Épületek/Lakóépület

Építészeti foghíjpótlás – családi ház és műterem Varsóban

1/7

Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski

?>
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
?>
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
?>
Családi  ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó:  Juliusz Sokolowski
?>
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
?>
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
?>
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
?>
1/7

Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski

Építészeti foghíjpótlás – családi ház és műterem Varsóban
Épületek/Lakóépület

Építészeti foghíjpótlás – családi ház és műterem Varsóban

2011.04.06. 13:58

Projektinfó

Földrajzi hely:
Varsó, Lengyelország

Építészek, alkotók:
Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz

Vélemények:
15

Letölthető dokumentumok:

A családi ház és műterem kialakításakor mind építészeti minőségében, mind telepítési módjában nagyon vegyes képet mutató helyre kellett terveznie a Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz lengyel építészpárosnak. Koncepciójuk szerint az új épületek egyszerre integrálódnak a heterogén környezetbe, és őrzik a magánszféra szuverenitását, ugyanakkor még rendet is tesznek a kaotikus városi szövetben.

Építészeti koncepció
Mikor a megbízással elkezdtünk foglalkozni, fő célunk az volt, hogy ne csupán egy házat tervezzünk a telekre, hanem magát a helyszínt változtassuk otthonnak nevezhető közeggé, olyan területté, ami munka- és élettérként szolgálhat lakói számára. A választott koncepció arra is lehetőséget nyújtott, hogy a meglévő adottságokat – azaz a telek mélyen fekvő, szomszédos épületekkel határolt karakterét – hatékonyan használjuk ki.

 

Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
1/7
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski

Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
2/7
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski

 

Kerestük az egyéni funkciók optimális elrendezését, ennek eredménye az alaprajzi kialakítás, míg a keresztmetszet az igények téri kontextusára adott válasz. Ezen összefüggések átfedése a belső terek olyan sorát hozta létre, melyek következetes geometriai logikát követnek, viszont arányaik és belmagasságuk változó. Néha, mikor valami észrevétlen tényező határozza azokat meg, akár meglepő hatást is keltenek.

 

Családi  ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó:  Juliusz Sokolowski
3/7
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski

Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
4/7
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski

 

 

A közvetlen környezet nagyon különböző, szabadon, oldalhatáron vagy utcafronton álló kis lakóházakból áll. Az általunk kialakított építészet igyekszik ennek a szövetnek szerves részévé válni, ugyanakkor őrizni egyértelmű szuverenitását. Egyfajta absztrakt reflekciónak szántuk az őt körülvevő „mindennapi életre", melyet rendezni próbál, valamiféle szerkezetet és értéket adva hozzá.

 

Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
5/7
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski

Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski
6/7
Családi ház és műterem Varsóban - Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz, fotó: Juliusz Sokolowski

 

 

Ebben az értelemben a projekt egyszerre tekinthető kortársnak, mivel mind tipológiájában, mind elrendezésében eltér egy átlagos családi ház építészetétől, vagy akár hagyományosnak is, mert a környező valóságra és a régi építési tradíciókra válaszol.

(A munkát tavaly beválasztották a 20+10+X World Architecture Community Awards díjazottai közé.)


Ház és műterem Varsóban

építészek: Piotr Brzoza, Marcin Kwietowicz
társtervező: Grazyna Stawicka
munkatársak: Dariusz Bober, Piotr Fortuna
statika: Stefan Kowalski
megbízó: Monika Sosnowska
fotók: Juliusz Sokolowski

összterület: 565 m2
földszinti alapterüklet: 260 m2
hasznos terület: 202 m2
tervezés ideje: 2005-2007
kivitelezés ideje: 2006-2009

 

