„Játék Határok Nélkül” - sportközpont terve, a fogyatékkal élők igényeihez alakítva

Szatmári Tímea diplomatervében egy komplex, mindenki számára nyitott és a fogyatékkal élők által is önállóan használható sportcentrum koncepcióját vázolta fel Nyíregyházára, a belvárostól északkeletre fekvő területre. A terv fő elemét a szabadtéri pályák által közrefogott, aszimmetrikus tetővel lezárt, kívül-belül nyersbeton burkolattal ellátott sportcsarnok alkotja, amely akár a környező városrész közösségi rendezvényeinek is helyet adhat.

Diplomamunkám szlogenje: „Játék Határok Nélkül". Önfeledt kacagásokra, mosolygós estékre emlékeztető, ámde elég keserédes cím: egy olyan sportközpontot takar, amely a fogyatékkal élő sportolók speciális igényeit hivatott kielégíteni. A téma iránti érdeklődésem nem volt új keletű; pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg a csörgőlabdával, amely elsősorban a vakok és látássérültek sportja, ám egészséges emberek számára is izgalmas és élvezetes. Ennek kapcsán vetődött fel bennem a kérdés: hogyan oldható meg, hogy a sport, mint az emberek életének természetes résztvevője, szó szerint MINDENKI életében jelen lehessen?

 

 

Vannak-e olyan sportlétesítmények, amelyek fogyatékkal élő embertársainkat nem csak nézőként engedik be, de minden sport gyakorlására is lehetőséget nyújtanak, sőt: önálló, segítő nélküli használatra is alkalmasak? A választ a hazai csörgőlabda-válogatottunk egyik tagjától kaptam meg: egy ilyen épületet ismer Budapesten, de az sem elégíti ki az összes felsorolt kritériumot. Innen született az ötlet: egy sportközpontot fogok tervezni, törekedve arra, hogy mindvégig a fent említetteket tartsam szem előtt.

Az épület helyszínének Nyíregyházát, szülővárosomat választottam. Évtizedek óta sikeresen működnek itt sportszövetségek, érdekképviseletek a fogyatékkal élők támogatására, és a keleti régió egyik legjelentősebb városaként az épületet központi helyre emelheti a sportéletben. A tervezési terület a belváros szélén, a Bujtosi-tó mellett található, főként lakókörnyezetben, Örökösföld határán. A tömegközlekedést elemezve arra jutottam, hogy mind a vasútállomásról, mind az autóbusz-állomásról közvetlen járatok vezetnek végig a Család utcán, ahonnan vakvezető sávok segítségével rövid úton elérhető a telek, így a választott terület e szempontból is megfelelőnek bizonyult.

 

 

Egy dolog nem volt kérdéses: nem szabad, hogy ez a sportközpont csakis a fogyatékkal élőknek szóljon. Sem őket, sem az egészséges embereket nem szabad kirekeszteni, kell, hogy mindenki magáénak érezhesse az épületet. Kis léptékű, szerethető, barátságos házra gondoltam, amely mindenre nyitottan várja a sportolni vágyókat. Szolgálhat közösségi rendezvények helyszínéül is, koncerteket, táncesteket rendezhetnek akár a mozgássérült egyesületek, akár a környéken élők. Barátságos mérkőzéseket játszhatnak le a fogyatékkal élő csapatok, de a sporttér hirtelen ötlettől vezérelt focimeccsek helyszíne is lehet a szomszédban élő kertvárosi apukák számára.

A telket szerettem volna egy egységként kezelni, minél többet visszaadni a természetnek, emellett külső játéktereket is kialakítani. A terület déli részén kaptak helyet a tenisz-, kosár-, és röplabdapályák, a keleti oldalon pedig egy kisebb focipálya helyezkedik el. Mivel természetes fű borítja, ennek locsolására föld alatti csapadékgyűjtőt helyeztem el a pálya és az épület közötti szakaszon. A nyugati oldalon egy ability pályának hagytam helyet: itt minden egészséges ember kipróbálhatja, milyen érzés tolószékben élni, de a terület rehabilitációs célokra is alkalmas.

Az épület két részből áll: a tornateremből és annak szertáraiból, valamint a kiszolgáló épületrészből, amelyben a ruhatár, a büfé és az öltözők kaptak helyet. Ez utóbbinak nagy része kétszintes, az emeleten találhatók az irodák, a gépészeti helyiségek zöme és a konditerem a hozzá tartozó öltözőblokkokkal. Az épület tereit izgalmasan, tágasságot sugározva akartam kialakítani, emellett teljes körű akadálymentességet elérni. Itt nagyon fontosnak tartom megemlíteni: nem akadálymentesítenünk kellene, hanem a kezdetektől fogva akadálymentesen terveznünk, így ez az építészek számára sem válna szükséges rosszá vagy kötelezettséggé. Bár a terveken nem jelöltem, nagyon sokat foglalkoztam ennek módjaival, és kijelenthetem: megfelelő akadálymentes tervezéssel vidám, színes, élettel teli közeget hozhatunk létre, terhet jelentő kötelességérzet nélkül.

 

 

A kettős rendeltetés szerkezetileg is határozott különbséget jelent: a kiszolgáló funkciókat ellátó épületrész szerkezete monolit vasbeton pillérvázból, tárcsamerev födémekből és szintén vasbeton merevítő falakból áll, míg a tornaterem nagy fesztávja miatt más szerkezetre volt szükség. Itt előregyártott, „T" keresztmetszetű feszített gerendákat használtam, szintén előregyártott födémpallókkal, illetve szimmetrikus merevítéssel. A teherhordó talaj nem túl jó, a közel lévő tó miatt folyósodásra hajlamos, így a szükségesnél nagyobb pontalapokat gerendarács-rendszer merevíti, és a két épületrészt dilatáció választja el.

A homlokzatburkolat 13 mm vastag fibreC üvegszál erősítésű beton, amelyet fém hátszerkezettel erősítenek a kitöltő-, és merevítőfalakhoz, valamint ugyanez az anyag kúszik fel a kis lejtésű tetőfelületekre is. A tornaterem oldalsó megvilágítású, így törekedtem az észak-déli irányú elhelyezésre: ennek következtében nagy üvegfelületek néznek keleti és nyugati irányba is, így a helyiségek leárnyékolása szükségessé válhat. Függőleges helyzetű külső árnyékolókat használtam, a felső vonalon mechanikusan forgatható szerkezettel, míg az alsóbb árnyékolók oldalra tolhatók, így megoldva az üveg tisztíthatóságának problémáját.

 

 

Végezetül hadd ejtsek pár szót az épület tömegéről. Nyilvánvaló volt, hogy az épület nagy tömegét valamiképp meg kell bontanom, részekre kell tagolnom: így alakult ki a két épületrész eltérő tetőformája. A tornaterem feletti födémen kis hajlású tetőt alakítottam ki, amelynek legmagasabb pontja a terem közepén található, így adva azonos esélyt a csapatok számára játék közben. Az induló pontok azonban nincsenek azonos magasságban, így kölcsönöznek izgalmas aszimmetriát a nyugati homlokzatnak. A kiszolgáló funkciókat rejtő szárny tetőfödéme együtt indul ugyan az előző formával, azonban a középső részen visszaesve játékos hullámmal fut tovább - mozgalmas épülettömeget, illetve egy bevilágító felületet hozva létre a tornaterem másik oldalán.

---

Játék Határok Nélkül - sportközpont a fogyatékkal élő sportolók igényeire alakítva
tervező: Szatmári Tímea

tervezés éve: 2011/12 - őszi félév
bruttó szintterület: 1900 m²
építészet: Dankó Zsófia
épületszerkezettan: Kuntner Ferenc
tartószerkezet: Sipos András
építéskivitelezés: Pém Attila
épületgépészet: Egri István
épületvillamosság: Filetóth Levente