Közélet, hírek

Először adják át a Vargha Lászlóról elnevezett népi építészeti díjakat

1/1

Istvánfi Gyula. Fotó: Perika, 2011

?>
Istvánfi Gyula. Fotó: Perika, 2011
1/1

Istvánfi Gyula. Fotó: Perika, 2011

Először adják át a Vargha Lászlóról elnevezett népi építészeti díjakat
Közélet, hírek

Először adják át a Vargha Lászlóról elnevezett népi építészeti díjakat

2020.02.14. 15:06

Istvánfi Gyula egyetemi tanár, építészmérnök, valamint a Hild József Építőipari Szakgimnázium alkotócsoportja, Józsa Tamás igazgató vezetésével az újonnan alapított, az Ybl-díjas építészettörténész-etnográfusról elnevezett Vargha László Népi Építészeti Díj két idei elismertje. A díjakat 2020. február 14-én, az Élhető Örökség – Népi Építészeti Konferencia keretében adták át.   

A Vargha László Népi Építészeti Díj alapítását Nagy Dénes, az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága Népi Építészeti Munkabizottságának elnöke kezdeményezte." Az apropót 2019. október 25-e, Vargha László születésének 115. évfordulója jelentette. Az MTA VEAB kezdeményezéséhez csatlakozott az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága és a Teleki László Alapítvány is, a díj kuratóriumába pedig meghívták a szentendrei Skanzen vezetőit is.

A négy szervezet vezetőiből álló kuratórium ítéli oda a Vargha László életműdíjat, illetve az ifjúsági díjat minden évben egy személynek, illetve egy alkotócsoportnak. 

A kuratórium döntése alapján 2019-ben a Vargha László Népi Építészeti Életműdíjat Istvánfi Gyulának ítélték.

Istvánfi Gyula 1938-ban született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Műegyetem építészmérnöki karán végezte. Nehéz néhány sorban méltatni szerteágazó tevékenységét az oktatásban, a kutatásban, a műemlékvédelemben és az akadémiai bizottságokban, vagy megemlíteni a fontosabb könyveit és tanulmányait, ezért most csak a népi építészettel szorosan összefüggő munkásságára szorítkozunk. 

A Műegyetem Építészettörténeti és Műemléki tanszékét – a név többször kicsit változott, sőt egy ideig intézetnek is nevezték – közel másfél évtizedig vezette. Kidolgozta azt a népi építészet tantárgyat, amely – a korábbiakkal ellentétben ¬– már nem egy választható kurzus volt, hanem kötelező tantárgy lett minden építészhallgatónak az I. évfolyamon. Ennek sok éven át ő volt az előadója és megírta az ehhez kapcsolódó tankönyvet is (Az építészet története: Őskor, népi építészet, Budapest, 1997). A felsőbb éves hallgatóknak pedig meghirdette a falu építészetével kapcsolatos választható és szakmérnöki tárgyakat. A népi építészet nemzetközi enciklopédiájában ő írta a magyar vonatkozású címszavakat (Encyclopedia of Vernacular Architecture of the World, Cambridge 1997). 

Egyetemi kollégáival és diákokkal közösen mérték fel a veszélyeztetett római katolikus és református templomokat Erdélyben, valamint az evangélikus templomokat a mai Magyarországon, s ennek dokumentációját nagyalakú kötetekben jelentették meg (Veszendő templomaink, I-III, Budapest, 2001-2004). Sokat idézett munkája A magyar falu építészeti hagyománya című röpirata 2011-ből. 

Számos kitüntetést kapott, köztük 2011-ben Széchenyi-díjat „több mint négy évtizedes oktatói tevékenysége, az egyetemes, a magyar és a népi építészettörténet terén végzett iskolateremtő tudományos és kutatói munkássága, valamint a határon túli magyar műemlékek dokumentálásáért és helyreállításáért tett erőfeszítései elismeréseként".

2019-ben a Vargha László Népi Építészeti Ifjúsági Díjat a Hild József Építőipari Szakgimnázium Józsa Tamás igazgató vezetésével működő alkotócsoportjának ítélték.

A Hild József Építőipari Szakgimnázium, korábban Szakközépiskola, amely a Győri Szakképzési Centrumhoz tartozik, 1996-tól kezdve szervez nyaranta népi építészeti felmérő táborokat. Ennek tehát közel 25 éves hagyománya van. Az évek során a diákok több mint száz különböző objektumot, lakóházakat, melléképületeket, présházakat és szakrális emlékeket mértek fel. Az elkészült dokumentációk megtalálhatók és kutathatók a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) Archívumában, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központban (korábban Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Archívumában), a Győr-Moson-Sopron Megyei Főépítészi Hivatal mellett működő Kisalföldi Népi Építészeti Archívumban, továbbá az iskola tervtárában is. 

Az utóbbi években az iskolai felmérések tapasztalatából kiindulva a tevékenység egyre inkább a gyakorlati megvalósítás területére helyeződött át. Ezt jelzik a Szentendrei Skanzennel és a Szennai Skanzennel közösen szervezett, a szabadtéri gyűjteményekben folytatott „építő" szakmai gyakorlatok, a taliándörögdi Inkler Ház műemlék istállójánál végzett állagmegóvási, felújítási munkák és a Felpéci Tájházhoz tartozó présház felújítási munkái. A diákoknak jó példát mutat, hogy a tanárok és gyakran maga Józsa Tamás igazgató is, nem csak irányítják a munkát, hanem velük dolgoznak. 

A Hild Szakgimnázium rendszeresen készít kiállításokat a felmérések és az alkotótáborok fotó-dokumentációi alapján. Ezeket bemutatták számos konferencián itthon és külföldön is. A Szakgimnázium diákjai rendszeresen elhozták az országos pályázatok díjait, több esetben egyenesen kiemelt I. díjjal jutalmazták a munkájukat. Az iskola kiterjedt kapcsolatrendszerén keresztül rendszeresen tartanak az általános iskolákban rendhagyó órákat, vesznek részt regionális és országos programokon, ahol elméleti és manuális, gyakorlati ismereteken keresztül végzik a népi építészeti emlékekkel, épített örökségünkkel, a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretterjesztő tevékenységüket.

A díjakat 2020. feb. 14-én adták át a Teleki Alapítvány által rendezett Élhető örökség – Népi építészeti konferencia keretében. 

A névadóról 

Vargha László (Gyöngyös, 1904 - Budapest, 1984) felmenői között házépítő parasztácsok is voltak, s talán éppen ez ösztönözte a pályaválasztását. Tanulmányait a Műegyetem építészkarán kezdte, de ezt megszakítva a budapesti Bölcsészkaron tanult tovább, majd a néprajzi tanszéken Györffy István tanársegédje lett, és 1940-ben doktorált. Gyűjtő utakon vett részt mind építészekkel, mind néprajzkutatókkal, ahol épületeket mértek fel. Tevékenységével hidat hozott létre a két terület között, egyesítve a különböző szemléletmódok értékeit. Ennek a korszaknak fontos eredménye lett két könyv: A tilalmasi tanyák építkezése (Budapest, 1940) és A Nagykunság vidék népének építészete (Miskolczy Lászlóval közösen, Budapest. 1943).

A II. világháború után 1947-49-ben a Néprajzi Múzeum főigazgatójaként, majd 1950-1953 között a miskolci Herman Ottó igazgatójaként tevékenykedett. Ezután 1954-től a Műegyetem építészettörténeti tanszékén oktatott 1975-ig. Társszerzője volt A magyar falu építészete című könyvnek (Budapest, 1955). A magyar építészettörténet oktatása mellett, rendszeresen meghirdetett választható népi építészeti kurzusokat és nyári felmérő táborokat vezetett. Kiemelkedő szerepe volt a népi műemlék fogalmának bevezetésében és népszerűsítésében, valamint a szentendrei Skanzen létrehozásában. Építészhallgatók generációival ismertette meg a Kárpát-medence népi építészetének értékeit. 1962-ben az Ybl-díj I. fokozatával tüntették ki „a magyar népi építészet kutatásában és értékeinek megőrzésében kifejtett több évtizedes munkásságáért". Páratlan kézirat- és fénykép-gyűjteményét a Skanzennek ajándékozta.

 

Nyitókép: Istvánfi Gyula. Fotó: Perika, 2011 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Épületek/Középület

SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM // Egy hely + Építészfórum

2021.01.06. 17:41
00:08:06

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk