Városfejlesztés pénz nélkül: Erő Zoltán és Bardóczi Sándor Budapest lehetőségeiről

Erő Zoltán főépítész és Bardóczi Sándor főtájépítész volt a MUT Környezetesztétikai tagozatának vendége a tagozat beszélgetéssorozatának első rendezvényén, 2020. október 6-án. Az előadók Budapest fejlesztésének lehetőségeiről és korlátairól adtak átfogó képet. A korlátokat egyetlen szóban össze lehet foglalni: pénzhiány. A lehetőségeket a Főváros szakmaiságot támogató szemlélete biztosítja, de legalább ennyire szükség van a lakosság szemléletének felzárkóztatására is. Zöldi Anna beszámolója.

Erő Zoltán és Bardóczi Sándor a 2019-ben felállt új fővárosi vezetés mellett 2020 eleje óta látja el szakpolitikai feladatát. Bár a körülmények egyelőre több szempontból sem kedvezőek, kezdettől világos az irány, amit a Főváros vezetésének támogatásával képviselnek: a 21. század ökológiai, mobilitási és életviteli kihívásainak megfelelő, „kúl" működésű nagyvárost varázsolni Budapestből. 

Ennek konkrét lehetőségeiről, a megvalósítás irányairól számoltak be a MUT székházában összegyűlt hallgatóságnak, illetve az online közvetítés követőinek. Bevezetésként az est háziasszonya, Gerzanics Annamária kérdésére Erő Zoltán elmondta, hogy a Településszerkezeti terv aktuális felülvizsgálata mellett az Integrált Településfejlesztési Stratégia kidolgozása zajlik az új városháza határozott szándéka alapján, amely a folyamatok társadalmasításával új módszertant kíván bevezetni. A Főváros Budapest 2030 programját jónak tartják, ugyanakkor tudható, hogy a tavalyi év folyamán az állam is készített egy 2030-ig szóló programot, amely azt fogalmazza újra, hogy az állam milyen részterületeken vesz részt a főváros fejlesztésében. Ez az anyag lehet az állam és a Főváros közti megegyezések alapja, de várhatóan már inkább 2040 lesz a projektek megvalósulásának határideje, hisz a hátralévő tíz év bizonyos fejlesztések vonatkozásában nagyon kevés.

Erő Zoltán a fővárosi fejlesztéseket is ebben a koordinátarendszerben mutatta be: külön az állami, a fővárosi és a partnerségi viszonyban megvalósuló beruházásokat. Utóbbiak a még Tarlós István által 2018-ban létrehozott Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa egyetértésével valósulhatnak meg, melybe a Főváros és a kormány azonos számú tagot delegál, elnökei pedig a mindenkori miniszterelnök és a budapesti főpolgármester. 

E testület legutóbb ez év októberében ülésezett, ahol többek között a Lánchíd finanszírozásában, a pesti rakpart autós, illetve gyalogos kialakításának elvében, a rozsdaövezeti lakózónákban a főváros beleszólási jogát illetően, a fonódó villamos Műegyetem-rakparti meghosszabbításában, valamint a gödöllői hév és a kettes metró összekapcsolásának állami átvállalásában jutott egyességre. 

Pénzügyi kérdésekben viszont a kormány – ahogy az a sajtóból is tudható – igen szigorúan és szűkmarkúan bánik a fővárossal, ezen az ülésen is elutasítottak minden olyan fővárosi kérést és kezdeményezést, amely Budapest büdzséjének növelésére irányult. Így nem meglepő az Erő által térképeken is részletesen és világosan bemutatott helyzet, mely szerint a nagy pénzeket megmozgató beruházások mind állami kézben valósulnak meg, míg Budapestnek a kisebb lehetőségek maradnak. Ez a főváros szempontjából azt jelenti, hogy közepes méretű fejlesztésekhez is állami segítségre szorul. 

Az együttműködésről Erő elmondta, hogy van párbeszéd, kimért távolságtartás jellemzi a feleket. Az állami fejlesztések között nagy súllyal szerepelnek a közlekedési fejlesztések, elsősorban az elővárosi közlekedés vonalán – megújul az összes HÉV-vonal, a déli körvasút, valamint az M0 észak-nyugati szakasza. Állami prioritás a centrumkórházak, az ismert kulturális beruházások – a vár, illetve a Liget – a sajtóból már ismert sportlétesítmények megvalósítása mellett a két legnagyobb lakóövezeti fejlesztés: a Déli Városkapu és a rozsdazónák fejlesztése. 

A megvalósítás módját illetően a Főváros törekvései egyértelműek és ez tetten érhető minden építési projekt esetében: a közcélú rekreációs zónák növelése. A legígéretesebb projekt Budapest fejlődése szempontjából is a Déli Városkapu, ahol valódi 21. századi városrész jöhet létre, illetve a rozsdazónák esetében is van a fővárosnak javaslattételi joga. Az atlétikai stadionnal kapcsolatban a főépítész álláspontja, hogy nem előnyös vízparton stadiont elhelyezni, általában a vízpartoknak a lakossági használatát támogatja. 

Vita van például a csepeli fejlesztés esetében, ahol a kormány egy hosszú szakaszon evezős versenypályát akarna építeni, a főváros ezzel nem ért egyet. A sportlétesítmények esetében is kérdéses, mennyiben szolgálják ezek majd a lakosság igényeit, itt is a közterek fejlesztése lenne a prioritás. A HÉV vonalak megújítása állami feladat, a csepeli HÉV metró jellegű lesz, a sűrű beépítésű belvárosi szakaszon földalatti vasútként épül. A déli vonalakat behozzák a Kálvin térig, az ideiglenes végállomás a Nemzeti Múzeum alatt készül majd el. A gödöllői HÉV és az M2 metró összekötésével, illetve az új Budapesti Duna-híd helyével a főépítész nem tud azonosulni.

A fővárosi beruházásban megvalósuló fejlesztések közül kiemelendő az M3 metrónak a héten részben átadott felújítása, a hidak közül a Lánchídon kívül a Petőfi híd felújítása, a budai rakparti villamosvonal, illetve a 3-as villamos vonalának meghosszabbítása. Fővárosi beruházás a Gellérthegy és a Népliget megújítása, itt nagyon erősen számítanak a társadalmi részvételre. A kérdőívezés már megkezdődött több városi park esetében is, és ahogy később Bardóczi Sándor elmondta, sikeresnek bizonyul. 

Ugyancsak zöldterületi fejlesztés a sokak számára minden bizonnyal ismeretlenül hangzó kőbányai Fehérdűlő és az óbudai Mocsárosdűlő területének fejlesztése – utóbbin pillanatnyilag bocik legelnek. Itt sikerült az ingatlanfejlesztést a zöldterületek javára visszafogni. Jól illusztrálja a Főváros szemléletét a Bardóczi Sándor által bemutatott, általuk létrehozott térkép, mely a tavasszal készült a COVID első pánikja nyomán, és a távolságtartásra alkalmas zöldterületeket ábrázolja Budapest-szerte. A lakosság fogékonyságát mutatja, hogy egy hét alatt 270 ezren kattintottak rá, az irányt tehát a felhasználók egyértelműen visszaigazolták. 

Bardóczi Sándor hatásköréhez, a zöldterületek kezeléséhez vezet át a Főváros egyértelmű és határozott törekvése a forgalomcsillapításra, amely a Nagykörút és a rakpartok esetében már próbaüzemként megjelent. Mindkét esetben jellemző az említett új módszertan, a közvéleménykutatásra és felmérésekre alapuló adatelemzés, és az eredmények visszacsatolása, vagyis a közfejlesztések társadalmasításának igénye. 

A kisebb városrészek mellett feladat a nagyobb forgalmú sugárutak élhetőségének megoldása, de ezt csak fokozatosan lehet megvalósítani. Erő Zoltán például saját bevallása szerint félve nyúlna a Rákóczi úthoz, holott ez nyilvánvalóan Budapest egyik leginkább amortizálódott területe. A Blaha felújítása tipikusan az a lépték, ami már állami segítséget igényel, holott Erő szerint egy Budapest nagyságrendű városban normális körülmények között erre kellene tudni forrást biztosítani. Tanulságos az állami és fővárosi beruházásokat együtt ábrázoló infografika, mellyel Erő Zoltán zárta velős előadását. 

Bardóczi Sándor témájára áttérve a fővárosi szemléletet sokatmondóan jellemzi, hogy a városi zöldterületek kezelése és fejlesztése nem különül és nem is kezelhető külön az Erő által bemutatott közfejlesztésektől. Bardóczi alapvetése is a forráshiány adta helyzet volt; két blokkban mutatta be, hogy pénz hiányában mit lehet kezdeni, illetve mi az, ami pénz nélkül nem képzelhető el. Az utóbbi a már tervszinten előkészített, illetve készülő konkrét fejlesztéseket tartalmazta a hozzájuk rendelt szükséges összeggel együtt. A jelenlegi, forráshiányos helyzetben a fókusz az előkészítésen, stratégiai tervezésen, a meglévő értékek védelmén és a közösségi igények módszeres felmérésén lehet. 

A Budapest zöldfelületi intenzitásának változását 1992 és 2015 között mutató vizsgálatból meglepő tendencia rajzolódik ki. A kertvárosokban a legrosszabb a helyzet – előszeretettel betonozzák a családi házak udvarát – és legjobb a rozsdaövezetekben – itt nyilván boldogan nőnek a gyomfák. A belső területeken stagnál az állapot, de a WHO által ajánlott zöldterületi értéktől jócskán elmarad. A feladat a meglévő zöldterületek védelme, a belvárosban udvarzöldítési programok indítása, a kertvárosban a kertkultúra emelése, a rozsdazónában pedig új közparkok kijelölése és telepítése. 

Jellemző adat, hogy Budapesten utoljára 52 éve adtak át közparkot, míg az első, a Margitsziget 207 éve létesült. Mintegy 520 ha új zöldterületre lenne szükség Budapesten a WHO standardjának eléréséhez, ehhez azonban kevés a tisztán fővárosi tulajdonban álló terület, erősíteni kell az együttműködést az önkormányzatokkal és a magánszektorral. További lehetőséget jelent a szántóterületek vásárlása és az erdősítés. Ezzel párhuzamosan fontos feladat az élőhelyrehabilitáció, a biodiverzitás helyreállítása, illetve új zöldfelületek esetében ennek megfelelő telepítés, és a védelem rendszerének megerősítése. 

Jelentős zöldterületi fejlesztés várható a már említett területeken – a Mocsárosdűlőn, Fehérdűlőn, a Déli Városkapuhoz kapcsolódóan, a Gellérthegyen és Népligeten – kívül a Népsziget parti sávjában, a Hajógyári szigeten, Rákosrendező fejlesztése során, a Rákospatak mentén pontszerű beavatkozásként, és pilot projektként az Üllői út egy szakaszán. Utóbbi módot adhat az úgynevezett Stockholm-módszer kipróbálására, ami azt jelenti, hogy az elültetett fa gyökere körül nagyobb területen vizet megtartó természetes élőhelyet, „gyökér-wellnesst" hoznak létre. 

Bardóczi fontos és kezdettől hangoztatott tétele, hogy a fa épp úgy közmű, mint a villanyvezeték, ráadásul élőlény, így hát élőhelyre van szüksége, nem elég neki egy lyuk a betonban, ahol kidugja a törzsét. Ennek tudatosítására a közműtérképeken alkalmazott „árbócos felhőcske" helyett az általa preferált „másnapos írisz" jelzés alkalmazásáért küzd, ami azt is mutatja, hogy a törzs körül koncentrikus körökben milyen védőtávolságok betartása szükséges a földmunkák esetén. Szintén a fák védelmét szolgálja az egységes budapesti fatár kialakítása, illetve a 2020 tavaszán megalakult favédelmi munkacsoport működése, amely az elmúlt időszakban a fakivágási tervek felülvizsgálatával a kivágásra ítélt fáknak több, mint a felét meg tudta menteni. 

A kormány és Budapest között a leginkább publikus feszültség a Liget projekt ügyében alakult ki. Erről Bardóczi Sándor elmondta, hogy bár a Városligeti Építési Szabályzat fővárosi módosításának előestéjén a kormány egy rendelettel ellehetetlenítette a helyzetet, úgy tűnik, hogy jogorvoslattal tudnak élni.

Míg az Erő Zoltán hatáskörébe tartozó projektek esetén leginkább a költségvetéssel kell megküzdeni, addig Bardóczi „zöldsávjában" a lakosság szemléletének megváltoztatása is kulcskérdés. A főkertész – persze külföldi példán – mutatott olyan öntözési módszert, ahol a fa törzse köré csavart plasztik zacskó adagolja a vizet, amit a helyben lakók utána tudnak tölteni. Bár nálunk, a Margit körúton is virít egy utcai kiskert, amit két lelkes lakó gondoz, egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy budapestiek tömegei locsolnák önként a fákat. Igaz, ebbe a folyamatba a járványhelyzet alaposan beleavatkozott, és a városi zöldért és élhető közterekért küzdők kezére játszott. A Főváros vezetése ezt ki is használta, a Bardóczi által taktikai urbanizmusnak nevezett kezdeményezések keretei között igyekezett rászoktatni a városlakókat a humánökológia előnyeire. A rakpartok lezárása, az Andrássy út szervízútjain kialakított ideiglenes közterek, a Nagykörút ambivalens biciklisávja mind olyan kezdeményezések, amelyek a lakosság érzékenyítését szolgálják, akár autóban, akár biciklin szívják ugyanazt az egészségtelen levegőt. A Bardócziék által összeállított távolságtartás-barát zöldfelületi térkép népszerűsége azt bizonyítja, hogy nem reménytelen a helyzet. 

A Bardóczi által bemutatott konkrét projekteket és a hozzájuk szükséges összegeket a mellékletben érdemes böngészni – sok van belőlük. Közülük a Gellérthegy, a Népliget, az Óbudai sziget stratégiai tervezése már elindult, folyik a Római-part közösségi tervezése, és biztosan elindul jövőre a Vérmező stratégiai tervezése. EL fog készülni a Nagykörút, az Andrássy út és az Üllői út koncepcióterve. Budapest pályázott egy nagy EU-s programba a Vad Budapest projekttel, amely a biodiverzitás helyreállítását célozza. Az előhely-rehabilitáció egyik eszköze például a legeltetés, ami már annyira utópisztikusan hangzik, hogy bele se merünk gondolni, holott épp ez a szakmai szemléletváltás az, ami Budapestből valódi 21. századi várost varázsolhatna.

Az új főépítész és főkertész – előadásaik alapján is – ennek elkötelezettje, indulatos politizálás helyett a szakmai érvek talaján igyekszik változást elérni. 
 

Zöldi Anna

A beszélgetés az alábbi linken (sajnos nagyon gyenge hangminőséggel) megtekinthető: