Harsogás helyett – Nordic Light Trio irodaház

A Váci úton egymást érik a különböző irodaépületek, amelyek mind valami egyedi látványelemmel igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. A Nordic Light Trio esetében, az együttes záró épületeként a Paulinyi & Partners építésziroda más utat választott.

Régi együttműködés eredménye a Nordic Light irodaház együttese, amelynek építése még 2013-ban kezdődött. A fejlesztők és a tervezők is hamar belátták: a kiváló pozíciójú területen érdemes az egész háztömb beépítésével egy rendszerbe illeszkedő, komplexebb együttest létrehozni. E törekvés befejező épülete a Trio, amely közrezárja a védett, belső kertet, az egész projekt legjellegzetesebb elemét, amely zöld oázisként uralja az azt körülvevő irodaházakat látványát.

Kívülről természetesen minden épület kicsit más: a Váci útra igyekeztek egy minél hangsúlyosabb homlokzatot tervezni, amelyhez a merev lamellarendszer által adott statikus dinamika kiváló választásnak bizonyult – az épület előtt elhaladva folyamatosan változó kép tárul elénk. A figyelemfelkeltés ugyanakkor a B épület esetén már nem volt lényeges, azonban tervezői fontosnak tartották, hogy az épület az utcaszintről sugározza a korábbi épülettel való egységét. A frissen elkészült, harmadik irodaház homlokzata pedig (a háztömb lezárásaként) a Visegrádi és a Véső utcák sarkán áll. E másodlagos területen örömteli, hogy nem éltek nagy építészeti gesztusokkal, céljuk inkább a Váci úti irodafolyosó és a lakóterületek közötti átmenet megteremtése, valamint az emberek belső udvarba való csalogatása volt. A közlekedési kapcsolatok nem tették szükségessé az áthaladás biztosítását, amit az építészek ügyesen használtak ki. „Amennyiben fölfedezik ezt a területet a helyiek, fontos, multifunkcionális köztere lehet ez a környéknek." – fejezte ki reményét Vámossy István, az épület egyik felelős tervezője is.

„Az alapvető Skanska-koncepció az, hogy minden épületünket négybérlőssé igyekszünk alakítani" – mesélte Ábrahám András, a fejlesztés projektmenedzsere. Ez biztosítja azt a flexibilitást, ami fejlesztői és bérlői oldalról is előnyös. „Itt abban a szerencsés helyzetben voltunk azonban, hogy bérlője, a Roche svájci gyógyszeripari vállalat már a tervezés korai szakaszában kiválasztotta ezt az épületet magyarországi központjának, így már az elejétől egy egybérlős épületben gondolkodhattunk." Ez persze némileg hatással volt az épületre: a Roche tevékenysége speciális gépészeti megoldásokat igényel, amelyeket a tervezőknek egy már kész kiviteli tervre kellett adaptálni.

Az erősen horizontálisra hangolt tömböt a felső emeletek visszaugratásával és a hangsúly nélküli párkányzattal ügyesen igazították a környező épületekhez; míg a szabályosan osztott szalagablakok feszes ritmusát a sarokra húzott apró kiugratások törik meg. Homlokzatát ezzel együtt is egyszerű tisztaság uralja, hiszen „a tervezési feladat a meglévő, még be nem zárt keret befejezése volt olyan módon, hogy az új épület illeszkedjen a meglévő épületekhez, de mégis hangsúlyos lezáró elemet adva egészítse ki a beépítést" – emelte ki Kiss Csaba projektvezető építész. A külső homlokzat apróbb játékai a belső udvari szalagablakok osztásrendjében köszönnek csak vissza, ahová szándékosan választották az őszinte, egyszerű kialakítást. Egy összetettebb geometriájú homlokzat ugyanis a belső kert nyugalmának rovására ment volna. A szalagablak nagy előnye, hogy minimális játékkal elérhető, hogy frissebb legyen, időtlensége miatt mégis kiváló hátteret biztosít.

„A homlokzatot nagyon megszerettük. A kis csúsztatások, kis játékok kifejezetten szimpatikus vonásai az épületnek" – tette hozzá Ábrahám András. „Egy másik ilyen elem kényszer miatt alakult ki. Az ötödik és hatodik emelet közötti födémet erősen vissza kellett ugratni, hogy biztosítani lehessen az átmenetet a tűzfallal való csatlakozásnál." Ezt az épületrész a tervezők számára is kihívást jelentett, hiszen a szabályozás módosítása miatt két emeletnyi látszó tűzfalat volt szükséges az épület párkányzatának mozgatásával elfedni. Megoldásként egy részben fedett terasz született, amely a hatodik, vezetői szintről közelíthető meg.

Az épület alapszervezése a klasszikus Skanska-sztenderdek szerinti: a viszonylag szűk lépcsőházkialakítás és a széles traktusmélység bevett rendszer, ami nagyon jól bútorozható és rugalmasan alakítható terek kialakítását teszi lehetővé. A szélesedő lépcsőfordulókon is jól érzékelhető, hogy az épület traktusa felfelé jelentősen keskenyedik, a felső szinteknél érték el a szokásos mélységet. Minden irodában ki kell alakítani olyan területeket, ami tárgyalónak, teakonyhának vagy épp telefonboxnak alkalmas, ezek a funkciók azonban sokszor nem is igénylik a természetes fényt, így a homlokzat mentén épülhetett ki az irodai sáv. Az aktív munkaterületeken bőségesen adott a bevilágító felület, minden munkaállomásról lehetőség van kinézni az ablakon, ami elé a felsőbb szinteken növénysáv is került.

Annak érdekében, hogy az irodaházak a jövőben akár összenyithatók legyenek, a tervezőknek igazodnia kellett a B épület szintmagasságaihoz, így egy nagyon nyomott belmagasságú földszint adódott, amit a kezdeti terveken a fogadószint föld alá süllyesztésével igyekeztek orvosolni. Végül az emelet rovására egy magasabb, elegánsabb földszint épülhetett, aminek hozománya, hogy a világos, elegáns lobbi nem csupán egy recepció, de igazi fogadótér, ahol az ember az ablakon kinézve zöldet láthat. A kellemes ritmusú nyílászáró-osztás életteli teli teret képez, a lámpatestek pedig szépen vezetik át a tekintetet az otthonos várakozó sarokhoz.

A közös használatú terek belsőépítészetének kialakításában a Skanska skandináv szemlélete, minőségi egyszerűségre való törekvése volt a fő szempont. Az egyszerű motívumok, a természetes fények és anyagok használata volt az elsődleges mindhárom ütemben, a most elkészült belső tér azonban erősen különbözik a korábbiaktól. A Trio melegebb hangulatú közös tereket kapott: tágas lobbitere, nappali jellegű várakozó része és faburkolatai miatt otthonosabb elődeinél. A WELL követelményeinek fontos pontja volt, hogy legyen egy kellemes, családias sarok, ahol a betérő várakozhat. „Az egyik kedvencem mégis a mérhetetlenül hosszú pult és a fa hatású, bordázott felületű falpanel az integrált logóval, illetve digitális felülettel" – mesélte Vass Orsolya belsőépítész. „Számos dolgot kellett elhelyeznünk itt, a hosszanti tér pedig lehetőséget adott a horizontális terjeszkedésre."

Jó léptékű és barátságos belső kertjét Gyüre Borbála álmodta meg, ahol sikerült a növények színeivel az épületek adta ridegebb keretet lágyítani, a kis dombokkal pedig tompítani a szigorú geometrikus formákat. Az ember szemének útjába álló dombok és növények a szélesen terpeszkedő mezők apró megidézése, de ezek a növények biztosítják a rekreációs kerthez szükséges intimitást is. Létrehoztak elvonulásra alkalmas kis zugokat, de bárki felülhet a dombtetőre is és kedvére élvezheti a napfényt. Az utca felől is szabadon látogatható kis tér kialakítását a három épület szoros összezárása tette lehetővé, amelyek védelmet is adnak az itt pihenőknek. Óriási érték (és a remek növényválasztásnak is köszönhető), hogy a kertben állva semmit sem érezni a Váci út közelségéből.

Kapuján belépve rögtön érezhető tudatosság hatja át az épületet, ami abból ered, hogy a projekt résztvevői számos döntést közösen hoztak meg: gyakran előfordult, hogy a tervező, a kivitelező, a fejlesztő, sőt néha a bérlő is egy asztalnál ült, így minden felmerülő problémára azonnal megtalálhatták a mindenki számára elfogadható megoldást. Bár a nagyvonalú lobbi sokat emel az épületen, ennek apró részletein is tetten érhető mértéktartás jellemzi a Paulinyi & Partners által, a Skanska fejlesztésében létrejött új, LEED Gold és WELL v2 minősítésű irodaházat; az építők ugyanis azt vallják: a fenntarthatóság a profittermelést is jelenti, hiszen a három „P" – people, planet, profit – összhangja adja a valódi fenntarthatóságot.

Móré Levente

Szerk: Hulesch Máté