Vélemények (15)
HI
2011.04.09.
09:04

Ha feltételezzük, hogy az építészet meghatározásában a kulturális folyamatok továbbvitele is szempont, akkor a bemutatott ház és környezet egy nagyon érdekes problémát feszeget, sokkal több, mint külvárosi romantika kérdése. Nevezetesen azt, hogy egy jellemző külvárosi életforma, ami egy speciális architektúrához kapcsolódik tovább fejleszthető-e és ha igen hogyan ? Valóban a megvalósult terv minősége, részletei,anyaghasználata, stb. esetleg vitatható, de számomra egy nagyon érdekes próbálkozás, gondolatiságát tekintve klasszissal érdekesebb kategória, mint az annyit látott "modern" design-látvány épületek. Remélem nem illetlenség hivatkozni rá, én már feszegettem ezt a témát itt: http://www.epiteszforum.hu/node/979. Az is elgondolkoztató, hogy a jelenlegi városépítészeti szabályaink elő-oldal-hátsókert kategóriában működő - szerintem az inkvizíciós törvények színvonalát megszégyenítő - keretei között egyáltalán van e lehetőségünk reálisan ilyen feladatok elé kerülni, vagy marad a bontás-lakópark-vonalkód filozófia? Huszti István

sityu
2011.04.09.
13:04

@HI: István! Az egyik vessző mögül kimaradt egy szóköz. Én ennyibe tudnék belekötni (már a fenti hozzászólásod tekintetében). ;)

zapata
2011.04.10.
05:12

@HI: Az én telkem is száz éve hasonlóan volt beépítve, mind a bemutatott példa lepusztult szomszédjáé. Azóta az elődeim meg én is inkább visszafejtettünk a szövetből, mint hozzátettünk volna. A hátsó telekhatáron lóistálló és ólak voltak, de ennek mára már csak egy kis része maradt meg garázsnak, gyakorlatilag újraépítve. Az is pusztán hagyománytiszteletből, és ez meg sok felesleges hólapátolásba kerül nekem. Az oldalhatáron a pottyantós már rég okafogyottá vált és eltűnt, a mosókonyha szintúgy, ma már csak egy lomtár maradt. De hasonló a helyzet a környéken legtöbb olyan telken, amik egy kézben maradtak. Ez a fajta szövet többnyire azokon a telkeken maradt fenn a környékünkön, ahol a háború után a főépületet is felosztották és a melléképületekbe is lakók költöztek. Fennmaradt, de olyan lepusztult állapotban, mint ami itt az utcai fotókon látható. A folyamat vége persze a társasházépítés, egy újabb lyuk a szöveten. Ezért nem hiszek az önmagában tetszetős szövet továbbéltetésében, netán újjáélesztésében.

HI
2011.04.10.
09:43

@zapata: Én nem ilyen újraélesztésre gondolok, ebben én sem hiszek. El tudom viszont képzelni, hogy azokat az élet-tér kapcsolatokat, amiket az itt élő emberek megéltek korszerű módon tovább vigyük. Nagyon sokrétű a dolog, kiemelnék a sok közül most egy szempontot. Sokat hallani az autonóm házakról. Tapasztalatom szerint jelenleg ez egy halom vegykezelt fa, néhány bála szalma és gazdaságilag igen kétes hőszivattyú, napcella, napkollektor, szélmotor és hasonló technikai csodák halmazát jelenti. (Persze szándékosan karikírozok) Pedig szerintem az autonómia elsősorban tudatosan vállalt életforma. Jelen esetben pl. egy családnál annak a döntésnek a meghozatala, hogy vesz mondjuk egy 53,5 m2-es lakóparki lakást és nagy valószínűséggel - függetlenül a későbbi családösszetételtől - örökre ott marad, vagy lehetőséget kap egy (kb. hasonló induló tőkével) egy fejleszthető szövetben lakóteret kapni. Tudom, ennek nagyon sok vonzata van - területfelhasználás, környezeti terhelés, technológia stb.stb. de meggyőződésem, hogy működne. A fő gondot továbbra is az jelenti, hogy a szabályozás és a gazdasági környezet ezt nem teszi lehetővé. Huszti István

