/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Közélet, hírek

Hol vagyunk? Merre tartunk?

1/5

Cook/Fournier (Spacelab): Kunsthaus, Graz, Ausztria, 2003

?>
Cook/Fournier (Spacelab): Kunsthaus, Graz, Ausztria, 2003
?>
Alsop Architects: Ontario Egyetem, Sharp Centrum, Torontó, Kanada, 2004
?>
Zaha Hadid Architects: Előadóművészeti Központ, Abu Dhabi, 2007 (terv)
?>
Cságoly Ferenc nyitotta meg Balázs Mihály kiállítását 2011. február 17-én, a BME K201-es termében. A képen balra Pálfy Sándor - fotó: perika
?>
Cságoly Ferenc a 2006-os Brick Award-on
1/5

Cook/Fournier (Spacelab): Kunsthaus, Graz, Ausztria, 2003

Hol vagyunk? Merre tartunk?
Közélet, hírek

Hol vagyunk? Merre tartunk?

2011.11.25. 22:33

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Cságoly Ferenc

Vélemények:
82

Új fókusztémánkhoz kölcsönvettük Cságoly Ferenc írásának címét, s nem csak azért, mert köz-helyessége ellenére is jó cím. A debreceni konferencián elhangzott előadás köntörfalazás nélküli, logikusan felépített, világos és tiszta beszéd, hogy egy túlbonyolított környezetben érteni és eligazodni segítsen - véletlenül vagy sem, de éppen 2011. november havának utolsó piszkos-szmogos, ködös hétvégéjére időzítve.

Cságoly Ferenc a 2006-os Brick Award-on
5/5
Cságoly Ferenc a 2006-os Brick Award-on

Új fókusztémánkhoz kölcsönvettük Cságoly Ferenc írásának címét, s nem csak azért, mert köz-helyessége ellenére is jó cím. A debreceni konferencián elhangzott előadás köntörfalazás nélküli, logikusan felépített, világos és tiszta beszéd, hogy egy túlbonyolított környezetben érteni és eligazodni segítsen - véletlenül vagy sem, de éppen 2011. november havának utolsó piszkos-szmogos, ködös hétvégéjére időzítve.

 


 

Hol vagyunk? Merre tartunk?

(Árkádia és Bábel)

Bármennyire is próbálja magát egy korszak álcázni, valódi természete meg fog mutatkozni az építészetben, függetlenül attól, hogy az eredeti kifejezési formákat használ, vagy megkísérel régmúlt korszakokat másolni… Az építészet minden kor tényleges folyamatainak csalhatatlan mutatója – megkerülhetetlen, ha a kérdéses időszakot értékelni akarjuk."1

Árkádia és Bábel egy dichotómia szélső értékei. Árkádia a tudatlan ártatlanság természetes harmóniája, Bábel, az ellenkező oldalon, a tudás gőgjének káosza. Kettejük viszonya felfesti a természetes ősállapottól a természettől függetlenné váló művi világig tartó folyamatot, ábrázolja az utat a kollektív lét homogenitásától az egymástól elkülönült egók töredezett heterogenitásáig, képletessé teszi a passzív szemlélődés időtlenségét és szemben vele a folyamatos aktivitás rohanó idejét, megérezteti a hittel és transzcendens tartalmakkal teli világ és az Istent megtagadó lét drámaian eltérő mivoltát, láttatja a természet világát lassan, türelmesen és érzékenyen alakító evolúció és a hirtelen, türelmetlenségében mindent felforgató revolúció ordító különbségét. Árkádia és Bábel viszonyát és lényegét ellentétpárok teszik szemléletesen érzékletessé.

Az ellentétpárok az emberi gondolkodás alapelemei. A két végpont által határolt spektrumban viszonyítással jelölhető ki sok egyedi tartalom helye. Fekete és fehér között megjelölhetővé válik számtalan szürke árnyalat, vagy ha úgy tetszik az összes szín, a legvilágosabbtól a legsötétebbig. Az eltérő kultúrák egységesek az ellentétpárok használatában, de egyáltalán nem egységesek az ellentétpárokhoz való viszonyulásban. A szélső értékeket kijelölő két véglet ugyanis egyaránt felfogható egymást kizáró, vagy egymást szükségszerűen kiegészítő tartalomként.

A nyugati gondolkodás egymást kizáró kategóriákban gondolkodik. A Nyugat számára elképzelhető, sőt kívánatos, hogy a jó legyőzze a gonoszt, a fény kizárja a sötétséget, vagy a boldogság elűzze a boldogtalanságot. Carlo Crivelli gyönyörű képén Szent Mihály arkangyal legyőzi, győzedelmesen a lábával tapodja a totális vereséget szenvedő sátánt. Jan van Eyck a Bárány imádása című képén az árnytalan fény és a makulátlan boldogság képét festi meg. Az utolsó ítélet megszámlálhatatlan ábrázolásán egyértelműen szétválasztott egymástól a jó és a gonosz, az üdvözültek és kárhozottak serege. A Nyugat címere Szent György lehetne, aki a Jó szimbólumaként legyőzi a sárkányt, a Gonoszt. Hány, de hány művészi alkotás főszereplői ők ketten, a szláv ikonoktól Uccello és Raffaello képein keresztül a Kolozsvári testvérekig.

A keleti hagyomány egészen máshogy viszonyul az ellentétpárokhoz. Az ellentétességben az egymást kiegészítő tartalmakat látja, az egymást kölcsönösen feltételező szélsőértékeket. A taoista filozófia szerint a teremtett világban rend és egyensúly uralkodik. Az ember dolga, hogy megértse ezt a rendet és harmóniát, hogy önmagában és alkotásaiban fenntartsa a jin és jang, a világ két pólusának egyensúlyi állapotát. A jin és jang egymást kiegészítő ellentétes tartalmak, egyikük sem létezhet a másik nélkül. A jin mindig ott van a jangban, és fordítva, amint azt az ismert tai-csi jelkép mutatja. A tradicionális keleti gondolkodás szerint nem az a baj, hogy a jó mellett van rossz is, hanem az, ha kettejük egyensúlyi helyzete felborul, diszharmonikussá válik.

Amit a Nyugat kívánatosnak tart, az a Kelet számára a legteljesebb diszharmónia. Nyugaton a sárkányt kiirtják, keleten megszelídítik. Weöres Sándor – a Tao Te King fordítója – írja:

Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga."2

A bennünk lakó sárkányt nem megölni kell, hanem járomba fogni, megszelídíteni. Szembeszegülni a hatalmas erővel hatalmas ellenerőt kíván, az összecsapás pedig erők haszontalan pocsékolásává válik. Mennyivel értelmesebb ennél, ha a megszelídített sárkány irdatlan ereje hasznos célokat szolgál. A keleti harcművészetek ugyanezen az elven alapulnak; az ellenfél energiáit kell saját javunkra fordítani.

A keleti habitus a harmóniát, a kiegyensúlyozottságot keresi. A Nyugat kevésbé érzékeny az egyensúlyi állapotokra, könnyebben megtöri azokat, diszharmonikus állapotokat teremtve. A harmónia léte, vagy nemléte alapján Bábel valahol Nyugaton van, Árkádia messze Keleten.

Hely és kor

De hol vagyunk mi, Árkádia és Bábel között? Van-e biztos helyünk, vagy éppen útközben vagyunk? Ha haladunk, merre tartunk? Térben és időben próbálunk tájékozódni.

A fizika világának ismerői 1905 óta tudják, hogy tér és idő elválaszthatatlanul összefüggnek.3 Az építő ember talán már a kezdetektől fogva sejti ezt az összefüggést, hisz minden építészeti alkotás egyszerre helyfoglalás térben és időben. Az ember fantáziáját az időnek és a térnek az a közös tulajdonsága vonzza, ami meg is rettenti; a végtelenség. A kozmikus tér és az idő beláthatatlan végtelensége sok nagy gondolat és művészi tett ihletője volt.

A mindennapi ember azonban egészen másképpen éli meg tér és idő kapcsolatát. A fizikai tér korlátlansága, végtelennek tűnő méretei számára felfoghatatlanok. Ebben a beláthatatlan méretrendben keresgéli az érzékei számára felfogható, értelme számára megérthető, érzelmei számára belakható helyet. A hely a személyes emberi kapcsolatteremtés a tér egy darabkájával. Az ember a fizikai teret helyként, helyek sokaságaként érzékeli.

Ugyanígy az idő, mint elvont fizikai kategória, az ember számára önmagában üres és elvont keret. Tartalommal az élet tölti fel, szűkebb értelemben az ember hozzá való viszonya. Az emberi léttel összekapcsolt idő történetté, történelemmé válik, egymáshoz kapcsolódó korok láncolatává. Ezáltal az ember a végtelen és folyamatos időt egymást követő szakaszokban, azaz a korokban érzékeli. A kor az ember számára felfogható, behatárolható kicsiny idő-szakaszok sokasága, az értelem számára megérthető, az érzelem számára megélhető véges időtartamok sorozata. A kor fejezi ki az ember „helyfoglalását" az időben.

Az ember – ezáltal az emberi kultúra és ezen belül az építészet - az elvont fizikai téridőt hely-kor viszonylatként érzékeli. Ebben a viszonyban a hely és a kor ellentétpár; míg a hely térben kötött és időben kötetlen, addig a kor időben kötött és térben kötetlen fogalmi tartalom.

A hely-kor viszony két szélső értékét az építészet két, egymástól eltérő irányával lehet szemléltetni. Általában inkább helyfüggő (és ezáltal többé-kevésbé korfüggetlen) a népi építészet. Ez könnyen belátható, hiszen a népi építészet igen erősen kötődik a helyhez, helyektől függően nagyon változatos és csak kevéssé érinti a korok változása. A helyfüggő (a népi) építészetben meghatározó erejű a hely szelleme.

Inkább korfüggő (és ezáltal többé-kevésbé helyfüggetlen) a műépítészet. Ez is könnyen érthető, ha az építészettörténeti korokra gondolunk. A műépítészetben egy-egy kor határozza meg az építészeti alkotás formai-tartalmi milyenségét, koronként változik a stilaritás és ez többé-kevésbé független a helytől. A korfüggő építészetet (a műépítészetet) a kor lényegi sajátossága azaz a korszellem határozza meg.

A korfüggő építészet egyik szembeötlően fontos sajátossága a korok rövidülése, ami az építészettörténeti (művészettörténeti) korok egyre rövidülő időtartamával jól érzékeltethető. Ez önmagában is érdekes jelenség, de magában rejt egy másik tendenciát is; az építészettörténeti korok rövidülése egyben a helytől való fokozatos függetlenedést is jelenti. Ennek a végpontja a XX. század leleménye, a totálisan helyfüggetlen ház jelensége. A teljes helyfüggetlenség közös ismérve a kor szinte mindegyik stiláris irányzatának. Ugyanakkor észrevehető az is, hogy a XX. század egyre rövidülő stiláris időszakaihoz kötődő építészeti alkotások egyre gyorsabban évülnek el, azaz a csak a korhoz kötődő, ezáltal helyfüggetlen építészet egyre kevésbé időtálló.

„A modern építészet legnagyobb ellensége a hely szellemével szembeni közömbösség, a térnek egyedül a gazdasági és technikai szükségletek szerinti mérlegelése." 4

Az utópia szó a görög ou toposz-ból származik, melynek jelentése „nem hely" azaz sehol sem, vagy hely nélkül. Az utópia lényege, hogy elképzelt, a valóságnál jobb vagy rosszabb, de a valóságtól mindenképpen különböző világot ábrázol. Ilyen értelemben a valóság és a hely szoros kapcsolatban vannak. Valóságos az, aminek van helye, aminek meg nincs, az ou toposz, helynélküli, azaz utópia. Ilyen értelemben a helyfüggetlen építészet nem csak a helytől, de a valóságtól is elszakad. Mint az égig érő toronnyal próbálkozó Bábel.

Építészeti utópia alatt általában azokat a terveket értjük, amelyek annyira távol állnak a valóságtól, hogy semmi esélyük a megvalósulásra. Ilyenek a legmerészebb utópiák. De valahol a valósághoz közeli határon áll már egy csomó utópikus épület. Bár mindegyik van valahol, egyiküknek sincs helye – és itt a hely nem csak egy térbeli pontot jelent, hanem a helyhez kötődő összetett társadalmi, kulturális, gazdasági, földrajzi-klimatikus, stb. viszonyrendszert. Mivel ebben a komplex értelemben nincs helyük, valószerűtlenek. Az építészeti média általában megünnepli ezeket az épületeket, a köznyelv pedig UFÓ-nak nevezi őket.

 

Cook/Fournier (Spacelab): Kunsthaus, Graz, Ausztria, 2003
1/5
Cook/Fournier (Spacelab): Kunsthaus, Graz, Ausztria, 2003

 

 

Az egyik ilyen UFÓ Grazban landolt 2003-ban, az Európa Kulturális Fővárosa év egyik kiemelt építészeti attrakciójaként. A Kunsthaus formáját sokan, sokféleképpen próbálták jellemezni, volt már máj, bendő, tengeri uborka. A megnevezés tanácstalansága a valósághoz való viszonyát is jellemzi.5

Münchenben a BMW irodaház szomszédságában hosszú tervezés és drága kivitelezés után 2007-ben nyílt meg a BMW Welt elnevezésű eseményközpont, vagy felnőtt vidámpark, vagy gigantikus autóház, vagy az autóisten temploma. A kezdeti tervek teljesen amorf felhőformáit a szerkezettervezők egyszerűsítették geometriailag leírható formák (pl. kettős hélix) együttesévé. Az emígyen racionalizált forma is jóval több, mint amit az értelem egyszerűen megnevezni képes.6

Az egyik legfrissebb UFÓ Sevillában ért földet 2011-ben. A Metropol Parasol óriási ernyői Sevilla főtere felett magasodnak. A 2004-es nemzetközi pályázaton nyertes terv még acélszerkezetekkel javasolta megoldani a formákat, de a szerkezettervezésbe később bevont világhírű mérnökiroda (Arup) elemzései az acélt alkalmatlannak találták. Ők ragasztott faszerkezetekkel tartották megvalósíthatónak az elképzelt formákat, így is épült meg. Összehasonlítva az eredeti tervet az elkészült épülettel, nagy a különbség. Az alapvető burkoló forma ugyanaz maradt, de az eredeti (megépíthetetlen) terv kecsessége, áttetszősége eltűnt, helyette a ragasztott faszerkezetből adódó vaskos tömegesség érzése dominál. A forma és szerkezet, az érzés és látvány ellentétbe került. Talán azért, mert az egész szituáció valószerűtlen.7

Amikor egy-egy UFÓ megérkezik, minden építészeti újság azzal foglalkozik. De hogy mi lesz a sorsuk hosszabb távon, az már nem érdekli a médiát. Mert mi is lehet? Egy darabig biztosan érdekesek, aztán elveszítve ezt az egyetlen értéküket kiszolgáltatottá válnak. Ott állnak a szó szoros és átvitt értelmében helytelenül, társtalanul, idegenként és talán legfőképpen: valószerűtlenül. Az idegen, szervesülni képtelen elemeket pedig az eleven valóság kiveti magából.

Természet és város

Az Árkádia és Bábel közötti út a természettől a városig vezet. Árkádia még az építészetet sem ismeri talán, Bábel maga az épített világ. Az árkádiai táj maga a természet, benne semmi nyoma az emberi építő tevékenységnek, vagy ha van, az kivételes, egyedi. A természet képe, a természet törvényei uralják az ember világát, aki maga is teljesen és tökéletesen belesimul ebbe a rendbe. A természet gyermeke nem akarja megváltoztatni a világot, elégedett vele és helyet foglal benne.

A helyfoglalás első látható eleme a falu és körülötte a gazdálkodás első nyomai; tenyérnyi megművelt földecskék, legelésző háziállatok. A falu képe még beleoldódik a természetbe, alárendeltként együtt él vele. Valami lényegi, harmonikus egység fűzi össze őket, nincs határ kettejük között.

Az első határ ember és természet között a város fala. Praktikusan a védelmet szolgálja, szimbolikusan vonalat húz a teremtett világ és az ember műve közé. Benn a falon belül, már alig utal valami a természetre, a lábat burkolt utak választják el az anyaföldtől, a tekintetet falak választják el a horizont tágasságától. A várost építő ember elhatárolja saját világát a természettől, a falakkal körülvett korai város kicsiny sziget a domináns természet tengerében.

Aztán ezek a kis szigetek növekedni kezdenek. A városfalak, mint a növekedés gátjai hamar lebomlanak, a városból kifutó burkolt utak hálóként szövik be a környező tájat, építmények foglalják el a korábbi erdők - mezők területét. A város terjeszkedése, térnyerése egyúttal a természet visszaszorulása. A szigetek és a tenger viszonyát távolról szemlélve nem érzékelhető már, hogy melyik a domináns fél.

De csak idő kérdése mindez. Az abszolút város, a metropolisz maga alá gyűri a természetet. Nemcsak soha nem látott méreteivel, de a maga körül kipusztított sivár és terméketlen területekkel. Az iparterületekkel, a hatalmas útrendszerekkel, a szeméttelepekkel. Lassan a természet foszlik kis szigetekké a túlburjánzott építés tengerében.

Az abszolút város maga a műviség. A természettől való elszakadás egyben a természetességtől, a teremtett világ rendjétől, egyszerűségétől és tisztaságától való elszakadást is jelenti.

A tudományos megismerés fejlődésével világunk egyre embertelenebbé válik. Az ember magányosnak érzi magát a világban, mivel kívül rekedt a természeten, és elveszítette a természet jelenségeivel való érzelmi "tudattalan azonosságát". A természeti jelenségek lassan elveszítették szimbolikus jelentőségüket. A mennydörgés többé már nem a haragvó isten hangja, a villámlás sem az ő bosszúálló nyila. A folyóban nincs többé szellem, a fa már nem az ember életforrása, a kígyó nem a bölcsesség megtestesítője, a hegyi barlangban már nem laknak hatalmas démonok. Nem szólnak az emberhez a kövek, növények és állatok, és az ember sem szól hozzájuk abban a hitben, hogy azok majd megértik őt. A természettel való kapcsolatát elveszítette, és ezzel együtt elveszett a szimbolikus kapcsolatból fakadó rejtett érzelmi energia is." 8

Bábel az abszolút város. Képpé válik benne a természet erőivel, törvényeivel való dacolás mindennapisága, a természet lelkének megtagadása, az öntörvényűség térhódítása.

A természet törvényeivel való dacolás (vagy ha úgy tetszik felülemelkedés a természet törvényein) szimbolikus példája lehet a holland MVRDV iroda WoZoCo öregek otthona Amszterdamban. Az egyszerű kubusból konzolosan kinyúló résztömegek olyan merészen nyújtóznak előre, mintha legyőzték volna a gravitációt. Nem csak a látvány szokatlan, hanem az érzés is. A külső szemlélők nem szívesen állnak a kiugró tömegek alá, a nyugdíjas lakók meg nem szívesen költöznek beléjük.9

 

Alsop Architects: Ontario Egyetem, Sharp Centrum, Torontó, Kanada, 2004
2/5
Alsop Architects: Ontario Egyetem, Sharp Centrum, Torontó, Kanada, 2004



Az Ontario Egyetem egyik új épülete egyenesen a házak felett lebeg. A pixelmintás tégla alakú felhőt megtámasztja ugyan jó néhány ferde gólyaláb, de a látvány így is meghökkentő. Sok kérdés formálódhat a nézelődőben, talán leginkább az, hogy minek?10

A gravitációval és a megszokott méretekkel egyaránt dacol a holland OMA iroda Bangkokba tervezett épülete. A hyperbuilding név ebben az esetben nem túlzás. A százhúszezer lakosra méretezett épületóriás egymásnak támaszkodó elemei közül a legkisebb is nagyobb, mint az Eiffel torony.11

Ez a ház nem épült meg, viszont az iroda egy másik terve megvalósult Pekingben. A két óriásépületet tartalmazó együttes egyik eleme a kínai televízió központi épülete, a másik egy hatalmas szórakoztató központ szállodával, színházzal, mozikkal, bálteremmel. A TV székház épületének nagysága 800.000 négyzetméter, alakja olyan (a kevésbé jóindulatú kritikák szerint), mint egy ülő nadrág. A két nadrágszár több mint száz méter magasan, a láthatatlan ülés felett ér össze. A látvány elképesztő, mind a méretek, mind a teljesen szokatlan térbeliség miatt.12

Szimbolikusan is értelmezhető a másik épület sorsa. A szórakoztató központ épülete éppen a megnyitása idején, 2009. február 9-én, a kínai Holdújév napján rendezett tűzijáték miatt leégett. A károsodás olyan mértékű volt, hogy sokáig nem tudták eldönteni érdemes-e felújítani, vagy az óriási szerkezetek ingatagsága miatt inkább a bontást válasszák. A gigászi megfeketedett rom ma állványzattal körülvéve felújításra vár a túlméretes ülő nadrág mellett.13

Közösség és egyén

Árkádia pásztortársadalma szükségszerű közösség. A természet világában élve, törvényeinek kitéve csak a közösségi létforma lehet a megoldás. Az egymást szigorúan feltételező lét kialakítja az együttélés szigorú formáit is, alapvetővé teszi a szolidáris, empatikus, etikus létformát. A közösség a fennmaradás záloga, az egyetértés a közösség alapja.

Bábel városa a darabokra szakadt társadalom képe, az egymástól elszigetelt egók világa. A nyelvek összezavarodtak, immár senki sem érti a másikat, mindenki a saját nyelvén beszél és mindenki érthetetlen marad a többiek számára. A közösségi létforma szigorú szabályai idejét múlttá válnak, az egymást meg nem értők között nem lehet szolidaritás vagy megértés, és ha megmarad is, személyessé szűkül az erkölcs.

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
" 14

A szükségszerű közösségtől az egyedi egók sokaságáig tartó útnak hű tükörképe az építészettörténet (tágasabban a művészettörténet) folyamata. Nem is lehet másként. Minden művészi alkotás a világ tükre, ezáltal az ember tükre – önarckép rólunk, mindnyájunkról. A művészetek története pedig felfogható ezen önarcképek folyamatos sorozataként is.

A kezdetek a társadalom és a művészetek egységét mutatják. A művészetek a teljes társadalomnak szólnak és a teljes társadalom megértésével találkoznak. A görögség, vagy Róma világában harmonikus kapcsolat van a művészet tárgya és közönsége között. Az európai művészetek történetében ez a konszenzus többé-kevésbé töretlen egészen a romantika idejéig. Addig a szellemi alapok tartalma és a formák stiláris világa nagyjából egységesen érvényes a nyugati kultúra teljes területére. Persze a helyi ízek színezik ezt az egységességet, de nem törik meg a tartalom és forma közösségének elfogadottságát. Például a felületi jegyeket tekintve a francia, az angol, a német, vagy az olasz gótika összetéveszthetetlenül egyedi jelleget mutat, de mindezt az általános stiláris egységen belül teszi. Egy művészeti nyelven beszél Európa, igaz ezt dialektusokban teszi.

Úgy tűnik, hogy a romantika az első művészettörténeti periódus, amikor szakadozni kezd az egység. A stílust létrehozó szellemi alapok közösek mindenütt, német földön csakúgy, mint Franciaországban, Angliában, vagy itt nálunk, Magyarországon. A stiláris jegyek, a tartalmat megjelenítő formák azonban már sokfélék. Anglia építészetében a romantika a dicső gótikus múlt formajegyeit hordozza, Franciaországban a reneszánsz stílusét, nálunk pedig felbukkannak a keleti múltunkra célzó elemek. A befoglaló tartalmi alapok közösek, a forma, a stilaritás már többféle. Ez a részlegesség nagyjából a szecesszió végéig érvényes, ami éppen úgy részleges, mint a romantika vagy az eklektika. Az osztrák-magyar szecesszió, a német Jugendstil, a katalán Modernisme, a francia Art Nouveau, az olasz stile Liberty, már nem a teljes kultúrterület társadalmát képviselik, csak egy-egy népét, közösségét. És a részlegesség nem csak a formajegyek különbözőségében mutatkozik meg, hanem az elfogadottságban is. Az eklektika művészete még nagyobb tömegeket szólított meg, a szecesszió már erős ellenzéssel találkozott. Foszladozik a konszenzus a mű és közönsége között is.

Nagy változást hoz a XX. század eleje. A művészetek történetében először történik meg, hogy sokféle szellemi alapon álló sokféle stiláris forma többé-kevésbé egyidejűleg létezik. Az építészetben a futurizmus, a konstruktivizmus, a de Stijl, a Bauhaus más és más szellemi alapokon, más és más formanyelven próbálja megragadni, visszaadni, lefesteni a kor képét. Az egymás mellett létező csoportstílusok világában az egységnek még a látszata is eltűnt, a világ töredezettsége a stiláris megközelítések sokféleségében tükröződik. Már nincs egységes nyelv, a korábbi dialektusok lassan egymás számára érthetetlen nyelvekké alakultak. A töredezettség hatását tovább növeli az új művészetek tömeges és egyértelmű elutasítása. Szűk rétegre korlátozódik, ezáltal nagyon részleges a kapcsolat mű és közönsége között.

A XX. század végéig a folyamat felgyorsul, az egymás melletti csoportstílusok is széttöredeznek és egyéni stílusok sokaságává foszlanak. Már a csoport is túl nagy közösség, túl erős kötöttség az ego hatalmassá növekedett függetlenségi vágya számára. Már a kisebb nyelvek közössége is eltűnőben van, az egyszemélyes nyelvek idejét éljük, megérkeztünk, itt vagyunk Bábelben.

Az egyszemélyes nyelvek építészeti megfelelője a sztár. Számára kötelező létforma az egyszemélyesség, mert ez különbözteti meg a sokaságtól, ez emeli ki a tömegből, ettől válik egyedien sajátossá – ezért lehet sztár. Piedesztálján állva, egyszemélyes nyelvén kinyilatkoztatja egyszemélyes igazságait. (Mást nem tehet, egyszemélyes nyelven nem lehet beszélgetni.) A nagyságtól és egyediségtől elbűvölt követők pedig - bár nem értik a nyelvet - buzgón utánozzák a kiejtést, a hangformákat, a hangzást. De az igyekezet legtöbbször hiábavaló, mert a sztárok a folyamatos megújulás jegyében időről-időre megváltoztatják saját, egyszemélyes nyelvüket. Zaha Hadid 1983-as Hong Kong Peak Club tervpályázatának nyelvét ma már saját maga sem érti. Az 1997-ben katari helyszínre tervezett Iszlám Művészetek Múzeuma teljesen más nyelven beszél, mint az ehhez igencsak közeli Abu Dhabiba 2007-ben tervezett előadó művészeti központ. A helyek közelisége, a klíma azonossága, az adottságok egyformasága nem játszik szerepet.15

 

Zaha Hadid Architects: Előadóművészeti Központ, Abu Dhabi, 2007 (terv)
3/5
Zaha Hadid Architects: Előadóművészeti Központ, Abu Dhabi, 2007 (terv)

 

 


Van példa az ellenkező végletre is. Richard Meier egész pályafutása alatt ugyanazt a nyelvet beszéli, amit még viszonylag fiatal korában - a New York Five idején - kialakított magának. A kizárólag fehér, hálósan osztott felületű síkokból vagy zongoraformájú téridomokból, nagy üvegfelületekből építkező stiláris rendet először csak amerikai magánházakon láthattuk.16 Aztán egyre nagyobb és változatosabb épületek formálódtak ugyanebből a formanyelvi alapkészletből és nem csak az Egyesült Államokban, de Európa számos országában is.17 A szélsőségesen változó helyszíni szituációk és a különböző rendeltetések nem változtatták a nyelvhasználatot - egy amerikai a világ minden országában a saját nyelvén beszélhet. 1997-ben a dollárban is milliárdos nagyságrendű Getty Center tervezésénél – feltehetően a kivételes feladat okozta elfogódottság miatt - megbicsaklott a nyelvezet és az addig mindig sima fehér falakra rusztikus kőburkolat került.18 A 2004-es Burda gyűjtemény múzeuma visszatérés az eredeti nyelvhez, üde és frissítő egyszerűség a nyelvújító próbálkozások után.19

Látható, hogy az egyszemélyes nyelvek pár szavas szókészlete univerzálisan alkalmas lehet minden helyzetben. Frank O. Gehry az 1990-es évek elején-közepén talált rá arra egyedi nyelvre, amelyet a poszt-dekonstruktivista nyelvcsalád különleges és egyszemélyes változataként definiálhatnánk. Ezen a nyelven beszél szinte mindegyik azóta megépült háza, mert kiderült, hogy ezek a lebegő hatású, térben görbült, szeszélyesen egymásba ütköző formák egyaránt helyénvalóak Bilbaóban és Los Angelesben, Prágában, vagy a németországi Herfordban. Sőt, egyaránt alkalmasak múzeumok, borászatok, szállodák, irodaházak, lakások, vagy koncerttermek formai megjelenéseként.20

Kontempláció és akció

Az erdőben, ha csendben ülünk, olyan dolgokat láthatunk meg, amelyeket egyébként soha. Ha elég sokáig csendben ülünk, akkor lassan előjönnek a rejtőzködő lények. Először a legkíváncsibbak és legbátrabbak, aztán egyre többen, végül megjelennek a legfélénkebbek, legérzékenyebbek is. Ha továbbra is csendben ülünk, akkor a lények közelebb is merészkednek. Innen szemlélve őket eddig ismeretlen szépségeik válnak láthatóvá. Ha még tovább kibírjuk csendben, akkor a lények megszokják a jelenlétünket, és olyan szabadon viselkednek, mintha jelen sem lennénk - zavartalanul megtapasztalhatjuk a szabad élet szépségeit. És ha a türelmünk és csendünk tartóssá válik, akkor lassan eggyé válunk az erdővel. Nincs többé határ köztünk és a körülöttünk lévő eleven világ között, az erdő magába old, részévé tesz, mi leszünk az erdő.

A városban ezt a viselkedést egyrészt nem értik, másrészt lenézik. Nem értik, mert hiszen mit hoz az a konyhára, ha valaki naphosszat az erdőben üldögél? És lenézik, mert az ilyen nem csak lusta, de mihaszna is. Aki dolog helyett ücsörög, az csak kolonc a többiek nyakán. A városban egészen más dolgokat díjaznak. Azt például, hogy ki milyen gyorsan halad keresztül az erdőn. (Mert hát a haladás, ugye, mindennél fontosabb.)

Például a Bábel melletti erdőn egy keskeny és kanyargós utacska vitt keresztül. Hegyre fel, völgybe le vezetett, így viszonylag hosszú időbe és sok izzadtságba került, míg valaki átért rajta. Mindez persze nem gátolta az erős és szívós atlétákat és rendre-sorra dőltek meg az erdő-átkelési rekordok. A kevésbé erősek, ámde találékonyak belátták, hogy csak akkor lehet esélyük a versenyben, ha kiegyenesítenék az utat, eltüntetnék az emelkedőket és járművel tennék meg a távot. Nagy munka volt, de megérte. Látványosan dőltek meg a régi rekordok és káprázatos új eredmények születtek. Ez fellelkesítette azokat is, akik addig nem vettek részt a versenyben, mert sem elég erősek, sem eléggé találékonyak nem voltak. Demokratikus jogaikra hivatkozva (Bábelben demokrácia van) követelték az út kiszélesítését, hogy azon egyszerre több versenyző is pályára léphessen. Az új, kétszer nyolc sávos út elvitte a fél erdőt, de szenzációs eredményeket hozott. A tömegrajtos versenyeken eddig soha nem látott számú versenyző vehetett részt és persze az új, dicsőséges rekordok sem maradtak el. A maradék erdő az út két oldalán részben kihalt a zaj meg a bűz miatt, részben kiirtották, mert gátolta a versenyzők kilátásait. Ma már nincsen erdő Bábel mellett, viszont a dicsőségtáblára egyre újabb és újabb erdő-átkelési rekordok kerülnek fel.

 

Cságoly Ferenc nyitotta meg Balázs Mihály kiállítását 2011. február 17-én, a BME K201-es termében. A képen balra Pálfy Sándor - fotó: perika
4/5
Cságoly Ferenc nyitotta meg Balázs Mihály kiállítását 2011. február 17-én, a BME K201-es termében. A képen balra Pálfy Sándor - fotó: perika

 

 

Hogy hol vagyunk és merre tartunk?

Itt vagyunk Bábelben és nem tudunk továbbmenni, mert Bábelen túl már nincs út. Út csak visszafelé vezet, Árkádia irányába.

Cságoly Ferenc

 


1: Sigfried Giedion: Space Time and Architecture
2: Weöres Sándor: A teljesség felé – A vágyak idomítása
3: Ekkor született a speciális relativitáselmélet.
4: Vittorio Gregotti olasz építész
5: Cook/Fournier (Spacelab): Kunsthaus, Graz, Ausztria, 2003
6: Coop Himmelb(l)au: BMW eseményközpont, München, Németország, 2007
7: Jürgen Mayer H. Architekten: Metropol Parasol, Sevilla, Spanyolország, 2011
8: Carl Gustav Jung: Az ember és szimbólumai
9: MVRDV (Winy Maas, Jacob van Rijs, Nathalie de Vries): WoZoCo Öregek otthona - Amszterdam, 2000
10: Alsop Architects: Ontario Egyetem, Sharp Centrum, Torontó, Kanada, 2004
11: OMA: Hyperbuilding, Bangkok, Thaiföld, 1996 (terv egy 120.000 lakost befogadó épületre)
12: OMA: China Central Television (CCTV - a kínai központi TV épülete), Peking, Kína, 2008
13: OMA: Television Cultural Centre (TVCC - színház, mozik, bálterem, kiállítások, szálloda, stb.), Peking, Kína, 2009
14:  József Attila: Két hexameter
15: Hong Kong Peak Club, Hong Kong, 1983 (tervpályázat, első díj); Iszlám Művészetek Múzeuma, Doha, Katar, 1997 (tervpályázat); Előadó művészeti Központ, Abu Dhabi, 2007 (terv)
16: Például: Smith house, Darien, Connecticut, USA, 1965; Douglas house, Harbor Springs, Michigan, USA, 1971; Weinstein ház, Old Westbury, New York, 1971
17: Például: The Atheneum, New Harmony, Indiana, USA, 1979; Bridgeport Center, Bridgeport, USA, 1989; Iparművészetek múzeuma, Frankfurt am Main, Németország, 1979; Holland királyi Papírmalmok székháza, Hilversum, Hollandia, 1987; Városházbővítés és kiállító terem, Ulm, Németország, 1993; Canal+ TV székháza, Párizs, Franciaország, 1992
18: Richard Meier: Getty Center, Los Angeles, 1997
19: Richard Meier and Partners Architects: Burda gyűjtemény múzeuma, Baden-Baden, Németország, 2004
20: Például: Frederick R. Weisman múzeum, Minnesota, USA, 1993; Amerikai centrum, Párizs, Franciaország, 1994; Nationale Nederlanden irodaház, Prága, Csehország, 1996; Guggenheim Múzeum, Bilbao, Spanyolország, 1997; Richard B. Fisher előadó művészeti központ, New York, USA, 2003; Walt Disney koncertterem, Los Angeles, USA, 2003; MARTA (kortárs művészeti múzeum), Herford, Németország, 2005; Marqués de Riscal Vineyard Hotel, Elciego, Spanyolország, 2006

 

felhasznált irodalom:
Sigfried Giedion: Space Time and Architecture
Weöres Sándor: A teljesség felé
Carl Gustav Jung: Az ember és szimbólumai
Oswald Spengler: A Nyugat alkonya

Cságoly Ferenc előadása Debrecenben, a 2011. október 13-14-én megtartott Épületgépészeti, Gépészeti és Építőipari Szakkiállítással egybekötött Nemzetközi Tudományos Konferencián hangzott el.

 

A"Hol vagyunk? Merre tartunk? - 2011/2012" fókusztéma további cikkei >>

 

 

Vélemények (82)
másik
2011.12.16.
14:37

november végén, azaz pár napja tartott előadást lord norman foster oxfordban - a tényleges téma, elvileg london tervezett új repülőtere, annak helykeresése /az elavult heathrow kiváltására/ -, de az előadás mintegy ennek ürügyén egy nagyon tág kitekintés az építészetet érintő területekre: különös hangsúly kerül az infrastruktúrára, a történeti és természeti táj közti viszonyra, az ember jelenlétére a természetben, és ennek felelősségére. a teljes anyag videón: Norman Foster - Humanitas - Oxford University Lecture szépnek tartom, hogy nem esik szó sem korszerűségről, se 'jó' vagy 'rossz' irányról, divatról de még formáról sem - szó esik viszont arról a rendkívülien széles kapcsolatrendszerről, aminek az építészet is _része_. talán ezért érzem, hogy miközben egy építész 'sztár' beszél, a világ egyik majdani legnagyobb /s így tény, hogy jelentősen környezetterhelő/ beruházásáról, hogy e munka, e gondolkodás mögött a kulcsszó nem az egyén, nem az építész, nem az egó, nem a *sztár* /jelentsen ez bármit is/, hanem a munka, az alázat, a felelősség. szép, igazi élmény volt nézni.

FenyvesiHK
2011.12.16.
20:17

@másik: Sir Norman megtette az első lépést visszafelé, a természet felé. A Thames Hub (a világ legnagyobb közlekedési gerinc hálózata) gigaterv szándéka szerint a legkörnyezetkímélőbb akar lenni. Minimalizálni akarja a fejlesztés hatásait,a tervezés átfogó környezetvédelmi stratégiákat vet be és új élőhelyek kialakításában gondolkodik. A tengerre telepített repülőtér elviszi a zajt a városból,a föld alá vagy zöld gátak közé helyezett gyorsvasút látványban sem szennyezi a tájat,a nap, az árapály energiája mind figyelembe van véve. 150 millió ember közlekedhet így(ez kb.2x a jelenlegi Heathrow)a korábbi standard fejlesztéseknél kisebb környezetterheléssel. Csokonait kiforgatva: ábrándozás az élet megmentője, mely bátran szebb jövőbe néz. Ez egy ilyen,valóban nagyívű terv. Tényleg nem az ego, a gondolat nagy benne. Ugyanekkor volt egy másik előadása az Oxford University-n "Örökségek és tanulságok" címmel, ahol arra ösztönöz,hogy próbáljuk meg, mintegy visszautazva az időben, megérteni a modern világot.A maguk idejében a katedrálisok,kastélyok, viaduktok is elemetárisan változtatták meg a környezetet.

mB
2011.12.16.
21:36

@FenyvesiHK: köszönöm az ajánlást - egy apró kiegészítés: ahogy utánanéztem, EZ a fent belinkelt az "Örökség és tanulságok" előadás - egy másik forrás: Noman Foster: Heritage and Lessons (Hm, akár az épfórum címlapján is lehetne.)

s5
2011.12.04.
22:49

Nagy tisztelője vagyok Cságoly Tanárúrnak, a gondolatmenete zseniális, egy hibája az, hogy a Tanárúr szerintem szándékosan nem fejezte be. A bábeli zűrzavarba való jutás (ami egyben művészettörténeti korszak: a MA), ahol az egyén színeivel az egység és a harmónia széttöredezik és elvész, kiegészítésre szorul a tér-idő gondolat folytatásával, de ebbe az előadásba nem került bele, valószínűleg az adott cím által meghatározott keretek (Árkádia-Bábel -Avagy az ellentétpárok alapján felépített gondolkodás) miatt. Kimaradt az a gondolat, melyben a jelennek az idő általi megtísztásának szerepéről ír. A Tanárúr egyszer Petőfit idézte: "Az idő igaz, S ledönti ami nem az" -ez a jelen vizsgálatára vonatkozó állásfoglalás, ami az alkotómunkát befolyásolja, ezáltal meghatározza a jövőt is. Van még egy távolabbi és kiterjedtebb összefogó-összefoglaló munkája is az "időnek" mely a most kaotikusnak tűnő egyéni irányokat összefogja-összefoglalja-egyszerűsíti azon működési alapelvek szerint, amit mi most káosznak láthatunk, vagy legalábbis nem látjuk a fáktól az erdőt. Ez a folyamat melyet az idő múlása fog beteljesíteni felül fogja írni a most ismert művészettörténeti fejlődés és korok elméletét és új elvekt határoz meg, már felülről nézve. Ez a gondolatmenet a fejlődésbe vetett hitet erősítheti, de nem írja felül a Tanárúr leírt fontolva haladás elveit. A zárómondat pedig, a legtisztább fejődéselméleti elv: a meglévő tudás birtokában haladjunk előre (úgy, hogy néha nézzünk hátra). ennyi.

Pákozdi Imre
2011.12.05.
05:37

@s5: "Az idő igaz. S ledönti, ami nem az" Ez is Petőfi? Asztapaszta, már nézem is. Megnéztem. És bár értelmileg ugyanezt mondóan, de nem egészen így van ez a sor. Nos, íme a teljes vers: Voltak fejedelmek, Akiknek emlékoszlopot emeltek, Magast és fényeset, Mely hirdeté nagyságukat, Mely hirdeté jóságukat. És hol van az oszlop?... elesett! El kellett esnie, Mert hazugsággal volt tele. Az idő igaz, S eldönti, ami nem az. Ott áll a sír most emléktelenűl, Az eltörött helyett mást nem tevének... De nem! hisz örök átka nemzetének Sötét oszlopként rajta nehezűl. Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

s5
2011.12.05.
10:56

@Pákozdi Imre: Egy előadást idéztem, ahol a Tanárúr Várkonyi Nándor: Az ötödik ember -ből idézett bekezdését használtam, aki ott Petőfit idéz. Köszönöm az észrevételt és elnézést a hibáért, utána fogok nézni.

Pákozdi Imre
2011.12.05.
16:03

@s5: Ez, ismétlem, csak formai eltérés: szerintem a két változat tartalma lényegileg azonos. Fontosabb, hogy megismertem ezt a zseniális két sort, köszönet érte.

zapata
2011.12.04.
09:33

Elolvasva az én ízlésemnek meglehetősen tudálékos szöveget, amit Fenyvesi beidézett és felidézve az építészfórumon eddig leközölt két előadást, nekem úgy tűnik, hogy egy rosszul feltett kérdésre most is rossz válaszok születtek. Már ami Janáky és Cságoly dolgozatát illeti, a többit nem ismerem. Többen szóvá tették, hogy Cságoly ítélkezik. Így van, de ezt már a fölöttébb szerencsétlen Árkádia-Bábel kifejezéspáros megteszi, ami ebben a formában nem valóságos dichotómia, hanem a rossz romantika egyazon világábrázolatának két széle, az egyik szirupos rózsaszínűre, a másik meg szurokfeketére mázolva. Árkádia vs. Bábel egy torz, sematikus világkép nyelvi lenyomata: a természet feltétlenül jó, a mesterséges feltétlenül rossz (a délkelet-ázsiai cunami jó, a Piazza Navona rossz?) A kérdésfeltevés ilyen formája már magában hordja az „egyedül helyes" választ, nem csoda, hogy mindkét leközölt előadás engedelmesen valamilyen fajta Árkádia mellett kötelezi el magát. (Vagy volt a rossz kérdés diktátumával szembeszegülő előadás, amelyik Bábel mellett tette volna le a voksot?) Mindenesetre egy ilyen tárgyú diskurzusra való felhívásban is ésszerűbb lett volna stiláris tetszelgés helyett a nevén nevezni a gyereket, mondjuk: beszéljünk a természet és az épített világ viszonyáról. Cságoly ítélkezésével nem azért nem értek egyet, mert ítélkezik, azt nem tudom elfogadni, hogy ítélete nem elfogulatlan elemzés végkövetkeztetése, hanem tapinthatóan megelőzi a helyenként bántóan felszínen maradó elemzéseket. Kár, mert jó kérdéseket vet fel, mint a "korok rövidülése", de itt is a levegőben marad a kérdés. Talán nem is véletlenül, mert mintha nem is lenne fontos a válasz, mintha maga a kérdés is csak a már kimondott ítéletet próbálná utólag igazolni. Az igazolás hitelessége azonban itt is kétségbe vonható, mert a kérdéshez kapcsolt állítás: "a műépítészet helyfüggetlen" igazságtartalma is kétséges. Hiszen nem csak mondjuk a portugál barokkot választja el egy fél világ a svéd barokktól, hanem pl. az angol funkcionalizmust is a magyartól. És a valódi "mű"építészetben a "stíl" vagy a "trend" csak egy felszíni réteg, ahogy valamelyik francia aforizmagyáros mondta: a divatot a bolond találja ki, de a bölcs is követi (nyilván már az ő korában is kénytelen volt követni). Az időtálló művekben azonban ennél sokkal több is van. Sok más érdekes kérdést vet fel még Cságoly előadása. Olyanokat, amik megválaszolásához külön-külön sem lett volna elég az adott időkeret, nemhogy egy átfogó sommás ítélkezéshez. Kár, hogy mindenáron ítélkezni akart.

Pákozdi Imre
2011.12.04.
10:53

@zapata: A hozzászólása annyira találó és igényes, kedves zapata, hogy szerintem nem menne lökdösődés-számba, ha a konferencia főszervezője vagy Cságoly Ferenc válaszolna.

lszb
2011.12.04.
15:39

@Pákozdi Imre: Engedtessék meg, hogy még néhány szót irjak álláspontom/véleményem kifejezését s a fenti irás hangvételét illetően. Lehet, egyedűl vagyok az abból eredő tónus hangulatát illetően, bár az alábbi idézet: "másik, 2011, november 29 - 22:35 bennem is ugyanez a szomorúság éledt fel a szöveget olvasva - a kelet megengedő harmóniakeresésének, befogadó szellemének felvetése után egy olyan egyértelműséggel, kétséget nem ismerő magabiztossággal osztja a szöveg a világot jóra és rosszra, ami _valóban_ ijesztő." ezen vádat cáfolni tünik. Az is lehet, hogy "szélességben" tudok csupán gondolkodni, a "mélység" túl mély nekem és az is igaz, hogy nem élek otthon de engedtessék meg nekem azt mondani, hogy magyar vagyok és véletlenűl még épitész is. Az épitészfórum-ot szivesen látogatom, hiszen oly' jól esik anyanyelvemet olvasván szakmánk alakulásáról helyzetképet kapni. Aztán az is jó, hogy ahol élek az Canada ugyanakkor Magyarország az "otthon". Az elmúlt relative rövid időtartam alatt három irást mutatott be a fórum. Az elsőben, hazai szakembereinket (főleg a fiatalokat) a gödör szélére állitották akik kiválasztott kezek taszitására vártak. Azzal egyidőben két ragyogó tervet közölt ugyan azon fórum. Hazai, fiatal épitészek remekműveit, melyek időtállóan a tökéletesség határát súrolják. Bábelről és árkádiáról még szó sem volt. A következő a diszlet-tervezőket marasztalta el. Példák sorozata utalt tevékenységük kérdéses értékére s a példák között - érdekes (talán tárgyilagos!) módon - a diszlet-tervezők művei is szerepeltek. Ebben az irásban már volt szó árkádiáról. S ime a harmadik, melyben is a tudat ártatlansága valamilyen fölényt élvez a tudás gőgjének káosza fölött azaz bábelnek vége, (szélességben a szakma, mélységben társadalmunk) s az út árkádiába vezet. Mindhárom irás tiszteletben álló, nagy "öregjeink" tollából s - egy közülük fiataljaink oktatására hivatott - származik. Boncolgathatjuk ezen irásokat vedd úgy fenti irást egyénileg ahogy tetszik, a szakmára vagy társadalmunkra vonatkozóan. Valódi értelmük (szélességben és mélységben) nem késztet derülátásra. Szerintem ezen tény hiba pláne akkor, mikor is annak ellenkezője is tapasztalható. Nem elemezgetem tovább az irás értékét, azt már néhányan elokventen megtették. (Szerintem jómagam is.) A emlitett cikk(ek) olvasása valahogyan mindig azt az ősrégi viccet juttatja eszembe, mely szerint: Jani bácsi állandóan könyörög a jó istenhez, hogy segitse már őt meg egy jó nagy lottó nyereménnyel. A türelmes úr halogatja válaszát majd menydörög: rendben van János, de legalább vegyél egy nyeremény szelvényt. Ha ez a vicc sértő, úgy legyen.

Pákozdi Imre
2011.12.04.
18:16

@lszb: Nem sértő, de kérem, küldjön már egy lottóárust ide, a Kárpát-medencébe, kedves expatriot úr, dear lszb.

FenyvesiHK
2011.12.04.
19:52

@zapata: A konferencia Tudományos Bizottsága: Prof. Puhl Antal DLA, Szalai András DLA építész, művészettörténész, Vukoszávlyev Zorán PhD, építészettörténész köszönik a tudálékos jelzőt. Kár, mert ez a komment már szinte vitaképes is lehetne.

EMA
2011.12.04.
20:24

@FenyvesiHK: Ez aztán az érv! Címek, rangok a tévedhetetlenség igazolására! Hát ez Magyarország! Siralmas. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Ligetvári István
2011.12.04.
21:18

@EMA: Igen Drága Éva (városgazdász,újságíró)! Hát ez Magyarország....és milyen jó, hogy Maga ott van ...ahol...és nem itt :) Nem?...akkor idegeskedésre semmi oka! :) ...ááá...akartam még írni ...de már tényleg hagyjuk....adja meg zoro-nak az email címét aztán levelezgessenek...szerintem ez a fenti téma túl van tárgyalva.... ...ja és Éva....Ön miért írja oda minden hozzászólása után, hogy ki és mi?...meg a weboldala címét?...HM?....hát ezek a címek és rangok?...ajaj....tudja a fent említett című és rangú kollégák (is) tettek azért valamit, hogy a tisztelet megkövetelje a nevük után vagy előtt azt a néhány betűt amit Ön rangnak nevez...meg címnek....Ön csak Magyarországon használja a "címét,rangját"?....márhogy városgazdász,újságíró......? vagy ott is ahol épp most van? ...ja és nekem minden gond ellenére nem siralmas hely Magyarország... ..és én nem nézem a személyt ki mondja, hogy Magyarország siralmas hanem a szövegre koncentrálva annyit mondok...akinek az, az maradjon ott ahol van...:) :) nekem itt nagyon jó akkor is ha állónak tűnik az a víz...:)mert az csak a felszín de minden felszínnek van "mélysége"....is :) ugye?:) :) aztán ha nem tetszik, akkor ne tessék dobálni a "köveket" abba vízbe...Jó?..:)kavarja ott a hullámokat ahol azt szeretik....):)

lszb
2011.12.03.
17:17

Tisztelt Fenyvesi Úr, Kösz' a felvilágositást! "Hogy hol vagyunk és merre tartunk? Itt vagyunk Bábelben és nem tudunk továbbmenni, mert Bábelen túl már nincs út. Út csak visszafelé vezet, Árkádia irányába. Cságoly Ferenc" Igy végződik az eszmefuttatás, melyre - sokan mások között -magam is reagáltam. Én is megkérdőjeleztem a tudás ártatlanságát, mint erényt s nem vagyok meggyőződve a tudás gőgje okozta káosztól sem. Nincs már árkádia ahol csupán magunknak termelünk/épitünk s a "hatalmat" és "zűrzavart" alapvetően más erők - mintsem épitészek - képviselik. A Daimler vagy a Siemens vagy akárki más, ha munkát adnak s az emberek akiket foglalkoztatnak adót fizetnek, az mind rövid távon mind hosszútávon hasznos. Nem épithetünk - s nem is szabad - "fire wall"-at hazánk körűl. (Itt bábelben volt egy politikus, aki azt akarta volt, ma már melegen üdvözli az új Honda üzemet.) Nem értem izléstelenségem okát a Foster tervet s a szakmát illetően. Mindössze arra utaltam, hogy : amennyiben nem jó a beruházó által választott épitész javaslata, egy jóval vagy jobbal kell kijönni s ha az - valamilyen bürokratikus okból eredően nem lehetséges - a bemutatás/tervtanács alatt s nem azt követően kell a jó megoldásra javaslatot tenni. (Beruházók nem utasitanak vissza ésszerű és szép javaslatokat - legalább is itt bábelben.) Sajnálom, hogy a lényegtől elkalandozni voltam kénytelen. Talán még annyit: azt hiszem közömbös, hogy a kérdéses elmefuttatás milyen apropóból készült el s került felolvasásra. Itt a fórumon közlésre kerűlt s szomorúságot, lemondást ébreszt olvasóiban s közöttük bennem is.

Pákozdi Imre
2011.12.03.
18:10

@lszb: Nem ébreszt lemondást olvasóiban, lszb. Reményt sem, legföllebb abban, hogy lehet értelmesen szólni a pódiumokról. Az "értelmesen szólni" pedig nem értéksemlegest jelent, hanem azt, hogy tapasztalattal, tudással, példákkal - és jogosultsággal, azaz megküzdött, művekkel megérdemelt tekintéllyel - beszélni az építészet által az utóbbi évszázadok által bejárt útról. Cságoly előadásában nem Zaha Hadid kipellengérezése történt, hanem annak megállapítása, hogy az építészet nyelve annyira individualizálódott, hogy már egyazon beszélő is késztetést érez saját nyelvének megváltoztatására. Ha ezt Ön pejorációnak érzi, akkor téved. Gondoljunk Kozma Lajosra, aki nagyon messziről indult, de a magyar modernizmus egyik legnagyobb mestereként végezte (én egy "Hommage a Kozma Lajos" alcímmel tervezett házban lakom, építész Dévényi Tamás, 1991). Nem csak Zaha Hadid mostanában, de Kozma Lajos sem volt hajlandó a harmincas években saját elmúlt stílusnyelvén beszélni... Összefoglalva, szerintem Bábel nem más, mint a magán-Árkádiák rendezetlen egyvelege. És nem biztos, hogy ez rossz, ha fenntartható.

lszb
2011.12.02.
14:46

Tisztelt Ligetvári Úr, Amennyiben a "szélesség" szakmánkat s az ahhoz viszonyuló körűlményeket jelenti, igaz én arra szoritkozom. A szimbolika rejtette "mélység" szerintem olyan területekre kalandozik, mely nem feltétlenűl egy oktató vonzáskörébe tartozik. Pontosan értem én, amiről ez a finom fejtegetés szól. Nem érzem magamat felvértezve eléggé, hogy az erdőirtás s a többsávos utak épitésének okait - bár azok roppant nyilvánvalóak! - analizáljam kritizáljam. Abban viszont biztos vagyok, hogy a szakma - mindenütt! - mindent megtesz annak érdekében, hogy azon tevékenységek hatását a lehetőségekhez képest csökkentse. Visszatérve a cikkre és annak szerzőjére, szakmánk nem egy légüres térben működik s mint olyan sem árkádiában sem bábelben vagy - ha úgy tetszik - mindkettőben egyszerre. Kelet "bölcsességét" már réges régen nyugat "higitja" fel s nyugatot kelet "pénzeli". Az az uralkodó ki is valamikor a szimmetria egyensúlyán kivűl mást nem értett, ma már komplex torzfelületek halmazából (semmi negative itt!) összeállitott "sátrat" épittet luxus autóinak s helikopterjeinek. (Ha ez bábel akkor én is azt mondom, amit egy előadáson Mr. R. Stern mondott volt: "ha megunják, lebontják". Mind az épités, mind abontás munkát ad embereknek. A bontott anyagból "kitűnő" feltöltés lesz!) Valahogyan mindig az az érzésem, hogy a forumon olvasható legfrissebb irások mindegyike egy mély szomorúságot, menekülésvágyat, valamiféle kiút keresését sejtet, rejt magában. Magyarország egy kis, szegény ország - olvasom - s tudom, hogy az nem igaz. BBB minus értékelésünk ellenére nem állunk harmadik helyen a világban s első helyen Európában 1.9 trillio Euro adóságunkkal. Kecskeméten most alkalmazták a 2000-ik munkást a Daimler-ék s a Siemens patronálja a BME munkáját, mely igazán dicsérendő és figyelemre méltó. Mindég csodálkoztam azon, hogy mikor is Foster tervét a hazai szakma oly' erősen birálta ugyanakkor egyetlen "ellentervet" sem láttam. Nem lenne érdemesebb csinálni valamit?! Bábel nem szünik meg s árkádia még a láthatáron sincs. Tanuljuk meg s tanitsuk meg, hogy s mint kell élni bábelben s akkor talán árkádiában lukadunk ki. Én is ennyit.

másik
2011.12.02.
19:37

@lszb: mit hoz a véletlen - erre a borúlátó szemléletre akár válasz is lehet egy régebbi cikk a hg honlapról (saját kiemelés): _ "Valóban optimizmusra adnak okot a jelenlegi lehetőségeik, körülményeik Franciaországban? Jean Bocabeille: Nem, épp ellenkezőképpen. A minket körülvevő pesszimizmussal szemben igyekszünk ellentétes hozzáállást tanúsítani, azaz optimistának lenni. A mi esetünkben ez alkotókedvet és tenni akarást jelent. A FRENCH TOUCH egy új radikális, optimista hangot képvisel a francia építészek körében. Mint minden nyugati társadalomban, Franciaországban is leginkább az idősek képviselik a szakmát és a hatalmat. Mi fiatalabbak mellettük szerettük volna szóhoz jutni. A kollektívánk 16 irodából áll, és mintegy 40 építészt foglal magába. Egy generációhoz tartozunk, mindnyájan 40 és 50 év közöttiek vagyunk. Valamennyien legalább tíz éve dolgozunk, biztos szakmai tudással rendelkezünk, és magunk mögött tudhatunk több megvalósult épületet. Nyilván nem vagyunk egyformák, de törekvéseink közösek." http://hg.hu/cikk/epiteszet/10911-optimista-francia-epiteszek-jartak-budapesten#

FenyvesiHK
2011.12.02.
20:40

@lszb: édesjóistenem lszb miért olvasod direktben az én irónikus mondatomat, ami kizárólag EMA-nak szólt?! Egyáltalán nem szegényezem "le" Magyarországot, sőt. Az már más kérdés, hogy kinek mit jelent a kiút. Arról kellene inkább minden felelős értelmiségi embernek elgondolkodni, hogy a hangadó közgazdászok máig hangoztatott, végtelenbe konvergáló "fejlődés"-elmélete megállja-e a helyét úgy Európában, mint az egész világon. Mert a Daimler kétezredik munkása valóban jelent valamit, ami a mi jövőnket is meghatározza. És ez a jövőkép ad optimizmusra okot és lehetőséget? Na ez az igazi kérdés. Minden más ezután és ebből következik. A képzavarok elszaporodása előtt tisztázzunk valamit. Árkádiában az emberek a saját szükségletükre, hasznukra,kedvükre (csináltak)építettek bármit. Bábelben a hatalom vette át a szót(a források szerint ez az első hely, ahol a hatalom, mint a másokon való uralkodás megjelenik a Bibliában)és világuralomra tört a törvény ellenében. A törvény a szétszóródás lett volna, a bábeliek meg beintettek és egy helyben maradtak, hogy ők majd megmutatják... Ez az, ami nem sikerült. Csak a "bábeli zűrzavar" maradt a nagy igyekezetből. Hogy a kollektív tudat miért őrizte meg ezt a történetet ebben a formában, az az egyetlen tanulság. Jó lenne tanulni belőle. Fostert a szakma orrára húzni meg nem igazán ízléses az ismert körülmények miatt.

EMA
2011.12.03.
09:24

@FenyvesiHK: Ha már a biblia Bábelről van szó, akkor jó lenne azt nem egyszerű példabeszédként kezelni - lásd: http://amichay.hu/noah/ Bábel ügyét ugyanis egészen másként látom. Egyáltalán nem irónikusan... Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

FenyvesiHK
2011.12.03.
10:52

@EMA: Akiknek elkerülte volna a figyelmét sárdobálás közben, a fenti előadás ebből az alkalomból hangzott el. "Idén 17. alkalommal kerül megrendezésre a Debreceni Egyetemen az Épületgépészeti, Gépészeti és Építőipari Szakkiállítás és Nemzetközi Tudományos Konferencia. A konferenciának 3. alkalommal van építészeti szekciója. Időpontja: 2011. október 14-én Helye: Debreceni Egyetem Központi Épülete (Nagyerdő, volt KLTE), II. emelt X. terem A konferencia Tudományos Bizottsága: Prof. Puhl Antal DLA, Szalai András DLA építész, művészettörténész, Vukoszávlyev Zorán PhD, építészettörténész A szekció idei hívószava: BÁBEL ÉS / VAGY ÁRKÁDIA AZ ÉPÍTÉSZETI ÉS AZ ÉPÍTÉSZETRŐL VALÓ GONDOLKODÁS PARADIGMÁI „A nem tisztán mechanikus művészetekben nem elég azt tudni, hogy hogyan kell működni; mindenekelőtt azt fontos megtanulni, hogy hogyan kell gondolkozni.” (Marc-Antoine Laugier) Metaforaként Bábel tornya, és maga a város, mint labirintus – hol pozitív, hol negatív konnotációkkal –, szokásosan többek között a monumentális, a megalomán, a jelképi jelentést hordozó reprezentatív építészet szinonimája. Árkádia viszont egyrészt a letűnt aranykor monumentumait, a régmúlt szépségét őrző, másrészt formai és eszmei harmóniát sugárzó vidék, ahol – átvitt értelemben is – az ember és alkotásai, valamint a természet idilli együttélése a jellemző. Bábel az emberi (nagyot) akarás jelképe, Árkádia az (elveszett) ártatlanság és (letűnt) szépség szimbóluma. E két mitikus toposz időről-időre, kimondva és kimondatlanul is determinálta és determinálja az építészeti – az építészet közegében végbemenő – gondolkodást, és az építészetről való fogalmi és kritikai gondolkodást úgy, hogy a gondolati modellekben gyakran nem csupán a két toposzt elválasztó jellegzetességek érvényesülnek, hanem a lehetséges érintkezési pontok is. A design szemléletű építészeti jelek alkalmazása mellett, az építészeti forma érzéki-konkrét minőségének megragadása is áthatja a kortárs építészeti kifejezés-módokat. Más szóval – Juhani Pallasmaa kifejezéseit kölcsönözve – „a szem építészete” mellett „az érzékek építészete”, és a róluk való gondolkodás egyaránt napirenden van. A konferencia célkitűzése az, hogy az építészeti és építészetkritikai gondolkodásban az említett toposzok által kijelölt végletek közötti tartományban érvényes és aktuális, hazai és nemzetközi példákat mutasson fel – részben a kortárs alkotói praxisból, részben az építészetelmélet és a kritika területéről, esetleg a paradigmák történeti kontextusára és előzményeire is reflektálva." Mégis miről kellet volna CSF-nek beszélni? a cserebogarak halhatatlanságáról?

FenyvesiHK
2011.12.03.
11:01

@FenyvesiHK: több értelme lett volna de persze ha jó pénzért most erre kérték fel, így ez is (meg)érthető... vagy erőszakkal vitték oda? kötelező volt, ezt és így aláírni? nagyon szűkös idők vannak...

Pákozdi Imre
2011.12.03.
15:37

@FenyvesiHK: zorro, ha maga aljas baromságokkal akarja bosszantani az embertársait, akkor menjen máshová kommentelni

lszb
2011.12.01.
22:44

Az irás igenis itélkezik. Bábelnek vége s az út árkádiába vezet mondja a szöveg annak mottójaként. A példák, melyek emlitettek szélsőséges irányzatokat jellemeznek. A szélsőséges példákat reprezentáló épitészek meglehetősen kis hányadát képviselik azoknak, akik gyönyörű és időt álló épületeket terveznek s épitenek ma is de feltétlenűl azon időtartam alatt melyben a példák alkotói is tevékenykedtek. Hozzátenném azt is, hogy a szélsőséges - inkáb sajátos - példák szerzői is produkáltak remek épületeket még akkor is ha eredeti "nyelvüket" már nem beszélik. Miért bábeli az ha Gehry épületei Los Angeles-től Spanyolországig ugyanazon stilus jegyeket hordozzák? Nyilvánvaló a tulaj őt s az őt reprezentáló stilust akarta. (Nem mindenki akarja azt, New York-i tervét kereken visszautasitották!) A cikk ezen jellemzőt egyértelműen mint negativumot állitja be. Igaz finoman, inteligensen és búrkoltan de negativan. R. Meyer-t illetően a cikk tévedéseket is tartalmaz.(Anyag és formanyelv.) Ms. Hadid Peak terve Elia Zenghelis csodálatos grafikai nyelvezetére épűl fel (ő maga is egy kitűnő festőművész) mely - a Vitra Fire Station- on keresztűl - jelen kifejező módszeréhez vezetett (nem feledvén si ugró sáncát). Szinte azzal az épülettel egyidőben épűlt meg A. Siza csodálatos temploma Spanyolországban, melyért az európai művészeti dijat kapta (Gehry Bilbao-ját kiütve!). Nem jelentenek ezen alkotások erdő irtást, még több sávos versenypályát sem. Egy igaz. A romantika korszaka megnyitotta az utat egy szabadabb értelmezés/kifejezés felé. Ezért van oly' sok rossz ugyanakkor jó épület. A tudatlanság nem feltétlenűl erény s a tudás nem feltétlenűl gőg vagy abból eredően káosz. Ne keressük árkádiát s ne kövezzük meg bábelt. Egyik sem létezik s ha igen értékmérők mindkét helyen vannak/lesznek s egy nagytudású, magas képzettségű, inteligens tanár feladata az értékmérők képviselete kellene legyen.

Ligetvári István
2011.12.01.
23:27

@lszb: Huhh..kedves "Iszb"....míg én itt Éva válaszán paroláztam megírtad fenti soraid. Nagyon jó gondolatok. Komolyan.... de szerintem ezek a "szélességhez" tartoznak de a "mélység" egy másik dimenzió....nagyon jók a példáid de csak az egyik síkon.... Árkádia van, nem kell keresni....mint ahogy van Bábel is hisz azt nap mint nap megéljük.... a szimbolika nem hely hanem kifejezés....a kifejezés pedig valamilyen állapotból ered....nézz körül és fogalmazd meg Bábelt és Árkádiát...Te magad fogod látni a külömbséget.. ahogy megitéled úgy látod...tehát van... Cságoly tanár úr(meggyőződésem)nem keresi Árkádiát hanem tudja mit jelent és nem megkövezi Bábelt hanem benne él...ennyi...

FenyvesiHK
2011.12.02.
12:42

@Ligetvári István: Kedves Éva, Te egy okos nő vagy ezért remélem nem sértődsz meg. Mi, akik nem csomagolunk össze és utazunk el messzi bibliai tájakra - hogy egy hátunk mögött hagyott, elmaradott országban meg nem értett egonkat kivirágoztassuk - , igyekszünk ittmaradva komolyan venni egymást. Ezek között van Cs.F.Tanár Úr is. (Akit, sokunk szerint, a nagy betű már most megillet, mint a BME egyéb élő vagy néhai nagy tanarait.) Tehát figyelmesen olvassuk, hallgatjuk gondolatait és ha kell vitába szállunk velük, de nem minősítjük ilyen módon, ahogy ezt megtetted. Ez ugyanis sajnos nem a Tanár Urat minősíti. Ha én távoli országban élnék, inkább az ott tapasztalt, felhasználható jó dolgok leírásával segíteném a csökevényes öntudattal rendelkező, bátortalan ittmaradottakat, hogy képesek legyenek az autentikus választ kipréselni magukból. Várjuk korábban megismert, lényeglátó, szimpatikus írásaidat ahol nem minősítesz, hanem segítő szándékkal elgondolkodsz azon, hogy hol vagyunk és merre tartunk ebben a szegény kis Magyarországban.

EMA
2011.12.03.
08:28

@FenyvesiHK: Nem, én nem sértődöm meg azért, ha mások másként gondolkodnak mint én, és nem szokásom személyeskedésbe fojtani az ellenvéleményt. De mindannyiszor kinyílik a bicska a zsebemben (átvitt értelemben, természetesen), amikor az ilyen arisztokratikus felhangú, filozofikus "helyzetképeket" olvasom. Engem nem befolyásol a Tanár Úr lénye, hanem csakis az a szöveg, amit olvasok. És ez a szöveg engem, bizonyára azért mert egy műveletlen bunkó vagyok, nem inspirál, hanem szánalomra ébreszt. És miután nagyon kevés tekintélytisztelet szorult belém, ezt leírom. És igen, rendszeresen írok külföldi példákról, amikor úgy gondolom, hogy azokból van mit tanulni, hasznosítani otthon - mert bármennyire távol vagyok, Magyarország továbbra is fontos hely számomra, és nem mindegy nekem, hogy mi történik ott. Az írás alapfeltevését sem tudom elfogadni: "Árkádia a tudatlan ártatlanság természetes harmóniája, Bábel, az ellenkező oldalon, a tudás gőgjének káosza" - hát nem és nem! A tudatlan nem feltététlenül ártatlan, természetes harmóniája pedig, szerintem, helytelen feltételezés. Másfelöl a tudás nem feltétélenül gőg, sőt, állítom, hogy az igazi, mély tudás az alázat, és nem a káosz, hanem a rendszer uralkodik benne, azért igazi tudás. Nos, ha már az alapfeltevéssel sem értek egyet, akkor, mit várnak tőlem, kedves építész urak és hölgyek, hogy ájuljak el a következtetésektől? Nem teszem, mert az írás szinte egyetlen szavával nem tudok azonosulni. A világ, az én olvasatomban nem ellentétpárok közé szorított gondolkodás alapján írható le, ismerhető meg. Ezek mesterséges korlátok, sorvezetők, amelyek éppen az egészséges útkeresést akadályozzák! A színes, sokrétű, mégis rendszerekbe szervezett világ sematizálása az, ha csupán ellentétpárokban gondolkodva próbáljuk katalogizálni! Nem vitatom a cikkben szereplő információhalmaz mennyiségét, csupán nem értem a rendeltetését. Bizonyára, mert az én korlátolt agyamban az építészeti problémák más helyet foglalnak el, nem rángatok elő sem képzőművészeti, sem irodalmi példák sorát ahhoz, hogy megértsem, miért nem elég jó korunk, magyar építészeti produktuma. Mert szerintem, nagy vonalakban siralmas a helyzet - és igen, engem ennek az okai és gyógymódjai érdekelnek, ha felteszem a kérdést, hol hol vagyunk és merre tartunk? Természetesen, vannak nagyon jó, tisztességesen megtervezett épületek, kortárs alkotók munkái, amelyeket öröm látni, csak az a baj, hogy túl kevés az ilyen - és a miért jobban izgat, mint az, hogy Hadid épületei beszélnek-e egymással. A természet és a város fejezet hozott ki igazán a sodromból: rémesen elavultnak tartom a (bűnös)városról alkotott gondolatmenetet, talán éppen azért, mert pár évtizede azt vizsgálom, hogy a város és a természet milyen, új minőségként megjelenő harmóniában valósítható meg. Mély ellenszenvet érzek azzal a gondolattal szemben, amely az emberi alkotást művinek, a természetes ellentétének állítja be. Nekem meggyőződésem, hogy az igazán kiváló alkotások éppen arról ismerszenek, hogy új harmóniát képesek teremteni a természet és az emberi alkotás, illetve a használat között. Tiltakozom az ősközösségi társadalom idealizálása ellen, hogy a várost a darabokra szakadt társadalom képével azonosítsa! De ami az egész cikkből sugárzik számomra, az a tétlenkedés megdicsőülése - OK, itt szemlélődésről van szó, de egyben a fejlődés negativumának hangsúlya lebegi be a természetbe vissza gondolatot. Nem és nem! Nem fogadom el egyetlen szavát sem, egyetlen intelmét sem, azt az irányt, amit megjelöl pedig végképp nem! Mert hiszek az emberben, aki ugyan rengeteg hibát követ el, de a lénye képes arra, hogy ezekből tanulva fejlessze önmagát, újabb cselekedetei jobbak legyenek mint az előzők. Nem kívánok visszamászni a fára, hogy kellően természetes legyek, hanem élvezni mindazt amit a természet és az ő teremtménye az ember, együttesen képesek létrehozni, jót! A magyar társadalom, és benne az építészeké is, egyik legnagyobb fejlődési akadálya ez a hasraeső tisztelet, amely megbénitja a gondolkodást, a kreativitást, az ellentmondani, vagy kérdezni képességét. Igen, persze, provikálok, dobálom a köveket az állóvízbe, éppen ezért, mert többre, jobbra tartom azt a szellemi erőt, ami mostanában bénultan csendes arrafelé, a Kárpát medencében. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

EMA
2011.12.03.
09:40

@EMA: mindenben egyetértek... de nem építész csőd van (másik komment), hanem most már államcsőd is... szerencsére... +társadalmi... [törölve - aszerk]

EMA
2011.12.03.
12:32

@EMA: és, még én vagyok a szemtelen...:) Mellesleg, éppen a sikerről írok egy sorozatot - tudom, Magyarországon nem sikkes sikerről beszélni, ott a sorscsapás és az áldozat szerepe divatos, de akit mégis érdekel, ajánlom: http://amichay.hu/siker-lecke-1/ Nagyon sok élő példa van és lesz benne (6 részből áll majd) Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Ligetvári István
2011.12.03.
19:26

@EMA: ....akartam...de már nem akarok reagálni...a'sszem tovább lépek...ennyi hablaty még engem is ki hoz a sodromból...Imre..."Fenyvesi"....hagyjátok Ti is én már végig sem olvastam a reakciókat..megvagyok de mégsem...döbbenve:):)...az építészfórumnak meg javaslom, hogy szervezzen már élőben egy "diskurzust"...úgy szemtől szemben...hátha nem lesz verekedés:) :) :)...mert hát a szabad véleménynyilvánítást van akik keverik a bunkósággal...és ez nem a szakmáról szól hanem egyes egyénekről....ezt se keverjük itt össze....no...hát ez van itt kérem..:) :)

Ligetvári István
2011.12.03.
19:35

@EMA: Bocsánat Éva! Amit az elébb írtam nem Önnek akartam...igaz nem értünk egyet, meg nem is olvastam végig még amit írt...de az előbbi sodromból való kihozatalt nem Maga okozta...tényleg...elnézést...

Ligetvári István
2011.12.03.
21:34

@EMA: ....lehet, hogy mazohista vagyok? :) :) Kedves Éva..elolvastam amit írt...Ön egyszerűen nem érti a vitatott írást, mindössze véleményezi...rendben semmi baj... "Mert hiszek az emberben, aki ugyan rengeteg hibát követ el, de a lénye képes arra, hogy ezekből tanulva fejlessze önmagát, újabb cselekedetei jobbak legyenek mint az előzők. Nem kívánok visszamászni a fára, hogy kellően természetes legyek, hanem élvezni mindazt amit a természet és az ő teremtménye az ember, együttesen képesek létrehozni, jót!" ...kedves Éva de milyen ÁRON? !!!!! ezt kérem határozza meg nekem....az ÁR amit fizetnek ennek a nagy emberi fejlődésnek az elszenvedői ... Ugye most nem fog kérni statisztikát?..:) ..tudja az ha rádöbbenünk mi az "ár"-a annak amit fizetünk -a véltnek hitt- Isten által megbocsájtott hibáinkért az még nem a fára való visszamenetel.... "A magyar társadalom, és benne az építészeké is, egyik legnagyobb fejlődési akadálya ez a hasraeső tisztelet, amely megbénitja a gondolkodást, a kreativitást, az ellentmondani, vagy kérdezni képességét. Igen, persze, provikálok, dobálom a köveket az állóvízbe, éppen ezért, mert többre, jobbra tartom azt a szellemi erőt, ami mostanában bénultan csendes arrafelé, a Kárpát medencében. nagyon-nagyon nem érti mit ír Cságoly Ferenc..nagyon.. aztán az "álló vízbe dobált köveivel" meg vigyázzon mert lehet véletlenül embert talál... "Másfelöl a tudás nem feltétélenül gőg, sőt, állítom, hogy az igazi, mély tudás az alázat, és nem a káosz, hanem a rendszer uralkodik benne, azért igazi tudás." ...ebben nagyon egyetértünk....az informáltság még nem a tudás....a tudás maga a felismerés.....ami alázat nélkül nem megy..:)...a gőg meg az arányttévesztett hit önmagunkban...:) :) nem?..:)...valami ilyesmi:) a személyt meg soha ne hagyja ki a szöveg mögül (ettől még nem lesz elfogulatlan) mert akkor nem tud intuitív lenni és a gondolatai így könnyen kipukkannak....azaz nem érnek célba..:) de provokálni szabad mert az arra való válasz gondolkodásra inspirál...és az jó..:) csak nézze meg, hogy ebben az "allóvízben" mennyi gondolat került felszínre a fenti írás kapcsán...és ez köszönhető az Önéhez hasonló bár dühös de legalább minőségi "provokációnak"...és ez szerintem jó dolog..:) .....de a faragatlanság az nagyon nem jó...és nem ide való...

EMA
2011.12.04.
20:18

@Ligetvári István: Tudja, kedves Ligetvári, egy szövegértelmezéssel foglalkozó újságírónak nagyobb sértést nem is írhatott volna, mint azt, hogy nem érti a szöveget... Mit nem értek? Hogy egy építész hetet-havat összehord? Nem akartam ilyen sértő lenni, de az első olvasatban ez volt a rövid és tömör véleményem. A hozzászólások egy részéről pedig az, hogy hasravágódtak a Tanár úr előtt, de nem rágták meg a mondatokat, és azt, hogy mit akar nekünk mondani? OK, a konferencia alapfeltevése volt ostoba. Aki nem képes a világ összetettségét leírni, az katalogizálja, betuszkolja két dobozba. Ön mit hoz fel a cikk védelmére? Hogy én nem értem. Gratulálok! Ez aztán az érv! Az okos felnőtt, aki nem képes elmagyarázni, hülyét akar csinálni abból, aki azt mondja, hogy hello, a király meztelen! Nézze meg egyszer a saját írását - töredékmondatok, zárójelek, tele határozatlansággal. Rendben, nekem nem újdonság, hogy az építészek közül kevesen tudnak írni, de ne próbálja az én gyenge képességeimre tolni azt, hogy ez a szöveg nem éppen Tóra a Szináj hegyről. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Ligetvári István
2011.12.05.
21:57

@EMA: ......:) :) :) :)..........na látja kedves Éva....ezért ne akarjon követ dobálni a -maga szerint- állóvízbe mert ha valakit az eltalál annak rosszul eshet...:)...ugye-ugye....de rossz mikor a személytől eltekintve a szövegről mondanak véleményt?..:) :)..na akkor ezt is értelmezze...és köszönöm a gratulációt..:) :)... ja és ha most én történetesen Önnel értenék egyet akkor az azt jelentené,hogy Maga előtt "hasravágódtam"?... ...a zárójeleim,töredékmondataim?...:):).. a határozatlanság jele?...:) ugyan kedves Éva..:) :).. szerintem már nem a lényegnél tartunk...

EMA
2011.12.01.
19:12

Hát, nekem ebből a szösszenetből nem derült ki, hogy hol vagyunk és merre tartunk. A kényszeredett hasonlatokba ültetett filozofálás helyett jó lenne már nyíltan, egyszerűen és egyenesen beszélni - többre mennénk vele. A építészet időtől, helytől és kultúrától függő valami, amibe még a gazdasági helyzet is alaposan beleszól. Van a magyar építész-társadalomnak a mai szituációra autentikus válasza? Mert én pont ezt nem látom. Négy hónapja felüdülés egy olyan országban élni, ahol nyavalygás helyett keresik a lehetséges válaszokat. A maguk építészeti, várostervezési eszközeikkel. Bizonyára nem tökéletesek ezek a válaszok, de menet közben csiszolódik. A magyar építészet csődje szempontjából érdektelen Zaha Hadid, vagy az ülő nadrág, ott kéne kezdeni, hogy ki merjük mondani azt, amit valóban gondolunk a magyar kolléga legutóbbi munkájáról. De ahhoz bátorság és öntudat kell. Van ez a magyar építészekben? Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Pákozdi Imre
2011.12.01.
21:06

@EMA: Éva, Cságoly dolgait lehet szeretni vagy nem, de ez a tanulmánya - tehát nem szösszenete, szösszeneteket Maga meg én szoktunk megereszteni, ha megbocsát - valódi teljesítmény. Ez egy nagyon átgondolt, az építészet fő fejlődésvonalát jól megragadó, példákkal gazdagon illusztrált, logikusan felépített írás, amely nem ítélkezik, hanem ismertet. Nem ítéli el "a saját előző nyeljárását sem értő" Zaha Hadidot, és nem isteníti az egynyelvű Árkádiát, egyszerűen leír egy fejlődésmenetet, ami valós. Amit pedig az Ön személyes felüdüléséről tetszik írni, valamint amit kérdez és amit megkérdőjelez, nézetem szerint tökéletesen független Cságoly írásától.

Ligetvári István
2011.12.01.
23:01

@EMA: Drága Éva! Kérem mondja el nekem mi a külömbség a "nyavajgás" és a "válasz keresés" közt. Már bocsánat de milyen "csőd"-ről beszél?.....kikérem magamnak...és van, igenis van jelentősége Zaha Hadid és minden más "sztár"-nak a magyar építészet szempontjából mert elénk vannak idézve (ami önmagában nem baj sőt jó...kell).... a rész a mindenség egésze ...így a magyar építészet(főként a mai informális világban)a világ építészet része.....ezért abszolút nem érdektelen a világ történése a mi szempontunkból...... Kedves Éva! Ha Ön a a fenti írást "szösszenetnek" nevezi akkor nem tud szélességben és mélységben gondolkodni...ez nem hiba csak akkor ne mondjon hangzatos véleményt ...sokan nem értették Cságoly tanár úr gondolatait mert nem szoktak hozzá a többsíkú gondolkodáshoz...(ez se bűn csak akkor nyilvánuljon meg a kellő alázat ) én már harmadszor olvasom az írást és számomra hihetetlen mélységekben elemzi a mai valóságot...és ez nem pusztán magyar valóság... Éva!Igen van bátorság a magyar építészekben....hívjon "tetemre"....vagyunk páran...és sokan vannak itt még akik nem vágynak "felüdülni" más országban hanem bevállalják azt ami itthon adatott...lehet, hogy nem repítette a "média" őket angyal szárnyakon és nem kommentálták őket okos cinikusok, csak egyszerűen tették a dolgukat.....és Éva az érték nem térfogat kérdése...és megdöbbenne hogy a trendek mögé nézve hol lelhet ilyen csodákra...ha gondolja mutatok ilyen profán helyeket... ja és az építészet nem "függő valami" hanem "helyet és kultúrát" meghatározó és a gazdaságot befolyásoló szakma... nem több de azért minimum ennyi... Szóval olvassa még el párszor a fenti írást mert higgye el a felszín alatt hihetetlen mélységet talál(csak intuíció kérdése) és ezt egy magyar építész írta Cságoly Ferenc ...történetesen..és tudja nekem ez bátorságot és öntudatot ad...és "van ez a magyar építészekben".... és még egy...Árkádia nem nosztalgia hanem Bábel zsákutcájából egy kiút....de ha tud jobbat szóljon... Üdvözlettel: Ligetvári István építész (magyar)

másik
2011.12.01.
23:28

@Pákozdi Imre: gyökeresen mást olvastam. valóban nem ítélkezik, nem 'ítéli el' ezt vagy azt? erről írtam korábban: ____ "szélsőséges fogalmazások, szélsőséges szereplők, nincs 'talán', nincs 'főleg', semmi 'is-is', csak 'vagy-vagy': azaz vagy fekete, vagy fehér. ez már messze nem a kelet, a harmónia, a párbeszéd: ez pont a nyugat gondolata, amelyik határozott, egyenes vonalzó mentén vág. nincs bizonytalanság, nincsenek tévedések, nincsenek árnyalatok - _bűnösök_ vannak, arrogáns egók, akik az 'életünkre törnek'. félhetnék akár tőlük is, de most kicsit az emögötti gondolattól, határozottságtól, tisztítástól fázom."

EMA
2011.12.03.
08:44

@Pákozdi Imre: Tudja, kedves Pákozdi Imre, a pontos fogalmazás, a "diuk" (דיוק)az egyik mániám, különösen, mióta a Tóra értelmezése heti elfoglaltságom (http://amichay.hu/irasok/ertekek/parasat-hasavua/), tehát a Tanár úr írása nekem továbbra is szösszenet, mert nem vezet sehová - az én olvasatomban. Erről részletesen írtam az imént. Vitatom, hogy a Tanár úr egy valós feljődés-történetet írt le. Legfeljebb a romlás történetét, a szemlélődő semmittevés nimbuszát. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

EMA
2011.12.03.
09:06

@Ligetvári István: Kedves Ligetvári István! A nyavalygás szócséplés, a válasz keresés cselekvés. Konkrétan építés, amely évről-évre jobb lesz attól, hogy tanulnak az elkövetett hibákból. Csőd? - gazdaságilag az, hogy radikálisan csökken az építés volumene, mert az ország vezetése egy ideje "elszámolta magát" - a befektetők menekülnek, az építészek java munka nélkül, ha pedig munkát kap, alázatos szolgája lesz a megbízójának, ez pedig a terljesítmény minőségében is tetten érhető. Persze, vannak ritka kivételek, így hirtelen is legalább két építész jut eszembe, akik szívós munkával építették fel magukat és nem a megalkuvásukról híresek, ennek megfelelően a teljesítményük is szinvonalas, de könyörgöm, Magyarországon mintegy 10 ezer építész van, nem tíz! Kedves Ligetvári, maradjunk abban, hogy én azt mondok, amit jónak és helyesnek találok, kinőttem abból a korból, hogy mások mondják meg, hogy mit kell gondolnom! Csávoly tanár úr személye engem nem érdekel, a szöveget olvasva viszont komoly ellenérzéseim támadtak, amit az imént részletesen is leírtam. Néhány éve, az építészfórum.hu lapjain megjelenő alkotásokról szokásom véleményt írni, akkor is, ha tetszik, akkor is, ha nem. Sőt, szívesen helyet adok az egy éve létező saját lapomban (www.podo-pro.hu) is építészek, várostervezők, környezetről gondolkodók írásainak. Ez az írás feldühített, akárhány síkú is. Tudja, engem arra tanítottak, tiszteletre méltó emberek, hogy a nagyság éppen a nyilt, világos beszédben mutatkozik meg, még a relativitás elméletet is meg lehet magyarázni hitelesen egy korlátolt agyú nőnek is...:) Nem, az építészet nem határozza meg a gazdaságot, függ tőle, de még a kultúrát is csak befolyásolja. Nem az építészek irányítják a világ menetét, ha tetszik, ha nem. Ellenben lehetnek a fejlődés részesei, ha elég jó alkotók. Az egész Árkádia-Bábel hasonlat sántit, erről egy másik hozzászólásomban, az imént írtam. Igen, tudok jobbat, és ezekről írok. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Ligetvári István
2011.12.03.
22:04

@EMA: Drága Éva! Jól elvagyunk itten:).....az előbb küldtem be egy Önnek írt gondolatsort...és aztán ezt az írását most vettem észre............de elfáradtam...:) meg politikai húrpendülés zaját hallom át sorain ....ebbe nem mennék bele, pedig higgye el van véleményem...legalább annyira határozott mint az Öné:)....csak már kevésbé lázadó..:)(kérem ebbe nem bele kötni :) ).. én nem tapasztaltam sem fent sem alább a véleményt alkotók közt, hogy bárki is azon lett volna, hogy meghatározza Önnek mit mondjon....ugyan:) ...mondja csak mondja....szerintem azzal senkinek nincs baja....nekem is csak a "hogyannal" volt alább problémám...de nem az Önével! :) megnézem az oldalát....:) ...Ön pedig nézze meg az egyesületünk oldalát..:) :) ha már itt reklámozgatunk:) www.trafikkor.com jó éjt!

Ligetvári István
2011.12.03.
22:32

@EMA: ...megnéztem az oldalát....:)...

EMA
2011.12.04.
19:59

@Ligetvári István: Ahhoz, hogy az én politikai "húrpendüléseimeit" felismerje, ahhoz szakítania kell a konvencionális kategóriákkal. A "hogyan" - egyenes, világosan, kertelés és tiszteletkörök nélkül. Az internet lehetőséget ad arra, hogy egyszerű linkekkel olyan dolgokat is beleillesszünk a szövegünkbe, amiket értelmetlen lenne újra leírni. Ha ez reklám, akkor legyen. De tudja mit - legyen is reklám, az optimizmus reklámja, ebben a mély depresszióban élő országban. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

lszb
2011.11.30.
15:39

Nem vitatom az irás s a gondolat menet, az analizis logikáját. Tételezzük fel, hogy egy épitész hallgató vagyok s választ várok alapvető kérdésekre indulásomat illetően. Tiszteletben álló és kiváló tanárom utmutatása alapján az: "Árkádia és Bábel egy dichotómia szélső értékei. Árkádia a tudatlan ártatlanság természetes harmóniája, Bábel, az ellenkező oldalon, a tudás gőgjének káosza." irányitást kapom. Talán elfelejtettem anyanyelvem értékelését, de "természetes harmónia" nagyon pozitivnak ugyanakkor "a tudás gőgjének káosza" meglehetősen negativnak tünik. Az idézett kitétel bennem azt az érzést kelti, hogy kénytelen vagyok állástfoglalni, az útirányt egyértelműen meghatározni. Az emlitett példák s azok szerzői jelentős időtávot hidalnak át. Azon nevek s épületeik mellett - ugyanazon korszakot magában foglalva - mások is szerepeltek a porondon, akik nagyszerű alkotásokkal gazdagitották mind árkádiát mind bábelt. Kérdezem: ők hová tartoznak? Mint épitész hallgató, kinek munkáját szegezzem a falra s kinek munkáját dobjam a szemétkosárba? Szerény munkásságom mellett magam is oktatok s mint ilyen fiatal kollegáim kérdései sokszor zavarba hoznak. Rövid habozás után minden alkalommal - előző, néhány soros s értelmetlennek tűnő irásomban emlitett meghatározókat - használom "kiútként". Szépség, lépték, arányok, fény, árnyék stb, stb. Tanárjaim között volt - valójában csupán egy - oktató, aki jobbal-ballal irt és rajzolt a táblára. Colquohun-t megelőzően vagy vele egyidőben elemezte a különbséget/hasonlóságot a Villa Malcontenta és a Villa Savoy között. A kréta lapos oldalával sraffozott miközben absztrahált a két villa szerkesztési elveit illetően. Aktatáskájából légies, lebegő, lehelet finom akvareleket - sajátjait - húzott elő ilusztrálván a homlokzati rendszerek arányait. Nagyon szerette Albinoni-t ugyanakkor Elgar-t sem vetette meg. (Malcontenta vs. Savoy??) Ahogyan Ő mondotta volt: az Adaggio-val s a Cselló Koncsertó-val "festette a levegőt". Ő volt az, aki állandóan szépségről, léptékről, arányokról (emlékszem Palladio képleteire s Modulor skicceire) meg fényről meg árnyékról meg ilyenekről beszélt és mesélt és mondta (legtöbbünk aludt) figyelmen kivűl hagyván, hogy néhányan éberen figyeljük mondókáit s még jegyzeteket is készitünk. Valamilyen okból kifolyóan mindig emlitette: ... "s kékitőt old az ég vizében"... (Csecse-becse) Minderre emlékezvén, mikor vagy-vagy kérdésekre nem tudok válaszolni (valójában lehet?), gyáván én is a szépségről stb, stb kezdek beszélni. Gondolom ezzel nem árthatok, hiszen ezen meghatározók mind árkádiában mind bábelben megtalálhatók.

ugyseismersz
2011.11.30.
13:26

A romantikára volt jellemző ez a fajta paraszti idealizmus, aztán jött a krumplievők című kép. Kicsit sok a csúsztatás az írásban, így nem meglepő a félrevezető eredmény sem. Szerintem 500 évvel ezelőtt még kevésbé volt kapcsolat a művészet és a társadalom széles tömege között. Szeretek kirándulni, de önámítás azt gondolni, hogy ha sokat ülök az erdőben, akkor eggyé válok vele, mert legfeljebb jobban megszeretem-megértem, de akkor is külön entitás maradok, ha ezt nem akarom. Ami nagyon régen volt, azt mára jórészt befedi a feledés, könnyű ma egységesnek látni a római építészetet, és higgye el, Tanár úr, 500 év múlva a ma építészete is egységesnek fog tűnni. Na és Michelangelo ne lett volna sztár? a maga minden allűrjével az volt. Mi még azt tanultuk, hogy az építészetet meghatározza (többek között) az elérhető technológia. Egy-egy faluban, régen, a technológia lassabban fejlődött, emiatt úgy tűnhet messziről, hogy az idő állt meg. Persze aki nem csak egy utcát néz, az látja, hogy ez nem igaz. Ott is volt változás, fejlődés, csak éppen a lehetőségekhez mérten. De ugyanúgy a technológia és az elérhető nyersanyagok voltak a helyi építészet egyik alappillére. És ez ma is így van, az változott meg, hogy a tudás pillanatok alatt ezer kilométereket képes megtenni. Az infrastruktúra fejlődésével pedig a nyersanyagok is könnyebben elérhetőek lettek. Ha profán akarok lenni akkor azt kérdezném, hogy a kert végébe kéne a dolgunkat végezni, pusztán mert régebben ez volt a szokás? De térjünk vissza a hasonlatokból a való életbe: Van az a törekvés, hogy egy épület minél kevesebb energiát használjon el, és amit elhasznál, az legyen minél környezetbarátabb. Akkor az a jobb, ha valami energiatakarékos (társasház) vagy a falusi hagyományos fával tüzelős? Akkor kell-e több utat leaszfaltozni, ha a 1000 m2-en egy család él, vagy akkor, ha 10? Szerintem az emberek sem a mély, megélhető tartalmak sem pedig a talmi ragyogás irányába nem tesznek egy lépést sem. Az irány mindig az egyszerűség. Ma már a tiszai emberek is halászlé-kockából főznek, és nem bajlódnak a több órás főzéssel. Ami lehet, hogy nem áll jól egy idealizált képhez, viszont ez az igazság.

ugyseismersz
2011.11.30.
13:41

@ugyseismersz: a fa épület a környezetbarát vagy épp ami miatt nem vágunk ki fát... hát igen ezek az élet nagy dolgai... fekete fehér választ kérek ;)

Mizsei Anett
2011.11.30.
14:32

@ugyseismersz: Úgy hiszem, a kivágott faanyagot helyettesítő anyagok (alumínium, acél, beton, burkolatok, bármi) előállítása, helyszínre szállítása, beépítése, bontása és hulladékként való kezelése összesen sokszorosát okozza annak a kárnak, amit a faanyag beépítése normális fagazdálkodás, telepítés mellett. A fa az elültetésétől a feldolgozásig jó a levegőnek, feldolgozáskor viszonylag kevés kezelést igényel, beépítve egészséges környezetet, lebontva újrahasznosítható, de legalábbis lebomló hulladékot jelent. Az abszurditás az, hogy drágább. :(

FenyvesiHK
2011.11.30.
15:13

@ugyseismersz: A fát mindenképpen kivágjuk azért mert házat építünk belőle mert útban van mert a helyére (kő,beton,fa,szalma,papír)házat akarunk építeni mert fázunk vagy csak piromániásak vagyunk mert nem terem a rohadék mert túl sok termést, levelet, gallyat potyogtat a szép gyepünkre mert únjuk mert csak a macera van vele Ez a fekete válasz. Fehérre meg nincs szükség asszem. Az ember a legjobb (környezet)barátjával kapcsolatban nem tesz fel ilyen kérdést.

ugyseismersz
2011.11.30.
10:21

Ha a világot a fekete és fehér spektrumán vizsgáljuk, soha nem fogunk meglátni egyetlen színt sem.

Dragan Primitity
2011.11.30.
10:02

Azt megtudhattuk Tanár Úrtól, hogy Bábelben nagyon rossz állapotok vannak a demokráciából kifolyólag. De Árkádiáról nem sokat tudtunk meg, az rejtelyesebb helynek tűnik. Remélhetőleg ott szépen kockára szabva masíroznak rendezett sorokban a népek egy Szebb Jövő felé.

kisfecske
2011.11.29.
07:18

Kétszer is végigolvastam. Másodszorra a kommenteket is. Remek írás. Két -lényegtelennek tűnő- hozzáfűzni való: Egy betűhibából szóvicc keletkezett: "poszt-dekunstruktivista" -elbújt a szóban a művészet: (kunst) :) A nick-nevek használatáról: Nincs jelentőssége, mégis örülök, hogy Ligetvári úr saját névvel jelentkezett, mert így tudom, hogy Ő évfolyamtársam volt Pécsen, száz évvel ezelőtt. Szia Lixi. :) Lehet, hogy a nick-névvel írók közül is néhányan, de őket nem tudom beazonosítan. De semmi baj. Temesi Tamás

perika
2011.11.29.
09:11

@kisfecske: Bocsánat az elütésért, javítottuk. Igaz, így a szójátéknak annyi:-)) (e)

Ligetvári István
2011.11.29.
21:24

@kisfecske: Szia Tamás! Ne túlozz...nem száz éve volt:).... ...Te engem ez a nick név nem zavart ezt csak Mr Zappada feltételezte.....de felfogtam mi végre...csak nem értem:)..de sebaj...:) a lényeg, hogy nekem mindig nagy élményt okoznak Cságoly tanár úr írásai és előadásai.Elmélyült tudásról és széles látókörről tanúskodnak. Ez a fajta emberi és építészi magatartás számomra meghatározó és tiszteletreméltó. De ha másként látnám a világ sorsát mint Ő akkor sem engedném meg magamnak azt, hogy tiszteletlen legyek Vele vagy bárkivel....és igazad van nincs is jelentősége annak a nick névnek :)

kisfecske
2011.11.30.
01:54

@Ligetvári István: Na, jó. Tényleg nem száz éve volt. :) ( Már milliószor hallottam ezt: Ne túlozz, Tamás! )

dóczépéter
2011.11.28.
11:54

Nem tudom milyen sérelmek, indulatok, igazságtalanságok, vagy félelmek vezették a Tanár Úr tollát ... de nekem nem lett jó kedvem az írás elolvasása után. Próbáltam megérteni a fenti elmélkedést, egy általam tisztelt építész ember útkeresését, de megvallom őszintén kudarcot vallottam ... az írás elején szinte feltétel nélkül tudtam azonosulni a leírtakkal, a közepén kezdtem furcsa zavart érezni az "erőben", a végére pedig totális szomorúság ült ki rajtam. Nem hiszem, hogy választanunk kellene Árkádia és Bábel között. Sokkal inkább hiszem, hogy mai bábeli világunk, utódaink Árkádiája lesz egyszer. Nincs kortalanság és nincsenek örök érvényű igazságok. A hely szelleme nem egy "állandó" abban a bonyolult többismeretlenes egyenletrendszerben, amelyet harmóniának hívunk. A harmónia olyan érzékeny és csodálatos egyensúlyi helyzet, amelyben az alkotóelemeket a tolerancia nem pedig az ekvivalencia, vagy hasonlóság köti össze. Az elemek önálló identitással bírnak, állandó változásban vannak, kiegészítik egymást, ezért megszűnésükkor hiányérzetünk, űr támad, amelyet a rendszer begyógyít a "stabilitás" érdekében. Így működnek a szerves élet harmonikus rendszerei az Ősrobbanás óta. Számomra Bábel nem a káosz, zavar, és kilátástalanság, hanem a sokszínűség, változatosság, a gondolat szabadságának szinonimája. Bábelt is a harmóniára való törekvés jellemzi. Ki-ki a maga hitével, eszközeivel, nyelvével próbálja azt táplálni. Én tudok még örülni a sikereinknek ... tudok örülni mások sikereinek, és hiszek a hibáink tanulságában is. A fentiekben erős szarkazmussal bírált egyediség, másság, színesség... teljes tagadása, kifigurázása nem vezethet Árkádiába. Olyan elemi negatív energia süt a sorokból, amely egy köztiszteletben álló tanárember tollából kifejezetten veszélyes. Nekem az író, a maga "egyedi, egyszemélyes nyelvén" egy equilibriumi ( http://www.imdb.com/title/tt0238380/ ) világról mesél. Amelyben én nem szeretnék élni.

FenyvesiHK
2011.11.28.
14:34

@dóczépéter: Tanár Úr: "A maradék erdő az út két oldalán részben kihalt a zaj meg a bűz miatt, részben kiirtották, mert gátolta a versenyzők kilátásait. Ma már nincsen erdő Bábel mellett, viszont a dicsőségtáblára egyre újabb és újabb erdő-átkelési rekordok kerülnek fel." Egy versenyző: "Sokkal inkább hiszem, hogy mai bábeli világunk, utódaink Árkádiája lesz egyszer. " Hát ti tudjátok versenyzők.... De ebben az Árkádiában meg én nem szeretnék élni.

dóczépéter
2011.11.28.
15:56

@FenyvesiHK: Kedves Fenyvesi Azt hiszem kicsit bonyolultan fogalmaztam az előbb. Az idézett mondat egészen egyszerűen arról szólt, hogy Árkádiát valahogy mindig a múltban keressük (sírjuk vissza) ... ergo egyszer lehet, hogy amit ma Bábelnek hívunk ... az utánunk következők Árkádiája lesz. Én Árkádiát (azt is írhatnám ... a harmóniát) a jelenben és a jövőben keresem, mert annak látom értelmét. Nem érzem magamat elhivatottnak, vagy prófétának, hogy megmondjam, ki, mit és hol keressen. Ezt mindenki döntse el szabadon, maga. Én a keresés öröméért dolgozom, nem versenyszellem hajt. A világot nem én osztottam győztesekre és vesztesekre, jó építészekre és rosszakra ... fehérekre és feketékre. Én nem lettem volna ilyen bátor.

Pákozdi Imre
2011.11.28.
16:49

@dóczépéter: Bocsánat, de olvasatomban Cságoly F. sem ezt tette. Felvázolt egy fejlődési folyamatot, mélyen, alaposan megérlelt gondolatisággal, senkit nem sértően, ragyogó példákkal... Ő így látja. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy a viták azon a színvonalon csörgedezzenek, amit CSF írása képvisel.

Ligetvári István
2011.11.28.
22:29

@Pákozdi Imre: Kedves Imre! Köszönöm soraid :) Megtakarítottál egy kis időt nekem ezen a késői órán. Most akartam neki veselkedni , hogy hozzáfűzzek némi gondolatot itt a fenti diskurzushoz mert eddig csak morális vitát folytattam Zorróval és Zappadával aztán a lényegről meg nem is beszéltem. :).... De Te mindent elmondtál ebben a pár mondatodban. Köszönöm. Ennyi nem több......egyelőre..

FenyvesiHK
2011.11.29.
16:06

@dóczépéter: Az élet a földön csak ökoszisztémákban létezik. Az ökoszisztéma egy láncolat, amelybe egy-egy szerves élet-kör kapcsolódik.Bármelyik ökoszisztémában az organizmusok anyag- és energiaszükségleteit az élet fenntartásához szükséges sok kémiai anyag visszaforgatásával lehet létrehozni. Az ökoszisztéma láncolatból bármelyik láncszem hiányzik, az élet alapjaiban rendül meg. Az én olvasatomban nincs szó itt ábrándos múltbakacsintásnról, hárfázó romantikáról, ha azt mondjuk Árkádia. Árkádia az ökoszisztéma meglétét jelenti. Az élőlények úgy maradhtanak életben, ha hulladékuk, amit minden élőlény - a legegyszerűbb is - termel, visszakerül a körforgásba, így újra felhasználhatóvá válik a későbbi élet számára. A fausti ember mindig is megpróbálta megbontani a láncolatot, felépíteni Bábelt, hogy rendelkezzék azzal a hatalommal, ami a NAGY EGYENSÚLY révén jelen van a világban. Azt képzelvén, hogy a tápláléklánc tetején, képes új egyensúlyokat létrehozni. Jelen Bábelünk úgy tűnik sikeresen megbontotta a láncot, a hulladék nem bomlik le, sem fizikai, sem átvitt értelemben, az egyensúly eltűnőben és ez létünket fenyegeti. Cságoly Ferenc az én olvasatomban éppen ezt tárja fel az építészetben, az építészetre vonatkoztatott példákkal. Nem kategorizál, hanem felhívja a figyelmet a veszélyre. Ez nem jelenti azt, hogy a fejlődés ördögtől való. Az evolúció a kezdetektől az élet elválaszthatatlan része, de ennek tempója, iránya determinált. Hiába van jelen az ember 3,5 millió éve a földön, genetikailag nem volt képes alkalmazkodni azóta sem a kilakult, nagyrész saját maga által generált állapotokhoz. Az ember saját maximális sebessége a futás.Ha elesik, akkor sérülésekkel, de éltben marad. Az ember megsokszorozta saját sebességét,de ha 100 km-es sebességnél zavar keletkezik, azt nem éli túl, mert fizikálisan nem alkalmazkodott ehhez a tempóhoz. A futás – ami Árkádiában még létező fogalom - képességének megtartása és az életet nem megszüntető száguldás közötti egyensúlyt kell megtalálni. Nekem erről szólnak Cságoly Ferenc világos, jól érthető gondolatai.

Ligetvári István
2011.11.29.
20:52

@FenyvesiHK: Kedves Fenyvesi kolléga! Na igen ....azt hiszem erre való a fórum..... és nem azért mert azzal értesz egyet amivel én, hanem mert van stílusod, tudásod és -ami a legfontosabb- vannak gondolataid!!! ....gratulálok és köszönöm!!!

másik
2011.11.29.
22:35

@dóczépéter: bennem is ugyanez a szomorúság éledt fel a szöveget olvasva - a kelet megengedő harmóniakeresésének, befogadó szellemének felvetése után egy olyan egyértelműséggel, kétséget nem ismerő magabiztossággal osztja a szöveg a világot jóra és rosszra, ami _valóban_ ijesztő. mindeközben persze értem az írás üzenetét, de - különösen a keleti gondolkodás, a harmónia felemlegetése után - ezt biztosan nem valaki/valami _ellen_ kellene megfogalmaznunk - a textus második fele pedig jóformán semmi mással nem foglalkozik mint ellenségkereséssel /s találással/. néhány megfogalmazás: __ az ego hatalmassá növekedett függetlenségi vágya __ Piedesztálján állva, egyszemélyes nyelvén kinyilatkoztatja egyszemélyes igazságait. __ A nagyságtól és egyediségtől elbűvölt követők nyelvét ma már saját maga sem érti __ A városban ezt a viselkedést egyrészt nem értik, másrészt lenézik __ Aki dolog helyett ücsörög, az csak kolonc a többiek nyakán. __ a haladás, ugye, mindennél fontosabb __ dicsőségtábla szélsőséges fogalmazások, szélsőséges szereplők, nincs 'talán', nincs 'főleg', semmi 'is-is', csak 'vagy-vagy': azaz vagy fekete, vagy fehér. ez már messze nem a kelet, a harmónia, a párbeszéd: ez pont a nyugat gondolata, amelyik határozott, egyenes vonalzó mentén vág. nincs bizonytalanság, nincsenek tévedések, nincsenek árnyalatok - _bűnösök_ vannak, arrogáns egók, akik az 'életünkre törnek'. félhetnék akár tőlük is, de most kicsit az emögötti gondolattól, határozottságtól, tisztítástól fázom. * ....és ezért értem nagyon jól a fenti hozzászólás nyitómondatát /"milyen sérelmek, indulatok, igazságtalanságok, vagy félelmek"/, és értem kevéssé, nézem csodálkozva a szövegből hitet merítő megjegyzéseket: az írás nagyon nagy százaléka az ellen-nel, az ellenséggel, annak meglehetős szemléletes, gúnyos és egyértelmű leírásával /a szó minden értelmében/ foglalkozik. erre építsünk, ez ad hitet - a közös indulat, a közös 'ellen'?...

nagylaszlo71
2011.11.28.
11:51

Istenem, adj sok-sok munkát és építeni valót az építészeknek, mert ha csak állnak és filozofálgatnak az építészetről, az maga a Nihil, a Semmi, a Kóros Nemépítés Kóros Agyburjánzása. Ámen.

Pákozdi Imre
2011.11.28.
20:46

@nagylaszlo71: Igaz, de bocsánat, Önre is. Tényleg vicc, hogy napok óta csak megnyilatkozásokról megy a szó, nem épületekről vagy éppen piacokról.

nagylaszlo71
2011.11.29.
07:59

@Pákozdi Imre: hálistennek/sajnos én nem vagyok építész, csak egy lelkes és zsigeri amatőr ;-)))

polly
2011.11.27.
14:46

Köszönöm az írást! Függetlenül attól, hogy egyetértek-e vele vagy sem, nekem nagyon tetszett.

Pákozdi Imre
2011.11.27.
12:30

no comment... a XXI században Eu közepén felmerül, hogy demokrácia vagy nem??? egyáltalán hogyan lehet ennyi dolgot összemosva igen/nem kérdésként feltenni? gratulálok... remélem én öreg koromra ezt az állapotot elkerülöm...

Ligetvári István
2011.11.27.
14:12

@Pákozdi Imre: de..de "zorro" kommentálj kérlek....mert lehet, hogy félre értelek és akkor esetleg megsértelek.... ..."egyáltalán hogyan lehet ennyi dolgot összemosva igen/nem kérdésként feltenni?" ....hát úgy öreg, hogy tisztelettel és alázattal kell élni és viseltetni a világ és az emberek iránt aztán egyszer csak megtanulod (ne adj' Isten megtapasztalod)....és talán még esélyed is lesz választ kapni fenti (ezt meg én nem kommentálom) kérdésedre....de meg nyugtatlak ha így maradsz öreg korodig nem kell aggódnod az állapotod miatt... gratulálok...én is :) ...ja és ha már Téged szólítottalak meg, kérlek áruld el nekem , hogy ezen az oldalon mire való a fantázia név..?

Ligetvári István
2011.11.27.
18:23

@Ligetvári István: Kedves Ligetvári István Úr! Csak az utolsó kérdésre reagálnék. A magyar építész közéletben aranyszabály: jót lehet névvel írni (vö. "segget nyalni"), rossz véleményt, vagy csak negatív kritikát vagy adatot az "életveszélyes". pl. 1. Kérdezze meg Ódor Tamás Urat. Aki egy TÉNYT írt le a XII. kerületi tervtanácsról (vö. országos főépítész) és ezért "rágalmazás" címén kizárták a kamarából. pl. 2. Nekem utolsó érdemi véleményem volt itt ezen a félős fórumon (vö. "fosnak") az Rádaynak szólt, melyet töröltek. A legdurvább mondat kb ez volt: "Misi bá! Mond el, nekünk elmaradottaknak, hogy mi a műemlék/értékvédelem legújabb trendje amiről lemaradtunk, ami Téged arra vett rá, hogy a korábbi ortodox elveiddel szemben a Zeppelint nagy mellszélességgel támogasd!" Emlékeim szerint valami ilyesmi volt.... Akkor mégis hogyan képzeli el, Ön, az érdemi párbeszédet? Egy sör mellett? Igen, az elképzelhető. Bár manapság már az is rendszer ellenes szervezkedés lehet. Tisztelettel: Z, a hangya Z, mint Zombia

Ligetvári István
2011.11.27.
20:19

@Ligetvári István: Aha...értem... :) kössz a kimerítő választ...:) ...a párbeszédet miként képzelem? ...elmondom.:)....egyszerű. Én azt tartom érdemi párbeszédnek ahol a résztvevő felek,bármennyire is mást képviselnek, mindig a kellő -egymás iránti- tisztelet mellett törekednek nem félrebeszélni, kerülik a jópofáskodást és a felesleges lózungokat..:)....ez az érdemi párbeszéd ...ami meg nem az, az meg folyhat sör mellett és nyomható a jópofa baromság is...ott van helye..és kell ilyen is...de az a kocsmában helyénvaló..:) Zorró...megnyugtatlak én is csak az életet tanuló vagyok mert bizony vannak akik néha kihoznak a sodromból..:)(ja?tegeződjünk :) szerintem én vagyok az idősebb :) ).....ezt a "szerveszkezősdit" meg hagyd el, nem vagyunk mi olyan fontosak...:)...meg tudod nem is olyan rég még komolyan kellett félni.....tedd meg azért a generációért akik tudták mi a félelem, hogy a mai helyzetet még viccből sem hasonlítod azokhoz az időkhöz.... én is tisztelettel :)

zapata
2011.11.28.
06:48

@Ligetvári István: Kedves Ligetvári István! (és mindazok, akiket ki tudja miért idegesítenek a fantázianevek) Az "ezen az oldalon mire való a fantázia név"vel nem csak "zorro"t, hanem még többünket megszólítottál. A fórumozásban természetes dolog a nicknév használata (különben is egy valódi névnek látszó név is lehet nicknév). Ezt itt se tiltották meg a szerkesztők, akik ebben egyedül kompetensek. Ha pedig valaki a saját nevét jobb szereti aláírni, az az ő szíve joga. Akkor mi a probléma? Akinek ez nem tetszik, megteheti, hogy az "építészfórum"ot messziről elkerülje és helyette pl. a "mek.hu" fórumnak még sötétben és messziről se látszó fórumait látogassa. Ott leellenőrzött valódi nevek vannak, csak éppen valódi vélemények nincsenek. Talán azért, amiket zorro elmondott, mert nem Ódor esete volt az egyetlen, ha jól értesültem.

juhkrist
2011.11.28.
11:50

@Pákozdi Imre: Szerintem ha valahol, valamikor helyénvaló lehet az a kérdés, hogy demokrácia vagy sem, akkor az leginkább a XXI. század Európája. Juhász Kristóf

Mészáros Jolán
2011.11.27.
09:42

Hol szeretnél élni? Szavazz! http://www.doodle.com/q8u9s8am89ch7d64

másik
2011.11.27.
10:26

@Mészáros Jolán: Budapesten.

Pákozdi Imre
2011.11.27.
12:58

@Mészáros Jolán: Persze, Budapesten. Kedves bábelisták, de ugye nem a IX. ker. Gát utcában szeretnétek élni? Hiába született ott József Attila... És nem is a csepeli Kossuth Lajos utcába képzelitek magatokat lakóként, a szocreál-neocopf 32-38-as sz. házakba, az öldöklő forgalom mellé? Sőt, fogadok, hogy még az ezt a házat övező panelekbe sem tolongtok, de talán még a Gubacsi útra se, vagy a nyócker még nem rehabilitált tömbjeibe... Nem. Valszeg a Rózsadombra vagy a Szabadság-hegyre teszitek azt a Bábelt, ahol árkádiai módon élni vóna jó.

lszb
2011.11.27.
02:41

Dichotomy. Ellentétpárok. Vernacular vs. Architecture.Unidentifyed Flying Object(s). (Egy barátom mondta, egyszer látott egyet, az Alsop repűlt benne és szines ceruzák lógtak belőle, de lehet hogy Sevilla - ban látta azt. Felesége kérdezte hogy mennyit ittál drágám.) Nyugat. Kelet. Sztárok.(?) vs. ÉPITÉSZEK. (!) /Alvaro Siza. Sverre Fehn. Henning Larsen. Ralph Erskine. J/K Utzon. +Viljo Revel. Tadao Ando. Arata Isozaki (Kyoto). No meg KITÜNŐ Honfitársaink. ETC. ETC./ Szépség. Lépték. Harmónia. (Vagy disharmony). Arányok (Divine -Palladio- vagy Modulor.) Villa Malcontenta vs. Villa Savoy. Kifinomultság. Novelty (csak egyszer létezik mint ahogyan ugyanabba a folyóba is csupán egyszer léphetünk bele) mely Nem Támadó. Simogató. Andalitó. Dédelgető. Egyensúly.(Valamikor réges régen, mikor még a kő is lágy volt ilyenekkel "untattak" bennünket jó öreg tanárjaink. Legtöbbjük jobbal -ballal - egyszerre!! - rajzolt/irt a táblán.) Árkádia vs. Bábel?!? Épitészet vs. Divat?!? Panem et circense! ..."Gush is a stopover between being and oblivion"... (ELNÉZÉST KÉREK!! AZ UJJAIM ELLENTÉTPÁRBAN ÁLLNAK GONDOLATAIMMAL!!!) Kor Szellem vs. Hely Szellem?!? Shangri La?!? TUDOM, SEMMI ÉRTELME SINCS FENTI SZÖVEGEMNEK!!!

Pákozdi Imre
2011.11.27.
07:45

@lszb: És tényleg.

sityu
2011.11.27.
08:43

@lszb: hát szigorúan véve tényleg nem sok, de nekem tetszett ez is

marianna
2011.11.26.
18:02

Komor hangulatban olykor - olykor már a pályaelhagyáson töröm a fejem. Az ilyen megnyilatkozások képesek tartani a lelket az emberben: érdemes építészként élni :)

epiteszikon
2011.11.26.
18:21

@marianna: Tanár Úr. Előttem szólóhoz igazodva ezen Írás erőt adott. Egyszer hallottam a "A Hit" c. előadását. Azt, akár írott formában szívesen olvasnám. Olvasnánk. Illetve bármit, mert szükségünk van igaz szavakra. Lelkünk megerősítésére, megrogyott térdünk kiegyengetésének. Mindennek rendelt ideje van az Ég és a Föld között. Most ennek jött el a kívánatos ideje.

Pákozdi Imre
2011.11.26.
17:27

Le a kalappal.

desdicsávo
2011.11.26.
15:45

nehéz, bizony nehéz építésznek lenni árkádia-hívőként a megvetett bábelban.

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk