Kilátó építés a Vendvidéken - MOME Építész Tanszék 2011

Az elsőéves MOME építész hallgatók többéves hagyományt folytattak idén nyáron a Vendvidéken, amikor felépítették az egyikük által tervezett kilátót. A hét éve követett tematika szerint a tavaszi félév egyik tervezési feladata egy kisméretű, a hallgatók munkájával is megépíthető faépítmény. A 13 terv közül négyet választott ki a háromtagú zsűri - Nagy Tamás, U. Nagy Gábor és Borbás Péter -, melyek közül Hosszu Erzsébet elképzelése valósult meg idén. Borbás Péter beszámolója.

Az elsőéves MOME építész hallgatók többéves hagyományt folytattak idén nyáron a Vendvidéken, amikor felépítették az egyikük által tervezett kilátót. Nagy Tamás DLA tanszékvezető hét éve követi azt a tematikát, miszerint az elsőéves építész hallgatók tavaszi félévének egyik tervezési feladata egy kisméretű, általuk is megépíthető faépítmény. U. Nagy Gábor közreműködésével tervezhettek és építhettek már hidat, madárvártát, buszvárót az Őrségben, valamint haranglábat és hidat Gyimesben.

Azt gondolom, rendkívül fontos az építészoktatásban, hogy a diákok megismerkedjenek a makoveczi értelemben vett “építés drámájával". A megbízóval vagy leendő használóval folytatott párbeszéd, a mind anyagi, mind szellemi síkon rendelkezésre álló lehetőségek számbavétele és a valóságos anyag, helyszín és emberek olyan tartalommal töltik fel az alkotót, amit az íróasztal mellett nem tapasztalhat meg. Az alkotás folyamatában a fenti résztvevők, elemek közötti energiát, feszültséget, korlátot meg kell tanulni kezelni, a megdolgozott anyag és a kétdimenziós rajz vagy manapság már inkább virtuális valóság közötti feszültséget minél hamarabb meg kell élni.

Ropos Gábor, felsőszölnöki polgármester ismerte a MOME-s diákok korábbi években létrejött környékbeli munkáit, és tavaly ősszel megkereste a tanszéket azzal a kéréssel, hogy lehetne-e a diákok tervezési feladata egy kilátó, a szlovén-magyar-osztrák hármashatártól pár száz méterre. A tervezési helyszín Felsőszölnök, Magyarország legnyugatabban fekvő települése. A falu lakosságának 90 %-a mind a mai napig szlovén nemzetiségű, a települést festői dombok és erdők tagolják. A hosszan elnyúló település feletti egyik legmagasabb lapos hegy, a Felső-Jánoshegy lett az építés helye.

A 13 hallgatói terv közül négy tervet választott ki a háromtagú zsűri - Nagy Tamás, U. Nagy Gábor és Borbás Péter. Ezeket továbbítottunk a polgármester úrnak, s közülük Hosszu Erzsébet terve indult tovább a megvalósulás útján. Az évfolyamból egy kis csapat állt össze elkészíteni a kiviteli terveket, anyagkimutatásokat.

Az építkezés megkezdése előtt pár héttel néhányan leutaztunk kitűzni az épületet, hogy a tervezett időpontban már a famunkákra tudjunk koncentrálni, és az időigényesebb föld-, betonozási és zsaluzási munka már előre, a helyiek által elkészülhessen. Az építési folyamat első problémája akkor adódott, amikor a kitűzési munka után hazafelé indultunk. A polgármester úr telefonált, hogy a telek tulajdonosa meggondolta magát, és mégsem építhetjük fel a telkére a kilátót. Szerencsére a szomszédos telek tulajdonosa rendelkezésünkre bocsátotta a hegytető lejtőjének másik oldalát.

A második zökkenő az első munkanapon ért bennünket, amikor kiderült, hogy az eredetileg tervezett keresztmetszetek helyett néhány cm-rel nagyobb keresztmetszetű faanyagot kaptunk. Az összes elkészült kiviteli terv repült a kukába, hiszen egyetlen egy fakötés helye, mérete sem egyezett. Újra kellett szerkeszteni a terveket, újra kellett rajzolni a gyártmányterveket. Az iskola emeleti folyosóján felállított, rögtönzött irodában napokon át, késő estébe nyúlóan zajlott a munka és Nagy Tamásnak köszönhetően soha nem kellett várnunk az új tervekre.

A munka első fele, az elemek gyalulása, méretre vágása, az ácskapcsolatok elkészítése az iskolaudvaron zajlott, és öt nap alatt az elemek nagy része elkészült. A gépi gyalulás után minden más munkafolyamat kézi szerszámokkal történt. Nagyon fontos, hogy bár tervezők lesznek a diákok, de mégis megtapasztalják kétkezi munka szépségét és nehézségét. Biztos vagyok abban, hogy ezek olyan tapasztalatok, amelyek beivódnak a hallgatókba, és a későbbiekben valamilyen formában visszahatnak vagy a tervezési folyamatra, vagy az anyagok felhasználái módjára, vagy a későbbi művezetéseken a munkásokkal zajló beszédre.

A hatodik napon szállítottuk fel az anyagokat a helyszínre, és megkezdődött az összeállítás, illetve a helyszínen elkészítendő hiányzó elemek vágása, faragása.

Az építési hibák mindennapi valóságával a hegytetőn újból szembesültünk. Az egyik alaptest nem jó helyre került, a középső talpgerenda leesett az őt kiemelni hivatott pontalapról. Egy ideiglenes alátámasztás elkészítése után az eredeti tervek szerint folytattuk a munkát. Az építmény lényegét adó három szerkezeti vázpanel összeállítása után kezdtük el a lépcső elemeinek faragását. A papíron lerajzolt, egyszerű, 45 fokos merevítő panel és lépcső rengeteg munkát adott. A tervek szerinti szerkesztés után ellenőrző mérés, beillesztés, faragás, újabb ellenőrzés, újabb beillesztés, újabb faragás után értük el a megfelelő pontosságot.

A kilátó a falunapok előtt pár nappal készült el, és az eddigi legnagyobb MOME-s építmény lett. A hivatalos megnyitó előtt az ünnepélyes házi szalagátvágásra U. Nagy Gábort kértük fel, a csapat pedig egy tűzrakással egybekötött szalonnázással és borozással ünnepelte meg az elkészült munkát. Reméljük sokan lelik örömüket az építményben, és az elkészült kilátó jó apropót jelent eljönni az ország legnyugatibb településébe!

Borbás Péter

Résztvevő diákok:

Baisánszki Lívia, Bitay Mátyás, Bogár Máté, Dendel Nikolett, Gergely Andrea, Hegedűs Alex, Hosszu Erzsébet, Lente Márton, Medveczky Dóra, Szabó Piroska, Szederkényi József, Zimmerer Erzsébet és Kollár Bence - végzett hallgató.

Tanárok:

Nagy Tamás DLA, Borbás Péter, Göde András

Köszönet Ropos Gábor polgármester úrnak a szállás és a meleg ebédek megszervezéséért, U. Nagy Gábornak a helyszín és a környék megismertetéséért, a rendelkezésünkre bocsátott gyalugépért, szerszámokért és a Nemzeti Kulturális Alapnak a támogatásáért.