Isten éltesse Bán Ferencet! – Barátok, pályatársak köszöntése

A ma 80 éves Bán Ferenc eddigi életműve meghatározó fontosságú a magyar építészetben. A Nyíregyházán élő alkotóról 2015-ben megjelent monográfia szerzője, Szabó Levente építész kezdeményezésére harmincan csatlakoztak az ünnepi köszöntéshez. 

Balázs Mihály, Banu Roland (és Koós Marianna, Kótai Norbert, Sztojka Gábor, Tenkely Szabolcs, Tomku Gergely), Bodonyi Csaba, Csomay Zsófia, Dévényi Tamás, Ferkai András, Golda János, Karácsony Tamás, Kiss Dániel, Kovács Péter, Masznyik Csaba, Mátrai Péter, Moravánszky Ákos, Nagy Bálint, Puhl Antal, Sugár Péter, Somogyi Krisztina, Sulyok Miklós, Szegő György, Szentirmai Tamás, Török Ferenc, Turi Attlia, Vincze László, Viszlai József és Zombor Gábor küldtek rövid köszöntő sorokat és képeket, rajzokat az Építészfórumnak.

Szabó Levente: Akárhányszor a budapesti Erzsébet téren járok, a hiányt észlelem. Odaképzelem a meg nem valósult Nemzeti Színházat, s elgondolom, mennyi minden alakult volna másképp, ha az a különös, szokatlan és elemi erejű elgondolás, expresszív épített táj a pesti belváros szívében megépülhetett volna. Bán Ferenc építészete szintén különös, szokatlan és elemi erejű. Nem elsősorban a hihetetlen gazdagságú építészeti formák miatt, amelyeket létrehozott, hanem az azokon átsugárzó, az építészet autonómiájába vetett, az újra meg újrakezdésekből erőt merítő hit példája okán. Ettől nagyhatású, személyes és fontos sokunknak – ez olvasható ki abból a születésnapi mozaikból is, amely általam felkért építészek soraiból, rajzaiból és fotóiból áll össze, s amelyből a tisztelet mellett az ünnepelt iránti szeretet rajzolódik ki.

Isten éltessen sokáig, Feri!

Levente

Török Ferenc:

Kedves Feri!

Az Isten áldása legyen rajtad és szeretteiden! Adjon egészséget, örömteli alkotó kedvet!

Barátsággal

Török Ferenc

Balázs Mihály: Útjelző

Nyíregyházára menet, ha csak tehetem, Tokaj felé veszem az irányt. A kőrakodónál  megállok egy rövid pihenőre. Szemlélődve figyelem, ahogy az út bal oldalán a Bodrog igyekszik méltóságos nyugalommal a Tisza felé, nem is sejtve, hogy hamarosan feloldódik a nagy folyamban. Jobbra a magas fallal körülvett zsidótemető zárt csendje, emberi sorsok emlékezete. Két erős jel, erős jelentéssel: elmúlás. De van itt egy derűs, bizakodó hely, ami az előzőekkel szemben nekem az állandóság, az időtlenség szimbóluma. Bán Feri háza, az élő természet egy kerített darabkája. Kerítésfalakon túláradó dús vegetáció, erőteljes zöld páfrányok és magasba törő bambuszliget közepén áll a ház. Inkább építménynek mondanám, mert külső megjelenése szokványos házénak egyáltalán nem mondható. De ahogy ez a különleges forma elfoglalja helyét a telken az éppen olyan logika szerint való, mint egy hagyományos parasztházé. Utcára merőleges hosszúkás tömeg, dél-keleti oldalon a „kisház" (nyárikonyha, itt fürdőház), északon-északnyugaton a „nagyház" úgy, ahogy annak lennie kell. A lényeg állandó, a forma változó... ez a dekódolható jelentés. És ez nekem – nem csak építészként – nagyon fontos. Állok az út szélén és eltűnődve nézem a helyet, próbálom összeszedni gondolataimat. Szellemi értelemben biztos tájékozódási pontként megjelenő határkövet látok a kanyargós úton. A saját utamon.  

