlesztési stratégiákról, klímatudatosságról, a zöldfelületek értékéről, valamint a lakosság környezeti szemléletformálása és a társadalmi egyeztetések fontosságáról is. 

HM: Április elején fogadta el a Főváros a Radó Dezső Tervet. Milyen út vezetett idáig?

BS: A Radó Dezső Terv néhány hónapja viseli ezt a nevet, a leánykori neve ZIFFA: Zöld Infrastruktúra Fejlesztési és Fenntartási Akcióterv. Azt gondoltuk, hogy egy olyan ikonikus alakról nevezzük el a tervet a pozitív emlékezetpolitika jegyében, akit a FŐKERT-ben szentként tisztelnek. Radó Dezső FŐKERT vezérigazgatósága nagyon meghatározó időszak volt, körülbelül egybeesett a panellakás-építési korszakkal és az akkor keletkezett zöldfelületekkel: ekkor történt meg a Városliget zöldfelületi visszarendeződése a BNV elköltözése kapcsán, illetve ekkor hozták létre az Óbudai-szigeten a Május 9 parkot. Számtalan olyan régebbi zöldfelület esetében történtek előrelépések, amik az ő nevéhez is köthetőek. Emellett a civil társadalomban is pozitív a híre: a ‘89-’90-es rendszerváltás után olyan egyesületek alapító tagjai között tisztelhetjük, mint a Városvédő Egyesület és a Levegő Munkacsoport. Amikor felvettük a kapcsolatot az örökösökkel, és megkérdeztük őket, hogy használhatjuk-e a nevét, nagy örömünkre igent mondtak. Így lett Radó Dezső Terv a koncepció neve. Teljesen véletlenül és egy másik szálon a városházán évtizedekig lappangott egy kézirata, amit ‘92-ben nyújtott be a Fővároshoz. Szeretett volna támogatást kérni a könyv kiadásához, de ez akkor nem valósult meg. A kéziratot, ami a Haldokló Budapest címet viseli, most megtaláltuk: iszonyatosan izgalmas leirata a II. világháború utáni Budapest városfejlesztés történetének. Szeretnénk belőle egy könyvet csinálni – Saly Noémi fel is ajánlotta, hogy gondozná a szöveget, a Főváros pedig kiadná azt.

A Radó Dezső Terv lényege, hogy Budapestnek legyen egy olyan középtávú terve, amit, mint Tájépítészeti Osztály használhatunk a működésünk során. A benne foglaltakat szeretnénk a következő hétéves európai uniós ciklus pénzeiből megvalósítani. Egyébként Budapestnek ilyen dokumentuma, ami kifejezetten a zöldfelületi fejlesztésekkel foglalkozott volna, legjobb tudomásunk szerint soha nem volt. Korábbi városfejlesztési stratégiákban sokszor előfordultak olyan fejezetek, amik a nagy városi zöld gyűrűvel kapcsolatban fogalmaztak meg állításokat, óhajokat, ezek azonban jórészt nem sikerültek, vagy legalábbis nagyon sok elemük nem sikerült. 2007-ben az akkor még létező Studio Metropolitana, ami rendszeresen végzett reprezentatív felméréseket Budapesten, részben azt szondázta, hogy a városlakók szemszögéből mik azok a jelentős városi strukturális problémák, amikre választ kellene adnia a Fővárosnak. Köztük mindig dobogós helyen szerepelt a zöldfelületek ügye, állapota, fejlesztése. Ekkor, 2007-ben fogalmazódott meg, hogy kellene egy ágazati stratégiát készíteni, aminek a munkacíme ProVerde lett. Gyakorlatilag 14 év kellett ahhoz, hogy egyáltalán megszülessen egy olyan anyag, amit a fővárosi közgyűlés is jóváhagy. Ez a Radó Dezső Terv.

HM: Hogyan kapcsolódik ez a különböző városfejlesztési stratégiákhoz, mint a szintén nemrég elfogadott Otthon Budapesten stratégia? Milyen összefüggések vannak a különböző városfejlesztési koncepciók és stratégiák között?

