Nézőpontok/Kritika
Építészet és aktivizmus — új fókusztémát indítunk
2008.11.17. 14:05
Eszmék, irányok, gondolatok, tervek. A társadalom és az építészet interakciója. Röviden így lehetne azt a vállalkozást felvezetni, amit a következő hetekben megvalósítani igyekszünk.Indul az építészet és aktivizmus fókusztéma az építészfórumon.
Indul az építészet és aktivizmus fókusztéma az építészfórumon
Eszmék, irányok, gondolatok, tervek. A társadalom és az építészet interakciója. Röviden így lehetne azt a vállalkozást felvezetni, amit a következő hetekben igyekszünk megvalósítani.
„Az aktivizmus dekadenciája ma már tagadhatatlan tény. Fő bizonyíték: Kassák új formaaktivizmusa. Formaaktivizmus — szociális aktivizmus helyén. Az új művészet él, de az élet — a régi. Semmi sem változott. Éppen, mert csak az új művészet él, mert csak mint művészet él. A formaaktivizmus csúcsfokán a kenyér — az életaktivizmus természetszerűen újra a mélybe a tehetetlenségbe zuhan. A kenyér szó, az új életforma aktivizmusa: a forradalmi hullám elmúlott. A kenyértelenség, a régi életformák azonban megmaradtak, és az aktív cél még ma is egy: tömegélet. De az aktivizmus ma már csak formabiztosság: művészet. Régi cél, 100%-os cél, kegyetlen igaz cél, el nem ért cél — elhagyása. Menekülés. Kegyetlen szóval: dekadencia." – e szavak 1926-ban íródtak1. Furcsa, ugye? Mintha ugyanazt a kort élnénk, ahogy Móricz Zsigmond kegyetlen társadalomkritikája, a Rokonok is megállja a helyét egy remake változatban a mai Magyarországon. Az építőművészet mai „formaaktivizmusa", azaz a sokat kritizált dizájnközpontúság, amelyben lassan egyeduralkodóvá válik a mindenáron való ellenpontozási kényszer és a „neo retro-ja"...
Ahol a művészi kompozíció kulisszává merevíti, válaszra sem méltatja a társadalmat, render-emberekké nyomorítja a feltételezett felhasználót — ám valami felsőbbrendű távolságtartásba, a meg nem értettek egoizmusába burkolózik, diszfunkcionalitását szoliterséggel, szoborszerűséggel, kihívó dizájnnal, sztár allűrökkel leplezi. A valóság tükre?
A tömegépítészet és ízlés ugyanakkor historizál és cicomáz, Keller Ferenc szavaival a „csicsa-skálán meghaladja a 20%-ot". Vagy az egyszerűséget – mint őt magát ridegen közönségessé nyomorító gazdasági bunkót – használja fel arra, hogy meg-megbicsakló ideológiai tartalmat építsen a semmi fölé. A kettő között pedig nagyon szűk a mezsgye, ahol csak néhányan férnek át.
A „kiáltványok" idejét éljük. Újra. Városi jövőképet sürgető, belső ellentmondásokkal terhes kiáltvány (Zoboki Gábor) születik viszontválaszokkal, kamarai működést konstruktív kritikával illető nyílt levelek (Ertsey Attila) íródnak '56-os forradalmi évfordulók éjszakáján, a hatalom és az építészet szennyesét kiborító közberuházási pályázatoktól (Kormányzati negyed, Szépművészeti Múzeum bővítés, Szent György tér) és a magasház kérdéstől, a tervtanácsi anomáliáktól, az új építészeti jel fétisétől hangos a napi sajtó. Az építésügy zavarosságától halk (inkább néma) a politika. A fejlesztői nyomulások és stiklik, a bedőlt fejlesztések, a pillanatnyi gazdasági helyzetkép valami apokaliptikusan pesszimista jövőkép irányába mutat.
