Nézőpontok/Vélemény

„Egy varjú szemszögéből” - a koreai pavilon

1/15

A koreai pavilon, forrás: Faddi Dalma

?>
A koreai pavilon, forrás: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
?>
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
1/15

A koreai pavilon, forrás: Faddi Dalma

„Egy varjú szemszögéből” - a koreai pavilon
Nézőpontok/Vélemény

„Egy varjú szemszögéből” - a koreai pavilon

2014.12.17. 14:01

Az első. Első a Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále pavilonjai közül 2014-ben és az első törekvés arra, hogy a Koreai-félsziget építészetét együtt mutassák be. Ez a gondolat Minsuk Cho, a kiállítás fő kurátorának fejében fogalmazódott meg, de nem volt egyszerű dolga. Faddi Dalma írása.

A II. világháború következményeként a Koreai-félsziget két részre szakadt, Észak- és Dél-Koreára. A koreai háború (1950-53) után mindkét Korea próbált stabilitást és növekedést hozni gazdaságába és társadalmába. A háború által okozott trauma és ellenséges politikai felhang kliséket és előítéleteket szült, amelyek elhomályosítják a lehetőségeket a Koreai-félsziget jövőjére nézve.

A pavilon építészek, urbanisták, költők, írók, filmesek, és fotósok sokféle munkáját és látásmódját sorakoztatja fel egy helyen. Ezek felhívják a figyelmet a városi és építészeti jelenségekre a tervezettől a nem hivatalosig, az egyénitől és kollektívig, a heroikustól a mindennapiig. Az elmúlt nyolc évben gyakorlatilag nem volt kapcsolat az észak- és a dél-koreai építészeti közösségek között, és a szituáció nem valószínű, hogy megváltozik a közeljövőben. Ez a tény nem csak az építészetre korlátozódik, hanem az összes művészetre és tudományra is. Ez az információhiány egyáltalán nem meglepő, hiszen a Koreai Köztársaság (hétköznapi nevén Dél-Korea) állampolgáraként az ottani embereknek nincsen belépési lehetősége a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba (hétköznapi nevén Észak-Korea). Ez azért is érdekes, mert a világ minden más tájáról az emberek vízummal, egy viszonylag normális folyamat útján beléphetnek Észak-Koreába.

A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
2/15
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma

A Biennálé témája viszont az „Elnyelő Modernizmus: 1914-2014", ami magával vonja, szinte követeli, hogy a koreai pavilon ne északkal vagy déllel, hanem a Koreai-félszigettel mint egységgel foglalkozzon. De hogyan is tudná a koreai pavilon az egész félsziget építészetét képviselni? Mi lenne a nézőpont? Az eredeti ötlet az volt, hogy északot és délt csak találkoztatják. Viszont, ahogy a kurátor nyílt levelében be is vallja, a törekvései, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön észak-koreai személyekkel és vállalatokkal, kudarcba fulladtak. Amint a közös kiállítás lehetősége életképtelennek kezdett tűnni, egy új tematikát kellett kialakítani Észak-Korea részvétele nélkül.

Ahogyan összegyűjtötték a potenciális kiállítási anyagot a kicsiny tér egyre jobban úgy nézett ki, mint egy zsúfolt kincsesláda. Egy üres hely, ami arra várt, hogy az észak-koreai építészek is megtöltsék munkáikkal. Azt a feladatot kapva, hogy rendezze össze az eltérő elemeket, világossá vált Hyungmin Pai - a kiállítás egyik kurátora - számára, hogy a kiállítást fogalmakra, nem pedig alkotókra kell építeni. A potenciális installációk listáját végignézve négy nagy téma mellett döntöttek: Normalizálódó élet, Monumentális állam, Határok és Utópisztikus séták címmel.

A "Normalizálódó élet" a koreai háború utáni időszakkal kezdi a bemutatást. A koreai háború idején sok észak-koreai várost, köztük Phenjant is a földig bombázták az Egyesült Államok gépei. Ezeken a romokon az építészet fogalmát újraértelmezte az új szocialista társadalom. A "Normalizálódó Élet" e különleges körülmények között veszi górcső alá, hogy milyen közös és eltérő úton-módon alakult Phenjan és Szöul építészeti világa. Például, annak ellenére, hogy teljesen más rendszer szerint fejlődtek, mindkét Koreára jellemzőek a nagy sűrűségű apartman telepek. Az apartmanok elemzése Szöulban és Phenjanban mutatja, hogy az apartmanok a dél-koreai középosztály és az észak-koreai „osztály nélkül nép" szimbólumává váltak. Szöul sokkal inkább hibrid város, mint Phenjan. Ezt tükrözi a Moon Hoon építésziroda önkényes firkái és a MOTOelastico iroda „kikölcsönzött város" elmélete is.

A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma
6/15
A koreai pavilon, fotó: Faddi Dalma

A legnagyobb kihívás a kurátoroknak a "Monumentális állam" témaköre volt, ahol az idealizált épületek körül kavargó eltérő álláspontokat és érzelmeket össze kellett hangolni. Az világos, hogy az eltérő ideológia nagyon különböző építészeti felfogáshoz vezet a két Koreában. Amíg az észak-koreai építészet a heroikus szocialista társadalom építésével volt elfoglalva, addig a dél-koreai építészet az egyéni kreativitására fókuszált. Kim Jong II és Kim Ir Szen érezték a monumentális építészet hatalmát, viszont még az észak-koreai építész azzal foglalatoskodott, hogy a szocialista államot kiszolgálja, addig ő maga nem tudott érvényesülni, csupán a rendszer része volt. Dél-Korea pedig az egyén kreativitását előtérbe helyezve viszonylag sokáig szolgálta a kapitalizmus és bürokrácia érdekeit.

A DMZ demilitarizált határterület Észak- és Dél-Korea között. A legnagyobb politikai töltettel rendelkező, legradikálisabb demarkációs övezet a világon. A „Határok" témakör kibővíti a kiállítás építészeti aggályait a fizikai, fogalmi és érzelmi határokra, amelyek elválasztják és összekötik a két Koreát. Az ottani építészek álmodoznak és vizualizálnak, de a DMZ megmarad a senki földjének, mintegy a politikai közreműködés hiányának szimbólumaként. Ugyanakkor, ahogy a kutatások és az installáció is mutatja még ez a látszólag áthatolhatatlan térbeli megosztottság is egyszer majd az alapja lehet egy sokkal jobban összekapcsolt jövőnek.

A témák között az „Utópisztikus séták" kivétel, mert más szemszögből vizsgálja Észak-Koreát. Ez a rész a Nick Bonner gyűjteményéből válogatott képekből áll. Kiderült, hogy Nick Bonner, aki társalapítója a Koryo Toursnak, egyszerre filmes, gyűjtő és számos észak-koreai művész barátja is. Amikor először felmerült az egyesített észak- és dél-koreai pavilon ötlete (1994 nyarán), Kim Jong Il hirtelen elhalálozása (2011) lerombolta ennek a legkisebb lehetőségét is. Szerencsére most eljött a koreai pavilon ideje.

A kiállítás címe és vezérfonala- „egy varjú szemével"- az egyik leghíresebb koreai építész-író, Yi Shang verséből, az „Ogamdo"-ból származik. Ez egy fonetikai, szemantikai és vizuális játék a madártávlat – „Jogamdo" - kifejezéssel. A madár és a varjú kínai írásjele mindössze egy rövid vonalban különbözik egymástól. A dada mozgalom által befolyásolt vers egy olyan koreai költő darabos vízióinak jelképe, aki modern építész szeretett volna lenni, de ez lehetetlen volt akkoriban a Japán koloniális uralom miatt. A madártávlattal ellentétben, ami egy egyetemes látásmód, a varjútávlat rámutat annak a lehetetlenségére, hogy az építészetről összefogóan lehessen beszélni a megosztott Koreában. A kiállítás tehát nem is törekszik a Koreai félsziget művészetének átfogó bemutatására.

Világosan érzékelhető, hogy a pavilon koncepciója Dél- Korea látásmódjára korlátozódik. Ami zavarja a kiállítás kurátorait, hogy az összes Észak-Koreáról való kutatás után még mindig nagyon keveset tudnak bemutatni annak építészetéről. Hiába telt meg kiállítási tárgyakkal a pavilon, az Észak-Koreának hagyott hely a pavilonban gondolatilag üres maradt. Ez volt az ok, amiért varjúnak titulálták magukat - madaraknak, egyetlen nyitott szemmel. Varjúból nem lesz mindent látó madár csupán egy kiállítás erejéig.

Ha ez a kiállítás bemutatja a mostani realitást, akkor megtettük a dolgunkat - mondja a kurátor. Annak ellenére tehát, hogy fizikailag tele volt a pavilon kiállási anyaggal, az csak a dél-koreaiak szemszögét tükrözte. Ez a jövőben remélhetőlegn, habár lassan, de változni fog.

Faddi Dalma

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk