Egy ismeretlen nézőpont a múltból... – Szendrő Péter Ybl díjas építész gondolatai a Veszprémi Petőfi Színház történetéről és jövőjéről

1908-ban nyitotta meg kapuit a Medgyaszay István tervei alapján épült most Veszprémi Petőfi Színházként ismert vasbeton teátrum, amelyet sokan a magyar szecesszió egyik legjelentősebb vidéki képviselőjének tekintenek. Korábban az Építészfórum oldalán is hírt adtunk róla, hogy 30 év után ismét átalakul a műemlék épület, a nyilatkozatok alapján a korszerű igényeknek megfelelően, ám a Medgyaszay-féle állapotot követve. De mi is az a bizonyos "eredeti" állapot? Létezik jó megoldás? A színház sokszínű története és megújulása körül továbbra is sok a kérdőjel. Szendrő Péter Ybl díjas építész egy eddig kevésbé ismert átalakítás részleteit mutatja be és új irányból szemléli a tervezett jövőképet.

2017-ban indult és mára befejeződött a Veszprémi Petőfi Színház teljes átépítésének tervezése Potzner Ferenc a Közti építészének vezetésével. Szendrő Péter Ybl díjas építész vagyok, a díjat 1989-ben az 1988-ban átadott, bővített és teljesen felújított színházért kaptuk Szenes István belsőépítész kollégámmal közösen. A színház tervezését mi is a Közti színeiben végeztük! Konzulensünk a Közti-ben Pintér Béla volt. A közelmúltban az Építészfórumban megjelent egy összefoglaló anyag az új tervről, ebben át lehet kattintani a színház átadásának 100 éves évfordulójára íródott cikkre.

Mindkét anyag elmarasztalóan ír a korábbi rekonstrukcióról. Az utóbbi években minden szakmai anyag, mely a színház eredeti tervezőjével, Medgyaszay Istvánnal foglalkozik, a Veszprémi Színházról úgy ír, mint amit a rekonstrukciója során tönkretettek. Itt az ideje, hogy megvédjem magunkat, akik valamilyen minőségben ebben a 10 éves munkában részt vettünk, akik közül többen már nem élnek.

-A színház átadását, mely a rendszerváltás előtt történt, a város részéről kifejezetten nagy siker fogadta. A lelkesedés hullámán megalakult a színház baráti köre, melyet a tervezés és kivitelezés, a színház színészei és képviselői, valamint a város képviselői hoztak létre, vezetője a Közti igazgatója, Mányoki László volt. Ez hosszú ideig aktívan működött, ez a néhány év idén 50 éves pályafutásomnak egyik legemlékezetesebb időszaka volt. Tudomásom szerint a színházba járó városi közönség oldaláról a színház szeretete a mai napig nem változott.

-Akkor a szakmai fogadtatás pozitív volt, méltó jelzése az 1989-ben kapott Ybl díj. Ahhoz, hogy ezt megkapjuk, a Közti teljes szakmai támogatása is kellett!

-Ennek a munkának köszönhetjük a színház akkori igazgatójának, Hegyeshalmi Lászlónak a megtisztelő barátságát, mely egészen a haláláig szorosabban Veszprémhez kötött minket.

-A Wikipédia tárgyilagosan foglalkozik a felújítással, részletesen ismerteti a tervezőket és az iparművészeket, műveiket is felsorolva.

-A tervezési koncepcióval kialakult az a konfliktus, melynek alapja az épület adottságai (síkpadlós nézőtér) és a tervezési feladat (korszerű színház) ellentétei voltak. Műemlékes partnerünk Dercsényi Balázs volt. Ennek ellenére a Medgyaszay örökség képviselője nem működött velünk együtt. Az általa gondozott anyagba nem kaptunk betekintést! Ők a tervezett változtatásokkal nem értettek egyet. Mégis elfogadta a kész színház megtekintésére szóló meghívást és az eredményt látva meglepően pozitívan reagált.

-A Közti azokban az anyagokban, melyek Potzner tervezésének kezdete óta megjelentek a médiában, nem adja meg nekünk a Közti képviseletében elvégzett munkánk megfelelő védelmét. Nem kaptunk semmilyen megkeresést, mi is a médiából értesültünk az egész projektről. A mi kezdeményezésünkre történt egy tervbemutatás, de a véleményünkre senki nem volt kíváncsi! Mintha természetes lenne a meglévő és működő, Ybl díjat „érő" színház teljes eltüntetése! Ezért szükséges részletezni azokat a feltételeket és körülményeket, melyek a munkánk során meghatározóak voltak, mielőtt az átalakítás mindent eltüntet.

Meglévő épület egykori adottságai és állapota

A Medgyaszay épület nem színháznak épült. Olyan síkpadlós, alacsonyan lévő páholysorral, nagy ablakos teremmel rendelkezett, melyben elsősorban kulturális programokat rendeztek. A színpadon kívül nem rendelkezett kiszolgáló területekkel, öltözőkkel, raktárakkal, de a közöségoldalon is a WC, ruhatár, büfé területe kevés volt. Tervezésünk 1977- ben kezdődött, az épület teljesen lerobbant állapotban volt. 1961-től volt állandó társulat, ennek igényei miatt folyamatosak voltak a kisebb átalakítások. Az épületben az eredetileg használt anyagokból, lámpák, burkolatok, ajtók, feliratok stb. szinte semmi nem maradt meg. Az eredeti bejárat felöli oldalon a Megyeháza tengelyében a korábbi Püspökkert egy része a háború után feltöltésre került, a feltöltött szinten a Megyeháza előtt díszteret alakítottak ki, a közepén Lenin szoborral. Akkoriban egyértelműen azt lehetett állítani, hogy a Medgyaszay épület önmagában nem volt alkalmas egy állandó társulat által használt korszerű színház létrehozásához.

Kisérletek a tervezés első szakaszában az optimális fejlesztési koncepció érdekében

Ekkor még nem kezdték építeni a belvárosban tervezett új mozit. Ezért javasoltuk, hogy a Medgyaszay épületbe kerüljön a mozi, mivel ez bővítés és átalakítás nélkül is megvalósítható lett volna. Új színház épülhetett volna, a két létesítmény együtt így lehetett volna a leggazdaságosabb. Az új színháznak helyet is javasoltunk és erre tanulmánytervet is készítettünk. A tanulmánytervben, hasonlóan a most tervezett Potzner féle kiszolgáló oldalhoz, mi is tettünk olyan javaslatot, hogy a színház mellet lévő „U" alakú épületet használjuk fel. Ez a Megyei Vendéglátó központja volt de erre a célra akkor nem adták át az épületet.

Tervezési koncepció

Az előtervek ellenére végül az a döntés született, hogy a Medgyaszay épület felhasználásával kell az új színházat létrehozni, egy állandó társulat és a 80 –as évek korszerű igényeinek  megfelelően. Ehhez a színház melletti épület nem használható fel.

Kiszolgáló oldal

Meg kellett találni annak a közel 2500 bruttó m2 területű új épületszárnynak a helyét, mely az öltözőket, irodákat, raktárakat, műhelyeket, stb. tartalmazza, biztosítva a díszletszállítást és a gazdasági kiszolgálást. Ez területileg azonos méretű volt a meglévő színház területével.  Az új szárny nem jelenhetett meg önálló tömeggel a meglévő műemléképület mellett. Kihasználva az utcaszint és a Püspökkert közötti szintkülönbséget, egy részben kétszintes, belső udvarra néző, föld alá rejtett kiszolgáló épületet terveztünk. Az épület tengelye megegyezett a színpad tengelyével, így az öltözők és a színpad kapcsolata a lehető legjobb volt. Ez épületarchitektúrával semmilyen irányban nem jelent meg, kevéssé zavarva a Medgyaszay épületet. Előnye volt még, hogy építésekor a színházat még nem kellett bezárni, önálló átadása után a színházi üzemeltetés egy része ide költözhetett. Abból kiindulva, hogy a feladatot meg kellett oldani, más reális megoldás nem jöhetett szóba.

Meglévő színház épület

A külső és belső rekonstrukcióra vonatkozóan az első alapkérdés a színház főbejáratának kialakítása volt. Mivel az új kiszolgáló oldallal már letakartuk az eredeti, színpad alatt átvezetett főbejáratot, lényegében adódott az új főbejárat helye, oldalról a Püspökkert felől, a nézőtér alatt, a nézőtéri ablaksor tengelyében. Az eredeti színház bejáratokkal rendelkezett az épület előtt átmenő egy szinttel magasabban lévő útról is, de ekkor már sem kívül, sem belül nem volt hely és már régen nem is használták ezeket a bejáratokat.

Színház homlokzata

Lényegében az eredetinek megfelelően hoztuk rendbe a homlokzatokat. Két helyen van új elem: az új főbejárathoz semleges üveg donga előtetőket tettünk, illetve a főbejáratnál is és az utcai homlokzatnál is az épület műkő ablakaihoz illeszkedő műkő keretes hirdető felületeket helyeztünk. Minden más az eredetinek megfelelő. Az épület meghatározó elemei újra lettek gyártva. Ezek a kerámia elemek, a jellegzetes műkő ablakkeretek, az erkélyek műkő oszlopai és mellvédei. Újra épültek a már korábban elbontott tető feletti szellőző felépítmények. Az épület környezetében az épület mindkét hosszoldalán átjárást biztosítottunk a felső térre és a Püspökkertbe, itt is mindenütt a jellegzetes oszlopkereteket és mellvédeket használtuk.

Komoly innováció a nézőtér két oldalán lévő 10 db nagy ablak kezelése. Korábban az ablakok elé belül sötétítés céljából függönyt húztak. Ez egy színházi térben nem megoldás. Ezért megkettőztük az ablakkereteket, a keretek közé falat húztunk és kifelé és befelé is díszvilágításra használjuk. Ez mindenképpen hozzátett a nézőtér látványos kialakításához.

Színház belső rekonstrukciója

Az alapkérdés a nagyterem síkpadlós födéme volt. Az állandó társulat megalakulásáig nem volt probléma, mivel a kulturális események (megyebál) uralták a programokat, színházi előadások nem voltak gyakoriak, ezeken mobil elemeket használtak. Egy korszerű színházban egy bizonyos színtű lejtés szükséges volt. Ezt erősítette a korszerű szellőzés igénye, ahol az ülések alól kellett befújni a levegőt.

A belsőben a mindenképpen megtartandó elemek voltak a díszlépcső a színes üvegablakkal, a nézőtéri páholyok, a nézőtéri műkő ablakok és a nézőtér feletti rabic a nyílásaival és díszitő elemeivel. Ebből következik, hogy a nézőtér díszlépcső felöli bejárati szintje a felette lévő alacsonyan lévő páholyok miatt nem változhat. Ezért a nézőtér lejtését az előcsarnok feletti födém süllyesztésével oldottuk meg. Az új födém gerendakiosztása azonos az eredetivel.

A következő nagy kérdés az volt, hogy mivel az eredeti terveket nem tudták maradéktalanul megvalósítani a szűk pénzügyi keret miatt és a megvalósult állapotból sem maradt semmi, a belsőben, elsősorban a falakon milyen burkolatot tervezünk. Az eredetileg átadott színházról megmaradt fotók azt mutatják, hogy kétféle felület jelent meg az épületben, vakolt, festett falak illetve elsősorban a nézőtéren függőleges csíkozású tapéta. A díszlépcsőház fordulójába lévő kétoldali, lépcsőző podeszten leveles növények jelennek meg virágcserépben. Ezt lehet Medgyaszay puritanizmusának betudni, ugyanakkor eredeti rajzain egyrészt a nézőtéren a páholysor felett figurális rajzok, feltehetően textil jelenik meg, másrészt a díszlépcsőházi dobogón valószínűleg világítási szerepet betöltő női félalakos szobor. Az akkor a város lakói által gyűjtött pénz nem tette lehetővé, hogy Medgyaszay minden elképzelése megvalósuljon.

Ezért belsőépítész kollégámmal közösen úgy döntöttünk, hogy egy igényes burkolati rendszerrel igyekszünk megidézni Medgyaszay szecessziós világát. A 80-as évek igénye is volt, hogy gazdagabb díszítésű legyen egy közösségi épület. A Zsolnay kerámiából készült burkolati rendszer formailag a beton mellvédekben megjelenő ívelt háromszögű forma háromféle módon jelenik meg: a közönségforgalmi terekben törtfehér elemek, a nézőtéren a páholyok alatt mályva színű elemek mélységgel, akusztikus hanglágy anyaggal kitöltve, a közönségforgalmi terek nyílásai pedig törtfehér kerámia elemekkel keretezve.

Ez a megoldás a színház összes közönségforgalmi terének egy egységes, nagyon igényes és egyedi hangulatot ad, mely a veszprémi közönség körében nagy sikert aratott, soha nem hallottam a színház belső kialakításával kapcsolatban negatív kritikát.

Az eredeti lámpákból nem maradt egyetlen darab sem. Kerestünk iparművészt, aki az épület belső fotóin és a rajzokon láthatóak alapján próbadarabokat készített, de az elkészült lámpák éppen a szecessziós jelleget nélkülözték. Ezért kértük fel Horváth Márton üvegtervezőt, aki opalinból készített gyönyörű lámpákat, melyek végül az egész épületben megjelennek. Ezek szecessziós hangulata a kerámia burkolati rendszerrel együtt meghatározóak a jelenlegi színház belsőre. Ezt a jelenlegi tervezők Medgyaszaytól idegennek tartják és teljes egészében leverésre ítélték.

Jelenlegi helyzet értékelése

Úgy ítélem meg 33 év működés tapasztalatai után, hogy az általunk tervezett és megvalósult színház jól megfelelt a színház és közönsége elvárásainak, a mai napig korszerű színházként üzemel. A színház külseje a főbejárat megszüntetését kivéve, Medgyaszay épület maradt. Bár a színházbelső a részleteivel nem teljesen azonos az 1908-ban átadott belsővel, de nem mond ellent az eredeti szerzőnek.

A jelenlegi belső struktúrálisan teljesen azonos az eredetivel, a burkolatok, lámpák és faliszőnyegek egy színvonalas, szecessziós jellegű, vállalható belsőt alkotnak. Mivel itt nem egy műemléképületet kellett felújítani, hanem jelentős funkcióváltás is történt, Medgyaszay mellett az építész, belsőépítész és az iparművészek is alkotó társakká váltak. Arra hivatkozni, hogy Medgyaszay puritánabb szellemének nem felel meg a mai díszesebb belső, ez lehet egy vélemény. Ugyanakkor semmi nem indokolja, hogy a színház épületben minden burkolat, lámpa, faliszőnyeg, stb. teljesen megsemmisítésre kerüljön és helyette az 1908-as állapotnak megfelelően tapétázott és vakolt falak és egy más típusú lámpa jelenjen meg. Ezt el kellene tudni fogadtatni a veszprémi közönséggel, akik 33 éve használják ezt a színházat de nem ismerik a több mint 100 évvel ezelőtti épületet.

Az eredeti Medgyaszay épület ismertetésekor mindenütt különösen kiemelik, hogy korának élenjáróan korszerű épülete volt. Anélkül, hogy ennek értékéből bármit levonnánk, 80 évvel később már a korszerűség ismérvei is változtak. Ezért mai szemmel a korszerűséget a mai épület vonatkozásában kell megkövetelni és szükség szerint korrigálni, ezzel nem indokolható az eredetihez való visszanyúlás.

Érdekes kérdés a Püspökkert „helyreállítása"

A Megyeháza előtt a Püspökkert a háború után került feltöltésre, az utcaszinten egy önálló teret alakítottak ki. Ezért az eredeti fotókon a bejárat előtt látható díszes kert 70 éve nem létezik. A két tér nagy szintkülönbségét kihasználva ezért tervezhettük ide a föld alatti kiszolgáló épületet. Akkor nem volt más megoldás a kiszolgáló oldal elhelyezésére. Nem a szintalatti épület miatt lett kétszintes tér, az korábban kialakult már.

Ugyanakkor a színpad tengelyében ez optimális kapcsolatot biztosít a színpad és az öltözőblokk között. Mivel az Építészfórumon megjelent cikk szerint csak a főbejárat architektúrája lenne helyreállítva, a bejárati funkciója nem, kérdés hogy milyen mai igényeket elégítene ki az 1908-as állapot felidézése. Kérdés, hogy ezért a 2400 négyzetméter területű jól használható épület elbontása indokolt e.

Nem vitás, hogy 33 év elmúltával jogos lehet felülvizsgálni, hogy teljesített a mai épület. A földalatti bővítmény 1980 körül épült, az akkori anyagok nem elégítették ki sem az esztétikai sem a műszaki igényeket. Ezért ennek teljeskörű felújítása, a színházépülethez kapcsolódó színészbejárat újragondolása teljes mértékben indokolt lehet. Ez kiegészülve a most már felhasználható plusz területekkel, alaprajzi ésszerűsítéseket is lehetővé tenne. De el lehetne kerülni a bővítmény teljes bontását!

A színházépület vonatkozásában nem látok indokot alaprajzi változtatásokra. Kétségtelen, hogy az akadálymentes közlekedést biztosítani kell. Fontos a világítás, hangtechnikai és színpadtechnikai korszerűsítés. A mai tűzvédelem, fűtés-hűtés-szellőzés is megoldandó.

Az Óvári út felé az eredeti négy bejáratot újra megnyitni és ennek a belsőben a következményeit a teljes szárnyak szétverésével és új építéssel megoldani, indokolatlan. A lámpák újragon- dolása felmerülhet. A színes opalin búrák jelentős értéket képviselnek. Esetleg újra meg lehetne próbálni a Medgyaszay eredeti lámpájának előállítását és megkeresni a meglévő lámpákkal való kombinálásának a lehetőségét.

A fentiek lényegesen kevesebb pénzből is megoldhatóak lennének, mint a kiszolgáló épület lebontása és a Medszaszay épület teljes átépítése, amire 10 milliárd forintot szánnak. Véleményem szerint a veszprémi közönség számára nem magától értetődő, hogy a jelenlegi, megszokott, színvonalas, működő színház helyett, azt teljesen megsemmisítve az 1908-as épülethez visszanyúlva teljesen új épületegyüttest kell létrehozni. Ezért nem elég a színház és a város vezetőinek informálása  és „meggyőzése". A tervező felelőssége a város közönsége számára is világossá és egyértelművé tenni, hogy mi készül a meglévő színház helyén.

A Veszprémi Petőfi Színház bővítéses rekonstrukciója

A tervezés

Tanulmányterv                    1977

Beruházási programterv      1979. március

Bővítmény kiviteli terv       1980. szeptember

Főépület kiviteli terv           1982. június

A kivitelezés

Bővítményépület                 1981-1984. június

Főépület kezdete                 1984. szeptember

Főépület vége                      1988. szeptember

Tervezők névsora

Építész                                 Szendrő Péter

Belsőépítész                         Szenes István

Statikus                                Fazekas István

                                             Főző Károlyné

                                             Gurubi Imre

Elektromos                           Klassohn Géza

                                             Villányi László

                                             Szűcs Károly

Gépészet                              Kovács Pál

                                             Sárvári Zoltánné

                                             Lőrinc Ferencné

                                             Szabó János

                                             Tóth Imre

Kertészet                              Pócsy Györgyné

Közmű                                 Bolla Lajos

Akusztika                             Kotschy András

                                             dr. Karsai Elekné

Elektroakusztika                  Lőrincz Béla

Szcenika                              Strack Lőrinc

Az épületben megvalósult iparművészeti művek alkotói névsora:

-minden kerámia burkolat: Szekeres Károly Munkácsy Mihály díjas

-nézőtéri textil burkolat: Szenes Zsuzsa Munkácsy Mihály díjas, Gönczi András

-lámpák opalin üvegből: Horváth Márton, Munkácsy Mihály díjas

-lámpák réz felfüggesztése: Simai Lajos

-díszlépcsőház fordulójában a két nagy rézlámpa kompozició: Albert András,

-lámpabúrák a kompozicióhoz: Horányi Ágnes

-további összes rézmunka: Albert András, Nagy R. Katalin

-ólomüvegablak rekonstrukció: Buczkó György

-külső falikép rekonstrukció: Rádly Ferenc

-Petőfi szobor: Marton László

Szendrő Péter

Szerk.: Sulyok Georgina