Balázs Mihály

Ferkai András:

Bán Ferenc születésnapjára egy szerkesztőségi beszélgetést idézek fel (MÉ 1986. 4.), melyben Turányi Gáborral faggattuk munkáiról, gondolatairól. Ismert tervei, házai mellett szó esett egy meg nem valósult elképzeléséről, amit sajnos nem illusztráltunk a lapszámban. „Sokkal jobban foglalkoztat a lakásépítés. Pontosabban a fiatalok számára megoldást jelentő többlépcsős, sajáterős szisztéma kidolgozása. Sok gyártó cég ajánlja termékét, csak a szándék nem egészen világos. A válasz különbözőségük ellenére is egysíkú. Mindegyik eladni akar. Ha építészetünkben változás szükséges, akkor ebben a problémakörben lenne legnagyobb szükség rá." Az egyik változatban vályogból házilagosan készült „alagutakba" rendezte a lakások helyiségeit. A másikban olcsó ipari elemekből szerelt védőtető alatt helyezett el minimális cellákat, melyeket a beköltözők fokozatosan bővítettek a maguk elképzelése szerint. Naiv idealizmus? Adott körülmények között igen, de soha aktuálisabb problémafelvetést!

Ferkai András

Moravánszky Ákos:

Kedves Feri,

ezt a diát 1985-ben fotóztam, amikor még óvodáskorú fiainkkal elmentünk Nyíregyházára, hogy megnézzük az épületeidet. Azon töprengtem, hogy az óriási híd-fragment vajon az adott kor és hely jelképe-e. Ez a kérdés úra felvetődött számomra, amikor az 1995-re tervezett Bécs-Budapest világkiállítás, amelynek a mottója «Hidak a jövőbe» volt, fragmentum maradt. De amíg akkor Bécsig sem sikerült hidat vernünk, addig a művelődési ház érzékelteti a kapcsolódás vágyát egy még távolabbi, merészebb, valóban a jövőbe mutató építészethez.

Moravánszky Ákos

Bodonyi Csaba: 80 év!

Most „kendőzetlen" egy kerthelységben ülve ünnepelnénk többekkel a szép kerek évfordulód, meginnánk (egy?) tequilat (sóval, citrommal). Ehelyett a leírt szó marad.

Nem tudom számon tartod-e, hogy ismeretségünk is jubilált, mostanában 50 éves. Az emlékek bőségét nyújtja mindkét évforduló. Az elmúlt 50 év alatt párhuzamosan éltünk és dolgoztunk egymás közelségében Kelet-Magyarországon két városban, a vidéki lét tudatos vállalásával. Nekem mindvégig erőt adott, s megnyugtatott ez a közelség és közös sorsvállalás. A te elszántságod és kitartásod erősítette az enyémet is. Örömmel gondolok a kezdetekre, hogy 50 éve Plesz Antal közös mesterünk révén szakmai tejtesvérként indultunk veled, Ferencz Istvánnal (s még többekkel). Közös istálló eltérő csikókkal. Élénken emlékszem szakmai gyermekkorunk nyíregyházi találkozásaira az induló művelődési ház Plesz féle konzultációra, ahova kíváncsi tanulnivágyással többször elkísértem közös mesterünket, aki – újabb jubileumként – most lenne 90 éves. Az a művelődési ház hatalmas, bátor, s meghatározó áttörés volt, s ami akkor még nem látszott, egy nagyszerű konzekvens építész pálya kezdete sok-sok további kiváló mű forrása, melyek sajnos csak részben valósultak meg. Összeségében szép, eredményes építész élet a tiéd!

Most az eltelt évek okán 80 évesként köszöntelek.

Kívánom, hogy rendkívüli – s szép könyvben összegzett –  életműved birtokában jó egészségben, derűben élj soká szeretteid körében, azaz boldog 80-as (mondhatnám 20-as) éveket kívánok.

Bodonyi Csaba és a miskolci építészek

Puhl Antal:

"Amit kezdetnek mondunk, az sokszor a vég,
És véget vetni annyi, mint kezdetet kijelölni. 
A vég az, ahonnan elindulunk. És minden fordulat
És mondat, ha sikerül (azaz minden szó otthonos benne,
Helyén van, hogy a többit támogassa,
A szó, mely se kishitű, se kérkedő,
S közvetlenül érintkezik a régivel meg az újjal,
A hétköznapi szó, világos, de nem közönséges,
A szabatos szó, pontos, de nem pedáns,
Az összeillő házaspár tökéletes tánca),
Minden fordulat és minden mondat vég és kezdet"

T.S. Eliot: Little Gidding, a Négy kvarttettből, Vas István Fordítása

Kedves Feri! 

Az együtt töltött tanítási időre és beszélgetéseinkre emlékezve kívánok jó egészséget a világ talán legszebb filozofikus vers ciklusának részletével.

Anti 

Nagy Bálint:

Banu Roland: 

Ki nekünk, tanítványoknak a „Bánferi"? Mester, pótapa, mentor és barát. Akinek evidens módon adtuk meg a tiszteletet, pedig sosem várta el. De járt neki. A tudásáért, a kitartásáért, és a figyelméért amivel körbevett bennünket. Aki legszívesebben a tokaji nyaralójában, medencetisztogatás közben tanított, aki mindig megmutatta, hogy egy kudarc után fel lehet állni és tenni tovább ami a dolgunk, ami az ő szavait idézve: „Ülj le Haver, és most tervezz egy fasza házat!"

Feri, kívánjuk, hogy tervezz még pár fasza házat! Isten éltessen!

Banu Roland, Koós Marianna, Kótai Norbert, Sztojka Gábor, Tenkely Szabolcs, Tomku Gergely

Csomay Zsófia:

Golda János:  Bán Ferenc

Napokig ültem megbabonázva és letaglózva a Bercsényiben a grafikája előtt: a poros nyíregyházi külváros fésűs beépítésű parasztházai fölé gólemként magasodó gigantikus vasbeton rácsos hídkonzol brutalitása mindent vitt. A hetvenes évek közepén az építészet nyomokban őrzött még valamit a jó társadalmi utópiák mágiájából, de aztán gyorsan kihunyt a fény és összekuszálódtak a dolgok. Bán Feri talán véletlenül lett építész (mint annyian), kicsit zavartan mozog ebben a fura társaságban (mint annyian), de elemi őszintesége és bátorsága képessé teszi közvetíteni az isteni víziókat. Szeretném megköszönni neki, hogy mindig lehet rá számítani.

Golda János

Mátrai Péter:

Turi Attila:

"Sok születésnapokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes,
Az Ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa."
(Széki köszöntő)

Turi Attila  (MMA Építőművészeti Tagozat)

Dévényi Tamás:

Karácsony Tamás:

Feri!

néhány órára összehozott Veled  jósorsom /élveztem ezeket az órákat / szerettem megnyilvánulásaid / mindig „különállónak" éreztem őket / ahogy rajzaid, terveid, épületeid is „különállónak" hatnak / próbálom megfogalmazni ezt az érzést - tárgyiasítani / végtére is építészek vagyunk / …..úgy hatnak, mint vitrinben a kerámia, üveg, bronz, műanyag  tárgyak között a papírból hajtogatottak / mint az origamik / könnyednek, sérülékenynek hatnak, mégis  késznek, megváltoztathatatlannak, a végletekig kiszerkesztettnek, a megszokottól eltérő, eredeti összefüggésekből születőknek, és emiatt frissnek, üdének / ezért is várom az újabb rajzokat, az újabb gondolatokat, az újabb találkozást! Minden jót!

Karácsony Tamás

Sugár Péter: BÁN FERENC 80 éves

Tokaj. A zsidótemető kődolmenjei mellett egy különös, marsbéli ház: hosszú, modernista téglányépület, végigmenő üvegfelületekkel, acél feszítő pászmákkal: a modernség maga. Az acél keretek között két, nagyméretű gubacsdarázs-gubót tartanak az acélkábelek. Ide húzódik vissza, gubózza be magát az építész, a gubók biztonságába zárva magát, lebegve Mohamed  koporsójaként az űrben, föld és ég között. Kinevet minket, bölcs faunként, minket, bolondokat. De nem is nevetés ez, hanem derű. Anakreoni épület, bölcsesség árad belőle és magabiztosság. Picasso írja, hogy a festészet nem finomkodás kérdése, hanem a hatalommal való élni tudás képessége. Ebből a házból árad a szépség és a tudás hatalmával való élni tudás képessége. Nincs mellébeszélés, „nincs alku: én hadd legyek boldog!" Ha Magyarország építészetéről kellene egy képet küldeni az űrbe, ennek a háznak a képét lőném fel, ha az Isten véletlenül nem látta volna, lássa! Nuda veritas, vagyis botrány. Ahogy Hamvas Béla írta: a tehetség megjelenése a világban mindig botrány. Áll az út mellett (autóval mindig túlrobogok rajta, vissza kell fordulnom, mellette a zsidótemető, szemben az uszály-rakodó), kiterjesztett szárnyú angyalra emlékeztet. Angyal az út mellett. „...mert nincsen helye egy sem mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!" Bán Ferencnek szeretettel

Sugár Péter 

Sulyok Miklós: Bán Ferenc születésnapjára

Bán Ferencé a belső szabadság és a bátorság építészete. Akkor is képes volt szabadon gondolkodni és alkotni, amikor társadalmi és építészeti béklyók bénították az építészek kezét a rajzasztalon, vagyis a Kádár-rendszerben, amely nem díjazta az öntörvényű kreativitást. Egész pályája során kora építészetével egy hullámhosszon gondolkodott: a szerkezetelvű, monumentális késő modernizmus és a költőiséget és fantáziát visszahódító posztmodern alatt is. A nyíregyházi Megyei Művelődési Központtal, a mátészalkai színházzal, saját, apró üdülőépületével szülővárosában, Tokajban, és a nyírbátori kulturális központtal példát adott a nagyvonalú, eredeti, erőteljes építészeti formálásra és az öntörvényű gondolkodásra. 

„Az érdekel, hogyan lehetne egyszerű, érthető, folytatható építészetet csinálni, úgy építeni, ahogyan lélegzünk." – mondta egy beszélgetésben. Magas mérce. Soha nem adta alább: nemzetközi színvonalú életműve a bizonyság rá.

Sulyok Miklós

Szegő György:  

Szia Feri,

A „nyolcvanadik" 8-as számjegyének kvázi-végtelen szimbolikája visszatekintésre ösztönöz. 1980-ig, 90-ig tudtam vissza idézni mindig emlékezetes beszélgetéseinket. Két színházadra gondolok elsőként, a PQ-n kiállított Mátészalkára, és a „régi" Nemzeti Színház pályázatodra. Épp akkoriban körülnézhettem Japánban, ´91-ben meg a tokiói MA Galéria az egész világban körülnézett: kik a korszak jelentős építészei 66 országban. Magyarországról engem kerestek meg, írjak szócikket, küldjek fotót „leg" építészetünkről. A japánok metabolista szemszögéből biztosan Te voltál a magyar csapat „kapitánya" a nyíregyházi Megyei Művelődési Központtal – és másik 3 épületeddel. A kislexikon címe „581 Architects in the World". 1995-ben ki is adták a tezauruszt, el is küldték. Így összetudtam hasonlítani a még Nagy Tamásból, Makovecz Imréből, Dévényi Sándorból álló válogatott építészetét a többivel: erős csapat voltatok!

Következő, derűsebb kép: győztes Nemzeti Színház pályázatod. De fájó emlékként maradtak meg annak keserű utóharcai. De jó élmény kiállításod estéje az N&n galériában, és pláne, hogy utána a Bajcsy sarkán poharazva, milyen páratlanul felemelő emberi és alkotói méltósággal tekintettél vissza a méltatlan fejleményekre is.  

Azután veled együtt megnézett két örökifjú házad kúszik be a képbe. Nyírbátorban és Tokajban, a Te Bodrog-parti fészkedben. Kívánom, hogy minden oldalvágásra ilyen építészet-riposztokkal szúrj vissza Bis Hundert und Zwanzig!

Szegő Gyuri

Masznyik Csaba:

A huszadik század harmadik harmadának négy emblematikus építésze (születési sorrendben) Makovecz Imre (1935-2011), Janáky István (1938-2012), Bán Ferenc (1940) és Reimholz Péter (1942-2009). Közülük utóbbi a par excellence építész, amennyiben építész fogalmán a városi léptéktől az utolsó csavarig terjedő teljes spektrumot akár egymagában kezelni tudó polihisztort értjük. Janáky István és Bán Ferenc építészeti dimenzióban alkotó képzőművészek, Makovecz Imre épületek nyelvén is beszélő poéta, tanító, misszionárius. A korszakra nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt jellemző heroizmus (az invenció diadala) Bán Ferenc alkotói személyiségét tekintve is domináns elem, talán még a képzőművészi vénánál is erősebb. Az eredetiség kultusza nyugaton iskolát teremtett (Koolhaas-bébik), a Nyírség hérosza szerényen háttérbe húzódó – de mindig a figyelem középpontjában álló– csendes hős.
(Részlet egy, a huszadik század végének építészettörténetét taglaló képzeletbeli tanulmányból)

Masznyik Csaba

Kiss Dániel: Bán Ferenc 80

Széles körben elfogadott tézis, hogy a geopolitikai perifériák építészete legtöbbször szabadabb, változatosabb és progresszívebb, mint a hatalmi központokban keletkező művek. Feri, te is egy ilyen peremvidék, a (poszt-)szocialista Magyarország keleti végein, a „periféria perifériáján" hoztad létre kivételes életművedet. A 70-es, 80-as évekbeli strukturalista alkotásaid mellett a körülményekkel dacoló alkotói szabadságodról tesznek tanúbizonyságot az ugyanezen időszakból származó, primitív építőanyagokkal kísérletező szociális lakásépítési koncepcióid is. A Nemzeti Színházzal aztán a centrumban találtad magad, végül azonban pont a központi hatalom arroganciája írta át pályafutásod ezen fejezetét. Ekkor – csalódottan ugyan, de alkotói kedvedben törve nem – ismét visszavonultál szűkebb pátriárkádba, hogy ezúttal a megrendelő nélküli tervek szabadságában kísérletezz tovább. Számtalan lebilincselő tanulmányterv mellett kisvártatva megépítetted a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legizgalmasabb épületét, a tokaji házadat. 

Feri, kívánok neked további sok felszabadult alkotást, magunknak pedig számos találkozást a szabad emberek nyelvén megfogalmazott gondolataiddal, rajzaiddal, házaiddal!

Kiss Dániel (Zürichben, 2020. szeptember 12-én)

Viszlai József:

Vincze László: Bán Feri 80

Mester az, aki feltétel nélkül lenyűgöz

akit elfogadsz térítőnek, példaképnek,

rácsodálkozol az elegáns és könnyed mozdulatra,

melyben ott a pimaszul kreatív tudás és

bátorság, a vakhit a papírban, a piros ceruzában,

a gubó és sarkos formákban.

ez vagy. 

Munkásságod legékesebb üzenete az új, a mindig átalakuló, a korszerű,

a modern, a friss és provokatív építészet szüksége.

Olyan építészeté, aminek arca és története van.

Egyedül ennek van értelme, ezt keresni.

Isten éltessen!

Vincze László

Kovács Péter: Töredékes gondolatok

-Sok mindent megjegyeztem, amit mondtál. Pontatlanul, de az egyik fontos: „Nem szeretem a magabiztos kijelentéseket, jobb, ha az építésznek vannak kétségei."

-Nyíregyházán találkoztunk a szökőkút előtt, vittünk ajándékba egy Ban Shigeru könyvet. Remélem Ban Shigerunak is vitt valaki egy Bán Ferenc könyvet.

-Most járja körbe az országot a V4 országok szocialista korszakáról szóló építészeti kiállítás. A tablókon lévő képekből kisugárzik a nyíregyházi Művelődési Központ…

- Az AHH (Atelier Herman Hertzberger) a 88 éves mester vezetésével szuper új épületeket tervez és a régieket sem engedi el. Az utrechti Music Centre 2014-ben elkészült felfrissítése analóg nyíregyházi „művház" átépítéssel. Köréd is kellenének fiatalok!

- Oscar Niemeyer 100-at is betöltötte, amikor még mindig aktív volt. Neki a 80-asok fiatalok voltak. Bármennyire tagadod, lélekben te is az vagy, amíg ilyenek vannak az asztalodon, biztosan. 

- Isten éltessen! 

Kovács Péter

Zombor Gábor: Nem Te voltál a konzulensem...

Valamikor kilencvenháromban, talán tavasszal, a béemén, ott a harmadikon. Alkotóhét volt. Te nagyon jelen voltál. Mint nemzetközi sakkmester. Szimultánban. Nem Nálad voltam, de még a mi csoportunk feladatait is lekonzultáltad... én persze igyekeztem nem figyelni. Tudod, az önérzet... de tisztán és mindenre emlékszem, amit másoknak mondtál. Azóta is sokszor eszembe jut. Folyton visszatér az a pár gondolat. Aztán tíz év múlva velencei biennálé pályázat veled, megint tíz év, és együtt tanítunk. Most meg már nyolcvan. 

Boldog születésnapot! Nem Te voltál a konzulensem, mégis Tőled tanultam. Köszönöm.

Zombor Gábor

Szentirmai Tamás

A portugál építészetről írt könyv helyszíni kutatómunkája során sok idő telt el, mire eljutottam Siza templomához Marco de Canavesesbe. A könyvekből, fotók, rajzok és szövegek alapján már jól ismertnek vélt épület valós megtapasztalása megrendítő hatású volt, jelentősen megváltoztatva addigi gondolataimat az épületről, az építészet megismeréséről, nagyban befolyásolva későbbi szakmai utamat.

Hasonló revelációt éltem meg, mikor Ferivel és Szabó Leventével bejártuk és végigfotóztam Feri épületeit a készülő monográfiához. A többségében ismert épületek ezernyi meglepetéssel szolgáltak, a személyes szálak, a komplex történetek az addigi önálló épületekből egy összefüggő, koherens folyamattá álltak össze, egyben saját szakmai utam második meghatározó állomását jelentették. 

Köszönöm ezt a tanulási lehetőséget!

Szentirmai Tamás

Somogyi Krisztina: Zárásként nyitás

Van, hogy az ember felől értem meg a házat. Van, hogy a ház felől az embert.

Pár éve, a Velencei Építészeti Bienálé pályázatainak zsűrizésekor, a Ludwig Múzeumban ülve, Nagy Bálinték egy kiállítási tervvel álltak elő, ami Bán Ferenc építészetét mutatta volna be. Vetítettek egy képet: Maróti Géza 1909-es, szecessziós magyar pavilonja elé emelték át tokaji nyaralód gubóit. Transzponálható-e egy forma, egy gesztus? Mi lesz a jelentése? – Erről vitatkoztunk akkor. Majd napokig foglalkoztatott kép, kerestem magamban az értelmezési kontextusokat. Egy különleges tehetségű építész expresszív gesztusa ez a nyaraló? Egy magának való ember begubózása a térben? Hagyomány és kísérletezés közé befüggő gondolat? 

Akkoriban, ott  határoztam el, hogy jó lenne beszélgetni veled. Pár hete Sóstón találkoztunk, és elindítottunk egy beszélgetést. Ennek általad formált leiratát majd délután mindenki elolvashatja ezen a felületen.  

Tokajon is többször jártam, elmentem a házad előtt. Még nem jutottam be.

Ház. Ember. Zárt és nyitott. 

Isten éltessen, adjon neked sok boldog (születés)napot!

Krisztina

Szerk: Somogyi Krisztina

utóirat: A reggeli ünneplést követően írt Dénes Zoltán, aki Szomjas György rendezővel 2014-ben az MMA felkérésére 52 perces portréfilmet készített Bán
Ferencről.  „Szeretnénk mi is csatlakozni a filmmel a köszöntőkhöz. A film fenti elérhetősége csatolható az önök oldalán. Üdvözlettel, Dénes Zoltán"

A film ITT megtekinthető.