Héjszerkezetek a Biennálén

Az idei, az építészet szociális vonatkozásait bemutató Biennále jellemzően az építési tevékenység, illetve a létrehozott létesítmények társadalmi szerepével foglalkozott.  Ebben a mezőnyben látványos és meghatározó kivételnek számított a három nagyméretű, jellegüknél fogva az építészet műszaki vonalához kapcsolódó héjszerkezet. Rády Szilveszter írása.

A paraguayi Solano Benítez szerkezete nyerte a 2016-os Velencei Biennále egyik Arany Oroszlán díját. Ez az ív sok műszaki újdonságot nem nyújt, nem is ez a cél. A szerkezetet tervező Benítez az elmaradott térségekben a két leginkább rendelkezésre álló erőforrást használta fel: a szakképzetlen munkaerőt és az olcsó építőanyagokat. 

Benítez építészeti pályafutása alatt elsősorban téglából álló épületeket tervezett, követve ezzel régiója építési hagyományait. Hazája perifériális helyzetéből adódó kötöttségeit azonban nem az építészeti önmegvalósítás előtt álló korlátnak, hanem egy sajátos innováció lehetőségének tekinti. A nagy mennyiségben rendelkezésre álló olcsó munkaerő a nyugati társadalmakban meghatározó tendenciákkal szemben (élőmunkaigény csökkentése az egyre inkább fejlődő építési rendszerekkel, szerelt technológiájú megoldások előtérbe kerülése) lehetővé teszi a több munkaerőt igénylő, de sokszor látványosabb szerkezetek létrehozását.

A téglából és habarcsból álló szerkezet is természetesen szakképzetlen munkaerővel készült. A kiállítótér falai mentén felállításra kerültek az építéshez használt fa zsaluk. Az ív formája tört síkokkal létrehozott parabola alakját közelíti, így minimális nyomaték ébred benne. Az ív meredeken végződik, ezért a megtámasztásnak nem kell nagynak lennie, mivel a támasznál keletkező vízszintes erő kicsi. A szerkezet felfogható a latin térségben elterjedt újító, 20. századi téglaépítészet folytatásaként is (például Antoni Gaudi téglahéjai, vagy az Uruguay-ban alkotó Eladio Dieste téglaszerkezetei).

Latin-Amerikában a többi fejlődő térséghez képest (Afrika, Ázsia) a lakosság nagyobb aránya él városokban, az urbanizációs folyamat lassabb, viszont a nyomornegyedekben lakók száma itt is nagyon magas. A pavilont ebben a kontextusban érdemes értelmezni: mi képezheti a nyomornegyedek olcsó, de értékkel bíró építészeti alternatíváját?

Az Norman Foster Alapítvány projektje az idei Biennálé szociális témáját a többi, hasonló jellegű pavilonhoz képest komplexebben közelíti meg.
Afrikában, ahol a népesség rohamosan nő, a közlekedési és egészségügyi infrastruktúra hiánya egyre nagyobb problémákat okoz. A hagyományos úthálózat kiépítéséhez szükséges erőforrások sokszor nem állnak rendelkezésre, ezért a koncepció drón-repterek olyan hálózatát hozná létre Afrika nehezen elérhető területein, melyek ezeket a térségeket egészségügyi utánpótlással látnák el. A távlati cél az, hogy 2030-ra mindegyik Afrikában vagy más feltörekvő térségben található kisváros ellátható legyen egy ilyen reptérről az orvosi ellátáshoz szükséges egészségügyi termékekkel.

A koncepció megalkotója, Jonathan Ledgard, a Lausanne-i Műegyetemen (EPFL) működő, Red Line nevű drónokkal foglalkozó szervezet alapítója Norman Foster-t kereste meg a repterek tervezésében, vitorlázó-repülésben, helikopter és repülővezetésben való jártassága miatt.

A mintaprojekt ebben az évben indul Ruandában, egy olyan országban, amelyre az etnikai feszültségek mellett rossz infrastruktúra és rohamosan növekvő népesség jellemző. Ezen projekt keretében 2020-ig három létesítményt hoznak létre, lefedve ezzel az ország területének 44%-át. Hosszútávon Ruandában 40 repteret hoznának létre, mert az ország központi helyzete megkönnyíti a terjeszkedést a régióban is.

Az építészeti elképzelés szerint ezek a drónoknak szánt reptérépületek nem csupán a drónokat szolgálnák ki, hanem a társadalmi élet színhelyei is lennének, kialakításuk ennek megfelelően tágas és igényes. A Biennálén látható pavilon téglaboltozata a reptér egy egységének 1:1-es modellje. A héjszerkezet két réteg tömörített téglából, Durabric-ból áll. Ez egy, a LafargeHolcim által kifejlesztett, olcsón, kis környezeti terheléssel előállítható tégla. A tömörített tömb helyi földből, homokból, cementből és vízből áll. Cement tartalmának és speciális összetételének köszönhetően a tégla nem igényel égetést, ezért nincsen szükség tűzifára. Ennek nagy a jelentősége az erdőirtásokkal terhelt fejlődő országokban. A jövőbeni repterek ilyen azonos egységekből állnának, hogy szükség esetén könnyen bővíthetők legyenek. A boltozatot úgy tervezték, hogy könnyen kivitelezhető legyen, a helyiek is meg tudják építeni őket. Az építéshez szükséges állványzat viszonylag egyszerű, a kiállításon a boltozat mellett látható. Az elképzelés bevált – a szerkezetet kivitelezésben járatlan hallgatók készítették el, sikeresen.

A kőből álló héjszerkezet, amit a zürichi ETH kutatói által vezetett csapat az Ochsendorf DeJong&Block mérnökirodával és a kőműves munkákban jártas David Escobedoval közösen hozott létre, nem csak anyagában, hanem formálásban is egyedi.

„Több emberöltő óta ez a legbonyolultabb kőboltozat, ami megépült. Visszamehetünk a 17., a 15. és a 12. század nagy kőboltozataiig, és találkozhatunk bonyolult formákkal, de ez sokkal összetettebb, mint akármi, ami a világon épült az elmúlt pár évtizedben…" mondta erről John Ochsendorf (MIT), a világ egyik vezető kőboltozat-szakértője.

A szerkezet kialakítására egyszerre voltak hatással a történeti kivitelezési módszerek, és a jelenkor kínálta technikai lehetőségek. A boltozat szerkesztése már a gótikában is alkalmazott elveket követ, kiegészítve a számítógépes tervezéssel és a számítógép vezérelte gyártással. A szerkezet legnagyobb fesztávja 16 méter, ehhez képest kiemelkedő, hogy bizonyos pontjain csupán 5 cm vastag. Az egyes elemek közti kapcsolatot kizárólag a nyomóerő biztosítja, ragasztást, vagy egyéb mechanikai rögzítést nem alkalmaztak. A 399 elemből álló szerkezet külső megtámasztását egy jelentős méretű acél perem alkotja, ez a szerkezet laposabban találkozik a földdel, ezért kell nagyobbnak lennie a megtámasztásnak, mint az első esetben.

A héjszerkezet külső és belső felülete markánsan különbözik: a külső felület sík, simára csiszolt lapokból áll, melyek az illesztéseknél nem egy síkban találkoznak, az elemek által tagolt felületet hoznak létre. Ezzel szemben a belső felület nyomóerőket követő rovátkolásával és letördelt mintázatával egy összefüggő, rusztikus belsőt alkot, mely a formának és az anyagnak köszönhetően meglepően barlangszerű benyomást kelt. Ez a belső megjelenés amellett, hogy jól magyarázza a szerkezet működését, nagy időnyereséget jelentett a kőelemek gyártása során, a külső csiszolt felületekhez képest.

A kő elemek gyártását, az acél peremek és a fa állványzat készítését a texasi Budán végezték, ahol az Európába való szállítás előtt egyszer összerakták a szerkezetet, hogy a helyszínen már gyorsabban végrehajtható legyen a művelet. A Biennále végeztével a száraz szerkezeti kapcsolatoknak köszönhetően a szerkezet könnyedén lebontható, majd sérülésmentesen felépíthető más helyszínen.

Különösen üdítő a számítógépes formák mai, pusztán látványon alapuló divatja mellett olyan, a szerkezeti lehetőségek alapos ismeretével megvalósuló kötetlenül formált és gazdaságos szerkezetet látni, ami anyagválasztásában is egyedi. A Biennále szociális témájához ez a szerkezet a választott anyaggal és szerkezet takarékosságával kapcsolódik, de az egyes elemek elkészítéséhez és a szerkezet kivitelezéséhez is nagyfokú precizitás szükséges.

A héjszerkezetekkel nagy fesztávokat lehet gazdaságosan lefedni, de kivitelezésük a hagyományos szerkezetekhez képest nagyobb műszaki felkészültséget igényel, ezért a fejlődő országok legelmaradottabb térségeiben eddig nem jelentettek valós alternatívát. A számítástechnika fejlődésének köszönhetően a korábban elsősorban betonból készült héjakhoz képest ma már kötetlenebbül formált, hagyományos anyagokból is létre lehet hozni ilyen szerkezeteket. A bemutatásra kerülő szerkezetek közül az első kettő megvalósításához szükséges szellemi és szakmai munkát az építési helyszínektől távol végzik el, a tervezett építmények pedig könnyen kivitelezhetőek a helyben rendelkezésre álló anyagokból, szakképzetlen munkaerő segítségével.

Rády Szilveszter