HI
2011.04.10.
14:26

@sityu: Töröltem

zapata
2011.04.08.
06:04

Hogy megtalálják-e az arra járók vagy éppen ezen a környéken lakók azt a "valamiféle szerkezetet és értéket" amit a tervezők a környezethez hozzáadni véltek, afelől vannak némi kétségeim, de ezt nem én döntöm el, hanem ők. És hogy a megrendelő hölgy jól érzi-e magát a több mint négy szürke fal közt, az is az ő gondja. Persze talán többet kapott volna a környezet is, meg a megrendelő is, ha a tervezők szándékosan vagy más okból nem hagyják ki azt a ziccert, amit egy ilyen, a címmel ellentétben foghíjbeépítésnek nem minősíthető épületcsoportban a színek kínálnak. Lényeges kérdés, hogy a "foghíj" nem foghíj, az egyik hozzászóló által belinkelt lengyel cikkhez mellékelt helyszínrajz ugyanis a garázs felőli telken már csak lebontott épületeket ábrázol, azaz nem foghíjról, hanem inkább imitált foghíjról van szó, hiszen a telek beépítése szemmel láthatóan reagál a már lebontott épületekre. Vajon ott is újraépíti-e ezt a szövetet az, aki ott építkezni fog? És ha az a szövet, amibe a beépítés beépülni kíván, a telek egyik szomszédján már nem létezik és nem is születik újjá sem ott, sem a fotókból ítélve a műterem felőli szomszéd telken sem sokáig álló beépítés helyén? Akkor nem egy eltűnőben lévő külvárosi romantika torzója épült meg?

Pákozdi Imre
2011.04.08.
06:51

@zapata: De igen, azt hiszem, ennél jobban nem lehet megfogalmazni.

desdicsávo
2011.04.07.
13:42

azért nem csak az építész sírhat, szegény kertész: gazos udvar... kunc-kunc

DSterner
2011.04.07.
10:37

Annyit meg kell adni, hogy meglátszik, gondos, aprólékos munka eredménye ez az épület. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy úgy érzem, nagyjából értem a koncepciót. És nagyon jó is lehetett volna. De mégse lett. Talán a letisztultság, a semlegesítés lett a végsőkig vezérelvvé téve, úgy, hogy a végén túl kevés, ami megmarad. Az utcai homlokzat kimondottan börtön képzetét kelti és a sötét tömör szürke falak elrémisztően hatnak. Nem egyszerűen szépség vagy nem szépség kérdése ez. Ha a ház az udvar felől barátságosabb lenne, az ember hajlamos lenne a külvilágnak demonstratíve hátat fordító külső homlokzatot amolyan "itt mi lakunk, ti ott kint le vagytok sz… va"-féle (amúgy manapság korántsem ritka) arroganciaként értelmezni, ám itt az a helyzet, hogy a ház nemcsak a környezetétől, hanem saját magától is megtagad szinte mindent, ami kellemessé tehetné. A gazos udvar is megteszi a magáét - a hatalmas üvegfal mögött ez tárul fel kilátás gyanánt, közvetlen mögötte pedig ott tornyosul a mélyszürke faltömeg, amire még egy kúszónövényt is nehéz fölképzelni. Egy-két praktikus kérdés is felmerül. Varsó klímája úgy tudom, nem tér el sokban mondjuk Budapestétől. Nyári forróság idején a sötét falak szívják magukba a meleget, aztán ezt ontják vissza a szinte teljesen zárt udvar felé? Télen pedig vajon mennyire gazdaságos a négyfelé tördelt épület kifűtése? Megéri-e az egyedi koncepció, hogy a lakórész és a műterem (meg a mosókonyha!) között a szabadban, adott esetben zuhogó esőben, szélben, latyakban kell átgázolni? Elképzelték a tervezők, hogy hogyan fest ez a miliő borús ég alatt, ködben, kopasz fákkal a háttérben? A látványterveket (és a fényképeket) ilyen adottságokkal kellene elkészíteni. Amelyik ház egy ködszitálós novemberi délután is megállja a helyét, annak a bárányfelhőkkel se lesz gondja… :)

