Hidak és kerítések. Megjelent Ferkai András könyve a Napraforgó utcáról

Január 16-án a Fugában mutatták be Ferkai András Modern házak és lakóik. A Napraforgó utcai kislakásos mintatelep története című könyvét. Nem csupán alapos szakirodalmi mű született; Ferkai András a lakók történeteivel és saját meglátásaival fest átfogó képet a Napraforgó utcáról. A programról Dabóczy Orsolya tudósít az Építészfórumnak. 

Várva várt könyv, ami végre megszületett: 2019 végén megjelent az első monografikus mű a Napraforgó utcai mintatelepről. Nem kell többé a téma iránt érdeklődőknek itt-ott megjelent cikkeket vadászni, hiszen beérett Ferkai András hosszú éveken át folytatott munkájának gyümölcse, amit az építész-építészettörténész munkásságának minden követője várt. A könyvet bemutató Dévényi Tamás szavaival: „Örüljünk, hogy ilyen fantasztikus helyzet állt elő!" 

Az itthon sokak által ismert utca és építészeti öröksége nemzetközileg alig jegyzett. Mi lehet ennek az oka? A kérdés Dévényi Tamásban is felmerült a kötet olvasása közben. Jelentéktelen volna? Ezt semmiképp sem állíthatjuk. Más jellegűek az épületei, mint a többi ekkoriban zajló mintalakásprogramnak? Meglehet, de ez nem okozhat problémát. Sikertelen lett volna? Abszolút nem: a telkek, tervek hamar elkeltek, a friss tulajdonosok több esetben lelkesen vettek részt a munkában, tervvariánsok készíttetésének igényével. Esetleg nem dolgoztak a telepen akkori „sztárépítészek"? Kozma Lajos és Molnár Farkas, nemzetközileg is elismert alkotók felsorolásával azonnal cáfolhatjuk a felvetést. 

Mi lehet hát a valós oka annak, hogy a Napraforgó utca és épületei nem kerültek be a hamincas évek modern európai építészetének kánonjába? Dévényi kézenfekvő, egyben elkeserítő választ adott: a probléma gyökere az informálás, a publikáció hiánya. Az építkezés idejében, sőt mindeddig alig tett valaki azért, hogy külföldön tudjanak a projektről, érdeklődjenek iránta. Nem kommunikáltuk megfelelően az értéket, amelyet ez városrendezési egység képvisel. A kiadvány megjelenése az első lépése tehát annak az útnak, aminek végét a közvélemény és a szakma méltó elismerése jelentheti majd. A könyv idegen nyelvre való fordításának fontosságát Ferkai, Dévényi és az esemény végén felszólaló dr. Megyeri Gábor, a Napraforgó utcai Bauhaus Egyesület elnöke mind kiemelték.

A Modern házak és lakóik. A Napraforgó utcai kislakásos mintatelep története jelentőségének másik fontos szegmense, hogy mint címe is jelzi: nem kizárólagosan építészettörténeti írásról van szó, a házak mellett a lakók történetei is helyet kapnak a könyvben. Ez a gesztus fontos lépés annak érdekében, hogy csökkenjen az építészszakma tudományos elitizmusa, az építészethez nem értő olvasók is közelebb kerüljenek a terekhez és épületekhez, s ezzel azok megértéséhez.

A kiadvány erőssége továbbá, hogy túllép azon az objektivitásra törekvő hangnemen, amely általában jellemzi az építészettörténeti szakmában megjelenő munkákat. Ezesetben ez nem megalapozatlan véleményszerűséget jelent: a könyv szerzőjének tudományos és publikációs múltja éleslátásával karöltve adnak biztos alapot a helyenként kritikus stílusnak. Egyben a hangnem a könyv egyediségét is eredményezi, tovább erősíti az előző bekezdésben tárgyalt kapcsolatot az építészszakmán kívüli közönséggel. Párbeszéd-jellege így példa értékű napjainkban.

Elsőre formainak tűnhetnek Dévényi további észrevételei a teleppel kapcsolatban, de az elhangzott magyarázat segít megérteni azok elviségét. Először is az Ördög-árok felett egykor és ma vezető hidak, másodsorban a kerítések visszaállításának fontosságát emelte ki. A Napraforgó utcai mintatelep lényegéről van szó: nem különálló modernista házak ezek, hanem városrendezési egység. Dévényi szorgalmazza tehát, hogy „váljon belső elvárássá a közös részek eredeti visszaállítása" a tulajdonosok és az örökségvédelem részéről. Emellett véleménye szerint az utca számozását is érdemes lenne visszaállítani, amely intézkedés a hitelességet ugyanúgy szolgálná, mint a jobb eligazodást a házak között építészettörténeti szempontból. Talán még a lámpatesteket is rekonstruálni lehetne, hogy „este a fény is olyan legyen, mint akkoriban volt."

A bemutatón további ötletek is szóba kerültek a könyv, illetve témájának jövőjével kapcsolatban. Akár csak egy informatív tábla az utca elején, de még inkább a valamelyik házban kialakított múzeum progresszív irányt jelenthetnének az egykori mintaprojekt jobb megismerése érdekében. A turizmus elkerülhetetlen növekedésének hatásait is megfelelően kell irányítani. A múzeum kialakítására kézenfekvő lenne a Wälder-féle, állami tulajdonban lévő ingatlan. „A hardcore-ok viszik magukkal a nagy könyvet" – mondta Dévényi, de hozzátette, mégis jobb lenne egy zsebben hordható kiadvány készítése is. 

„A műemlékvédelem sanyarú helyzetbe került" – jegyezte meg még a könyvet bemutató építész, rámutatva a Napraforgó utcában 1931-ben épült házakkal kapcsolatos egyik legnagyobb problémára.  A védettség megszerzése is nagy feladat, de utána annak jelentése és értéke sem igazán tisztázott ma sem az építészszakma, sem a hatóságok által. Mivel a megjelent kötet teljes védettséget élvező házakat mutat be, így szerves részét képezi annak a kortárs diskurzusnak, amely a múlt épített örökségeihez való viszony tisztázását szorgalmazza. Ferkai András korábbi megnyilatkozásaihoz híven ezúttal könyve által népszerűsíti azt az értékfelismerő, és -védő attitűdöt, amelynek hiánya ma megannyi épület erősen megkérdőjelezhető átalakítását és elpusztítását eredményezi Magyarországon. 

„Földobtál pár labdát, Tamás!" Az esemény vége felé közeledve a könyv szerzője – érintettsége okán szabadkozva, de – röviden reflektált az elhangzottakra. Hangsúlyozta: kritikai szemlélettel viszonyult a munka során minden részlethez, még talán az eredeti tervezőkhöz is. Szóba hozott továbbá „szörnyű gipszrozettákat" és eredeti ablakok eltűnéséről is beszélt, hangsúlyozva a jelenlegi tulajdonosok felelősségét. Jogos állításnak tűnik részéről, hogy támogatás nélkül nem lehet elvárni az ingatlantulajdonosoktól a házak eredeti állapotának visszaállítását. Ez a segítség a kerülettől és az államtól is elvárható lenne, hiszen közös értékről van szó, hangsúlyozta minden felszólaló.

A Napraforgó utcai mintatelep rendszer-elvűsége és interdiszciplináris átgondoltsága okán még ma is mintául szolgálhat a kortárs építészet számára. Egyszersmind 20. századi építészetünk egyedülálló emléke – és ezért a könyv és bemutatója kapcsán még egyszer ki kell emelnünk a műemléki védettség problémáját. A közmegegyezés hiánya visszafordíthatatlan értékpusztuláshoz vezet; erre egyre több példát látunk napjainkban. A védettséggel rendelkező épületek esetében nem csak falakról beszélünk: ezek kordokumentumai egy letűnt kor építészetének, alkotói koncepcióinak. A páratlan könyv híd a múltba, sőt, több annál: híd nézőpontok között, párbeszédre ösztökélő manifesztum. Vitára hív, elgondolkodtat, a korlátok átgondolását sürgeti értékeink tiszteletteli megőrzése érdekében. 

Dabóczy Orsolya