Nézőpontok/Kritika

Helyi hagyományaink

1/5

Mohács 2009 fotó: perika

?>
Mohács 2009 fotó: perika
?>
Huszti István 2004 fotó: perika
?>
Gyomaendrőd 2009 fotó: perika
?>
Gyomaendrőd 2009 fotó: perika
?>
1/5

Mohács 2009 fotó: perika

Helyi hagyományaink
Nézőpontok/Kritika

Helyi hagyományaink

2010.02.15. 06:48

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Huszti István

Vélemények:
4

Huszti István vitaindítója: „Belegondoltam, hogy milyen az, amikor az építész az első gondolattól, az utolsó részletig meghatározó szereppel vesz részt az egész folyamatban. Ez egykor természetes volt, most egyre kevésbé..."

Az elmúlt napokban a casa cv kapcsán több szó esett a helyi hagyományokról. Elgondolkoztató, hogy ezek a helyi hagyományok valóban igazi hagyományok, vagy valami más, néha megfoghatatlan beidegződések fogalmi megtestesülései? Tovább gondolva a dolgot, az jutott az eszembe, hogy a tervezés során folyamatosan hagyományokba ütközünk, és nem csak mondjuk egy táj, vagy település hagyományaiba. Hagyományokat rejthetnek az úgy szoktuk, az azt mondták mondatkezdések és építési szabályaink is. Nem esünk-e néha abba a hibába, hogy az első látásra természetesnek tűnő hagyományt nem kérdőjelezzük meg, automatikusan igyekszünk megfelelni neki, nem beszélve arról, hogy sokszor éppen kötelező is? A szabályok és a hagyományok teljesítése közben nem sérül-e az építészet? Ezek a hagyományok valóban építészeti kategóriák? Szerintem igen, de sokszor nem.

Tudom, hogy ezeket a fogalmakat történetükben és összefüggéseikben szabad vizsgálni, de én most csak egy felvetést szeretnék, bízva abban, hogy a kifejtés nem csak rám marad. Ezért ajánlom figyelmetekbe az alábbi kis - egyelőre ötletszerű és nem teljességre törekedő – összeállítást.

Építménymagasság

Igen, ez is egy hagyomány, méghozzá egy egész hagyomány mítosz eleme, nevezetesen az építési szabályozásé. Meggyőződésem, hogy az építménymagasság azon fogalmaink egyike, amellyel állandóan dolgozunk, de nem sok köze van az építészethez. Egy ház nagyságát, pontosabban annak érzékelését számos tényező határozza meg: a forma, az arány és a tagozódás (pl. szintszám) - és lehetne sorolni -, s ami nagyon fontos, az ezekhez kapcsolható formai sztereotípiák. Leegyszerűsítve egy utcai járókelőnek egy épület nem 6, 9, vagy 12 méter magas, hanem 2, 3 vagy 4 szintes. Az, hogy a nézelődőnek mondjuk a háromszintes épület milyen magasnak tűnik, elsősorban attól függ, hogy előzőleg milyen magas háromszintes épületeket tapasztalt meg. Az ember, ha külön oka nincs rá, ösztönösen nem mér, hanem hasonlókhoz rendel. Itt most nem mennék részletekbe, de az építménymagasságnak én eddig csak káros hatásait láttam. Nem beszélve az építménymagasság számítás legkülönbözőbb formáinak kitalálásában tobzódókról.

Elő-, oldal- és hátsókert

Ezzel kapcsolatban csak egy rövid példa. Nem értem, hogy egy új parcellázásnál a DK-i utcafrontnál az előkert szentségére hivatkozva minek kell előírni az 5 méteres előkertet. Azért, hogy a kert nagyobbik része biztosan rossz tájolású legyen? Talán rá kellene bízni az építtetőre, az építészre és a terület gazdájára, a főépítészre, hogy melyik az optimális megoldás.

Magastető

Miért írják elő ezt sok helyen kötelezően? Talán arra gondolnak, hogy majd jön a gonosz építész és direkt kiszúrásból, fittyet hányva a magyar magastetős épület szépségideáljának tervez egy ronda lapostetőset? Szerencsére sok helyen látni, hogy történelmi környezetben egy szépen megtervezett lapostetős (nem magastetős) épület szerves részévé válik a beépítésnek. Esetleg itt is az építészre kellene hagyatkozni, no meg a főépítészre. (Ehhez a mondathoz persze az is hozzátartozik, hogy a főépítész legyen kellő jogokkal felruházva.)

Engedélyezési terv

Rögtön előrebocsátom, hogy nem az engedélyezés intézményére gondolok, hanem magára arra a tervre, amit engedélyezési tervnek hívunk. Számomra az engedélyezési terv annak a rajzba, írásba öntött formája, hogy a tervezőnek minimális jogai legyenek a saját tervével kapcsolatban, amelyért felelős. Ez egy klasszikus, kincstári hagyomány. A tartalmi követelményekbe a folyamatos változtatások során néha próbálnak műszakinak látszó feltételeket szabni, de ezek sokszor még a hatályos szabványokkal is ellentétesek (pl. alapozás).

Biztos vagyok benne, hogy a gyakorló kollégák is egyetértenek abban, hogy az engedélyezési terv egy csomó adminisztrációt ró a tervezőre, néha a tervezésre fordítható időnél sokkal többet kell ügyintézéssel foglalkozni. A lényeges műszaki tartalom ellenőrzése formai. (Erre itt van egy saját történet: úgy 10 évvel ezelőtt egy hőtechnikai számítás mellékletébe befűztem a szomszéd alsó tagozatos kisfiú számtanfüzetéből néhány lap másolatát. Senki nem vette észre, sőt még meg is dicsértek, hogy milyen részletesen számoltam. Szerintem ma is bejönne.)

Ennek a hagyománynak a fő baja - szerintem - a filozófiája. Az engedélyezési eljárás végeredménye egy olyan dokumentáció, amiről az építtető többnyire azt hiszi, hogy házat lehet belőle építeni, vagy úgy gondolja, hogy egy kötelező papírhalmaz, amire egy kalap pénzt fizetett. Egyik sem igaz! Ennek szerintem az a fő oka, hogy az eljárás nem akarja, hogy az építész a feladat megfogalmazásától az épület elkészültéig a folyamat jogokkal rendelkező gazdája legyen. Ha így vertikumában nézzük a dolgot, akkor egy egészen más engedélyezési eljárás bontakozik ki. A teljességhez persze az is hozzátartozik, hogy az építészek ezt a feladatot fel is vállalják, s úgy látom, hogy jelenleg ebben megosztott a szakma.

Lechner Ödön

A végére hagytam egy olyan pozitív hagyományt, amelynek igénye szerintem minden építészben benne van, de egyre kevesebb teret kap. Lechner neve mellé egy sereg kiváló hazai építészt lehetne felsorolni, de egy személyes élmény alapján ő jutott eszembe. Néhány évvel ezelőtt az Iparművészeti Múzeumban láttam kiállítva a múzeum Építési Naplóját. A bejegyzések között ott volt Lechner Ödön aláírása, amivel igazolta, hogy a kubikosok a földet megfelelően ellenőrzött mennyiségben kitermelték, és ha jól emlékszem a jogos járandóságuk kifizetésre került. Belegondoltam, hogy milyen az, amikor az építész az első gondolattól, az utolsó részletig meghatározó szereppel vesz részt az egész folyamatban. Ez akkor természetes volt, most egyre kevésbé. Pedig nagyon hasznos lenne ebből a szempontból a hagyományainkat újragondolni.

Huszti István
építész

Vélemények (4)
Mócsi Gábor
2010.02.22.
00:29

Alázat vagy önmegvalósítás? A kérdés szerintem így is feltehető. És noha a kettő nem mond ellent egymásnak, korunkban mégis összeütküzésbe kerül. Az "építészeti alázat" fogalma sokrétű lehet, itt csak a meglévő épített környezet iránti tisztelet szempontjából vizsgáljuk. Figyelembe veszem-e ezt a - sokszor jogszabályokkal is körülbástyázott - adottságot, vagy nem. A "casa cv" estében láthattunk, hogy akár még a jogszabályok sem elegendők egyes építészek önmegavalósítási törekvéseinek féken tartására. Azt hiszem ennek lelki hátere van. Látok valami egységeset, valami eddig még "nem nagyon megbontottat" és késztetést érzek, hogy az egységet megkérdőjelezzem, megbontsam. Egyszer Makovecz Imrét megkérdezték egy tévéműsorban, hogy mi a véleménye a Kálvin téri új irodaházakról, erre visszakérdezett, hogy "ön szerint van különbség a falfirkák és ezen épületek között?". És valóban, ha a "lelki hátteret" nézzük nincs, hiszen a falfirkáló is késztetést érez arra, hogy a frissen vakolt tiszta falat saját "ízlése szerint" bemázolja. És természetesen nem ment fel senkit, hogy "hiszen a mellete lévő ház is már össze van firkálva", ahogy a Balaton felvidéken sem mentő körülmény, ha számos rossz ház áll még ott egyébként. Itt a gesztus a lényeg: "én vagyok a művész, az építész, majd én megmondom mi jó nektek". Aztán jöhet a mindig ünnepelni vágyó - amúgy igencsak szűk -  kisebbség, akinek hozsannázó kórusa elnyomja a jelentős többségben lévő utca emberének kérdését: "Önök szerint ez itt helyénvaló...?"

Nem, természetesen nem helyénvaló. Mert az építész így nem épületeket tervez, hanem önmegvalósít, bármi áron, a szűk szakmai réteg elismerésére áhitozva, lenézve a "civileket", akiknek "nincs ízlésük, vagy ha van is, inkább ne lenne", miközben pont a lényeg sikkad el: mégpedig az, hogy a termék, a ház, alapvetően minden korban az embereknek készül. Nem a szakmának, a zsűriknek, hanem a felhasználók széles tömegének.

Sokan még ma is a lassan száz éves modern bűvkörében élnek. Csakhogy az a lázadó attitüd, ami akkor még akár helyénvalónak volt nevezhető, ma már szinte nevetséges. Lázadjunk...de mi ellen..? Már minden szétesett. Az "építészet vagy forradalom" Le Corbusier-i alapvetése fölött jócskán eljárt az idő. Ahogy a magastető-lapostető vita fölött is. Lássuk be, ahhoz jelentős szüklátókörűség kell, hogy belekapszkodjuk egyetlen (ha még oly szimbolikus) épületelem formai kialakításába, és majdhogynem pártot (de legalább is "foci drukker-tábort") alakítva sározzuk be a másik oldalt. Sem a lapos- sem a magastető önmagában se nem jó, se nem rossz. Ha alázattal tervezek, akkor tudom mindenféle jogszabály nélkül, hogy egy nagyvárosi pláza, irodaház esetében helyénvaló, sőt kívánatos a lapos tető, de Alsóörsön az Ófalu közelében nem az. Ismerjük a mondást: a törvény nem azoknak van leírva, akik egyébként is betartanák.

A hagyomány átélésére és mai újraértelmezésére leginkább a zenében látunk pozitív példákat. Számos olyan zenei irányzat létezik (pl. az etnojazz) ahol megjelennek a népi motívumok, de mai hangszerelésben, feldolgozásban. Gondoljunk Sebestyén Mártára, Lajkó Félixre, vagy akár a Dresch Quartetre, Djabéra. De ott vannak a szerbek, bolgárok, törökök, sok jó példát lehetne említeni. Ha az "építészet megfagyott zene", akkor ezen a vonlon elindulva talán meg lehetne teremteni szintézist az építészetben is.

HI
2010.02.22.
19:48

@Mócsi Gábor: Nagyon jó megözelítés az alázat-önmegvalósítás kérdése és nem csak a helyi hagyományok viszonylatában. Alapvetően egyetértve Veled leírnék néhány dolgot, ami erről eszembe jutott.Szerintem az alázat egyik eszköze a kételkedés. A vitaindítómban arra gondoltam, hogy nem felejtünk-e el kételkedni hagyománynak vélt dolgokban, pont azért, hogy a valós hagyományt felfedjük.Felmerül a kérdés, mi lehet az építész számára az alázat és az önmegvalósítás. Egy épület - gondolom én - egyben egy történet is, egy közösség, egy család, egy ember, az ott élők története (magam az építészetet "térebli irodalomnak", az építészt "térírónak" tartom). Túljutva azon a sokszor egyre nehezebb etikai kérdésen, hogy az adott történet felvállalható-e, az alázat abban nyílvánul meg, hogy az építész - minden esetleges más belső kényszere ellenére - a történet számára a legmegfelelőbb keretet találja meg. Az önmegvalósítás terepe pedig az, hogy ezt a keretet milyen ügyesen alakítja ki. Ebből nekem az következik, hogy hagyomány nélkül nincs építészet. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden hagyományt el kell fogadni, de a teljesen új így egy hagyomány tagadásából keletkezik.

Hagyományok megszakadása talán valamikor Adolf Loos idejére tehetők - bár szerintem Ő történeteket "írt" -, de jött Corbusier rnem értve az egészből semmit és építészeti vakvágányt teremtett. A történet elvált a kerettől, a tértől és szép lassan az építész helyére a "stylist" lépett.

Huszti István

sityu
2010.02.23.
13:19

@HI: Alapvetően nem teljes kontrapozícióból, de egy jó pár megállapítással vitatkoznék:

az 'alázat/önmegvalósítás' egy fontos kérdéskör, de a témához csak egészen erőltetetten kapcsolható (ennyi erővel a lecsós keszeg is kapcsolható a cikkben található fölvetésekhez - legalábbis én úgy gondolom, hogy meg tudnám találni a logikai ívet)"alázat egyik eszköze a kételkedés": megintcsak hasonló a helyzet fontos kérdés az alázat is, meg a kételkedés is: kételkedni is bizonyos alázattal érdemes, az alázat is döglött ügy bizonyos kételkedés nélkül; de hogy az "alázat egyik eszköze a kételkedés" ... hát ezzel mégiscsak lehetne érdemben vitatkozni.a "hagyomány megszakadása"/"vakvágány" gondolatmenetet is kicsit a "gyökeresség"/"gyökértelenség"-hez hasonlónak érzem: már csak azért is, mert ha jobban belegondolunk, akkor a "modern" is hagyománnyá vált mára (gyakorlatilag a 'hagyomány' kategória minden attribútumával rendelkezik - mégha egyesek legszívesebben felejtenék is).De a lényeg: a cikk eredetileg szerintem egy nagyon fontos témát feszeget! Miszerint a honi építészetet alapvetően meghatározó szabályozási kategóriák megfelelőek-e?Jómagam is gondolkoztam már ezen a témán (terveztem is egy írást "Az előkertek ellen" címmel);Ugyanis érdemesnek tartanám, ha érdemi szakmai vita bontakozna ki arról, hogy az építési szabályozás jelen eszközei milyen következményekkel jártak?Hogy az előkertek, építménymagasságok, beépítési %-ok elérték-e a kitűzött célokat?Hogy mik is lennének azok a célok, amiket ilyen szabályozási eszközökkel elérni szeretnénk?Hogy vannak-e, lehetnének-e jobb eszközök a fent meghatározott célok elérésére? (szerintem vannak, lennének: pl. az említett szintszám)

HI
2010.02.23.
14:05

@sityu:  A "lecsós keszeg" szemszögéből nézve minden szavad aranyba kellene foglalni, de azért azt jól látod, hogy konkrét dolgokról hasznosabb lenne beszélgetni.

 

Huszti István

Új hozzászólás
Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Épületek/Középület

SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM // Egy hely + Építészfórum

2021.01.06. 17:41
00:08:06

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk