Fenntartható város a sivatagban: Masdar

Az arab sivatag szélén, közel 20 milliárd dollárból, és a Foster and Partners tervei alapján épül a maximálisan fenntartható, nulla káros anyag kibocsájtású ökováros. A tervek szerint 5-10 év múlva teljesen elkészülő MasdarCity lesz a világ „legzöldebb" városa. Bán Dávid írása.

Az Arab-öböl menti olajhatalmak elképesztő gazdagságában megvalósult megalomán építkezések korábban főleg csak a dekadens, eszetlen energiapazarlásról szóltak, de az utóbbi időben egyre többet hallani, hogy a legújabb beruházásoknál már messzemenően igyekeznek figyelembe venni a környezeti fenntarthatóságot. Az Egyesült Arab Emírségben, Abu-Dzabi városától 17 km-re épül a Masdar nevű mesterséges, tervezett város, amely a világ leginkább fenntartható zöld települése kíván lenni.

2006-ban mutatták be a befektetők az akkori áron 18–22 milliárd dolláros beruházással létrejövő, vegyes funkciójú, 6 km² kiterjedésű ökováros, Masdar City tervét, amelyet a Foster and Partners csapata készített. Két évvel később kezdődött meg az építkezés, az első épületekbe pedig 2010-ben költözhettek be a bérlők, használók. Mivel a nemzetközi ingatlanválság némiképp késleltette az építkezést, illetve a tervezett költségvetést is 10-15 százalékkal megemelte, így a város 1 millió négyzetméteres első ütemének befejezése az idei évre, a teljes beruházás végső átadása pedig 2020–2025 közöttre várható.

Teljes megépülte után tervezetten 45-50 ezer lakosa és legalább ugyanennyi ingázó dolgozója lesz Masdarnak, ahol elsősorban üzleti tevékenység és környezettudatos termékek kisüzemi előállítása zajlik majd. Az első ideköltözött, már működő intézmény a Masdar Tudományos és Technikai Intézet, amely az alternatív és tiszta energiafelhasználás, a környezeti fenntarthatóság egyetemi oktatására és kutatására jött létre néhány évvel ezelőtt.

Masdar tervezésekor a legnagyobb tudatossággal dolgozták ki a teljes mértékben megújuló energia felhasználására épülő, a víz- és a hulladékpazarlást a nullára csökkentő város működési sémáját. A hagyományos arab építészeti megoldások és a legújabb technológiák egyesítéséből teremtenek a sivatag közepén élhető, mégsem pazarló települést. Fosterék előzetesen tanulmányozták néhány sivatagi nagyváros, például Kairó és Muscat hagyományos szerkezetét és megoldásait. Az újonnan épülő várost terrakotta fallal veszik körbe, amelyen korabeli arab díszítőminta fut majd végig, maga a település pedig a távolból hatalmas kubusként fog hatni. A sivatag perzselő hőségétől első lépésben a terrakotta fal védi meg a várost, ami kiegészül a szintén arab hagyományokat felelevenítő úgynevezett széltoronnyal. A központban elhelyezett 148 méteres torony a szelet „befogja" és a város utcáinak szintjére vezeti le, külön energiafelhasználás nélkül hűtve azokat.

A modern arab nagyvárosokkal ellentétben itt ismét szűkebb és rövidebb utcákat hoznak létre, így maguk az épületek vetnek majd árnyékot az utcákra, az azokat lezáró épületek pedig természetes légmozgást tudnak generálni, ezzel is hűtve a járókelőket és a kerékpárosokat. Az egész város szintje a környezetéhez képest kissé kiemelt lesz, ezzel is a hűtést szolgálva. A háztetőkre vetődő, igen sok napfényt teljes mértékben befogják majd, itt jön létre a Közel-Kelet legnagyobb napelemes rendszere. A víz 80%-át tervezetten a lehető legtöbbször újrahasznosítják a városban, a hulladék- és a károsanyag-kibocsájtást pedig a nullához közelítik. Az utcákon ezért hagyományos, robbanómotoros autók nem fognak közlekedni. A közösségi közlekedésben elektromos járműveket használnak majd, az egyéni használatú gyorsjárművek tesztelését azonban leállították, helyette házhoz járó személy- és áruszállító elektromos kisbuszok fejlesztésébe kezdtek.

A kritikusok által luxusberuházásként emlegetett városépítést több zöldszervezet, így a WWF, a BioRegio és a Greenpeace is lelkesen támogatja, ide költözik a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség és a Siemens regionális központja is.


Bán Dávid