| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Vélemény

Engedd mesélni - interjú Fekete Györggyel

1/6

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

?>
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
?>
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
?>
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
?>
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
?>
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
?>
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
1/6

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán

Engedd mesélni - interjú Fekete Györggyel
Nézőpontok/Vélemény

Engedd mesélni - interjú Fekete Györggyel

2015.07.09. 12:30

Cikkinfó

Szerzők:
Götz Eszter

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Fekete György

Vélemények:
2

Pásztor Erika Katalina "Életmód - életút - életmű" című interjút készített Fekete Györggyel, az MMA elnökével a Múzeumok Éjszakáján. Götz Eszter recenziója. 

A Múzeumok Éjszakájának pezsgésében mindössze harmincvalahány percet tett ki az a mozzanat, ami elindította az alábbi gondolatokat. Egyetlen program volt csupán a csúcsra járatott éjszaka óriási közönséget megmozgató eseményei között, mégis érdemes utólag felidézni, mert néhány részletével, kicsiben gyönyörűen modellezte a mai magyar kultúra helyzetét.

Az Iparművészeti Múzeum emeleti dísztermében, ahol a Folyóiratok Éjszakáján félórás váltásban követték egymást a meghívott szerkesztőségek rendezte beszélgetések, Pásztor Erika Katalina nyilvános interjút készített Fekete György belsőépítésszel, kultúrstratégával. Azért használom ezeket a címeket, mert maga az interjú alanya életművének erre a két vonatkozására fűzte föl a válaszait. Az interjú témája nem az aktuális kultúrpolitika volt.



Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
2/6
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán





Nem kérdezett rá egyetlen döntésre, helyzetre, hatalmi vagy intézményjogi kérdésre sem, amelyek amúgy természetesen kínálkoztak volna a Magyar Művészeti Akadémia elnökét illetően. Politikai vagy helyzetértékelést sem kért tőle, nem tért ki a 83 éves Fekete György pályájának korábbi szakaszaira. Csupán néhány egyszerű kérdést tett föl, amelyeket egy női magazinban olvasva azonnal átlapoz az ember: kitől tanulta meg, hogyan kell élni? Mit eszik, mit sportol, mivel tölti a napjait a felkeléstől a lefekvésig? Mire használja az idejét, az erejét?

A posztmodern kutatói módszerek, egyik legsikeresebb formája a narratív interjú, elsősorban az életút-kutatásokban, oral history gyűjtésekben alkalmazzák. A laikusok számára talán így érthető leginkább a lényege: mesélésre ösztönözni a kérdezettet, hogy egy minimális kezdő kérdésre a saját gondolatmenete alapján, szabadon válaszoljon. Nem szabad külső információkat vinni az elmesélésbe, visszakérdezésnél csakis a már általa elmondott tényekre lehet utalni, nincs mankó, nincs irányító logika.


Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
1/6
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán




Nyilvánvaló, hogy a módszert zárt közegben és nagyobb lélegzetű, hosszú, szabadon áramló interjúkban jó alkalmazni, eredményei nem igazán látványosak egy rövid, ráadásul színpadra vitt, közönség előtt zajló eseményen. Pásztor Erika mégis ezt a formát választotta, kitartóan dobta föl egymás után az életmódra vonatkozó, nagyon egyszerű kérdéseit, alig reagálva a válaszokra. És szinte rögtön kiderült, hogy a választás telitalálat: interjúalanya ugyanis örömmel kitárulkozott. Nem, vagy legalábbis nem kizárólag arról beszélt, amiről kérdezték, de mintha éppen ez lett volna a cél: az elkerült, ki nem mondott kérdések a „hátsó lépcsőn" rendre visszajöttek.

Bravúros kettős történet jött le így a kétszemélyes kis színpadról. Pásztor Erika makacsul tartotta magát a meghirdetett témához, Fekete György pedig, élvezve a kérdező által felkínált szabadságot, maga szólaltatta meg a programban látványosan mellőzött kérdéseket: intézményvezetői személyiségét, közszereplői attitűdjének lényegi mozgatóit, a politikához való viszonyát, és mindenekelőtt a saját életművéhez fűződő érzelmi-szellemi szálakat. De sohasem azzal, amivel ő maga fölvezetni vélte, hanem az elmesélésében egyre-másra felbukkanó paradoxonokkal.

Azokkal a témákkal, amelyekről azt állította, nem tartja fontosnak, mint például az egészségi állapota, mégis szinte misztikus meneküléstörténetet kapott a közönség a szívinfarktusból való felgyógyulásáról. Vagy azzal a büszke fejtartással, amivel arról beszélt – pontosabban nem beszélt, hanem a halála után megjelenendő emlékiratai hétpecsétes titkává minősítette –, hogyan bízatott rá Makovecz Imre halála előtt nem sokkal a köztestületté emelt MMA. (Mintha egy ilyen döntés magánügy lenne.) A legellentmondásosabb az a néhány mondata volt, amelyben az 1960-as évektől meredeken felfelé ívelő belsőépítészeti karrierjét vázolta, és ehhez egy számára aforizmaszerűen pontos mondatot idézett: „A szocializmuson belül az tudott boldog lenni, aki a szocializmuson belül a szocializmuson kívül tudott élni." Nem szívesen állnék neki egy ilyen életfilozófia elemzésének, és nem vagyok boldog a belőle levonható következtetésektől sem.



Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán
4/6
Interjú Fekete Györggyel - fotó: Illés István, Pintér Zoltán





De legyünk pozitívak. Fekete kreatív energiái 83 évesen is egészen kivételesek, rengeteget dolgozik, hajnalonta alkot, reggel kertészkedik, sokat foglalkozik az immár négy generációra szélesedett családjával. Derűsen készül a bármikor bekövetkezhető végre, nincs rettegnivalója, minden napot ajándéknak él meg. Felvállalt életmód-minták között első helyen Istent említette, de hamar kiderült, hogy református lelkész édesapjára gondolt, akitől a történetei alapján valóban erős induló lelki-szellemi tőkét kaphatott. És fontos a Pilinszkytől kapott muníció a tehetség visszaadásának kötelezvényéről.

Az értelmiségi létre adott definíciója is vállalható (a nagy egész felől szemlélni a részproblémákat), de egy bökkenőt nem sikerült kikerülnie: a nagy egész szempontjául általa megjelölt három tényező az építészet, az MMA, illetve a saját életműve. Ez a szemléleti struktúra, megfejelve azzal a kijelentésével, hogy „nem vagyunk ráhatással a napi politikára" (pontosan idézve: időjárás, egészség és politika olyan tények, amelyekre nem vagyunk ráhatással), egy kultúrpolitikus szájából számomra értelmezhetetlen. Egy értelmiségitől hasonlóképpen. 


Götz Eszter

Az interjú megtekinthető itt: 





 

Vélemények (2)
Molnár Szilvia
2015.07.24.
05:58

Örök simulékony, a politikában jól mozgó illető, ügyesen irányított önreprezentációval: http://magyarnarancs.hu/belpol/a-fekete-orszag-82972

A "szocializmuson belüli" életre, mármint FGy szakmai életére jellemző, hogy a magyar design nagy szakértője érdekes módon "nem vegyült", nem dolgozott együtt pld. a progresszívekkel, gondolok itt a Házgyári konyhaprogram szervezőivel és résztvevőivel. 

Pákozdi Imre
2015.07.10.
09:40

Fekete György a valamikori XII-I. kerületi MDF legokosabb embere volt. Akkori 57-58 évesként minden, értsd: minden kérdésben mérvadó álláspontot képviselt és álláspontját kiválóan, türelmesen, logikusan, gazdag tényanyaggal indokolta.

Ezt követően évtizedekre szem elől vesztettem. Tudom, hogy államtitkár lett, és mint ilyen, inkább szigorú, mint megengedő módon cselekedett. Számomra legközelebb mint az MMA elnöke tűnt fel, és már korántsem olyan rokonszenvesen, mint azokban a hajdani, 1988-90-es időkben. De most sem a személyes vonásai ellen van kifogásom, hiszen remek nyilatkozó, szellemileg szinte a 25 évvel ezelőttiekkel azonos kapacitású, egyfajta életvezetési bravúrt végrehajtó valaki; bajom a szervezetével, az MMA-val van, ami önadminisztrálásnál mindmáig alig tesz többet. Nem szervez vitát és nem nyilvánít véleményt például a hazai építészet legfontosabb, akut kérdéseiben: sem a Liget Budapest, sem a parképítések, sem a városi sziluett, sem az építészek díjazási rendszerének ügyében. De nem emeli föl szavát a Golgota-kép "védetté" nyilvánítása ellen sem, nem szól a politikai barátainak, az ország mai vezetőinek és múzeumi korifeusainak, hogy emberek, a lopás határára sodródtatok...

Amit viszont a recenzió szerzője kifogásol, számomra nem okoz problémát. Erre a Fekete György-i megszólalásra gondolok: „A szocializmuson belül az tudott boldog lenni, aki a szocializmuson belül a szocializmuson kívül tudott élni.” Ez nem csak szellemes, de igaz is. Persze, némi erőfeszítés, karakánság kellett a megvalósításához. A lényeg: 1986-ig nem léteztek magyar ellenzékiek, illetve volt talán 100 magyar, főleg budapestiek, akik méltán gondolták, hogy azok. Az ország lakói által akkoriban megvalósítható becsületességi optimum pontosan a fentebbi dőlt betűs szövegben meghatározott volt. Mert ne feledjük: miközben praktikusan nem létezett ellenzék, köztünk élt 815 ezer párttag, akik, családjukkal együtt, kb. akkora tömeget képviseltek, mint három évvel ezelőtt a devizahitelesek (kb. 800 ezer hitelszerződésről szól a fáma...) Magyarán, még a 80-as években is, az ország 815 ezer x 3 = 2 millió 445 ezer polgára tevőlegesen vagy családtagként a tisztességtelen előnyszerzés eszközével boldogult. Slussz. Ezért FGY dőlt betűs megfogalmazása az akkori pontos igazságot írja le.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Gül Baba utca // Egy hely + Építészfórum

2024.01.30. 16:22
8:55

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

Nézőpontok/Történet

Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény // Egy hely + Építészfórum

2024.01.16. 11:41
9:03

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.