Hegyisport Bázis - Nánási Marcell Bálint diplomaterve

Nánási Marcell Bálint diplomatervében egy visegrádi síközponttal foglalkozott. Célja a komplexum egész éves kihasználása volt, kiemelt figyelmet fordítva a nyugodt környezethez való szerves kapcsolódásra.

Visegrádon az első helyszínbejárás során Budapestről érkezve hatalmas különbséget lehetett érezni a két város között. A sűrű beépített városból egy természethez közeli, csendes nyugodt környezetbe érkeztünk. Eleinte egyáltalán nem tudtam milyen funkcióval és területtel szeretnék itt foglalkozni. A területet járva szinte mindenhol, az az érzés fogott el, hogy egy ilyen szép és nyugodt környezetet nem szeretnék megváltoztatni. Más területeken pedig jelenleg is működő épületek, vagy elhagyatott épületek maradványai, romjai vannak. Ezeket az építményeket tanulmányozva indult el bennem az első gondolat, hogy ebben a tájban olyat kell létrehozni, ami egyáltalán nem vesz el a természettől. Ezentúl a hatalmas erdővel borított, érintetlen területeken nem egy teljesen új funkció létrehozása volt a célom, hanem a már meglévő, de rosszul működő vagy elhagyatott részletekkel akartam foglalkozni.

Elkezdtem keresni a környezetet rongáló, szennyező építményeket, ezen belül pedig leginkább a kihasználatlan épített környezetet kutattam. Szerencsére hamar észrevettem a nyáron üzemen kívül álló felvonókat. Az első gondolatom az volt, hogy azokban az időszakokban, amikor nem üzemel a sípálya, akkor is szeretném kihasználni a már telepített építményeket, és hozzá tartozó infrastruktúrát, hiszen ez önmagában nem egy haszontalan komplexum, viszont fontos lenne egy ekkora területet elfoglaló konstrukciót egész évben kihasználni. Külföldön elterjedt megoldás erre a problémára, hogy donwhill-kerékpáros központot létesítenek, ami a város turizmusa szempontjából egy minimális ökológiai lábnyommal rendelkező fejlődési lehetőség.

A téma részletesebb körüljárásánál szembesültem a síközponttal járó problémákkal: jelenleg nincs egy erre a célra szolgáló épület, hanem kisebb külön-külön egymáshoz épített fa építményekben van ez megoldva, illetve egy oda lehelyezett állandó konténerrel. Ez az épületegyüttes a Főút mellett található, így az arra járóknak szinte elkerülhetetlen a látványa. Ez után gondoltam, hogy a sípályával együtt lenne érdemes kezelni az újonnan hozzáépítendő funkciót, hiszen ez az épület nem csak a tájképbe rondít bele, de a működése sem megfelelő. Miután utána jártam a témának kiderült, hogy a tervezett létesítmények, az időközben megcsappant állami támogatás következtében, nem épültek meg, és jelenleg a kényszermegoldást láthatjuk a pálya lábánál.

Amit ide tervezek, az nem csak egy hagyományos épületként fog működni, hanem a természettel részben egybeolvad és vezeti az embereket. Ekkor merült fel először a véglegeshez hasonló hosszú falak ötlete. A rajzolást azzal kezdtem, hogy a környező utakat és közlekedést megvizsgáltam, végül az épület meghatározó vonalait a sípályák, a felvonóhoz vezető utak és a túraútvonalak adták. Ezeket az utakat nem gátolni szeretném, sőt az épület célja, hogy vezesse az embereket. Ezzel azt akartam elérni, hogy a területből ne elvegyek egy részt, hanem azzal együttműködő tömeget alkossak. Az épülettel válaszolni akartam a sziklás természetes talajra és a környező romokra. Ezt hideg, de természetes anyagokkal és szinte földdel eggyé váló tömeggel terveztem. Emellett egy biztonságos teret is létre akartam hozni, amely meleg, puha, könnyed és védelmező hatást kelt az emberben. Ennek elérése érdekében mindenképpen modern technológiát kell alkalmazni, amely ellentétben áll az első felvetéssel. Itt fogalmazódott meg bennem a jelenlegi kettős tömeg.

Úgy képzeltem el, mintha két egymástól anyagában és funkciójában is különböző elemet helyeznék egymásra. Ezek viszont nem a két sport teljes elkülönítése lennének, hanem csak használatban és kialakításban eltérő tömegek. Az alsó részben kapnak helyet minden olyan kiegészítő, tároló funkció, mely nem igényel fűtést, illetve azok a terek, amelyek igénylik az együttműködést a természet és az épület között, mint például a kerékpár és sí tárolók. Itt nehéz, tömör és hosszú kőfalakat alkalmaznék, beillesztve ezzel a tömeget a sziklás talaj és a romok alkotta környezetbe. A felső blokkot ezzel szemben egy könnyű, faanyagú doboznak képzelem el. Mivel a benne lévő funkció és maga az anyaga is védelemre szorul, így a földtől az alsó falakkal elemelve találtam a legjobbnak a helyét. Ezzel az elemeléssel az ide érkezők is érezhetik, hogy kilépnek a zord, hideg, vagy nyáron inkább koszos környezetből és pihenhetnek. Ez a szint anyagában a madaraknak védelmet adó fák lombkoronáihoz igyekszik hasonlítani.

Nánási Marcell Bálint

szer.: Czigány Lilla