Közélet, hírek

Elhunyt Balkrishna Doshi, Pritzker-díjas építész

2023.01.24. 12:25

Cikkinfó

Szerzők:
Hulesch Máté

Földrajzi hely:
India

Építészek, alkotók:
Balkrishna Doshi

Címkék:
gyász

További adatok

↓

Balkrishna Vithaldas Doshi, építészmester, várostervező, pedagógus, 2018-as Pritzker-díjas és 2022-es RIBA Aranyérmes, 95 éves korában, 2023. január 24-én, kedden hunyt el Ahmedabadban, Indiában – adta hírül az Archdaily az Architectural Digest India Instagram-oldalára hivatkozva.

Balkrishna Doshi az egyik legismertebb indiai építész volt, akinek munkássága az egész régió építészetét meghatározta. Le Corbusier és Louis Khan modernista szemléletét ötvözte a helyi népi építészeti hagyományokkal, olyan ikonikusnak számító épületeket tervezve, mint az ahmedabadi Indológiai Intézet, vagy az Aga Khan díjjal kitüntetett Aranya szociális lakóegyüttes.

Doshi 1927-ben született az indiai Pune-ban, és építészetet tanult a bombayi J J School of Architecture-ben. 1951 és 1954 között Párizsban Le Corbusier mellett dolgozott vezető tervezőként, majd további négy évig Indiában, Ahmedabadban felügyelte a projekteket. Louis Kahnnal évtizedes együttműködést alakított ki, amely az Ahmedabadban található Indian Institute of Management épületével kezdődött. Doshi 1956-ban két másik építésszel együtt alapította meg Vastushilpa nevű irodáját.

2/6
Institute of Indology, Ahmedabad, India – tervező: Balkrishna Doshi. Fotó: Vinay Panjwani © Vastushilpa Foundation

Ő volt az első indiai építész, aki az építészet Nobel-díjának is becézett Pritzker-díjban részesült. Doshi munkásságában az indiai építészet hagyományainak, az éghajlatnak, a helyi kultúrának és a kézművességnek a mélységes megbecsülése tükröződött, amint azt a RIBA 2022-es kitüntetési bizottsága kifejtette.

2019-ben a Vitra Design Museum retrospektív kiállítást rendezett Doshi munkáiból, Ázsián kívül elsőként. A kiállítás alkalmából Kovács Dániel írt átfogó portrét az indiai mesterről, melyben így fogalmazott:

"Doshi azonban képes volt kilépni a modernizmus nagymestereinek árnyékából, és olyan saját formanyelvet kidolgozni, amely egyensúlyt teremt az ipari technológiák és a kézműves formák között. Ez az építészet nem csupán a szó legszorosabb értelmében véve fenntartható – azaz tartós és olcsó –, de ezáltal érzékennyé válik környezetére, a felhasználók társadalmi státuszára, sőt, adott esetben még személyesebb jellemzőire, mint a vallás."