Híd, köztér, horizont - A Biennále Magyar Pavilonja

Hogyan vált egy nagy múltú, történelmi híd Budapesten a helyi közösségi élet középpontjává? Milyen új perspektívákból közelíthetjük meg a városfejlesztési kérdéseket? A Velencei Biennále Magyar Pavilonja a Szabadság híd - Új horizontok a városban című installációjával ezeket a kérdéseket vizsgálta. 

A Magyar Pavilonban rendezett kiállításon két alkotócsoport - a Kultúrgorilla (Göttler Anna, Oravecz Júlia, Tornyánszki Éva) mint kurátor, a Studio Nomad (Pásztor Bence, Pongor Soma, Tarcali Dávid) mint építészeti tervező - dolgozott együtt. Közös projektjükben arra keresik a választ, hogyan vált egy nagy múltú történelmi híd Budapesten a helyi közösségi élet középpontjává.

2016-ban az egyik legrégebbi budapesti Duna-hídon, a Szabadság hídon a környéket is érintő infrastrukturális fejlesztések miatt nyáron megszűnt az autóforgalom. A “hídfoglalók", többnyire a milleneumi generáció tagjai, azonnal használatba vették az üres utakat, síneket, és kreatív eseményeket szervezve gondolták újra a történelmi helyszínt. A hídszerkezet utcabútorrá alakult, a köztérré vált híd piknikeknek, jógaóráknak, grillpartiknak, sőt még egy esküvői fotózásnak is helyet adott. Noha a “hídfoglalóknak" nem volt semmilyen követelése, mégis újrakeretezték város és szabadság, formális és informális, magán- és köztér viszonyát.
 

Az eseményen keresztül jól vizsgálható a városfejlesztés, a köztéralakítás néhány alapvető kérdése: mit jelent ma a szabad köztér? Hogyan válhat egy híd vagy bármilyen épített szerkezet a szabadság médiumává? Milyen hatással van identitásunkra városunk proaktív alakítása?

A kiállításon keresztül újra megtapasztalhatjuk a téri és a belső szabadság megteremtésének folyamatát: szó szerint új horizont nyílik majd a műemlék épület tetőszintje fölé emelkedő kilátóból. A kiállítás emellett új megvilágításba helyezi az alulról szerveződő, helyteremtő mozgalmak munkájának jelentőségét, és közvetetten azt is vizsgálja, hogy a budapestiek közterekhez való viszonya hogyan változott meg a rendszerváltozás óta.

A Kiállítás felépítése

A kiállítás a bemutatott események mélyebb megértése mellett lehetőséget kínál a Szabadság híd-élmény, a független térfoglalás átélésére. Az installáció minimálisan avatkozik az épület struktúrájába, annak dimenzióit és kapcsolatait azonban újraértelmezi. A kiállítás központi eleme az átriumban elhelyezett építészeti léptékű, ideiglenes installáció: egy kilátó, amely az épületet és környezetét korábban nem tapasztalt módon mutatja be. Az első térben archív felvételekből készült videóinstallációban mutatjuk meg, milyen folyamat vezetett a Szabadság híd 2016 évi foglalásához. A híd történetének három mérföldkövén keresztül kitágul az események időbeli értelmezése, megvizsgálhatjuk, hogyan változott meg viszonyunk a köztérhez a rendszerváltozás óta.

Az épület második termében építészek és városlakók osztják meg személyes tapasztalataikat rövid, egy perces filmetűdökben. A térben elhelyezett jógamatrac-installáció nem pusztán a hídon történt közös jógázást eleveníti fel, de a jóga filozófiájára utalva a belső és téri szabadság megteremtésének elválaszthatatlan összefonódását idézi fel a látogatóban. A kilátó feljáratához közel, az apszisban a Szabadság híd Instagram-jelenlétét figyelhetjük, így kapcsolódva közvetlenül a hídhoz, egyszersmind utalva a közösségi média önszerveződésben való kiemelt szerepére. A kiállítás anyaghasználata egységes, a kilátó felső ívének köztereken is gyakran használt járórács felülete a kiállítóterekben is megjelenik. Az így létrehozott fém rácsszerkezetű elemek fényhatásai a vízfelület tükröződő hatását idézik meg.

A kilátó

Az épület központi átriumában felépített kilátó a Szabadság hídon zajló eseményeket teszi átélhetővé. A 10 méter magas installáció beágyazódik a térbe, a látogatókat az épület fölé vezeti, a fák lombja közül egy teljesen új perspektívát nyerve láthatjuk a Giardini kertjét és az országok pavilonjait. A szerkezet egy egyszerű fém állványzat, amely csak a földszinten kapcsolódik az épülethez. Megjelenése és kialakítása is ideiglenességet sugall, ezzel utalva a híd alkalomszerű köztérré alakulására. A kilátó felső szintjének architektúrája a Szabadság híd központi tartószerkezeti eleméhez hasonló. Enyhén ívelő, zöld felületén megpihenhetnek a látogatók, gyönyörködhetnek a kilátásban, felmérhetik helyzetüket, és egy új horizontot láthatnak meg. A kilátó egy eddig meg nem tapasztalható helyzetet teremt a pavilon eredeti téri rendszerében. Hétköznapi megjelenésével a jelenléte természetes, használata magától értetődő a látogatók számára. Az installáció azt az érzést teszi megélhetővé, amit a köztér szabad használata eredményez a városban élők számára.

A 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále a nagyközönség számára 2018. november 25-ig látogatható.

További információ a projektről ezen a linken  érhető el, illetve a kiállítás katalógusába itt lehet betekinteni.