/ 20. Média Építészeti Díja / FINALISTA KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS / 20. Média Építészeti Díja / FINALISTA KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS / 20. Média Építészeti Díja / FINALISTA KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS / 20. Média Építészeti Díja / FINALISTA KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS / 20. Média Építészeti Díja / FINALISTA KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS / 20. Média Építészeti Díja / FINALISTA KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS
Nézőpontok/Történet

Képzelt riport egy Londoni lakótelepről – Tábori Péter: Highgate New Town

1/13

Egyenruha, tarka zokni. Rajz: Szegál Valéria

Gyere velem, mutatok egy titkos utat! Rajz: Szegál Valéria

Kutyasétáltatás, mókusviadal, rókakergetés: városi vadvilág. Rajz: Szegál Valéria

Éjjeli őrség. Rajz: Szegál Valéria

Aluljáró. Rajz: Szegál Valéria

Felüljáró. Rajz: Szegál Valéria

Vigyázz, kész, rajt! Rajz: Szegál Valéria

Délutáni pihenő / egy hézag a sorban. Rajz: Szegál Valéria

Szomszédság. Rajz: Szegál Valéria

Napfürdőző paradicsom (és paprika). Rajz: Szegál Valéria

Egy lépcső mindenkiért. Rajz: Szegál Valéria

Városlakó. Rajz: Szegál Valéria

Képzelt riport egy Londoni lakótelepről – Tábori Péter: Highgate New Town. Rajz: Szegál Valéria. Grafika: Thury Lili

?>
Egyenruha, tarka zokni. Rajz: Szegál Valéria
?>
Gyere velem, mutatok egy titkos utat! Rajz: Szegál Valéria
?>
Kutyasétáltatás, mókusviadal, rókakergetés: városi vadvilág. Rajz: Szegál Valéria
?>
Éjjeli őrség. Rajz: Szegál Valéria
?>
Aluljáró. Rajz: Szegál Valéria
?>
Felüljáró. Rajz: Szegál Valéria
?>
Vigyázz, kész, rajt! Rajz: Szegál Valéria
?>
Délutáni pihenő / egy hézag a sorban. Rajz: Szegál Valéria
?>
Szomszédság. Rajz: Szegál Valéria
?>
Napfürdőző paradicsom (és paprika). Rajz: Szegál Valéria
?>
Egy lépcső mindenkiért. Rajz: Szegál Valéria
?>
Városlakó. Rajz: Szegál Valéria
?>
Képzelt riport egy Londoni lakótelepről – Tábori Péter: Highgate New Town. Rajz: Szegál Valéria. Grafika: Thury Lili
1/13

Egyenruha, tarka zokni. Rajz: Szegál Valéria

Gyere velem, mutatok egy titkos utat! Rajz: Szegál Valéria

Kutyasétáltatás, mókusviadal, rókakergetés: városi vadvilág. Rajz: Szegál Valéria

Éjjeli őrség. Rajz: Szegál Valéria

Aluljáró. Rajz: Szegál Valéria

Felüljáró. Rajz: Szegál Valéria

Vigyázz, kész, rajt! Rajz: Szegál Valéria

Délutáni pihenő / egy hézag a sorban. Rajz: Szegál Valéria

Szomszédság. Rajz: Szegál Valéria

Napfürdőző paradicsom (és paprika). Rajz: Szegál Valéria

Egy lépcső mindenkiért. Rajz: Szegál Valéria

Városlakó. Rajz: Szegál Valéria

Képzelt riport egy Londoni lakótelepről – Tábori Péter: Highgate New Town. Rajz: Szegál Valéria. Grafika: Thury Lili

Képzelt riport egy Londoni lakótelepről – Tábori Péter: Highgate New Town
Nézőpontok/Történet

Képzelt riport egy Londoni lakótelepről – Tábori Péter: Highgate New Town

2023.05.24. 09:34

Tematikus hetünk előző cikkében általánosságban mutattuk be a magyar származású építész, Tábori Péter munkásságát, illetve a ’60-as, ’70-es évek camdeni önkormányzati lakásépítését. Most Tábori Highgate New Town lakótelepét vizsgáljuk meg közelebbről, Szegál Valéria 12 rajzán és 11 fiktív történeten keresztül.

 

1.

Egyenruha, tarka zokni. Rajz: Szegál Valéria
1/13
Egyenruha, tarka zokni. Rajz: Szegál Valéria

A sarkon befordulva eláll a lélegzetem. Erkélyek végeláthatatlan sora terpeszkedik előttem az utca szemközti oldalán. Mintha egy rég elpusztult leviatán gerincének ősi maradványára bukkantam volna, amelyet időközben körbenőtt a terjeszkedő metropolisz. A teraszos építmény első látásra nehezen beazonosítható, de az erkélyeken hamar felfedezem az élet nyomait. Kaspók, bokrok, fák, virágok, másutt napernyők vagy pergolák, na meg a szélben lengedező, frissen mosott ruhák. Milyen jó lenne most az egyik teraszon sütkérezve, biztonságos távolságban az utca zajától egy üdítő limonádét szürcsölgetni! Hamar elhessegetem a gondolatot, ugyanis még csak véletlenül sem azért zötykölődtem majd egy órát a Hyde parktól idáig, hogy holmi teraszok eltérítsenek. Célirányosan érkeztem a környékre: Marx sírját szeretném meglátogatni. Ironikus, hogy ezen a puccos környéken fekszik, az meg már csak a sors fintora, hogy egy ideje vámszedők gondoskodnak arról, hogy békében nyugodjon. Sebaj, mint mondtam, engem nem lehet egykönnyen eltéríteni. A telefonom műholdképét nézve azonban csüggedten látom, hogy a temető az erkélyek áthatolhatatlannak tűnő falán túl bújik meg. Mégis hogyan fogom ezen átverekedni magam?

2.

Gyere velem, mutatok egy titkos utat! Rajz: Szegál Valéria
2/13
Gyere velem, mutatok egy titkos utat! Rajz: Szegál Valéria

Vasárnap esténként sokszor futok végig a Raydon Streeten. Általában a temetőt megkerülve fejezem be körömet, de van, hogy dél felé fordulok. Az utca mentén húzódó sorházak mindig is vonzották a tekintetemet. Brutalizmus – vagy hogy is hívják ezt manapság? Bár nem vagyok teljesen biztos, mivel a Whittington lakótelep a tévében látott betonmonstrumoknak csak szelíd, családias változata. A teraszok végtelenbe nyúló sorozatát néhány keskeny átjáró szakítja meg, általában ezek valamelyike előtt pihenem ki magam. A lépcsők lábánál mindig furcsa érzés fog el, mintha egy mesterséges szurdok szájában állnék. A távolban azonban a résen át is kivehetők a bent rejtőző oázis dús lombkoronái. Úgy döntök, hogy ezúttal a telepen át folytatom futásomat. A homokszínű falak között lépkedve hirtelen olyan érzés fog el, mintha egy hegyi kisváros valamelyik eldugott, hátsó csapásán járnék.

3.

Kutyasétáltatás, mókusviadal, rókakergetés: városi vadvilág. Rajz: Szegál Valéria
3/13
Kutyasétáltatás, mókusviadal, rókakergetés: városi vadvilág. Rajz: Szegál Valéria

Kertészként, a helyi önkormányzat megbízásából járok jó pár éve a Whittington lakótelepre. Sajnos csak viszonylag ritkán küldenek ide, pedig a növényzetnek több gondozásra lenne szüksége. Az épületeket sohasem szerettem különösebben. Lehangolnak ezek a szürke, modernista telepek, mint egy megvalósult disztópia. Bár való igaz, hogy ez sokkal barátságosabb, mint sokemeletes társai, de a legjobb része kétséget kizáróan a kert! Az utcák mentén futó sok kisebb ültetőágyást egyszerűbb karbantartani, néha még az ottlakók is besegítenek, a nagy park azonban kissé elhagyatott. Nem értem, hogy az önkormányzat miért nem tud legalább néhány padot kitenni ide. Nyáron azért így is sokan heverésznek a hatalmas fák árnyékában. Mindenesetre ritka, hogy egy régi lakótelepen ilyen sok gondot fordítottak volna a növényekre, ezt mindig irigykedve nézem, amikor itt van dolgom.

4.

Éjjeli őrség. Rajz: Szegál Valéria
4/13
Éjjeli őrség. Rajz: Szegál Valéria

Nem emlékszem rá, hogy hogyan kerültem ide. Bizonyára eltévedtem szokásos késő délutáni sétáim egyikén. Bár csatangolásaim során gyakran elmerülök gondolataimban, jobbára ugyanazt az útvonalat járom be. Most azonban – bizonyára a közelgő egyetemi leadások miatt – messzire kerültem a bejáratott ösvényektől. Előttem az utcán buja növények, mögöttük furcsa, kopottas, homokszínű fal, amelynek teteje 45 fokban vágott, mohával benőtt kövekben végződik. Felettük markáns, modernista lakóépület magasodik. A tömb sarkán beharapás, benne bejárat, amelyhez lépcső vezet fel. A falak előregyártott, bézs színű beton blokkokból épültek, az öntött betonelemek tört fehér színűek. Építészként a látottak rögtön fölkeltik az érdeklődésemet. Hogy lehet, hogy eddig nem is tudtam róla, hogy Camden északi csücskében ilyen kincs rejtőzik?

5.

Aluljáró. Rajz: Szegál Valéria
5/13
Aluljáró. Rajz: Szegál Valéria

Gimnazistaként gyakran lógtunk azon a furcsa telepen a temető mellett. Mindig is csendes, nyugodt környék volt. Sok különböző eldugott szegletét fedeztük fel, ahol háborítatlanul hülyéskedhettünk az éjszaka leple alatt. A legjobban azt a részt szerettük, ahol egy nagy híd alatt vezet át az út, itt könnyű volt elbújni a rosszalló tekintetek elől. Mintha egy középkori erőd kapuján lépnénk be. Csodálkoznék, ha azóta nem vonzaná ez a hely a sötétség kétes figuráit.

6.

Felüljáró. Rajz: Szegál Valéria
6/13
Felüljáró. Rajz: Szegál Valéria

Nem hiszem el, hogy már megint ide kell a pizzát kiszállítanom! Félreértés ne essék, nem a hellyel van bajom. Én is szívesen laknék itt, hiszen akkor talán rá tudnék végre jönni, hogy melyik utca melyik és hogy hogyan is vannak számozva a lakások. Bizonytalanul indulok előre. Jobb oldalamon lépcsőző teraszok és a lakásokhoz felvezető, fedett-nyitott feljárók, balra pedig még furcsább, dupla lépcsők keretezik a völgyszerű utcát. Az egyik mindig a felső, egyszintes lakásokhoz, a másik az alsóbb, kétszintes lakások második szintjéhez vezet. Mindkét fajtával meggyűlt már a bajom korábban. Minden lakásnak saját házszáma, saját bejárati ajtaja van, ami az ott lakóknak biztos jó érzés, azonban az én dolgomat csak nehezíti. A kopogó szemű lakók is számítanak már rá, hogy esetleg eltévedek. Hirtelen az egyik teraszról intenek nekem – szerencsére ma hamarabb szabadulok.

7.

Vigyázz, kész, rajt! Rajz: Szegál Valéria
7/13
Vigyázz, kész, rajt! Rajz: Szegál Valéria

Átadása óta lakom a Highgate New Town lakótelepen. Sok minden változott körülöttem az elmúlt évtizedekben. Volt, hogy a környék szinte senkit sem érdekelt, és még az önkormányzatot is hónapokig kellett zargatni mindenért. A right-to-buy bevezetése óta sokan megvették a lakásaikat – ezek ma már magas áron kelnek el, és főként jómódú fiatalok laknak bennük, de azért mi, önkormányzati bérlők is sokan maradtunk. Régóta álmodom a telep egy bizonyos részletéről. Álmomban az utcák papírvékonyak és szinte lebegnek az alattuk elterülő sötétség felett. A valóságban lent a parkolók vannak, az áttöréseken keresztül jut napfény a garázsokba. Mindig is furcsálltam, hogy az utcák nem a földön futnak – persze ez nappal, ébren nem ennyire borzongató. 

8.

Délutáni pihenő / egy hézag a sorban. Rajz: Szegál Valéria
8/13
Délutáni pihenő / egy hézag a sorban. Rajz: Szegál Valéria

Gyakran szállok el e fölött a terület fölött, amikor élelemért indulok a közeli Hampstead Heath parkba. Van, hogy már itt lejjebb ereszkedem, mivel más lakott területekkel ellentétben sok bogár él errefele, és alkalomadtán még kisebb pockokra is szemet vetek. A kisemberek gyakran szaladgálnak az utcákon. Bár ilyenkor az állatokat elijesztik, néha a hátrahagyott szemetek között is találok finomságokat. Ha kémlelni akarom a területet, a középső tisztás mellett telepedek le a háztetőn. Innen jól belátni az utcákat, és a kis teresedést is. Hajdan nagyobb volt az élet, de mára már a játszótér nem a legjobb arcát mutatja. A növények és a fák, amelyeket bizonyára gondos munkával telepítettek, az évtizedek alatt nagyon nagyra nőttek. Furcsa, hogy a városi emberek egy része a betondzsungel közepén is a természet közelségét keresi, miért nem költöznek inkább vidékre?

9.

Szomszédság. Rajz: Szegál Valéria
9/13
Szomszédság. Rajz: Szegál Valéria

Sokat tűnődöm mostanában azon, hogy vajon mi különböztet meg a többiektől. Első látásra mindannyian pont ugyanolyanok vagyunk. 3 szint, padlótól plafonig érő, üvegezett tolóajtók, az üveg panelek felett lebegni látszó, beton erkélykorlátok, ferdén lecsapott paravánfalak. Közvetlenül előttünk kis kert és a taposórácson túl a sötét garázsok. Falaink is ugyanabból a betonból épültek. Párosával ismétlődünk, és csak a lépcsőházak választanak el minket. Persze mindegyikünkben más-más jövevények táboroznak, és a belső falaink kiosztása sokszor különbözik. De ettől még, legalábbis kívülről, mégiscsak pontosan ugyanolyanok vagyunk. Olyan jó lenne kitűnni, kilógni a sorból. Bár azt sem szabad elfelejteni: lehet, hogy külön-külön ránk se hederítene senki, együtt azonban jobbak vagyunk tíz másiknál!

10.

Napfürdőző paradicsom (és paprika). Rajz: Szegál Valéria
10/13
Napfürdőző paradicsom (és paprika). Rajz: Szegál Valéria

Csak néhány éve érkeztem a Whittington lakótelepre. Bár nem vagyok építész, rajongok a modernista építészetért, így amikor egy ismerősünkön keresztül rátaláltunk a hirdetésre, rögtön lecsaptunk a lehetőségre. Nem volt olcsó, de megérte! Az újabb építésű lakóparkok lakásai ennél is horribilisebb összegekért kelnek el, még akkor is, ha csak szűkös, sötét garzonok. Itt azonban az egész lakás úszik a fényben a délre néző hatalmas ablakok miatt. Jó időben a nappali tolóajtaját szinte mindig elhúzzuk, így az erkély és a belső tér egybeolvad. Főleg olvasni szoktam a kinti széken hintázva, de van, hogy csak csendben figyelem a körülöttem zajló történéseket. Kisgyerekek bicikliznek az utcán, sokszor kiabálnak fel egymáshoz, így hívják le játszani barátaikat. De a legjobban az épületek apró részleteit szeretem. A falak textúráját, a lakásokhoz felvezető lépcsőket, a vissza-visszatérő ferde vonalakat. A szemközti lépcsők mögött kis mélyedés fut végig. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehet ennek az oka. Hiába, hogy ez a terület az utcától védett és hogy a lakások konyhaablakaiból könnyű belátni, csak kevés család használja ki. Igaz, akik igen, sokat szoktak ott piknikezni. Sajnálom, hogy csak egyetlen kis közös helyiség van, így a lakóközösség sem annyira összetartó. Azért így is gyakran köszönünk az arra járóknak, és a mi lépcsőházunkból mindenkivel jóban vagyunk.

11.

Egy lépcső mindenkiért. Rajz: Szegál Valéria
11/13
Egy lépcső mindenkiért. Rajz: Szegál Valéria

Ez az egyik kedvenc részletem! Színpadias, emelkedett, de egy nagyon is humánus elgondolás megünneplése. A telepet kutató építészként tisztában vagyok a tervező, Tábori Péter alapvetéseivel, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy minden lakás saját bejárattal rendelkezzen. Érthető gondolat a hatalmas tömbházak lélektelen lépcsőházainak és lelakott folyosóinak fényében. Mégis, ez a mozzanat nemcsak erről szól. Annak a megnyilvánulása, hogy az építészeti alkotómunka abban az esetben is „utat talál" magának, ha a prioritást a funkció és a jövőbeni használók igényei jelentik. Olyan apró töredék ez, mint az Alexandra Road bütüjének túlnyúló gyalogjárója vagy a Whittington lakótelep másik csodás részlete, az egész beépítésen végigvonuló ferde vonalak összejátszása. Evidens, hogy a lakótelepeket többé-kevésbé azonos elemek sorolása jellemzi. Nincs ez máshogy itt sem, azonban az ehhez hasonló, egyedi részletek feloldják a monotonitást. Bárcsak ma is lehetne ehhez hasonló házakat tervezni!

+1

Városlakó. Rajz: Szegál Valéria
12/13
Városlakó. Rajz: Szegál Valéria

Szegál Valéria, Winkler Márk

 

Szegál Valéria munkái és projektjei ide kattintva érhetők el.

 

Az Építészfórum Lakhatás tematikus hetének nyitócikkét itt olvashatják, a hét összes anyagát pedig itt találják.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Mozgásjavító Általános Iskola épülete // Egy Hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:36
10:30

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Nézőpontok/Történet

Japánkert // Egy hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:35
10:27

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.