Mandulás Fejlesztő Központ – Koch Márió Péter diplomamunkája
Koch Márió Péter, a BME hallgatója diplomamunkájában egy elhagyott pécsi kemping területének rehabilitációjára tesz javaslatot. A Mandulás Fejlesztő Központ tervezésekor a természeti értékek megőrzése mellett a Mecsek modernista építészeti hagyományaihoz való illeszkedést is szem előtt tartotta.
Tervezési Program
Pécsen jelenleg is üzemel egy korai fejlesztő központ, amely különböző módszerekkel csecsemők és kisgyermekek testi és szellemi fejlesztésére szolgál, de ide csak egy bizonyos korig lehet bekerülni. Célom egy olyan központ létrehozása volt, amely kortól függetlenül nyújt fejlesztési, integrálási lehetőséget a testileg vagy szellemileg sérült embereknek, cerebrális parézisben szenvedőknek. Magyarországon három fő módszer van: Pető (gyógypedagógiai), Katona (orvosi) és Dévény (gyógytornászi). Kevés olyan intézmény van, ahol e módszereket párhuzamosan használják, pedig a beteg szempontjából a különféle kezelések egyidejű alkalmazása nagyon hasznos lehet. Itt csecsemőkortól egészen felnőttkorig lehetne részt venni a születési rendellenesség, vagy akár baleseti sérülés miatt szükséges rehabilitációban. A központban helyet kapott vizes (HRG) terápiára alkalmas medencetér, csoportos fejlesztő terem, szellemi és fizikai terápiás szobák, így növelve a jelenleg Pécsen elérhető fejlesztési lehetőségek palettáját.
Helyszín
A közvetlen környezet az úgynevezett Mandulás környéke. A területen helyezkedett el a pécsi kemping, amely már több tíz éve bezárt és romosan áll. Jelenleg a területre szabad a bejárás, az egykori fa bódékat elbontották, a nagyobb épületek romos állapotban vannak. A telek a rendezési terv szerint különleges terület, közhasznú és szállás épület létesítésére van kijelölve. A terület az erdő szélén áll, szinte teljes egészében fás, a régi épületek helye azonban alkalmas a beépítésre. Szemközt helyezkedik el a Mandulás játszótér, ami jól kapcsolódhat a programhoz kiegészítésül. Kilátás nyílik a Misina-tetőn álló TV toronyra, Pécs egyik nevezetességére, a fák mégis védik, intimmé teszik a területet. A helyszín könnyen megközelíthető autóval, a városközponttól nagyjából 5 percre található, az ide érkező busz pedig a bejáratnál áll meg. A környéken hagyománya van a gyógyító funkciónak, pár perc sétára található az egykori tüdőszanatórium mára már elhagyott épülete. A környezet önmagában is rehabilitál, miközben végre megoldást lehetne nyújtani a méltatlan állapotba került kemping problémájára.
Koncepció
A területen csak egyféleképpen lehet fakivágás nélkül építkezni: fel kell használni a nagyjából középen elhelyezkedő, régen vizesblokkoknak helyet adó beton placcot. Az elképzelés tehát, hogy az épület ezen az alaptesten hosszan elnyúlik, csápjaival pedig a fák közé kúszik.
Alapvetés volt, hogy monolitikus testet szeretnék létrehozni, a Mecsek hegység üledékes mészkő altalaja, sziklakibúvásai határozott viselkedésre ösztönöztek. Az épület mintha szintén gyűrődéssel jött volna létre, kő talapzatával a terepre nehézkedik, melyre fehér szoborszerű test épül. Az ilyenfajta építészeti formálás nagyobb rugalmasságot igényel, a tervezés kezdetétől fogva teret hagytam az intuícióknak.
Hogy mégse legyen önkényes a formálás, kapaszkodópontokra volt szükségem. Az egyik, hogy az épület nagy mérete miatt nehezen illesztehő a tájba egy hasábként, ezért funkcióit a lehető legjobban szét kell tagolni. A másik segítség a fák megőrzése iránti vágy volt: ezeket az épület tömegének ki kell kerülnie. A harmadik egy előkép: az agyi idegsejt, a neuron. A tervezett központ célja, hogy társadalmi összefogással és komplex fejlesztési programmal rehabilitálja és a lehető legteljesebb életet biztosítsa az ide jelentkező sérülteknek. Az agyi neuron a természetben előfordul mégsem találkozunk vele közvetlenül, ezért formailag nem túl direkt az utalás, az épület nem válik szimbólummá.
Az épület tájba illesztésének fontos eleme a terep lekövetése. A lejtés irányában az épület fele alatt pince alakul ki, amely a központ fő funkcióit szolgálja ki. Ezzel a vertikális tagolással egyúttal az alaprajz is szépen szervezhetővé válik, egyértelműek maradhattak az egyes funkciók.
Belső tér
Az akadálymentesítésnek kiemelt jelentősége van, ezért a látogatók által használt terek a földszinten helyezkednek el, az épület közvetlen közelében akadálymentes parkolók vannak, ahonnan a főbejáratig sík terepen lehet eljutni.
Az épület szikár, szigorú megjelenését oldja a nyílászárók játékos elhelyezése, az épületen való keresztüllátás az öblökön át. Befelé haladva fokozatosan közelíthetünk a gyermekek világához, a nehézkes tömeg terei belül barlangszerűek, melyek az aulából mindkét irányban felnyílnak a fedett-nyitott teraszok felé, ezzel fényessé téve a fő közlekedőt. Innen nézve kifelé forduló házat látunk, a fejlesztő termek előterei azonban ennél sokkal intimebbek, mélyebbre mehetünk a már színes barlangokban, ahová csak felülről érkezik sejtelmes fény. Természetesen a termek újra kinyílnak a külvilág felé, hogy megfelelő benapozást biztosítsanak a terápiához.
Anyaghasználat
Az épület visszautal a pécsi Mecsek-oldali modernista építészeti hagyatékra, melyben, mint helyben megtalálható anyag sokszor előfordul a terméskő, fehér vakolattal kiegészítve. Ezen anyagok kortárs alkalmazása kihívás, a rétegvastagságok így merőben eltérnek, síkkordinációjuk megoldásával viszont igen izgalmas hatást kelthetnek, miközben a helyiek is felismerhetik a tradicionális anyagokat.
Koch Márió Péter
Szerk.: Paár Eszter Szilvia