Egy kubus evolúciója a Bimbó úton

"A Bimbó út 24. kapcsán talán a legfontosabb tétel, hogy mit üzen ez a ház a környék emberének. Az épület által felvethető kérdések közül leginkább ennek, a Bimbó úti építészeti örökségbe való illeszkedés kérdésének van a legnagyobb tétje a Geon építésziroda társasházával kapcsolatban" – írja Gulyás Levente az épületről, mely a szerző meglátása szerint "a tiszteletteljes új jövevény szerepét veszi magára."

Környezet
A Bimbó út már régóta a budai reprezentativitás szimbóluma. A Mechwart ligettől a Pasaréti térig nyújtózó hosszú utca többek között a Rózsadomb elegáns kora-modern[1] és századfordulós ódon villáiról ismert. Úgy tűnik, az utcában eredetileg nagy múltra visszatekintő, jelenleg azonban jobb sorsukat váró villák befektetési szempontból nem képesek felvenni a versenyt újépítésű társaikkal, így szépen lassan kevés kivételtől eltekintve[2] sajnos jóval gyengébb építészeti és anyagi minőséget képviselő házakra cserélődik le az itteni épületállomány. Ebben a változó környezetben egy ugyancsak nemrég még itt álló épület helyén, a Bimbó út 24. alatt találhatjuk a 2021 végén befejezett, Geon Építész Stúdió által tervezett társasházat. Az épületet a Mesteriskola XXVI. ciklusának hallgatói és mesterei is meglátogatták az iskola Építész Kvartett programjának keretében.[3]

Személyességből egyediség
A Bimbó út 24. esetében a kiindulóhelyzet egészen más volt, mint egy szokásos társasházi beruházásnál; az általában arctalan beruházói kör helyett itt ugyanis egy baráti társaság kereste meg az építészt azzal, hogy az általuk kiszemelt telekre a paraméterek maximalizálása mellett tervezzen számukra megfelelő otthont, így a tervezői folyamat kezdetétől fogva megjelenhetett a személyesség. A kiválasztott telek több tulajdonsága révén is ideális volt a megrendelőknek. A helyszín már a szabadonálló villák szomszédságában, így valamelyest védett helyzetben, de még nem messze a zártsorúan beépült belváros forgatagától található. A személyesség mellett az összeszokott társaság egymással való viszonya is hatással volt a tervezéskor a ház közösségi tereire. Azáltal, hogy a terv a közelebbről megismert és egymással jó viszonyt ápoló megbízók tényleges igényeire lett öntve, lehetőség nyílt a közösségi terek kompaktabb kialakítására, felesleges négyzetmétereket spórolva azokból a helyekből, amik egy megszokott társasház esetén a sorolhatóság, a lakók közötti tisztes távolság megtartására kialakított terekből fakadnak.

Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a Bimbó út 24. egy többgenerációs ház mintájára külön bejáratú, de egymástól szigorúan el nem választott lakrészek otthona. A szintenként uniformizált lépcsőház helyett egyedi közlekedőrendszer lett kialakítva, melyben a lakók közötti baráti viszony még egy közvetlenül a lakásokba nyíló lift kialakítását is megengedte. A telek adta beépítési adottságokkal jól gazdálkodik a ház, a pincétől a tetőig szinte minden zug fel lett használva valamire, kifeszítve a rendelkezésre álló beépítési paramétereket. A tömeg a terepre illesztés folytán két részre tagolódik: egy, a tereppel való csatlakozást megoldó, abból 1 szintet kilógó 3 szintes podesztre és az arra ráülő, szintén 3 szintes kocka arányú kubusra. A ház feltárulkozásának szempontjából fontos ez a kompozíciós döntés.

A hatszintes ház legalsó, földalatti garázsszintjén kívül az öt emeleten szintenként 1-1 lakás található. A legfelső szinten a sátortetőből kihasított kilátóterasz eredetileg az egész ház közösségi tere lett volna, ez végül a legfelső lakó saját terasza lett egy külső lépcsővel való megközelítéssel. A házon végigvonuló közlekedőrendszer elsőre kissé zavarosnak tűnhet, ez az érzés azonban kis idő után átalakul, és inkább annak az átgondoltságnak lesz bizonyítéka, ami a lakóterek igényekre szabottságát jellemzi. Az épület kontúrjából ki-be ugráló, beltéri, fedett-nyitott és lakáson belüli közös lépcsők megoldása a téri milyenségek váltakozása révén szép szimbóluma a háznak, a tömegkompozícióval összejátszva annak báját, az egyediségéhez hozzájáruló gyönyörködtető változatosságot jelenti.

Felvetődhet persze a kérdés, hogy mi történik, ha egy ilyen szinten összeszokott közösség tagjai kicserélődnek. Képes lesz-e befogadni a közösség az esetleges új jövevényt? Egy másik kérdés, hogy nem csökkenti-e a társasház piaci értékét, hogy mind a lakások, mind a nagyobb összefüggések szintjén ilyen fokon az egyedi megrendelői igényekre lett kialakítva az épület? Egy válasz lehet erre a dilemmára, hogy a jövőbeli lakók közül többen is akadhatnak olyanok, akik egyrészt az átlagnál progresszívebben gondolkodhatnak a mai társadalmakban kialakuló együttélési normákról, másrészt jobban értékelhetik a közvetlenebb tervező-megrendelői kapcsolatból létrejött merészebb, karakteresebb végeredményt.

Egy kubus evolúciója
Tomay Tamás szerint egy ház kapcsán a belső magánügy, a külső viszont közügy[4]. Ebből a szempontból is érdekes mondanivalója van ennek a háznak. A tervezők saját bevallása szerint meghatározó volt számukra, hogy úgy jelenjenek meg egy mai épülettel a Bimbó úton, hogy közben tiszteletben tartsák az itteni építészeti örökséget, annak a külsőn is megjelenő egyfajta modern átirataként. A házon megfigyelhető elemek árulkodnak arról, mit gondolhattak a tervezők, melyek azok a múltból a mába örökíthető mozzanatok, amiket még nem érhet a didaktikusság vádja.

A külső megjelenésen ezáltal egy olyan evolúció olvasható le, ami egy kétirányú koordinátatengely mentén bekövetkező változás tettenéréseként, kimerevített pillanataként is értelmezhető. Az egyik tengely az idő, múlt és jelen átmenete, ennek lenyomataként a régi elemek mai módon értelmeződnek újjá. A másik tengely, amin keresztül egy transzformáció olvasható le a házról, a köz- és magánszféra között elhelyezkedő skála. Egy olyan áttűnés ez, amelyben az elemek látszólag még mindig mozgásban vannak, az őket alakító erőknek kitéve akár arrébb is vándorolhatnának. A tömegalakításban, a homlokzat komponáltságában, illetve a felhasznált anyagok szintjén is érezhető ez a szándékoltság. Az időbeli átmenetekhez tartozik például az utca felől nézve monolitikusan elénk táruló épület sátortetővel fedett arányos tömege, emellett tetőjének pikkelyfedése és annak alján líraian lejtő fektetett eresz, melyek mind-mind a múlt század építészeti eszköztárát idézik meg. A kubusszerű tömeget csak néhol lyukakkal megnyitó gesztus is a tiszteletreméltó szomszédok átirataként értelmezhető, a nyílások négyzetes aránya, véletlenszerű elhelyezése és határozott keretes kiemelése azonban már a mai korra jellemző mozdulatok.

A ház megközelítésében is érezhető a múltba való visszakacsintás. A Bimbó úti házak ütemébe belesimuló kockaszerű tömeg podesztjére egy viszonylag széles, szoborszerű, reprezentatív lépcsőn keresztül tudunk feljutni. Emellett a tömeg visszafogott textúrájú, halványzöld vakolata is a közösségben elfoglalt szerény különállás múltszázadi hagyományát juttathatja eszünkbe. A külső másik, szemünk előtt végbemenő átalakulása a tömeg nagyobb térbeli megmozgatásával jár. Ennek keretében a kockatömeg vízszintes sávok mentén fokozatosan felnyílik a kilátás irányába, ferde átmenetek segítségével lökődnek ki teraszok a házból, nyomukban nagy, hosszanti megnyitásokkal. Ez a mozgás az utcai homlokzaton még nem érzékelhető, az oldalhomlokzatok mentén már elkezdődik, majd a vári látvány és kilátás felőli oldalon éri el maximumát, ahova a lakások legtöbbet használt közösségi terei néznek.

A kilátás felőli oldalon a teraszos-sávos megmozgatás olyan mértékű, hogy a hátsó kertben állva a korábban az utcai oldalon előttünk álló higgadt kis tömeget már csak nehezen tudjuk kivenni. Gonoszan azt is mondhatnák, hogy a ház kétarcú, azonban egyrészt ez a mozgás megmarad egy még értelmezhető amplitúdón belül, másrészt a két állapot közti átmenet is megélhetővé teszi a változást. Nem öncélú a váltás, valahonnan valahová jut el ezzel a ház, mindkét oldalon adekvát reagálás ez a környezetre. Az időben végbemenő transzformáció a köznek szóló nézetekből a privát felé folyamatosan elhalkul, a hátsó kert felől már csak nyomokban felfedezhető. Nem marad azonban teljesen rossz érzet nélkül az utcai nézet: az épület egyéb kvalitásaihoz nem mérhető drótkerítés, valamint a külső autóliftig vezető autóút biztonságtechnikai megfontolásokból fakadó üvegfalakkal történő biztosítása zavaró elemek, ezek a tervező saját elmondása szerint is fájó kompromisszumai maradtak a háznak.

Befogadják?
A Bimbó út 24. kapcsán talán a legfontosabb tétel, hogy mit üzen ez a ház a környék emberének. Az épület által felvethető kérdések közül leginkább ennek, a Bimbó úti építészeti örökségbe való illeszkedés kérdésének van a legnagyobb tétje a Geon építésziroda társasházával kapcsolatban. Ennek súlyát elsősorban az adja, hogy az épület megszületésével a környék egy korábbi, rangidős tagját vesztette el, emellett valószínűsíthető, hogy minden egyes új épület megjelenésével lépésről lépésre felbomlik az az egész környék építészeti karakterét összetartó erő, ami visszatarthatná a karaktervesztést. Egy Cságoly Ferenctől vett analógiával[5] élve, érdemes megfigyelni, hogy milyen szerepet játszik egy ház a közvetlen és nem teljesen közvetlen építészeti szomszédságának közösségében. Ebben a közösségben a Geon által tervezett társasház környezetében való viselkedése, a helyfoglalásának módja alapján a tiszteletteljes új jövevény szerepét veszi magára. Korábban is voltak “betolakodók" a Bimbó úton, ez az új alak viszont most nem teljesen idegen az itteni házak számára, valahonnan ismerős, mintha egy távoli unokaöcs jött volna közéjük. Az épület gesztusainak köszönhetően úgy tudott új elemként belépni ebbe a közösségbe, hogy közben összekötő kapocsként szolgál a környék múltja és jelene között. Ez a mozzanat lehet a záloga annak, hogy a ház kiállja az idők próbáját, és sikerüljön gyökeret eresztenie ebben a nagymúltú negyedben. Ha a változás elkerülhetetlen, ez a fajta organikus továbbírása a környék hagyományainak az az út, amit járni lehet.

Gulyás Levente

[1] Ezek közül a Bimbó úton található többek között a 75. (korábban 71.) szám alatt Molnár Farkas és Ligeti Pál által tervezett, 1931-ben elkészült Angyal-ház, négy telekkel arébb, a 67. szám alatt pedig egy Kozma Lajos által tervezett, 1935-ben elkészült villa.

[2] Tomay Tamás Bimbó úti munkáiból a 121. és a 129. szám alatt is található két épülete, mindkettő 2009-es befejezéssel.

[3] A Tomay Tamás által életrehívott Építész Kvartett az Élet és Irodalom folyóirat ÉS-kvartett cikk- és programsorozatának mintájára egy épület vitaesten keresztüli kritikai kibeszéléséről szól. A kvartettek keretében az adott házat a Mesteriskola hallgatóin és mesterein kívül a négy felkért kvartett részvevő is meglátogatja, majd a rákövetkező héten a hallgatóság előtt megvitatja azt. Pethő Lászlóék társasházának esetében a 2021 novemberében megrendezett In Memoriam Tomay Tamás Kvartett tagja volt Gettó Tamáson kívül Valkai Csaba, illetve az Architecture Uncomfortable Workshop két alapító építésze, Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács. A moderátor Dévényi Tamás volt.

[4] Csontos Györgyi, Csontos János, Tizenkét Kőmíves: Tomay Tamás, Terc Kiadó, 2011

[5] Csontos Györgyi, Csontos János, Tizenkét Kőmíves: Cságoly Ferenc, Terc Kiadó, 2006

Szerk.: Hulesch Máté