mB
2011.04.07.
13:02

@DSterner: Egy épület befogadásánál érdekes részint magára az épületre figyelni (fogok is), de valóban érdekes és tanulságos az arra adott reakciók szondázása is. Most nekem különösen az érdekes, hogy miközben (például a fenti hozzászólásban) az épület minősül „agresszívnek”, addig az építészek is igen keményen megkapják: „itt mi lakunk, ti ott kint le vagytok sz… va” arrogancia saját magától is megtagad szinte mindent Azaz a ház arroganciája zavaró bár, de én is legalább akkora arroganciával ütök vissza – itt nem a kritika erejével, hanem a módjával van bajom: úgy vitatkozom vele, hogy én adom a szájába, hogy mit is gondol, mit is akarhatott, és milyen etikai hozzáállással… Nem túl elegáns. - alaprajzok, funkcióelemzések itt! - Pedig érdemes lenne megnézni az alaprajzot, vagy azt a gazdagságot, ami az egyes épületek nyelvi eszközeit redukálja ugyan, de pont ezzel éri el hogy a TELJES telket be tudja lakni, és azt 3 (vagy 4) különböző használatú és minőségű udvarral éli meg. A helyszínrajz azért tanulságos, mert a látszólag ötletszerű, „rendetlen” elrendezés valójában egy valamikor „elromlott” ikerházas beépítés finom kezelése. Szinte mindenhol tűzfalhoz csatlakozik, és maga a szétbontás is érthető: az egyik a garázs, a másik az iroda, a harmadik a lakás, a negyedik a vendégház – azaz jól ekülönülő funkciók, a hozzájuk logikusan kapcsolódó udvarrésszel. Az egyedüli amit hiányolok, az az előtető az egyes épületekről – nem tudom, hogy a szaggatott volnal az alaprajzon nem ezt jelölné-e – nagyon logikus lenne, és biztosítaná a fedett átjárást az épületek között.

sponcsak
2011.04.07.
16:06

@mB: "úgy vitatkozom vele, hogy én adom a szájába, hogy mit is gondol, mit is akarhatott, és milyen etikai hozzáállással… Nem túl elegáns." Ez a kritika szerintem nem jogos. A hozzaszolo csak azt irta le, hogy o mit érez ki a haz kapcsan (ami nem feltétlnul azonos az épitész mondanivalojaval) és én csak egyet tudok vele érteni.

Pákozdi Imre
2011.04.07.
20:48

@sponcsak: Itthon is léteznek tartósan rosszkedvű megrendelők és az ő igényeikre hangolódni hajlandó építészek. Ha valaki elsétál a balatonkenesei Kikötő utca végéig, és megnézi azt a csuparács-csupaszürke, vízparti, méretes házat, ami ott épült - nyilván sok pénzért kb. tíz évvel ezelőtt - és a mellé emelt barakkot (hajóról még jellegzetesebb), ugyancsak elmélázhat a motiváción.

sponcsak
2011.04.06.
20:29

Borzalmas , igénytelen betonbunker, foleg az utcarol nézve, max raktarnak hasznalnam, nem benne lakni. Szerencsére nem magyar telepulést rondit.

sityu
2011.04.07.
02:06

@sponcsak: hát pedig ez egy egész érdekes darab... javaslom, tégy egy próbát: nézegesd még egy kicsit, lehetőleg az első benyomásaidat félretéve

Pákozdi Imre
2011.04.07.
05:29

@sityu: Megint egy performansz - legjobb esetben képzőművészeti alkotás. A szomszéd ház festői romossága a design fő eleme*. Kontrasztív utcai környezetet ennek lehetett jól építeni sívó sivár szürkéből, a hátsóudvari feeling így csalogatható elő a nézőből. Kívülről kopárság felső fokon, amihez képest belépvén, tehát bévül, előáll a puha-piheség...:-) * Becsült tatarozási ktsg: a szürke ház költségvetésének 18%-a.

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

A MARRIOTT SZÁLLÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:04
00:06:01

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Épületek/Örökség

AZ ÓBUDAI FALUHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:02
00:04:54

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk