Nézőpontok/Kritika

ETELE Pláza – Buda legposztmodernebb plázája

1/20

ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila

?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
?>
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
1/20

ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila

ETELE Pláza – Buda legposztmodernebb plázája
Nézőpontok/Kritika

ETELE Pláza – Buda legposztmodernebb plázája

2021.11.24. 17:21

Projektinfó

Szerzők:
Hulesch Máté

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Paulinyi and Partners

Címkék:
kritika

ETELE Pláza

URL:
Paulinyi & Partners

Tervezés éve:
2016

Építés éve:
2021

Stáblista

Építészet:

Felelős tervezők:

Dr. Paulinyi Gergely DLA 
Vámossy István

Építész munkatársak:

Krocskó Krisztina
Debreczeni András
Baranya Tamás
Fehér Zoltán
Hóka László
Mészáros Márton
Nagy Emese
Sebők Péter
Haaz Imre
Kiss Márton
Dr. Molnárka Gergely
Varga Sebők Gabriella
Tömöri Örs
Nagy Ibolya

Belsőépítészet:

Vass Orsolya
Vámossy Ágnes

Fenntarthatóság:

Beleznay Éva
Szollár András

Statika:

Gecsényi Róbert
Lakos Gellért
Szász Attila

Elektromosság:

Kelemen Ferenc
Révay Zoltán

Épületgépészet:

Gáspár Tibor
Bócsi Viktor

Tűzvédelem:

Báder György

Kert:

Tihanyi Dominika
Szohr Gábor

Akusztika:

Csott Róbert
Ilyés László
Kotschy András (moziakusztika)

Garázstechnológia:

Bagdi István

Épületszerkezet:

Reisch Richard
Szutor Tamás

Akadálymentesség:

Szabó Henriett

A Paulinyi & Partners építésziroda tervei alapján megvalósult bevásárlóközpont rámutat arra, hogyan él tovább a posztmodern szellemisége napjainkban, és ez milyen, az építészetben és a tágabb társadalmi kontextusban is kirajzolódó ellentmondásokhoz vezet az ökológiai válság küszöbén.

„Hazamegyünk, lepakolunk és megyünk az ETELE Plázába!" – lelkendezik az öt év körüli kisfiú nagymamájának Budapest legújabb bevásárlóközpontja nyitásának napján a 4-es metrón utazva. „Én anyuéktól Air Jordant kérek karácsonyra, tőled meg AirPods-t!" – vág közbe 13 év körüli nővére.

ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
4/20
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila

Posztmodern forma

Kívül kemény, geometrikus formák, belül lágy, puha vonalak: mintha egymásra pakolt ajándékdobozok lennének – így jellemzik a házat a tervezők, amivel a megbízói szándéknak kívánnak megfelelni, „minden nap karácsony" élményt nyújtva. A külső és belső közötti kontrasztot az épület külső rétegeként felkerült hártyaszerű burkolat teszi lehetővé, ami teljesen független a belső terek szerkezetétől, struktúrájától, ennek megfelelően szabadon alakítható és formálható. A cél magától értetődő: mivel a bevásárlóközpontokra funkciójukból adódóan jellemző, hogy tömör a külső homlokzatuk, ezért logikus lépés, hogy ezen legyen valamiféle játékosság. A külső forma egyfajta jellé válik, ajándékdoboz-szerűségével utal a belső funkciókra – a vásárlás élményére – egyúttal geometrikus formavilágával a környező lakótelepek paneltömbjei is visszaköszönnek benne – de mindez imitáció.

A forma nem követi a funkciót, hanem szimbolikus, de könnyen dekódolható módon utal rá.

Leegyszerűsítve ezzel az egy mondattal leírható a posztmodern építészet lényege. Építészeti kontextusban gyakorta úgy gondolunk a posztmodernre, mint a 70-es, 80-as, 90-es években virágkorát élő építészeti stílus, melynek képviselői – szembefordulva a modernizmussal – előszeretettel használtak a történeti stílusokból kiemelt formákat – sokszor azok eredeti felhasználási módjának minden szabályszerűségét felülírva, az elemeket teljesen kiragadva kontextusukból – annak érdekében, hogy egy közérthetőbb építészeti nyelvet hozzanak létre.

ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
7/20
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila

Charles Jencks amerikai építészettörténész meglátása szerint az építészetnek „egyfelől az elithez, másfelől az utca emberéhez szóló kettős kódoltság[ot]"[1] kell használnia: egy olyan populáris hagyományra épülőt, amely a beszélt nyelvhez hasonlóan lassan változik, tele van klisékkel és a családi életben gyökerezik; valamint egy modernt, amelynek gyökerei a gyorsan változó társadalom új funkcionális feladataiból, új anyaghasználatából, új technológiáiból erednek.[2] A gyakorlatban ez a kettősség a történeti formanyelv fentebb említett alkalmazásával jelent meg a legszélesebb körben – de nem kizárólag. A korszakra jellemző, közérthető, könnyen dekódolható építészeti nyelv olyan megoldásokban is visszaköszön, mint a Robert Venturi, Denise Scott Brown és Charles Iznavour által elemzett kacsa formájú ház – vagy épp az egymásra pakolt ajándékdobozokat imitáló ETELE Pláza (ami talán inkább tekinthető a Venturiék által definiált „dekorált fészernek").[3] A posztmodern azonban több, mint egy, a modernizmussal szembeforduló stílusirányzat: egy olyan kulturális tendencia, amely a mai napig domináns világszerte – még ha erről mostanra kevesebb szó is esik.

Posztmodern tér

Marc Augé francia antropológus 1992-ben megjelent nagy hatású tanulmányában posztmodern helyett szürmodernitásról beszél; egy olyan korszakról, amikor az olyan terek – „nem-helyek" – válnak dominánssá, amelyekhez a használóiknak nem alakul ki személyes kapcsolatuk. Ahogy Augé fogalmaz, „’nem-helyen’ két olyan valóságot értünk, amelyek kiegészítik egymást, ugyanakkor jól el is különülnek egymástól: egyrészt a tereket, melyek bizonyos célokkal (közlekedés, szállítás, kereskedelem, szabadidős tevékenység) állnak kapcsolatban, másrészt pedig magát a viszonyt, mely az egyéneket e terekhez fűzi."[4] Ahogy már ebből is kiolvasható, a bevásárlóközpont az Augé által definiált „nem-hely" egyik archetípusa. A pláza terébe betérő egyének saját identitásukat átmenetileg hátrahagyva egy egységes identitást – jelen esetben a „fogyasztóét" – veszik fel, és „az ezen átmeneti identitás által nyújtott viszonylagos anonimitást kétségkívül felszabadulásként élik meg."[5]

ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
16/20
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila

A nem-helyek egyik legalapvetőbb jellemzője, hogy a felhasználók szavak és szövegek segítségével kapcsolódnak környezetükhöz. Hogy ez mit jelent, azt bármely bevásárlóközpontba betérve azonnal megérthetjük, ahol reklámplakátok, információs táblák, a tájékozódást segítő jelek garmadája vesz körül. A saját magát „okosplázaként" definiáló ETELE Pláza azonban minderre rátesz egy lapáttal: az épületbe lépve látványos, interaktív LED-falak fogadják a látogatókat, melyeken az üzletek hirdetik aktuális kedvezményeiket. A térrel való szöveges kommunikáció a pláza saját applikációján keresztül a legszembetűnőbb, amely segít parkolóhelyet keresni, elnavigál a keresett üzlethez, életkorunk és érdeklődési körünk alapján pedig felhívja a figyelmet az elérhető kedvezményekre is. Itt mutatkozik meg a nem-hely paradoxona: a felszabadító anonimitás teljes élményéhez „szerződéses viszonyba" kell lépnünk a nem-hellyel (vagy az azt irányító hatalommal), vagyis azonosítanunk kell magunkat az applikáción keresztül, hiszen, ahogy Augé írja, „a személyazonosság ellenőrzése nélkül nincs individualizáció."[6] Az applikáció használata persze nem kötelező, de más ellenőrző eszközöknek, mint például a biztonsági kamerák, mindenképp alá kell vetnie magát az épület felhasználóinak annak érdekében, hogy békés anonimitásba burkolódzva fogyaszthassanak.

A nem-helyek sajátossága, hogy nem kötődnek földrajzi lokációhoz: egy repülőtérbe, hotelbe, vagy gyorsétterembe betérve az utazó a világ bármely táján „otthon" érezheti magát, hiszen ugyanazok az ismerős formák és jelek veszik körül. Az ETELE Pláza belső terei is épp ilyenek – hiába az egyedi belsőépítészeti tervezés, a bevásárló passzázsokon sétálva az ember olykor egy hotel lobbyjában vagy egy repülőtér várótermében is érezhetné magát: néhány kivétellel ugyanazok a márkák, ugyanazok a szolgáltatások köszönnek vissza mindenütt. Mindez persze aligha róható fel az építészek számlájára, óriási mozgástér nincs egy pláza esetében, hiszen az elsődleges cél a minél több bérbeadható üzletterület. E tekintetben a félátriumos főbejárati tér – Magyarország legnagyobb egybefüggő függönyfalas üvegszerkezetével – nemcsak látványos építészeti gesztus, de a beruházó részéről is nagyvonalú lépésnek tekinthető, hiszen így értékes kiadható területek vesznek el. Sajnálatos, hogy erre az épület túlsó oldalán, az Etele park irányába már nem volt lehetőség, ott maradt a bevásárlóközpontokban megszokott átriumos megoldás – igaz, az üvegfelületek és így a természetes fény aránya itt sem elhanyagolható. Holott ez a nagyvonalú főhomlokzati üvegfelület – amelyen keresztül remek rálátás nyílik Kelenföldre (és nem mellesleg a szintén a Paulinyi & Partners által tervezett Budapest ONE irodaházra) – a nem-helyekről eddig elmondottakkal szemben épp, hogy kapcsolatot próbál teremteni az épületbelső és a környezet között. (Hozzá kell tenni, hogy kisebb léptékben ugyan, de ehhez hasonló megoldás található a közeli Alleeban is.)

ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
11/20
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila

A cél persze az, hogy minél kevésbé legyen nem-hely egy pláza – vagyis ne csak a fogyasztás különböző formái domináljanak, hanem élményekben gazdag közösségi térré váljon. Az erre való törekvés hoz létre olyan funkciókat, mint a selfie-szoba – posztmodern kultúránk tökéletes térbeli manifesztációja („úgy tűnik, a valóságot úgy alakítják, hogy a média képeit utánozza"[7]) – ami önmagában megérne egy hosszabb elemzést. De ezt a célt szolgálják a tetőteraszok, amik a köztereket hivatottak pótolni, valamint az is, hogy az épület a felhasználók számára minél kellemesebb, barátságosabb környezet legyen, hála a természetes bevilágítás bevásárlóközponthoz képest nagy léptékének – amit többek között épp a fentebb említett nagyméretű üveghomlokzat tesz lehetővé – és a sok zöld növényzetnek. Amihez hozzá kell tenni, hogy a sok zöld csak részben valódi növény, egy része műanyag, mert olyan helyekre, ahol nincs elegendő természetes fény, nem lehet élő növényeket tenni.

A fenntartható pláza paradoxona

Fredric Jameson amerikai kritikus, a posztmodern talán legismertebb teoretikusa a modern korszak végét kétféle módon közelíti meg: egyfelől akkorra datálható az új korszak kezdete, amikor az addig kritikus és kísérleti jellegű modernizmus bekerül a kánonba; ugyanakkor ez az időpont – a 60-as évek – egybeesik egy új társadalmi forma megjelenésével, amit többek között posztindusztriális társadalomnak vagy fogyasztói társadalomnak szokás nevezni. Míg a modernizmus a korábban fennálló társadalmi rend megváltoztatását tűzte ki célul, addig a posztmodern kulturális produktumok – legyen szó irodalmi művekről, képzőművészeti alkotásokról, vagy épületekről – ezt az új társadalmi berendezkedést sok esetben megerősítik, hozzájárulnak annak fenntartásához.[8]

Az ETELE Pláza tervezése során a Paulinyi & Partners építészei számos korszerű technológiai megoldást bevetettek annak érdekében, hogy az épület üzemeltetése fenntartható módon tudjon működni. Megújuló energiaforrásokat alkalmaztak, hőszivattyús hűtőgépek gondoskodnak a hőmérséklet energiahatékony szabályozásáról, igyekeztek a szükséges energiamennyiség igényeit is csökkenteni, valamint több szinten is zöldfelületeket helyeztek el, amik védelmet nyújtanak a túlmelegedés ellen. Ezek kétségkívül fontos lépések, sokkal jobb az, hogy ha megépül egy ilyen épület, akkor az ezeket a szempontokat figyelembe véve valósuljon meg. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy maga az épület puszta létével hozzájárul annak a társadalmi rendnek a fenntartásához, aminek a következménye az a küszöbön álló ökológiai katasztrófa, aminek az elkerülése lenne a célja minden olyan építészeti eszköz alkalmazásának, ami a fenntarthatóság jegyében születik.

ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
20/20
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila

2021-ben egy új pláza nem tekinthető másnak, mint egyfajta abszurd nosztalgikus elvágyódásnak egy gondtalan világba, amikor még a végtelen növekedés mítoszát nem döntötte össze a klímaváltozás ténye – és nem mellesleg nem dúlt világjárvány. A fogyasztás fellendülésére válságos időszakok után pozitív fejleményként tekintettek gazdaságélénkítő hatása miatt, de ezt a növekedést a bolygó véges természetes erőforrásainak kiaknázása tette lehetővé – ahogy arra többek között Christophe Bonneuil és Jean-Baptiste Fressoz francia történészek is rámutatnak The Shock of the Anthropocene című könyvükben, ahol az emberi tevékenységek által meghatározott földtörténeti kor kialakulásának történetét egyebek mellett épp a fogyasztói társadalom történetével hozzák összefüggésbe.[9] Egy ekkora léptékű építkezés fenntarthatósága önmagában is enyhén szólva megkérdőjelezhető, de a funkcióból adódóan a legkorszerűbb technológiák sem tudják ellensúlyozni azt a kibocsájtást, ami az üzletekbe érkező árumennyiség előállításával és szállításával keletkezik. Más szóval: a fenntartható pláza egy feloldhatatlan paradoxon, ami elvezet korunk nagy dilemmájához, ami miatt korábban két világhírű építésziroda is visszavonta aláírását a brit építészek klímavészhelyzetet hirdető szervezetétől – mi az etikusabb döntés: elvállalni a projektet és fenntartható építészeti eszközökkel megtervezni azt, vagy visszautasítani a megbízást, felhívva a beruházó figyelmét a fejlesztés súlyos környezeti hatásaira.

ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila
17/20
ETELE Pláza – tervező: Paulinyi & Partners – fotó: Gulyás Attila

A 2008-as gazdasági válságot és az azt követő évtizedet sokan a posztmodern végének tekintik, de „a posztmodernizmus talán nem halt meg; talán mind posztmodernisták vagyunk" – ahogy azt Stuart Jeffries, a Guardian újságírója felveti idén októberben megjelent új könyvében.[10] A fentiek azt sugallják, igaza van. A kortárs építészet sajátossága, hogy nem szűkíthető le egyetlen domináns stílusra sem – ebben az értelemben az építészeti posztmodernnek talán vége, de a korszellem tovább él. Félő azonban, hogy ahhoz, hogy a jelen válságait túléljük, a posztmodernnek bizonyos értelemben meg kell halnia.

Hulesch Máté

 

Források

[1] Pethő Bertalan, A posztmodern, Gondolat, 1992, p. 47.
[2] Harvey, David, The Condition of Postmodernity: An Enquiry into the Origins of Cultural Change, Blackwell, 1990, p. 83.
[3] Venturi, Robert, Denise Scott Brown és Steven Iznavour, Learning from Las Vegas: The Forgotten Symbolism of Architectural Form, The MIT Press, 1972.
[4] Augé, Marc, Nem-helyek: Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába, Műcsarnok, 2012, p. 55.
[5] Augé, p. 59.
[6] Augé, p. 60.
[7] Harvey, p. 85.
[8] Jameson, Fredric, Postmodernism, or the Cultural Logic of Late Capitalism, Duke University Press, 1991.
[9] Bonneuil, Christophe & Jean-Baptiste Fressoz, The Shock of the Anthropocene: The Earth, History and Us, Verso, 2017, p. 167.
[10] Jeffries, Stuart, Everything, All the Time, Everywhere: How We Became Postmodern, Verso, 2021

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk