Ilyen, amikor Kásás Tamás étteremre cseréli a vízilabdát

"Nincs jó belsőépítészet rend nélkül" - vallja Murka István, aki Kásás Tamás nápolyi hangulatot megidéző, budapesti éttermének homlokzatát és belső tereit tervezte. A Tommy di Napoli tervezése alatt az építész mindvégig az egyediséget, a hangsúlyok megtalálását és a rendezettséget tartotta szem előtt. Molnár Zsuzsanna írása. 

Az 1976-ban átadott Komjádi Béla Sportuszoda építésztervezője, Preisich Katalin az uszoda épületének oldalában található bisztrót eredetileg közvetlen összeköttetésbe akarta hozni az étkezde fölött található úszómedencével. Elképzelései szerint a bisztró mennyezetének és oldalfalának egy részét a medence üvegből készült végfala képezte volna, melyen keresztül különleges rálátás nyílt volna az úszókra, ám mindez nem valósult meg. Ennek ellenére érdekes élmény egy olyan helyen étkezni, ahol - bár nem látjuk, de tudjuk - a fejünk fölött lehet, hogy épp élsportolóink edzenek.

Az említett vendéglátóegység helyén a ’70-es évek óta több tulajdonos üzemeltetett éttermet. Jelenleg a nápolyi hangulatot idéző Tommy di Napoli olasz étterem működik a Császár-Komjádi Sportuszoda keleti oldalán. A hely egyik tulajdonosa Kásás Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, akinek kedvencei közé tartozik a nápolyi konyha, hiszen hat éven át az olasz Posillipo Napoli Klub színeiben játszott. Kásás Tamás olasz kötődése és vízilabdás múltja talált egymásra a sportuszoda Duna felőli oldalán.

A vízilabdázó eredeti elképzelése egy trattoriára emlékeztető, nyerstéglával borított, kis ablakos, kipakoló-asztalokkal és látványkonyhával izgalmassá tett autentikus nápolyi étterem volt. Mivel ez a hangulat nem illett a modernizmus stílusában épült Császár-Komjádi Sportuszoda épületéhez, az éttermet tervező Dóm Építészműterem Kft. vezető tervezője, Murka István az épített környezet adottságait szem előtt tartva, valamint a megrendelő igényeit is figyelembe véve tervezte meg a Tommy di Napoli homlokzatát és belső tereit. Így közvetlen nápolyi kapcsolódás nem fedezhető fel a vendéglátóegység tereinek kialakításában, azonban közvetett módon számos utalás fellelhető.

Az étterem színeinek egy részét a dél-olasz város címerének színárnyalatai adják: arany és bordó jelenik meg a falakon, míg a mennyezet, a padlóburkolat valamint a berendezési tárgyak az említett színekkel harmonizáló sötétbarna árnyalatait kapták. A meleg tónusok mellett a tenger színeit idéző kék és fehér is megjelenik a helyen: a bárpult és a látványkonyha falát geometrikus mintákat formázó festett kerámia lapok díszítik, melyek a Nápoly közelében fekvő Cava de’ Tirreni manufaktúráiban készültek. Ez a színvilág köszön vissza a látványkemencén is.

Az étterem tartóoszlopaira puha mészkőburkolat került, mely nemcsak a Nápoly címerét idéző színekkel harmonizál, de a modern uszodaépület stílusától sem üt el. A falakat elsősorban kézművességre utaló mór jellegű antik szekrényajtó-darabok díszítik, melyek mellett megtalálhatóak Andorka Eszter színes kerámiamunkái is. Az étterem hangulatától eltérő egyetlen díszítőelem a látványkonyha Dunára néző falán található festmény, mely az olasz kultúrával és gasztronómiával kapcsolatos sztereotípiáinkat eleveníti meg. Ez a kép azonban nem a tervező munkáját tükrözi, az étterem nyitása után került a falra.

A Császár-Komjádi Sportuszoda - és így a Tommy di Napoli étterem is - a Budai Irgalmasrendi Kórház épületének telkén helyezkedik el, melynek szálló és fürdő épületrésze műemlékvédelem alatt áll. A Császár fürdő eredetileg azért jött létre, hogy annak bevételéből tartsák fenn és működtessék a kórházat. Számos átépítést, lebontást és újjáépítést követően alakult ki a Császár-Komjádi Sportuszoda mai formája. Bár az épület az Irgalmasrendi Kórház telkén található, a sportlétesítmény nem áll műemlékvédelem alatt. Ennek ellenére az uszoda épületében működő étterem átépítésével kapcsolatos terveket nem lehetett megvalósítani az Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal jóváhagyása nélkül. Ezt követően kerülhetett sor az étterem északi és déli falának lezárására, melyeken keresztül a Komjádi Béla utcára volt kijárás, valamint az uszoda előcsarnokába lehetett belépni. Emellett a tervezők a nyomott belmagasságot megemelték, így a korábbinál sokkal tágasabb, világosabb vendégtér jött létre.

Az étterem Duna felőli oldala hatalmas üvegfalat kapott, ami a hely természetes fénnyel történő ellátását is nagyban növelte. Az üvegportál flexibilitásának köszönhetően a tavaszi és nyári hónapokban a vendégtér egybenyitható az étterem teraszával, amitől a tér alapterülete nagyobbnak tűnik. A portálok megnyitásával a vendéglátóegység bejárata az étterem középvonalából egy traktussal délebbre, az uszoda bejáratához került közelebb. Az átalakítás során annak a korábban a terasz területén található, de már évek óta használaton kívüli acéllépcsőnek lebontására is sor került, amely az eltávolítást megelőzően az uszoda napozóteraszára vezetett fel. A lépcső elbontása szintén az étterem területének tágasabbá tételét szolgálta.

A Tommy di Napoli az átalakításoknak köszönhetően 90 fő befogadására alkalmas. A férőhelyek nagy része az étterem központi vendégterében található. A hosszanti elrendezésű vendéglátóhely sportközpont irányába nyúló tere leválasztható a vendégtérről, így 20-25 fő számára különterem alakítható ki az étteremben. Kisebb társaságok számára törzsasztal áll rendelkezésre, mely a söntés oldalában helyezkedik el. Az említett tereket egyedi tervezésű lámpák világítják be, melyek szürkület után bensőséges hangulatot kölcsönöznek az étteremnek. A mennyezetbe süllyesztett fényforrások kimondottan az asztalokra fókuszálnak, míg a falikarok valamint a bárpult fölött lógó világítótestek derengő fénnyel látják el a teret.

Sem a megrendelő, sem az éttermet tervező építész, Murka István szándékai között nem szerepelt, hogy Budapest olasz éttermei közül az extravagáns belsőépítészeti megoldások vagy a mainstream design emelje ki a Tommy di Napolit. Ezt az étterem nyújtotta szolgáltatásokkal szeretnék elérni. Ennek eszköze a nápolyi ételeket kínáló menü, melynek elemei Dél-Olaszországból importált alapanyagokból készülnek, majd kerülnek az asztalra. A design területén az egyediséget, a hangsúlyok megtalálását, ezáltal a rendezettség kialakítását tartja jelentősnek a vezető tervező, aki úgy véli, „nincs jó belsőépítészet rend nélkül." Ennek egyik példája a Duna felőli üvegportál vízszintes osztásának vonala, mely az étterem minden helyiségén végig fut, összekötve a különböző belmagasságú tereket.

A tulajdonosok lehetséges tervei között szerepel az étterem szabadtéri részének télikert jellegű beépítése, valamint a terasz egy részének lounge jellegű kialakítása. Bár nem merült fel, de egyszer talán a Komjádi Béla Sportuszoda építésztervezője, Preisich Katalin eredeti terve is megvalósul: az étterem medencével közös fala üvegborítást kap, és a nápolyi ételek fogyasztása közben élsportolóinkat csodálhatjuk a fejünk fölött.

Molnár Zsuzsanna