BS: A Budapest2030 fejlesztési dokumentum nagyvonalakban leírja, hogy 2030-ra Budapestnek milyen irányban kellene fejlődnie. Még az előző ciklusban hozták létre, több főépítész is dolgozott rajta, Kerekes György kezdte el és Finta Sándor fejezte be. Az Otthon Budapesten, ami az ITS, vagyis az Integrált Településfejlesztési Stratégia befogadhatóbb új neve, ezt a nagy fejlesztési koncepciót stratégiai szintre bontja le. Ezen belül van egy Zöld Budapest fejezet.

A városházán kétfajta egység foglalkozik a Zöld Budapest Stratégia megvalósításával. Az egyik az Ámon Ada által vezetett Klíma- és Környezetügyi Főosztály, ami elsősorban épületenergetikával, közlekedési kibocsájtással, a környezeti állapot javításával, levegő-, zaj-, talaj- és vízszennyezéssel, egyéb környezetvédelmi ügyekkel foglalkozik. A stratégia Zöldfelületek témájával az én osztályom, a Tájépítészeti osztály foglalkozik, ami a Várostervezési osztály része. Tulajdonképpen a mi produktumunk a Radó Dezső terv. Ezzel párhuzamosan van egy Fenntartható Energia és Klíma Akcióterv, amit Ámon Adáék készítettek el. A két dokumentum együtt készült, és kereszthivatkozásokkal próbál egymásra és az Otthon Budapestre is hivatkozni.

Ezen felül van egy jogszabályi előírás, ami a Környezetvédelmi Program elkészítését és rendszeres fölülvizsgálatát jelenti, ezeknek is van mindkét dokumentummal valamilyen közös metszete. De a Környezetvédelmi Program a Budapest 2030-on túl is fogalmaz meg állításokat és megvalósítandó elemeket, amik már nem feltétlenül csak Budapestre, hanem Budapestre és agglomerációjára vagy annál kiterjedtebb térségekre is igazak. A levegőszennyezést például nem lehet megállítani a főváros határánál. A jogszabály Budapest és agglomerációjáról szól, illetve a hulladékgazdálkodásban és vízgazdálkodásban is a regionális lépték jellemző. Ennek kapcsán a Környezetvédelmi Program a Budapest 2030-on túli történetekkel is foglalkozik. Nagyjából így kapcsolódik ez az ágazati elv a többi stratégiai vagy koncepcionális anyaghoz.

HM: Milyen jellegű együttműködés van ezekben a BFK-val? Hogyan cseng ez össze a BFK zöldterületfejlesztési terveivel?

BS: A BFK, amikor még KKBK-nak hívták (Kiemelt Kormányzati Beruházások Központ), elkezdett dolgozni egy saját Budapest 2030 koncepción, amelynek volt egy klíma kötete is. Ennek része lett a zöldfelület-gazdálkodás kérdése. Ürge-Vorsatz Diána vezetésével indult a munka, szakértőket toboroztak hozzá. Én akkor a Levegő Munkacsoportban is tevékenykedtem, társadalmi szerepvállalásként az elnökség tagja voltam, és meghívtak, hogy a zöldfelületi részt dolgozzam ki. Tehát az a furcsa helyzet, hogy abban az anyagban, ami megszületett, és most a BFK-nál van, tulajdonképpen én írtam az érdemi zöldfelületi részt, ennél fogva a Radó Dezső Terv és a BFK anyaga között nincsenek olyan irdatlan nagy különbségek. Nyilván a Radó Dezső Terv egy két évvel korábban indult anyag, amit a BFVT (Budapest Város Fejlesztési Társaság Kft, egykori BUVÁTI, a főváros 100% tulajdonú cége) kezdett el készíteni. A javát Tatai Zsomborék csoportja állította össze számos főkertes adatbázisra támaszkodva. Annyiban tehát a Radó Dezső Terv jóval pontosabb, és nagyobb megalapozottsággal rendelkezik, hogy Budapesten belül régóta nagyon sok adat áll rendelkezésre, a BFK-nál pedig ilyen adatok nem álltak rendelkezésre, tehát a BFK anyag vázlatosabb maradt, viszont sokkal több reformot tartalmazott és az állami feladatokat is azonosította.

Sok a párhuzamosság a két anyagban, szakmai szinten pedig remekül tudunk együtt dolgozni, legalábbis eddig nagyon jó volt a párbeszéd a BFK és a főosztályunk között zöldfelületi kérdésekben. Ezt az is mutatja, hogy például a Radó Dezső Terv alapján a fővárosi nagyparkok mindegyikére szeretnénk egy saját stratégiai tervet elkészíttetni, ahogy ez már a Margitszigetnél 2009 óta megvan, és ahogy most a Gellért-hegynél a Főváros ezt nemrégiben elfogadta. A Gellért-hegy esetében rendkívül intenzív egyeztetés folyt a BFK-val és a Várkapitánysággal is, különösen a sikló és a Citadella környezetének rendezése kapcsán. Rengeteg vadhajtást sikerült még csírájában elfojtani, de sok volt az egyetértés is és végig jó volt a szakmai együttműködés. Például azt a kérdőívet, ami megalapozta a stratégiai tervet, közösen írtuk, illetve mindkét fél a saját felületein hirdette. A Gellért-hegy esetében 5000-nél több kitöltött kérdőív alapozta meg a stratégiát. Ugyanez történik most a Népliget és az Óbudai sziget kapcsán: a rájuk vonatkozó kérdőíveket előzetesen szintén egyeztettük az állami szereplővel, hiszen részben állami tulajdonokról van szó.

HM: Mielőtt jobban belemennénk a részterületekbe, az lenne a kérdésem, hogy az az öt átfogó cél, ami a Radó Dezső Tervnél megfogalmazásra került, hogyan született meg?

BS: Azt érzékeljük, hogy az európai uniós felfogás elindult a városi zöldfelületek magasabb polcra emelésében. Megjelentek olyan megközelítések, amik a zöld infrastruktúrát az egészségmegőrzés terepeként, vagy mint valamiféle közmű értelmezik. Ezek azért érdekes felvetések, mert Morbitzer Dezső, aki tulajdonképpen az utolsó elődöm volt 1939-ig – azóta nem volt a Fővárosnál kimondottan zöldfelületekért felelős személy -, 1935-ben már arról cikkezett, hogy a városi fák ugyanolyan közművek, mint mondjuk a csatornahálózat, és ezekkel kellene párba állítani őket. Az egyik legnagyobb problémát ma is az jelenti, hogy a közművek, az utak és a zöldfelület folyamatosan küzd egymással a helyért a városban, és általában a zöldfelület húzza a rövidebbet. Ebben kellene egy új egyensúlyra törekedni. Mi kezdésként felállítottunk egy favédelmi munkacsoportot. A Fővároshoz folyamatosan áramlanak be olyan tervek, amik a fővárosi tulajdonú utakhoz kapcsolódó közművekről szólnak, és a tulajdonosi hozzájárulást kérik. Ezek az elmúlt időkben gyakorlatilag zöldfelületi vizsgálat nélkül, csont nélkül átmentek, aminek nagyon sokszor az lett a vége, hogy fasorok szűntek meg a közművek miatt. Legegyszerűbb a zöld sávban közművet vezetni, nem kell például utat felbontani vagy forgalmat elterelni. Mi ezt megállítottuk, létrehoztunk a vagyongazdálkodási rendeletben egy olyan módosítást, ami kimondja, hogy zöldfelületgazdálkodási szakvéleményt kell kérni ezeknél a munkáknál, és keletkeztek új szabványok is, amik a fák ideális helyeinek méretét kijelölik. Azt kérjük a közműcégektől, hogy egy favédelmi tervlapot is készítsenek ezekhez a közműtervekhez. Így gyakorlatilag felére sikerült csökkenteni a kivágandó fák mennyiségét. Budapest átlagosan évente 2000 fát vág ki közművek miatt, ami az az elmúlt évben jóval nagyobb számban csökkent, mint 50% – 2020-ban összesen talán 250 fára mondtuk azt, hogy kivágható, és szinte mindegyikük egészségügyileg problémás fa volt. Utóbbi esetekben is szeretnénk megőrizni a fahelyet és új fát telepíteni oda, mert azt feltételezzük róla, hogy viszonylag közműmentes – de ez sajnos nem mindig igaz.

Egyrészt tehát azt érzékeljük, hogy alulról jövő igény, hogy egészségesebb legyen a város. Ennek az egyik alapvető eleme, hogy legyen jól ellátott zöldinfrastruktúrával, legyen klímatudatos. Föl kell készülnünk arra is, hogy a klímaváltozás rengeteg, eddig várostűrő fajnak mondott fa fennmaradását nem teszi lehetővé, és folyamatosan keresni kell azokat a megoldásokat, amik egy kicsit rezisztensebbé vagy ellenállóbbá tudják tenni a városi zöldet a klímaváltozás elviselésére, egyúttal a helyi klímában jobban kondícionálnak. Itt gondolok például arra, hogy az épületek szintjén az extenzív tetőkertek olyan biológiailag aktív felületet tudnak képezni, ahol van párologtatás, esővízszűrés, hőmérsékleti albedójáték. A helyi klímamódosításokkal egy kicsit a mezoklímára, azon keresztül pedig a makroklímára is hatással lehetünk.

Harmadik elemként a zöldterületek fejlesztésébe a lakosságot is be szeretnénk vonni. Ezt stratégiai szinten például a kérdőívezések jelenítik meg, a közvetlen fizikai beavatkozásokat pedig olyan részletesebb közösségi tervezések, aminek az alapjait lefektettük a tervben. Külön fejezet foglalkozott azzal, hogy a 100 millió forint fölötti beruházásoknál milyen bevonási lépéseken kell keresztülmennie egy tervnek, míg azt elfogadják. Mi abban hiszünk, hogy akkor tudunk jól közteret, zöldfelületet fejleszteni, ha nem „önöknek" készítjük, hanem „önökkel", mert így jóval több érdeket lehet összeegyeztetni. A közterület mindig a legnehezebb ebben a tervezési műfajban, mert rengeteg igényt kell egyszerre kielégíteni.

Az okos zöldinfrastruktúrájú város esetében elsősorban arra gondolunk, hogy nagyon jó lenne kataszter szinten tudni, hogy egyáltalán zöldfelületi értékben mink van. Budapestnek soha nem volt egységes zöldfelületi katasztere. Jelentősen hátráltatja ezt a kétszintű önkormányzatiság is, például a közterületen lévő fák 70%-a nem fővárosi, hanem kerületi tulajdonban van. Mi ebben szeretnénk előre lépni akár mesterséges intelligencia bevetésével is, hogy egy olyan egységes zöldfelületi kataszter álljon elő, ami tartalmazza az összes budapesti zöldfelületi adatot. Elindult a BP Fatár applikáció fejlesztése, ami jelenleg még a fővárosi tulajdonú fák közül sem tartalmaz mindent, ugyanakkor kerületi szinten már a XIII. kerület is csatlakozott hozzá. Most folytatunk intenzív tárgyalásokat arról a VI. és I. kerülettel, talán hamarosan ők is tudnak csatlakozni. Az a cél, hogy ez tovább bővüljön és egyben tudjuk látni Budapest zöldfelületeit, a felhasználók pedig ki tudják gyorsan deríteni, hogy melyik fa vagy zöldfelület tartozik a fővároshoz és melyik egy adott kerülethez, illetve jelezni tudják a problémákat online.

Az ötödik pont a biodiverzitást segítő városi zöld infrastruktúra. A zöldfelület fenntartásban egyre inkább trend Nyugat-Európában – és ebben mi nagy elmaradásban vagyunk –, hogy egy kicsit természetesebbé tegyük a városi zöldfelületeket is. Ez azt jelenti többek között, hogy nem kell feltétlenül elvinni az avart a területről, mert az egy tápanyag; nem kell feltétlenül televegyszerezni a zöldfelületeinket, mert így hasznos rovarokat, állatokat pusztítunk el. Növelni kell a zöldfelületek élőhely-szerepét, mert ökológiai menedékül szolgálnak bizonyos védett fajoknak is. Idén elindult a vadvirágos rét koncepció, amelynek keretében városi nagyparkokban tudatosan nem kaszálunk bizonyos foltokat, csak nagyon ritkán. Ez a hatmillió kaszált gyepterületünk 4,5%-át érinti. Ezeket kevesebbet nyírjuk, és növeljük rajtuk a vadvirágok jelenlétét. A méhbarát kerteken keresztül egy olyan ökologikusabb zöldfelületet hoznánk létre, ami egyben ellenállóbb is a klímaváltozás szempontjából.

NN: Amikor Morbitzer Dezső a 20-as, 30-as években majdhogynem egyenlőségjelet tett a fák és a közművek közé, mennyire számított eretnek gondolatnak? 

BS: Talán még inkább eretnekségnek számított, mint manapság. A vicc az, hogy eltelt több mint hetven év, és még mindig annak számít. Részt veszek a közmű-szabvány újragondolásában, és azt tapasztalom, hogy egészen elképesztő ágazati közmű-vélemények léteznek onnan kezdve, hogy minek a városba egyáltalán zöldfelület, odáig, hogy ültessünk olyan fákat, amiknek kicsi a gyökere. A mérnöktársadalom ezen részének a hozzáállása egészen katasztrofális abban a kérdéskörben, hogy miként kellene egy egészségesebb városban élnünk. Bármennyire is igyekszünk „a másik oldalon" zöldfelület-növeléssel kompenzálni, ez lehetetlen anélkül, hogy a meglévő zöldfelületeinket ne óvnánk jobban a drasztikus behatásoktól. A zöldfelület-fejlesztés egyébként is időben 20-30 évben mérhető, négydimenziós történet.

HM: Az öt átfogó cél mellett a terv meghatározó részét képezik az akcióterületek. Ezek milyen elvek mentén lettek kijelölve?

BS: Ez egy legalább kétéves folyamat eredménye. Egyrészt a BFVT több mint 250 városi zöldfelületnél – amik között vannak jelentős részben kerületi tulajdonú zöldfelületek is – helyezett ki QR kódos táblákat, „Ön sokat jár ide?" felirattal. Ha valaki ezt a QR kódot beolvassa a telefonján, akkor eljuthatott egy kérdőívhez. A kis parkokat, zöldfelületeket, fasorokat lehetett egy nagyon alap kérdőív kitöltésével pozícióba hozni, és tulajdonképpen ennek a földolgozása kapcsán alakultak ki azok a kulcsfontosságú akcióterületek, amiket a Radó Dezső Terv megjelenít. Így egy rendkívül széttartó, számos zöldfelületet tartalmazó munkaanyag jött létre, amin látszódott, hogy 7 éven belül ezekhez így nem lehet hozzányúlni. Másrészt vannak tulajdonjogi, kezelésjogi problémák is. A Fővárosi Önkormányzat nem fölérendeltje, hanem mellérendeltje egy kerületi önkormányzatnak. A törvény szerint mi nem mondhatjuk meg, hogy egy adott parkot csináljanak meg, maximum kérhetjük. Így mi azt gondoltuk, hogy a Radó Dezső Tervnek nem a főváros összes zöldfelületéről kellene szólnia, hanem elsősorban azokról, amik a főváros tulajdonában, résztulajdonában, kezelésében vannak, ezért jelentős mértékben szűkítettük ezt az anyagot akkora léptékre, amivel 7 éven belül foglalkozni lehet. Még ez is egy eléggé ambiciózus terv, és nagyon jelentős állami intervencióra van szükség hozzá. Azt szem előtt tartva jelöltük ki őket, hogy melyek azok a főváros szempontjából igazán jelentős strukturális zöldfelületi elemek, amikkel nem csak fontos teendő van, de eszközeink is vannak ahhoz, hogy befolyásolhassuk a sorsukat.

HM: Van ebben bármilyen prioritási sorrend, hogy mi az, amivel minél előbb foglalkozni kell ezek között?

BS: Nincs sorrend, igazából az fogja meghatározni, hogy melyik mennyire gyorsan tud előre menni a részletesebb tervezésben, hogy mennyire fognak rendelkezésre állni külső pályázati források, elsősorban európai uniós pénzek. Ezekben a hetekben zajlanak egyrészt a BFK-val, másrészt a kormányzat más szereplőivel fővárosi politikusi szintű tárgyalások az RRF-ről, azaz az Unió Újraindítási Alapjának forráselosztásáról. Mi leraktunk egy kb. 150 milliárdnyi fejlesztésre vonatkozó, elég részletes tervet, aminek az alapját a Radó Dezső Terv képezi, ami csak a zöldfelületeknek a fejlesztéséről szól. Ami a fővárosnak egy viszonylag nagy pénz, de ha azt nézzük, hogy a Városligetre 350 milliárdot sikerülni eltapsolni és hol van még a vége, és ahhoz képest mennyire kétes eredmény fog születni zöldterület szempontjából, akkor ez aprópénz ahhoz képest a nagy újraindítási csomaghoz képest, ami itt a fővároson belül lenne elköltve – összesen 5800 milliárdnyi összeg érkezne csak az újraindítási alapból egész Magyarországra, ebből a fővárosnak 2000 milliárd jutna. Az a konfliktus a főváros és az állam között, hogy az állam kifejezetten nagy közút, vasút, tömegközlekedés fejlesztésekben gondolkodik, amikor az újraindításról beszél, tehát beton, vas nagyprojektek, aminek az oldalvizén esetleg elevickélhet egy-két ilyen zöldfelületi elem. Közben pedig ez az alap nagyon jelentősen klíma szemszögből íródott – részben a covid, részben a klímaválság generálta azt a nagy hitelfelvételt, amit az EU a fejlesztési banktól fölvett. Azt látjuk, hogy a kormányzati szándék ehhez képest egy nagyon régimódi fejlesztési listát hozott elő. Semmi klímatudatossági elem még csak nyomaiban sem fedezhető föl – talán egyedül a tömegközlekedés fejlesztés az, amire ezt fel lehet húzni, de az összes többi eleve a hagyományos beton terítésre hagyatkozik. Még az egészségügyben is a sok pénzt a centrumkórházak építése jelenti, és nem pedig mondjuk az egészségügy állapotának a javítása.

NN: A közelmúltban több kérdőívet is indítottak a közösségi tervezés keretén belül, így például a Mocsárosdűlő, a Terebesi erdő, a Vérmező vagy az Aquincumi híd megújítására vonatkozóan. Ebben a tekintetben volt jelentősége a sorrendiségnek?

BS: Először a Gellérthegyre vonatkozó kérdőívet indítottuk el. Volt egy „hatos csomag", amiben már szerepelt a Vérmező, illetve a Városháza park, a Nehru-partra vonatkozóan pedig egy visszacsatoló kérdőív. Valószínűleg a Népliget vagy a Vérmező lesz a második a sorban, aminek elfogadott stratégiai terve lesz, és az Óbudai-szigetre is lezárult már egy kérdőív. A legutóbbi etapban azért kezdtünk el a Mocsárossal foglalkozni, mert egy hatalmas, fővárosi tulajdonú terület, ahol korábban – még jóval a rendszerváltás előtt – a Pók utcai lakótelephez hasonlót akartak létrehozni. Szerencsére ebből sikerült „visszatáncolni", azonban nem ment egyszerűen. Minden önkormányzatnak gazdálkodnia kell a nemzeti vagyonnal, és az a faramuci helyzet, hogy ha valamit távlati beépítésre szánt területből visszaminősítünk, akkor a vagyongazdálkodás vagyonvesztést könyvel el, ugyanis a zöldfelületnek jelenleg nincs értéke. Más aspektusból ugyan, de hasonló a konfliktus, mint a zöldfelület és a közművek között, hogy melyik értékesebb, csak itt a beépített terület és a zöldfelület nincs párban.

A Terebesi erdő egy akut probléma, részben azért, mert iszonyú mennyiségű illegális hulladékot hordanak oda, részben mert egész családok laknak ott, az erdőben. Ezeknek a megoldását szeretnénk összekötni, és egy komplex választ adni rá. Az is felmerült, hogy parkerdőként ez lehetne az a zöldfelület, ami a városi nagy rendezvények szempontjából képes lenne tehermentesíteni a parkokat. Mivel jelentős részben a főváros tulajdona, tehát tudunk vele valamit kezdeni, ha akarunk és lesz rá forrás.

NN: A tervben fontos elem a lakosság környezeti szemléletformálásának elve. Miért van ez így, illetve mi az, amire különösen hangsúlyt kellene fektetni ebben a problémakörben?

BS: Egyrészt rengeteg városi legenda, tévképzet kering, amit érdemes lenne helyre tenni. Ilyen például a gallyazás lakossági megítélése. Nagyon sokan olyan érzelmi túlfűtöttséggel reagálnak rá, mintha a Főkert legalábbis meg akarná gyilkolni ezeket a fákat, miközben sok esetben arról van szó, hogy így próbálják megmenteni, a helyükön tartani őket. Léteznek úgynevezett KRESZ-gallyazások is, amik azért szükségesek, hogy például a buszok, trolik elférjenek. Mindemellett az is fontos feladat, hogy eltávolítsák a száraz, korhadt, veszélyes ágakat, illetve sebkezeljék a fákat, hiszen így az életciklusukat hosszabbítják meg.

Magyarországra általában véve igaz, hogy mindenki csak azt fogadja el szép, rendezett zöldfelületként, ahol egycentisre van nyírva a fű, lehetőleg minden héten kétszer, golfpálya minőségben. Ugyanakkor ez a monokultúra rendkívül káros a városi élővilág szempontjából, hiszen egy ilyen területen nincsenek virágzó növények, vadvirágok, amik táplálékot, élőhelyet biztosítanak annak az ökológiai egységnek, ami ettől egy kicsit ellenállóbb lehetne. Szerintem ez szintén egy fontos szemléletformálási kérdés, ahogy az avargazdálkodás is. A fővárosi gyakorlat eddig az volt, hogy a lehullott avart összeszedték, aztán elszállították jó messzire. Ott vagy komposztálták, vagy nem történt vele semmi, és esetleg visszaszállították, eközben rengeteg dízelt égettünk el. Mindez nem éppen a körforgásos gazdálkodás irányába mutat. Az avar a legfontosabb tápanyag a növények számára, és mi meglopjuk őket, ha elvitetjük. Egy fa évszakos periódusai tökéletesen leképezik a körforgásos gazdálkodás lényegét – ha ezt sejtszinten sikerülne megértetni a laikusokkal, akkor eggyel közelebb kerülhetnénk a világvége elkerüléséhez.

NN: Ezekben a folyamatokban van hasznuk a társadalmi egyeztetéseknek?

BS: Igen. A társadalmi egyeztetés is nagyon fontos, emellett van egy másik fővárosi kezdeményezés, ami ugyancsak ebbe az irányba mutat: a részvételi költségvetés. Ennek keretében arra tehetnek javaslatokat a budapestiek, hogy milyen városfejlesztési célokra költenének el egymilliárd forintot. Közel 600 javaslat érkezett be, jó részük ugyanakkor léptéktévesztő. Zöldfelületre ebből az egymilliárdból 200 milliót lehet elkölteni. Rengetegen javasoltak faültetést, de azzal nem szembesül az átlagfelhasználó, hogy míg a kertjében el tud ültetni egy szabadgyökerű fácskát néhány ezer forintos költséggel és saját társadalmi munkával, addig a közterületen sok más szempontnak kell megfelelni. Teljes talajcsere kell, ha rossz a föld, aztán ott vannak a közművek, vandálbiztossá kell tenni és egyebek. Most több oda-visszacsatolási folyamat zajlik, aminek révén a laikusok is egy kicsit jobban bevonódhatnak abba, hogy egyrészt mi mennyibe kerül, másrészt mi mennyi időbe telik. A tervezésnek Magyarországon semmiféle respektje nincs, mindenki azonnal akar mindent, miközben jól tudjuk, hogy például egy köztérfejlesztésnek az organikus átfutási ideje 5-8 év. Ezért is fontos rettentően, hogy kommunikáljunk, és edukáljuk a társadalmat.

Nemes D. Nikolett, Hulesch Máté