Épületek/Középület

Francia pavilon – Infinite Places

1/11

fotó: Cyrus Cornut

?>
fotó: Cyrus Cornut
?>
fotó: Sophie Scher
?>
fotó: Salem Mostefaoui
?>
fotó: Salem Mostefaoui
?>
fotó: Sophie Scher
?>
fotó: Cyrus Cornut
?>
fotó: Salem Mostefaoui
?>
fotó: Cyrus Cornut
?>
fotó: Cyrus Cornut
?>
fotó: Cyrus Cornut
?>
kép: Jochen Gerner
1/11

fotó: Cyrus Cornut

Francia pavilon – Infinite Places
Épületek/Középület

Francia pavilon – Infinite Places

2018.08.06. 12:00

Milyen szabályok és előírások közé szorulnak ma az építészek? Mit jelent számukra a szabadság? Milyen alternatívái vannak ma az alkotóknak a környezeti és biztonsági kihívások miatt létrejött korlátozások között? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a francia pavilon.

 

A kiállítás a szabad tér (free space) koncepcióját nem csak fizikai, hanem elméleti-filozófiai síkon is értelmezi. Az építészek szabadságával, a kísérletezés lehetőségével, a kreatív megoldásokkal és az épületek olykor meglepő felújításával foglalkozik a pavilon.

A kurátorok szerint manapság új perspektívákban kell gondolkozni, alkalmazkodni kell a változásokhoz, az átalakíthatóságra kell helyezni a hangsúlyt. Szerintük az épületek örökké befejezetlenek, folyamatos transzformáción mennek keresztül, így felmerül a kérdés, hogy egy építésznek épületet vagy inkább (közösségi) teret kellene-e alkotnia?

A pavilon tíz, 1650 és 1977 között épült épület átalakításával kapcsolatos projektet mutat be. Ezek a kezdeményezések bár nagyságban és természetben eltérnek, közös jellemzőjük, hogy választ keresnek napjaink kihívásaira, vakmerő és úttörő alkotások. Bemutatásukra számos eszközt hívnak segítségül az alkotók: makettek, képek, grafikák, térképek és a közreműködők kommentárjai olvashatók és láthatók a pavilonban, valamint a falakra halmozva egy, a projektek helyszíneiről összegyűjtött tárgyak alkotta montázst is megtekinthető.

A kiállítás további része egy leválasztott, kis közösségi tér is, ahol a projektek képviselői tartanak felváltva workshopokat.

 


fotó: Salem Mostefaoui
3/11
fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Salem Mostefaoui
4/11
fotó: Salem Mostefaoui

 

Stáblista

kurátor: Nicola Delon, Julien Choppin, Sébastien Eymard- Encore Heureux


fotó: Salem Mostefaoui
7/11
fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Cyrus Cornut
10/11
fotó: Cyrus Cornut
Vélemények (1)
Pákozdi Imre
2018.08.29.
07:19

Jó az idei Biennálé! Ezt a kommentárt (átfogó ÉF-es ismertetés hiányában) a francia kiállítás méltatásához fűzöm, egyszerűen mert ennek alkotói sikeres erőfeszítést tettek, ha nem is a jelige, de legalább a pavilonépület építészeti mondandóval történő megtöltésére. Ám az idei kiállításnak nem a nemzeti pavilonok a hősei, sőt: ők a semmitmondásig tág kurátori jelszó legfőbb áldozatai. Ha kiutazik, kedves olvasó - és ezt ajánlom - elsősorban az Arsenale nagy, hosszú kiállítótermében láthatók miatt tegye. Itt idén legalább 50 építésziroda bemutatkozását rendezték meg egy-két projekttel, kiválóan. A legnagyobbak közül is vannak itt, méghozzá bőven mért, tágas térben, egymást nem zavarva. Szellősen sorjáznak az élményszerű installációk, képekkel, leírásokkal, makettekkel.

Nagyon klassz továbbá a Giardini központi kiállítása. A két ír építész kurátor itt becsületesen nekiveselkedett, hogy utolérje az általuk kreált jeligével hosszan szöktetett labdát; van fából készült térgazdálkodási kabin(ett)bemutató - egyfajta emelt szintű Hello Wood -, tele fotogén darabokkal. Vannak teret ölelő városépítészeti látomások (pl. a Humanhattan), amelyek már csak távlatosságukkal is azt sugallják, hogy a tér, ja kérem, a tér, na az szabad... (Pedig dehogy az. A 2050-ig terjedő vízió New York Manhattan városrészének csupán egy kis szeletét, a részben már ma is felhagyott kikötőnegyedet célozza.) Ezzel együtt, a Giardini központi pavilonja élményt és ismeretet nyújt, érdemes megtekinteni.

A német pavilon alkotóinak igazuk van, a fal a szabadság korlátja, a helye pedig zárt terület. A falak lebontása ezáltal kétszeresen is a szabadság, a szabad tér bővítésével jár. Ez ugyan távolról sem építészeti, hanem inkább politikai gesztus, de legalább fogalmilag kapcsolódik a Biennálé "free space" jeligéjéhez - a berlini fal helyén felhúzott, a bemutató magvát jelentő, valóban imponáló épületek pedig az építészethez. Az idei német pavilon előtt le a kalappal. Gondolatisága, aktualitása, belsőépítészeti kivitele, az abban foglalt invenció és anyaggazdagság egyaránt kiemeli a Biennálé nemzeti pavilonjainak szegényes átlagából. Nem beszélve a brit kiállítás szó szerint üres cinizmusáról, vagy a svájci pavilon lapos játszadozásáról a léptékhibákkal.

A legszebb persze most is az olasz kiállítás, amely minden skrupulus nélkül hirdeti az ország és az itáliai kortársi építészet kvalitásait. Tájegységenként, igényes idegenforgalmi propagandát is kifejtve, a természet mint ágyazó közeg felmutatásával ad képet a gazdagon burjánzó építő- és rekonstrukciós erőfeszítésekről. Nagyon sok projektről van szó, de korántsem nyomasztóan. Megint bebizonyosodott, hogy a Biennálé legnagyobb mutatványa maga a vendéglátó ország.

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk