Közép-Európa legnagyobb úttörőtábora – A Zánkai Gyermekváros múltja

Az elmúlt két évben nagy erőkkel zajlott és már a célegyenesben van az egykori Balatoni Úttörőváros, ma Erzsébet-tábor felújítása, melynek tervezéséért a DVM Group felelős. Lapunk nemrég egy nagyobb cikk keretein belül már foglalkozott az együttessel, hamarosan bemutatjuk az újjáépítés eredményeit is, ám előtte a komplexum múltját elevenítjük fel ismét Olvasóinknak.

Zánka neve – a gyermekvárosnak köszönhetően – örökre egybeforrott a szocialista ifjúságnevelés történetével. A Kádár-kor legnagyobb volumenű presztízsberuházásaként létrejött Balatoni Úttörőváros nem csak a gyermeknyaraltatásban, de a fiatalok – különösen az úttörő őrsvezetők – ideológiai képzésében is központi szerepet töltött be.
Egy állandó táborhely gondolata már az 1950-es években felmerült, ekkor indult ugyanis a Balaton déli partjának tömeges beépítése, és ezzel párhuzamosan a sátortáborozási tilalmak bevezetése is, ami a gyermekek részére tervezett nyári táborok környékről való kiszorulását eredményezte. A Magyar Úttörők Szövetsége először csak egy sátortáborozási hely kialakításában gondolkodott, ám az 1960-as évekre sokkal nagyobb szabású elképzelések láttak napvilágot, melyeknek alapjául szovjet és kelet-német példák szolgáltak. A Szovjetunióban található Artyek-, Orjonov- és Szputnyik-, illetve az NDK-ban elhelyezkedő Wilhelm Pieck-tábort élőben is tanulmányozták a magyar tábor megálmodói, így növekedett a kezdeti úttörőpark koncepciója úttörővárossá. A komplexum helyszíneként a Zánka és Balatonakali között, a Cserkúti-patak völgyében elterülő Ság-pusztára esett a választás, mely hatalmas méretén túl több szempontból is ideálisnak bizonyult. A Balaton közelsége nem csak strandolási, de vitorlázási lehetőséget is biztosított, a közelben elterülő erdők pedig túrázásra adtak alkalmat. Ráadásul több fontos műemlék is elérhető volt innen, a sümegi, illetve a nagyvázsonyi vár meglátogatása nagy élményt nyújthatott a gyerekeknek.

A terep rendezése 1968-ban kezdődött, a süttői márványból készült alapkő letételére 1969-ben került sor. A projekt az építkezés megkezdése után is folyamatosan bővült, az egyre nagyobb komplexum felépítése presztízsberuházássá vált, mely hatalmas összegeket emésztett fel. Az első táborozók már 1972-ben megérkezhettek Zánkára, a hivatalos átadásra és avatásra azonban csak 1975 május 25-én, gyermeknapon került sor. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy az avatási beszédet az oktatásügyi miniszter, dr. Polinszky Károly mondta, az úttörőváros jelképes kulcsait pedig magától Kádár Jánostól vehette át a Magyar Úttörők Szövetségének elnöke, Szűcs Istvánné.

A hatalmas beruházás az építésszakmát is megmozgatta, így a komplexum legfontosabb épületeit a szaksajtó is publikálta, például a Kiss Imre által tervezett központi épület, illetve az 500 fős előadó- és tornacsarnok terveit és fotóit a Magyar Építőművészet hasábjain találjuk meg. A szaklapban maga az építész mutatta be az épületeket, írásában nem csak a koncepciót, de az anyaghasználatot is részletesen ismertette:

A nyugati oldalon a kiemelt alagsorban a posta, az üzletek és a fodrászat kapott helyet. – Láthatjuk, hogy az úttörőváros valóban városként funkcionált, ahol az adminisztratív feladatokat ellátó épületrészektől kezdve a gyerekek nyaralását szolgáló egységeken át a mindennapi élet szükségleteit kielégítő helyiségekig minden helyet kapott.
A központi épület szerkezetét tekintve is igen korszerű volt:

Természetesen a két említett házon túl sok más épületet is emeltek, többek között éttermet, közösségi épületet, kikötőépületet, és számos szállásépületet. A terveket minden esetben az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) készítette, a kivitelezést a Zala Megyei Építőipari Vállalat végezte. Az építés vezetését Mayer Antalra bízták.
Nem meglepő módon a hatalmas létesítmény saját infrastruktúrát is kapott, nem csak vasútállomást, de a 71-es főúton autóbuszállomást, sőt, még egy BAHART kikötőt is építettek, valamint egy jellegzetes víztornyot és egy szennyvíztelepet is.
A Balatoni Úttörőváros 1975-től a rendszerváltásig zavartalanul üzemelt, évente 25000 gyerek fordult meg itt, zömük nyáritáborokban. Az épületegyüttes gyerekprogramokon kívül nagyszabású rendezvényeknek, sőt, nemzetközi táboroknak is otthon adott, melyek során a keleti blokk országaiból, illetve ázsiai és afrikai baráti szocialista országokból érkező fiatalok ismerkedhettek meg egymással.

A gyermekváros a rendszerváltás után, az úttörőmozgalom megszűnésével vesztett vonzerejéből, de továbbra is gyermektáborhelyként üzemelt, a nagy privatizációs hullám idején is végig állami tulajdonban maradt. Állapota az évek során erősen leromlott, ám 2010-ben és 2011-ben több átalakítás is történt néhány épületen (T8 épület funkcióváltása, bővítése, általános iskola kialakítása, Központ épület átépítése), melyeknek tervezője Krizsán András volt. Különösen a főépületen történt változtatások látványosak, a felújítás igazán színvonalas volt.  A komplexum 2014-től Erzsébet-táborként üzemel, és jórészt rászoruló gyermekeket fogad ingyenes nyaralás keretében. 2020-ban a tábor egészére kiterjedő, teljeskörű felújítás vette kezdetét, melynek tervezésére a DVM Group kapta a megbízást, és melyet következő cikkünkben mutatunk be.

Az eredeti Balatoni Úttörőváros tervezőinek részletes listája megtalálható a mellékletben. 

Paár Eszter Szilvia