Görög katolikus templom, Mátészalka

"Már a megbízás sem hétköznapi: Lengyel Ist­vánnak ez a harmadik temploma Mátészal­kán: szülővárosában az emlékezetes reformá­tus templom mellett ő tervezte a római katolikus templomot is. A görög katolikus templomot az orosz középkori templomok, Novgorod, Szurdal, Pskov festői szabálytalanságú évszázados falai ihlették." A mátészalkai Görög katolikus templom vezető tervezője Lengyel István volt.

A templom építési telke a Meggyesi út (471 sz. főút) és a Baross László út között, a régi görög katolikus temető területének egy részén található. A területet kertes családi házak, kereskedelmi létesítmény, autóközlekedési tanpálya és az említett utak határolják. A területet mind nagysága, megközelíthetősége (gépkocsival és gyalog), valamint a vasút által megosztott város nyugati oldalán élő (görög katolikus) hívek létszámaránya alkalmassá tette templom építésére, de ugyanígy kedvező körülmény volt a köztemető "szomszédsága" (halotti misék, megemlékezések tartása), továbbá a teljes közművesítettség.

A templom hossztengelye a Meggyesi úttal párhuzamos (keletelt). A templomtestet keretezve és ezzel mintegy kijelölve a templomkertet, változó magasságú falazott téglakerítés húzódik, mely a keleti telekhatáron urnafallá szélesedik. A két fal között lévő urnahelyek befele fordulva adnak intim, meghitt, bensőséges helyszínt az urnaelhelyezés szertartásának. Tervei 2006-ban készültek el és kivitelezése jelenleg is folyik. Az épület kivitelezését az Ipari Szakmunkásképző Intézet végezte több éven keresztül. A tanulók gyakorlati idejük egy részében folytatták, folytatják a munkát, hol ütemesebben, hol egy-egy évet kihagyva. Hiányzik még a kerítés és az urnafal egy része, parkolók, térburkolatok, valamint a belsőben a képfal befejezése, képek elhelyezése. A diadalív feletti ablak savmaratott üveg mögötti színes üvegcsíkokkal történő fedése is várat magára.

Lengyel István háromegyháza

A kilencvenes évek első felében nem kevesebb, mint hat templomot ter­vezett Lengyel István debreceni építész, ezek közül ez a mátészalkai nemcsak a legkésőbbi, de az egyik legérdekesebb is.

Már a megbízás sem hétköznapi: Lengyel Ist­vánnak ez a harmadik temploma Mátészal­kán: szülővárosában az emlékezetes reformá­tus templom mellett (ennek volt a szatmári fa­templomokhoz hasonlóan különálló fatornya, természetesen mai formanyelven – a ház ma is jó állapotú és izgalmas), ő tervezte a római katolikus templomot is. Ritka lehetőség ilyen több felekezetet átfogó templomsorozat terve­zése. A három templom nemcsak azért külön­bözik egymástól, mert mások a liturgikus el­várások – például a görögkatolikusok megkö­vetelték a centralitást –, hanem azért is, mert Lengyel más és más előképekkel fogott neki a tervezéshez. A görög katolikus templomot az orosz középkori templomok, Novgorod, Szurdal, Pskov festői szabálytalanságú évszázados falai ihlették. Ez a tervezett esetlegesség ol­vasható le az additív tömegképzésről: itt egy kilépő szentélyfal, ott egy felugró fal a be­járatnál, egy áthidalóval metszett körablak a szentélyrekesztő falon. Festőiségben így aztán nincs hiány, egyedül talán a józsavárosi temp­lomról ismerős nyolcszögletű torony tűnik ki­csit keresettnek.

Lényeges az anyagkezelés is: a vízszintes csí­kokkal falazott téglafal erőteljesen tektoni­kus, míg a másodlagos szerkezetek (nyílászá­rók, farácsok, az egyedi padok és nem utolsó­sorban az ikonosztáz) natúr fából készültek. A fémfedés különösen a nyolcszögletű toronynál szembetűnő – idén éppen ezért kapott Kujbus Mihály bádogosmester „Év tetője" díjat. A belső tér letisztult: a hajó centrális jellegét a sarokablakok erősítik – kissé nyolcszögletű­vé téve a teret. Az ikonosztáz kissé még befe­jezetlen, de az eredeti, feszített huzalos meg­oldás már valószínűleg nem fog megvalósul­ni, így a felső gerendázat, ami a huzalokat fo­gadná, már csak a szentélyt hangsúlyozza. Ez­zel együtt a belső, egyszerű fa berendezés nem bántó. Még jókora északi és déli falak ásítanak üresen, várják a festett képeket. Befejezetlen még az épületet körítő fal is, ami az épület bejárati előtetőjéhez is felemelkedik majd, és teljesen körbeveszi az épületet, a ke­leti oldalon urnákkal gazdagodva.

A kivitelezés is rendhagyó: a közösség az anyagra adta össze a pénzt, a munkát a helyi szakiskola tanulói végezték gyakorlómunkaként. Kicsit vegyes így a minőség, de az épület formaképzése, szerkesztése ezt is elbírja, mint ahogy a másfél évtizedes kihagyást is a terve­zés és az elkészülés között. Végül is a templomok az örökkévalóságnak és nem a következő évtizednek épülnek.

Csanády Pál

Megjelent az Alaprajz 2008. május-június Tető+Tér mellékletében.