Egy kortárs művésztelep kísérlete Etyeken – Juhász Eszter Anna diplomamunkája

A hallgató tíz magyarországi művésztelep vizsgálata után képzelt el egy a kortárs alkotómunkához leginkább alkalmas művésztelepet, mely Etyek kontextusában is jól működik. A három épülettípusból – pontház, sávház, falház – összetevődő térhálózat lehetőséget biztosít a művészet közvetítésére, az oktatásra és a művészeti élet szervezésére is.

A diplomamunkámat mindenképpen szülőfalumba, Etyekre szerettem volna tervezni. Olyan funkciót kerestem, amire valóban szükség van, de hozzám is közel áll. Ekkor hallottam az Etyeki Műhely Alapítványról. Az Alapítvány célja a Magyar Örökség-díjas Csókos Varga Györgyi és Csákvári Nagy Lajos képzőművészek által, a hetvenes években létrehozott Etyeki Műhely elnevezésű művészeti közösség örökségének ápolása. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsák, a művészházaspár egykori lakó- és alkotóházat felújították, és jelenleg kiállításokat rendeznek benne, ahol teret adnak kulturális programoknak és művészeknek. Céljuk, hogy a kulturális események mellett a művészeti alkotás, azaz a műhelymunka is lehetővé váljon a helyszínen. Ennek klasszikus formája a művésztelep, ahol a rezidens művészek apartmannal kiegészített műtermekben alkothatnak. Ahhoz, hogy a fenti cél megvalósuljon és az Etyeki Műhely országosan, illetve nemzetközileg is fontos képzőművészeti helyszínné váljon, szükséges a megfelelő épületek és infrastruktúra kialakítása. Erre a folyamatra rákapcsolódva, diplomatémául az Etyeki Művésztelep megtervezését választottam.

Ahhoz, hogy ezt a feladatot lehető legjobban el tudjam végezni, először tíz magyarországi művésztelep építészetét vizsgáltam a századfordulótól napjainkig. A munkamódszer nem stilárisan, hanem funkcionálisan és telepítési elvek szerint rendszerezett. A kutatás eleje a művésztelepek kialakulásának korai szakaszára koncentrál. Előtérben az épülettípusok és a telepek létrejötte. Ennek köszönhetően megismerhettem, hogy a műterem funkciójához milyen jellegű térrendszerek tartoznak és mire kell leginkább figyelni a megtervezésekor. A kutatás második felében a művésztelepek jelenkori helyzetével foglalkoztam. Megtudtam, hogy manapság a művésztelepek már nem csupán az alkotás színterei, célkitűzéseikben a kor kihívásaira reagáló kiegészítéseket szükséges tenni.

Mindezek ismeretében a célom egy olyan Etyek község területébe és életébe integrált, az alkotómunkához szükséges infrastruktúrát biztosító művésztelep megtervezése, ami az alkotótevékenységen felül a következő feladatok ellátásban is részt vállal: művészetközvetítés, oktatás, művészeti élet szervezése. A tervezési programomat ennek megfelelően alkottam meg. A helyszín a művészházaspár volt lakó és alkotó otthonának közvetlen környezetében hét telekből tevődik össze. Ebből kettőn állandó jelleggel laknak művészek. A maradék öt telken a meglévő felújított épülettel együttműködve a következő funkciókat helyeztem el: kiállítótér, raktár, műteremházak, többszemélyes szállás és műterem, alkotóház. A telepítés során három épülettípus jött létre: pontház, sávház, falház.

Az állandó tartózkodásra alkalmas műteremház sokszor a művész ars poeticáját hivatott bemutatni, megtervezése aktív párbeszédet kíván meg a tervező és alkotó között. Ehelyett időszakos tartózkodásra alkalmas műteremház típust terveztem. A műteremházak tervezésének a legnehezebb és egyben legfontosabb lépése a műtermek Észak felé tájolása. A telkek és ennek megfelelően a környező épületek ÉK és DNY hosszanti irányúak. A cél az volt, hogy műtermek északi fényt kapjanak, de az új épületek a meglévő rendszerhez kapcsolódjanak. Ezt úgy értem el, hogy a téglalap alaprajzú nyeregtetős épületek észak felé eső sarkát 45°-ban levágtam, majd, hogy a kapott északi falfelület minél nagyobb legyen, megemeltem azt, egy kis tornyot kialakítva. Ez lett a pontház épülettípus. Az egységes építészeti karakter megteremtését szem előtt tartva, a sávház a pontház meghosszabbításával jött létre. Az alkotóház esetében a ház hátsó része nem kapna elég fényt, emiatt az északi tájolású torony megismétlődik. A főépületben nem folyik alkotómunka. Itt a torony is a reprezentációt szolgálja. A kiállítások plakátjának két fal közé való kifeszítése idézi meg a tornyot. A létrejövő kompakt formát nem szerettem volna fal és tető struktúrára bontani. A szerkezete így CLT.  A környező házak téglaburkolata miatt elkezdtem a faburkolat színezésében gondolkodni, így kapták az épületek a piros színt. Inspirációként a skandináv építészet hatott rám. Az általuk használt festékben lévő vas és réz tartósítószerként és gombaölőként hat, emellett a napsugárzás káros hatásait is csökkenti. Mivel a szerkezet megválasztásakor az épület egy tömbben való kezelése volt a meghatározó, a homlokzaton alkalmazott faburkolat a tetőre is felfordul. A falházak kiegészítő funkciókat látnak el a meglévő és a tervezett épületeket összekötő útvonalon. A legfontosabb a meglévő felújított épületet és a tervezett kiállítótér épületét összekötő folyosó. A telepítés során a területre jellemző oldalhatáros építési módot vettem alapul, emiatt az épületek összekötését nem utcafronton helyeztem el. A falai a jövőben megrendezett eseményeknek megfelelően kifordíthatóak.

A homlokzatburkolatnak és az ismétlődő formavilágnak köszönhetően egy összképében egységes épületegyüttes jött létre, ami a nyeregtetős oromfalaival képes beolvadni a kialakult utcaképbe.

Juhász Eszter Anna