Most „forr a bor". Szaporodik az építészet, mint művészeti ág iránti társadalmi fogékonyság; a kamarában munkacsoportok alakulnak problémák, stratégiák gyártására; „hirtelen" megjelent egy társadalom és építészet közötti kommunikációs igény a szakmai érdekképviselet irányából (melyet on-line lapunk és még sok más egyre szaporodó szakmédia és blog már egy ideje kielégíteni próbál); jelentős társadalmi-gazdasági-politikai-ökológai változások zajlanak a Föld nevű bolygón; melyen sok-sok történést összefoglaló néven globalizációnak szokás nevezni. Mindezek reakcióra ösztönzőek, kikényszerítik a választ az oly nehezen és lomhán reagáló építészetből is.
A fenti bevezető idézet jegyében gondoljuk, hogy az építészetnek új aktivizmusra van szüksége, az aktivizmus „retro"-jára, ami csíráiban történik is, és mi eme aktivizmus csíráit kívánjuk palántává nevelgetni. Ezek a csírák nem feltétlenül magán az építészeten belül hajtanak ki (burjánzanak ott is), de társadalmi csatornákon keresztül előbb-utóbb eljutnak majd az építészethez is, és ott fognak lecsapódni épületeinkben, tereinkben, városainkban, életmódunkban.
A fókusztéma építészeti és építészet közeli kortárs teoretikusok munkáiból, új városi gondolatokból, a kamarán belüli erjedésből, az építészet és társadalom kommunikációjából (amelynek érdekes lenyomata az építészet médiadíját övező polémia), a civil mozgalmi aktivitásokból és az építészeti aktivizmusból merít. Műhelyeket, gondolkodókat, trendeket, álláspontokat kíván bemutatni. Reméljük, sikerrel. Inspiráló vagy éppen vitára (aktivitásra) ösztönző módon.
Bardóczi Sándor
tájépítész mérnök – a fókusztéma szerkesztője
1 Heves Ferenc e sorok kíséretében küldte el Erg Ágostonnal közös verseskönyvét a Groteszk plakát-ot kiadójának.
12:08
Kedves Sándor,
A kérdés, amelyet napirendre tűztél, szerintem is nagyon fontos. Sőt, az én szemléletem szerint éppenhogy az építészet lényegét érinti.
Építészet és Társadalom
Ha megengeded, javasolnám, hogy már a címet is módosítsd, erre a címre. Ugyanis erről szeretnél te magad is eszmecserét kibontakoztatni, ha jól értettem a szándékodat. Akkor pedig minek ilyen félrevivő, definiálatlan, mást jelentő cím mögé rejteni a lényeget, és miért nem vállalható fel az, amiről szólni szeretne ez a kezdeményezés?
Az aktivizmusnak rengeteg más értelmezési lehetősége is van, hadd ne soroljam most fel, mert akkor szerencsétlenül abba az irányba terelődhetne a téma.
Építészet és Társadalom
Erről van szó, és célszerű lenne, ha már a címből is kiolvasható lenne ez a szándék. Egyáltalán nem baj, ha nem követjük a divatos szóvirág műfajt, és világosan, manírmentesen beszélgetünk LÉNYEGRŐL, nyíltan, magyarul, közérthetően, és nem azzal a szándékkal, hogy aki elolvassa, az rögtön hanyattvágja magát, mert nem tudja követni a halandzsa-rébuszokat, amelyeket önimázsépítő kollégáink szeretnek púderködként maguk köré fújni.
Ha ez az eszmecsere valóban az Építészet és a Társadalom viszonyáról, kapcsolatáról szeretne szólni, akkor már a címadással is illik megtisztelnünk a Társadalom nem építész tagjait a közérthetőségre való törekvésünkkel.
üdv
ÓT
14:54
@Ódor Tamás: Kedves Tamás,
Válaszul álljon itt egy definíció, a többit - úgy vélem - a bevezető és a közlésre szánt anyagok magyarázzák.
AKTIVIZMUS: szűkebb értelemben a német expresszionizmus balszárnyának mozgalma, képviselői radikális-utópisztikus programjaikban egy felszabadított társadalom körvonalait vázolták fel - tágabb értelemben azon avantgardista tendenciák összefoglaló elnevezése, amelyek a polgári világ elleni lázadást hirdették, esztétikai elveik szerint minden művészi gesztus egyúttal társadalmi cselekedet is; a művészet értéke jó vagy rossz társadalmi hatásában mérhető, így elsősorban a hatás érdekli őket, nem pedig a kifejezés módja - Kassák és körének mozgalma a tízes években: a művészetet tettként fogják föl és megpróbálják a művészt és a hétköznapi embert elválasztó falat lebontani.
15:58
@bardóczi: „hirtelen” megjelent egy társadalom és építészet közötti kommunikációs igény - írod.
Én csupán erre reflektáltam. Ha a fókusztéma célja pusztán az aktivizmus, mint művészeti irányzat, vagy mint művészi hozzáállás bemutatása, akkor tekintsétek tárgytalannak a hozzászólásomat. Akkor én értettem félre valamit. Természetesen ez is érdekes téma, csak ez egy tapodtat sem viszi az építészetet a társadalmi párbeszéd felé. Ugyanis a MAI társadalom nem ezen a nyelven beszél. Csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy ha valaki valóban társadalmi párbeszédet szeretne kezdeményezni, akkor először is meg kellene kísérelni egy közös nyelvet találni a társadalommal. Ehhez pedig őszinte szándékra van szükség. Ezen a téren minden egyéb csak üresjárat és pótcselekvés. Azzal nem fog az építészet közelebb kerülni a mai társadalomhoz, hogy mi építészek elmagyarázzuk a társadalomnak, hogy létezik az aktivizmus, és az milyen frankó, mert az egy olyan műfaj, amelyikben a művész igyekszik közel kerülni a hétköznapi emberhez.
Egyébként az aktivizmusnak van egy másik olvasata is: művészeti populizmus.
Az én értelmezésemben az Építészet és a Társadalom közötti párbeszéd nem feltétlen kell elvigye az építészeket a populizmus irányába. A folyó két partján élő emberek számára nem arra lenne szükség, hogy bármelyik is azonosuljon a másikkal, hanem arra, hogy legyen egy közös nyelvük, amelyen keresztül kommunikálni képesek, amely képes elvezetni egymás megértéséhez és kölcsönös tiszteletéhez. Az aktivizmus, mint művészeti irányzat, nem erről szól. Hanem arról, hogy a művész teljes énjével azonosul a hétköznapi emberrel. Ez egészen más dolog.
üdv
ÓT
16:26
@Ódor Tamás: Jó hogy reagáltál, jó hogy máshogy látjuk. Én az építészet és társadalom (társadalmi párbeszéd) kérdését az aktivizmus részhalmazának, Te az építészet és aktivizmus (művészeti irányzat) kérdését a társadalmi párbeszéd részének. Aztán majd csak lesz belőle valami. De remélem egy nem túl akadémikus vita vagy populizmus.
16:26
@bardóczi: A fenti bevezető idézet jegyében gondoljuk, hogy az építészetnek új aktivizmusra van szüksége, az aktivizmus „retro”-jára - írod.
Szerintem ez így túl erős. Nem helyeslem, hogy bármiféle irányzatot kijelöljünk, és kijelentsük, hogy arra van szükség. Ez engem arra emlékeztet, hogy előre a lenini úton. Ismét egy lépés valamifajta gleichschaltolás irányába. Vajon nem tanultunk eleget a XX. századból? Nem értettük meg még mindig, hogy a világot és benne önmagunkat a sokszínűség elfogadásával és befogadásával vihetjük előrébb? Az előbbi egyazonos irány kijelölésével szembeni ellenérzésemhez képest ez a véleményem talán paradoxonnak is tűnhet: az emberiség számára nincs másik út. A látszólagos paradoxon pedig - remélem elfogadjátok - abban oldható fel, hogy ez az egy út nem azért egy, mert mindenki csakis abba az egy irányba mehet, és egyszerre kell lépniük is, hanem azért, mert a sok-sok színes különböző irányba mutató emberi lépésvektorok összességének kellene ebbe az irányba mutatnia. És akkor rendben lennénk itt a Földön, és egymásra tudna találni Építészet és Társadalom. Ez egy merőben új szemlélet, amelyik Kassák korában ebben a megközelítésében még nem létezett. Az a forradalmak kora volt, forradalmi költészettel és forradalmi művészettel megfűszerezve. A XX. század egyik legfőbb tanulsága éppen az, hogy a forradalom nem old meg semmit, vagy amennyit megold, legalább annyit el is ront. Nem lenne helyes ma fétisizálni a forradalmak társadalmi szerepét. Amire viszont szükség lenne - a mainál sokkal nagyobb mértékben - az az emberek, egymás, és ezen belül az Építészet és Társadalom közötti, egymást, a sokszínűséget megértő és elfogadó párbeszéd kibontakoztatása.
ÓT
16:28
@bardóczi: O.K.
16:45
@Ódor Tamás: az idézett szöveg - ha már elemzed - belőlem úgy íródott ki, mint irónia (kicsit önirónia is), amit így szövegkörnyezetéből kivéve lehet csak így olvasni. De ha megnézed, mit írtam a "neo retro"-járól, a rokonokról, a kiáltványok koráról, vagy arról, hogy egy 1926-ban leírt szöveg milyen kísértetiesen leír egy mai lelkiállapotot, akkor már máshogy cseng - remélem.
Kassák korában egyébként bizony volt ez a "találjon végre egymásra a társadalom", "legyen az egyén fölé rendelve a közösségi érdek" stb. irányzat, amit összefoglaló néven altruizmusnak neveztek az -izmusok között. A lépésvektorokban meg nem hiszek, mert én egy látens buddhista vagyok, akinek a történelem ismétli önmagát, a fejlődés meg csak egyéni lét szintjén értelmezhető. A XIX., a XVII. ... stb. század tanulsága is lehetne az, hogy a forradalom nem old meg semmit.
23:58
@bardóczi: Észrevettem a bevezető nyelvezetének és értelmezhetőségének többrétegűségét. Éppen ez késztetett az első hozzászólásomra: ha a cél a társadalmi párbeszéd kezdeményezése, akkor ehhez ez a nyelvezet nem célravezető út, ugyanis nem fair, hogy úgy akarunk párbeszédet kezdeményezni, hogy már az első megszólalásunkkal intelligenciateszt elé állítjuk a megszólítottakat. Ezért kérdeztem, hogy mi a cél. Ha az a cél, hogy itt a fórumon az építészek és még néhány művészetértő autodidakta egy jót élvezkedjen a saját és társai magasröptű eszmefuttatásain, akkor nem szóltam. A szellemi táplálékkal ki kell szolgálni az arra éheseket. Ezzel nincs bajom, aki ezt szereti csinálni, hadd tegye.
De ez a módszer nem alkalmas társadalmi párbeszéd indukálására. Ennyit szerettem volna mondani. Ahhoz ugyanis közérthetőbben, a hétköznapok nyelvén, többrétegű szellemi fejtörök és próbatételek nélküli tartalommal megfogalmazott vitaindítóra lenne szükség. Ehhez bizony le kell szállni a parnasszusról, és fel kell hagyni a belterjes szakmai agyizomtornával.
Lépésvektorok akkor is léteznek, ha nem hiszünk bennük. Meglep, amit a látens buddhista mivoltodról írsz, ugyanis éppen a buddhizmus (pontosabban a zen és a taoista filozófia) már évezredekkel ezelőtt felismerte azt, amit az európaiak csak a XX. század kataklizmái eredményeképpen értettek meg (remélhetően), hogy egy adott cél eléréséhez a rövidtávú látszat ellenére nem a másik emberen való átgyaloglás a legrövidebb út, hanem a kitartó megismerés. Előbb érsz célba te magad is, ha hagyod embertársadat is érvényesülni, mintha arra pocsékolnád az energiádat, hogy magad alá gyűrd. A forradalmakkal az a baj, hogy a szellemi élet terén "rendkívüli állapotot" teremtenek, vagyis a gondolkodást merőben lebutítja az, hogy mindössze annak hagy teret, hogy a forradalomhoz való viszonyát kifejezze. Mellette, vagy ellene. Az más kérdés, hogy az emóciókat viszont felpörgeti. Ezzel együtt ez a szellem halála. Ha végignézed a történelmet, akkor a forradalmak sohasem átfogó filozófiai koncepciókat, hanem tömör jelszavakat teremtek.
Egy hasonlóság mindenképpen van a mai szellemi élet, és Kassák kora között. Ez a hasonlóság azonban nem a forradalmiságban van, hanem a dekadenciára való hajlamosságban. Tény, hogy a művészetek és a szellemi élet terén is tapasztalható ez a hajlam. Nem állítanám, hogy már térdig járunk a dekadenciában, de hogy az erre való hajlam egyértelműen kitapintható, azt ki merem jelenteni.
Kedves Sándor! Akkor most már elő a farbával: egy újabb forradalmi korszak előhírnöke volnál-e, vagy inkább megelőző felvilágosító akcióba fogtál?
üdv
ÓT
06:30
@Ódor Tamás: ez is
az is
(nem vagy-vagy)
például ezért: "Magyarán: elegem van. Torkig vagyok." (Petri)
stb.
06:47
@rokon: ha csak úgy nem...
a dekadencia stimmel.
07:33
@Ódor Tamás: A NEM [!], a bírálat, a lebeszélés, a feltárás miért lenne dekadencia???
Hagyd már abba, kérlek, a kötözködést, mert az maga a dekadencia.
rokon
09:05
@Ódor Tamás: Te most alábecsülöd a megszólítottak intelligenciáját, holott te is jelzed, magad is észrevetted a szöveg többrétegűségét. Hmm...Bob Dylan protest song korszaka jutott az eszembe, és az a bizonyos newporti metamorfózis, amikor a rajongói döbbent rémülettel nézték végig, hogy a felbálványozott Dylan az egyrétegű, nagyon erős társadalomkritikáról (aminek az eszköze a country stílus és az akkusztikus gitár, valamint a trubadúr póz volt) hogyan vált át egy többrétegű szövegre és a egyben egy komplexebb hangzásra. Kifütyülték. Később valahogy mégis valakik a billboard lista tetejére juttatták a Like a rolling stone-t (egy magazin ezzel a névvel ért el őrületes sikert később) a Ginsberggel kiagyalt subterrain homesick blues-t, a knockin' on heaven's door-t és sok egyéb nótáját. Pedig azok a dolgok nem egy, nem két, hanem 4-5-? rétegben íródtak. Joan Baez 1964-ben még nagyobb név volt Dylan-nél. Ő megmaradt forradalmárnak. De ki volt nagyobb hatással a társadalomra? Baez vagy Dylan?
[átgyalogolni senkin nem szándékozok, szándékoztam. Csak bemutatni alternatívákat. Látod nálam te is érvényesülhetsz. ]
09:15
@rokon: félreértettél. én így értettem:
ez is
az is
válasz: ha csak úgy nem...
Petri
válasz: a dekadencia stimmel
Pontosan azon a nyelven válaszoltam neked, amelyen te nekem. A saját nyelveteket sem értitek, de ezen a bikkfanyelven szeretnétek megszólítani a társadalmat. Tegyétek.
Ha nektek ez kötözködés, amit eddig írtam, akkor valóban jobb, ha magatokra hagylak benneteket. Bizonyára nagy szolgálatot tesztek a társadalomnak a dekadencia népszerűsítésével.
ÓT
10:05
@Ódor Tamás: kedves Tamás. A végső ítélettel várj a széria végéig. Addig is olvasd, ami a témában megjelenik - szigorúan nem "bikkfa" nyelven. Más a szerepe egy felvezetésnek - itt engedd meg nekem ezt a sejtelmes többrétegűséget pontosan a téma széles merítése miatt - és más a szerepe a konkrét cikkeknek, vitaanyagoknak, szervezés alatt álló beszélgetéseknek.
12:13
@bardóczi: Bob Dylan-t az akusztikusról az akkori fülek számára szokatlan elektromos hangzásra való átváltás miatt fütyülték ki, nem pedig a tartalmi váltás miatt. Odáig ugyanis el sem sikerült jutnia, hogy a tartalmat megismerhesse a közönség...
A fókusztémához pedig csak annyit: türelemre intettetek, türelmesen vártam, és sajnálattal kell látnom, hogy a fókusztéma körüli passszivitás a blogbejegyzés elején tett észrevételeim indokoltságát igazolja vissza. Valójában senkit sem sikerült aktivizálnotok a korábban már megismert rendszeres vitapartnereken kívül.
Őszintén sajnálom.
ÓT