Ívek, hullámok, szalagok - új Duna-híd

Duna. Vízfelület. Hullámzás. Dinamizmus. Asszociációk, melyek a főváros folyójáról eszünkbe jutnak. Hogyan írhatók le mérnöki szerkezetekkel ezek a fogalmak? Hogyan ragadható meg mindez a térben megkomponált alkotásban? A Vadász és Társai Építőművész Kft. valamint az UVATERV által tervezett új Duna-híd hullámzó szerkezeteivel és a szecesszió formanyelvét felhasználva erre ad egy lehetséges választ. 

Jelenlegi környezet

Budapest déli kapuja a Dunán. Ezidáig elhagyatott, amortizálódott, ipari jellegű terület, de fantasztikus, egyelőre még kiaknázatlan természeti-, környezeti-, közlekedési és hangulati adottságokkal. A Duna többszörös ölelésében, a Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl egyedülálló vízi világának szomszédságában, Dél-Buda épülő új városközpontjának lassan kirajzolódó sziluettjével a háttérben. A Galvani út tengelye esztétikai szempontból is ideális helyszín egy új, emblematikus híd megfogalmazására.

A tervezés alapkoncepciója

Mi az, ami ősidők óta földrajzilag, történelmileg, gondolatilag és geometriailag is összeköti Európát és Magyarországot? A Duna, amely mindeközben kettészeli az országot és Budapestet is. „Dunán innen – Dunán túl." Az egyik oldalon Buda, a másikon Pest. Itt dombok, ott sík vidék. Ott sűrű, itt ritka. A Duna elválaszt és összeköt. Lágyan ívelő láncként fűzi fel az országok, városok, ideológiák és világnézetek színes gyöngyeit. Ám két partja mindig ugyanazt a nyelvet beszéli, felelget egymásnak, nyújtózkodik egymás felé. Néha átérnek egymáshoz, a kinyújtott kezek összeérnek, összefonódnak. Ezek a hidak!

Funkcionális tengelyek, lebegő közlekedési útvonalak, racionálisan esztétikus mérnöki létesítmények a természet hömpölygő folyama fölött. Legyen ez a híd Budapest déli kapuja a Dunán! Reagáljon a környezetére, a természeti formákra és főleg a Dunára. Legyen vizuálisan legalább annyira „természeti képződmény", mint különleges és egyedi mérnöki létesítmény. Talán így válhat idővel jelképpé, Budapest szimbólumává. És így lehet megjelenésében általános érvényű, európai, mégis gondolatiságában és részleteiben speciálisan magyar. Mint a Duna.

Mik az asszociációs „hívószavak" a formáláshoz? Duna. Vízfelület. Hullámzás. Fodrozódás. Dinamizmus. Két ágra szakadás. Hullámzóan organikus partvonal. De hogyan írhatók le ezek a fogalmak mérnöki szerkezetekkel? Hogyan ragadható meg mindez a háromdimenziós térbe komponált alkotásban?

Mozogjon a szerkezet, mozogjon az útpálya, hullámozzanak a pilonok és a tartók. Komponáljuk meg a dinamizmust! Felejtsük el a vonalszerűséget és a két dimenziót – gondolkozzunk térben! A síkbeli „zaklatott" aszimmetria sorolásából alkossunk megnyugtató térbeli szimmetriát! Legyen a kompozíció „véletlenszerűsége" pontosan megtervezett és a térbe helyezett (valódi és esztétikai) súlypontok egyensúlyozzák ki egymást és együtt alkossanak harmóniát (erőtanilag és a művészi kompozíció szoborszerűségében is)! Mindezt úgy ültessük az érzékenyen megfogalmazott, rendezett terepre és a vízfelületre, hogy a hídfők felé elcsendesedjenek, kisimuljanak, mint a valódi hullámok a folyópartokon.

A tervezett híd geometriája, szerkesztési elvei

Az alapképlet

Két vízi és két parti pilonsorra támaszkodó, három síkban elhelyezett, „hullámzó" vonalvezetésű, aszimmetrikus tartószerkezetekre függesztett (ill. részben támasztott), elválasztott útpálya szerkezetek.

A három elsődleges, ívesen hullámzó tartószerkezet

Mindhárom aszimmetrikus, hullámvonalban futó acélszerkezet. A két szélső, közel azonos vonalvezetésű „hullámszerkezet" síkja az útpályák fölé döntött, a hullámok magas pontjai közelében három helyen, íves vonalú merevítő szerkezetekkel összekötve. A középső tartószerkezeti hullám függőleges síkú – egy helyen az útpályák síkja alá is „lebukik" – a két útpálya részben ráfüggesztett, részben alulról rátámaszkodik. A három hullámvonalú tartóról függőleges vetületű, méretezett pászmákkal függesztjük fel az utak pályaszerkezeteit.

Az osztottpályás – egymástól útfelületi síkjaikban is elváló – útszerkezetek

A két útpálya mindig egy szélső (a gyalogos járda külső síkjára húzott) és a középső tartóra függesztett - egymástól elhúzott, független – szerkezet. A két aszimmetrikus hosszmetszetű útpálya „magas pontjai" is máshol vannak: az egyik irányban a budai, a másik irányban a Csepel-szigeti hídfőhöz közelebb, ily módon látványában nemcsak a főtartók, de az útpályák is „hullámzanak". A budai oldalon – különleges megoldásként – a két belső (a villamos sínek melletti) útpályasávot buktatnánk le a Szerémi út felé haladó (ill. onnan emelkedő) útpályasávok alá. Ez a két sáv (az egyik fel-, a másik lefelé vezető mozgásiránnyal) szintben kapcsolódik a Budafoki út forgalmához. Ezzel a különleges és izgalmas megoldással elkerülhető volt két hatalmas sugarú, oszlopokra állított, köríves visszaforduló sáv megkonstruálása, amely nemcsak sokkal költségesebb, de a tervezett hídtól idegen formavilágú és a tervezési területből jelentősen kilépő konstrukció lett volna.

A vízi pillérek

Vasbeton szerkezetű, a hídszerkezet főtartóinak geometriáját, hullámzó íveit folytató és befejező alépítmény. A sodrásirányra állított tengelyű, hajószerű alaprajzzal és ívesen a víz felé szétnyíló (a tartók ívét folytatva) keresztmetszettel épül.

A hídfők

Lecsendesülő vonalvezetésű, lágyan kisimuló útpálya szerkezetek, támfalszerűen, ill. véletlenszerű ritmusban sűrűsödő-ritkuló oszlopsorral, hagyományosan alátámasztva. A Budafoki út tengelyét elhagyva (afölött áthaladva), a középre helyezett villamosmegálló két irányban szolgál ki, két végén egy-egy liftblokkal (mozgásukban korlátozottak számára), és egy-egy fedett-nyitott lépcsősorral a terepszintre. A gyalogos és kerékpáros közlekedés levezetése Budán a híd északi oldalán, íves pengefalak közé feszített rámpákon (ill. lépcsősorokon) keresztül történik a Dunapart felé, míg a híd déli oldalán köríves spirál rámpahengeren keresztül. A Csepel-sziget felőli hídfőről a gyalogos és kerékpáros levezetés az útpályával együtt történik. A rámpák és lépcsők pofafalai mindig lágy ívben „hullámfodrokként" idézik és kísérik a hídszerkezet erőteljesen hullámzó dinamizmusát.

A híd megjelenése, nézetei, tömegei és részletei

A tervezett híd alapvetően vonalszerű közlekedési műtárgy és víz fölött „lebegő" útszerkezet helyett térbeli szalagok mozgalmas hullámzását mutatja a víztükör fölött. Mintha a szárazföldeken vízszintesen futó párhuzamos sávokat a víz fölött „összegyűrtük" és térbe „lebegtettük" volna, amitől a statikus vonalszerűség dinamikus hullámokká alakult volna. A három karakteres és egymáshoz képest is aszimmetrikus „hullám" ráadásul mindig eltolásban (sodorvonal nem merőleges a híd hossztengelyére) tárul fel a különböző nézőpontokból – a szecesszió „ostorcsapás" motívumát juttatva eszünkbe. Az ívek, hullámok, szalagok egymásutánisága, véletlenszerűnek ható térbeli játékossága folyamatos „mozgást" érzékeltet a szemlélőben, mintha két folyó keresztezné egymást és a hullámok „átcsapnának" egymáson. A mozgalmas szerkezetek között futó emelkedő-süllyedő útpályákon mozgó, egymás mögött felbukkanó, majd alábukó kétirányú forgalom tovább erősítik ezt a hatást. 

Esti díszkivilágításban – súrolt fénnyel – is az íves tartószerkezetet hangsúlyoznánk. A sötét vízfelületen tükröződve a megvilágított ívek döbbenetes hatásúvá sokszoroznák az önmagában is emblematikus és retinába égő képet. Ezt a karakteresen egyedi megjelenést és a rejtett nemzeti szimbólumokkal (lechneri motívumok, szecessziós vonalvezetés) megkomponált összhatást kívántuk erősíteni az építészeti részletekkel is.

A vízi hídpilonok fölött az ívek összemetsződésében kialakuló szélesebb tömör „homlokzat felületekbe" kör alakú „halszemeket", „kajütablakokat" vágtunk. Ide helyeztük azokat a kulturális-, informatikai-, ill. egyéb kiegészítő funkciókat, amik a híd használatát humanizálják. Ezek többszintes, keskeny kilátóhelyek, kávézók, információs pontok vagy ajándékboltok, amelyekből lélegzetelállító kilátás nyílik a városra. Ezek a pontok este, belülről megvilágítva (világító „szemek") tovább motiválják a híd misztikus hatását. A hatalmas, kör alakú üvegfelületeket erőteljes szegecsekkel hangsúlyozott kiugró perem keretezi.

A híd többi szerkezeti eleme – mint a korlátok, szegélyek, utcai lámpák, sodronyok – mind a „nagy egészbe" komponált egyszerű, korrekt, díszítetlen architektonikus részletek, hogy az alapkoncepció hullámzó fő elemei, a nagy gesztusok domináljanak. Minden tervezett elem és részlet azt a célt szolgálja, hogy egy olyan, jól működő híd szülessen ezen a helyen, amely nemcsak egy tökéletesen működő közlekedési műtárgy, nemcsak egy különlegesen konstruált tartószerkezet, hanem olyan térbeli műalkotás, amely üzenetet hordoz és mint ilyen, Budapest egyik 21. századi jelképévé válhat.

Anyagok, színek

Úgy éreztük, a dinamikus formák, a hullámzó mozgalmasság és a különleges részletmegoldások nem kívánják az erős színek alkalmazását. Ezért a híd domináns hullámos főtartóit matt törtfehérre színeznénk. Az elsődleges tartószerkezetek fehér hullámaira – szintén fehér pászmákkal – függesztenénk az útpálya szerkezeteit. Az útpálya oldalburkolatai, segédszerkezetei és korlátai halványszürkére színezettek (ill. horganyzott felületűek). Így tehát a tartók és a függesztőszerkezetek karakteresen és világítóan fehérek, míg az útpálya és annak részegységei kevésbé domináns színű elemek, mintegy őszinte hierarchiát is mutatva a tartók között.

A vízi- és parti pilonok alépítményei, a hídfők épített támaszai, támfalai és oszlopai látszóbeton felületű tartószerkezetek, szerényen jelezve esztétikai szempontból másodlagos szerepüket. Erősebb színeket – pontszerűen – csak az íves támpillérekbe rejtett közösségi terek nagy, köralakú üvegablakainál alkalmaznánk, hogy - esti kivilágításkor vagy amikor a nap átsüt rajta – modern ólomüvegként kápráztassa el a szemlélőket.

Összefoglalva, a tervezett új Duna-híd különleges, hullámzó szerkezeteivel és sugárzó dinamizmusával szándékoltan szinte organikus, élő növényi inda képzetét kelti, felhasználva a magyar formavilághoz oly közel álló szecesszió formanyelvét is. A megcélzott jól működő funkcionalitáson felül így próbál üzenni a nagyvilágnak a magyar lélekről.

//A műleírás teljes terjedelemben itt érhető el.//

Vadász Bence