Közélet, hírek
Még mindig?
2009.01.12. 12:02
Mi volt Virág Csaba szerepe a Lauder Javne Alapítványi Iskola tervezésének ügyében? Bálint Péter hozzászólása Vargha Mihály Kié a Vár? című cikkéhez.
Az ÉS ez évi 1. számában, az AGORA rovatban Vargha Mihály Kié a Vár? címen írt hozzászólást a volt Honvéd Főparancsnokság körüli herce-hurcáról. Ezt a témát csak az Építészfórumról, meg egyéb mende-mondákról ismerem, így ebben állást foglalni nem kívánok. Ugyanezt a távolságtartást várnám el a cikk szerzőjétől is a Lauder Javne Alapítványi Iskola sorsával kapcsolatosan. Ebben az ügyben az Építészkamara etikai bizottsága ártatlanul meghurcolta Virág Csabát anélkül, hogy a valós tényeket feltárta volna. Sok éve már, hogy egy hamis vád alapján ítéletet hoztak, amely még mindig alkalmat ad a 75 éves, kétszeres Ybl-díjas építész bántására.
Miután az Etikai Bizottság nem kérdezett meg, megírtam már máshol is és elmondom most is, hogy mi a való, mi az igazság. Ronald Lauder, alapítványán keresztül felajánlotta, hogy az addig szűk helyen működő, nevéről elnevezett iskola helyett konkrétan megnevezett összegért támogatná egy új épület megvalósítását. E célra, ha jól tudom a Főváros biztosította a Budakeszi úti telket. Annak rendje és módja szerint a meghirdetett építészpályázatot egy nemzetközi zsűri elbírálta és eredményt hirdetett. A győztes pályaműre kivitelezési tendert írtak ki, amelyen az akkori, vezetésem alatt álló cég, az MK International Kft is részt vett. A hosszúra nyúlt pályázat végeredménye az volt, hogy a pályázatnyertes építész terv 6 millió amerikai dollár alatt nem építhető meg. Lauder úr közölte, hogy neki erre a célra 4,25 millió dollárja van, egy centtel sem több. Tárgyalásokat kezdtünk a tervezőkkel, hogy milyen módon lehetne egyszerűsíteni, racionalizálni a dokumentációt annak érdekében, hogy legalább ezt a pénzt megmentsük, és itthon tartsuk. Fenyegetett az a veszély, hogy az alapító máshová viszi a pénzét az iskolából nem lesz semmi. Sajnos a tervezők hajthatatlanok voltak és nem engedtek egy tapodtat sem, hivatkoztak egy izraeli zsűritag dicséretére is. (Sajnos gyakori, hogy az építész fantáziája és a megépítésre szánt pénzösszegek nem találkoznak, de valóban nagyon nehéz meghatározni egy tervezői álom valódi értékét.)
Megtudva az építésre szánt összeget az Alapítványhoz fordultam azzal a javaslattal, hogy bízzák meg vállalatomat a tervezéssel együtt egy összegben, adjanak szabad kezet és mi az elvárt paraméterek szerint megépítjük az iskolát. A cél érdekében az Alapítvány elfogadta javaslatomat és kérte, hogy mutassam be azt a tervet, amely teljesíti az iskola igényeit. Nekem még nem volt semmi a kezemben, de tudtam, hogy a szükséges négyzetméterek és a rendelkezésre álló pénz összehozhatók. Megkértem egy barátomat a Lakótervben, hogy keressen egy olyan tervezőt, akinek kellő rutinja van az iskolatervezésben és küldje át hozzám. (Abban az időben igen sok új iskola épült, szinte valamennyi a Lakóterv munkája volt, pl. a Törökvészi úti Móricz Zsigmond Gimnázium is ilyen.) Egy péntek délelőtt legnagyobb meglepetésemre megjelent nálam Virág Csaba, hogy ő lenne a tervező, neki szóltak. Természetesen eddig az időpontig nem is hallott erről a feladatról, nem is látta a terveket és Vargha Mihály állításával ellentétben nem adott szakértői véleményt, nem volt sem módja sem lehetősége arra, hogy a pályázat győztes terv bonyolultságát és költségeit elemezze, bírálja. Én elsőre megrettentem, mert ismertem Virág Csabát, sokat dolgoztunk együtt az MTI bővítésének tervezése során és az volt a véleményem, hogy az ő képzelete nem ismer költségvetési korlátokat. Kétkedésemet azzal kívánta eloszlatni, hogy kért két napot, hogy bemutassa elképzeléseit, elkészítsen egy vázlatot. Hétfőn meghozta a rajzokat, azokat, amelyek szinte azonosak voltak a véglegesen, mindenki megelégedésére megépült épület terveivel.
Az igazsághoz tartozik még, hogy hosszas tárgyalások után a pályázat nyertes építészei a továbbtervezésről való lemondásért az Alapítványtól egy jelentős összeget kaptak, melyet elfogadtak azzal, hogy tudomásul veszik, nem az ő tervük épül meg. A megállapodás ellenére bejelentéssel éltek az Etikai Bizottság felé, az ismert eredménnyel.
Virág Csaba az egyik legjobb, legtehetségesebb építészünk, aki munkáival kereste az utat, a hagyományos és modern építészeti elemek harmonizációját. Számos épülete példa ere. Egyik legjobb alkotása az Országos Villamos Teherelosztó a Budai Várban. Nem érdemli meg, hogy támadják.
Bálint Péter
okl. építőmérnök
16:25
Építészetileg is sokat nyertünk, hogy Virág Csaba terve és nem a Sugár féle verzió épült fel. Ilyen szempontból is okafogyott a kérdés firtatása.
18:03
@abra: Az nem józan, aki szerint nyertünk. A megépült iskola építészeti értéke szerényebb, hisz a formát tekinti elsődlegesnek, nem a teret. Sajnálom, hogy nem az eredeti változat épült meg. A házat ismerem, de Virág Csabát vagy a másik két építészt nem.
21:17
Szomorú.. közben pedig azon gondolkodom, hogy Sugár Péter hozzászólásának vajon nem ugyanúgy a főoldalon lenne-e a helye, mint a fenti, "vitaindító" írásnak - így hozzászólásként érzésem szerint kisebb hangsúlyt kap, és a "Sugár Péter kérésére közöljük"-nek is van egy ilyen "mellékesen ez is elhangzott" érzete, miközben az indító írás önálló cikként, napokig a főoldalon szerepelhetett... Vagy csak én érzem ezt féloldalasnak? Nem gondolom hogy a szerkesztőknek kéne igazságot tenni, persze, csak fura hogy két azonos témában született írás egyike emide, a másika meg amoda (azaz függelékként odacsippentve) kerül.
Közben emlékként előjött bennem, hogy hiszen ebben még én is rajzoltam!... :-) (Már az eredetiben) Az egyik metszetet, S. Gy. révén. Jó rég volt.
12:42
@mB: A továbbtervezésről való lemondás díja valóban nem tekinthető azonosnak a tervért fizetendő honoráriummal.
Ennek ellenére, ha a tervező kiadott olyan nyilatkozatot - még ha zsarolás eredményeképpen is -, hogy lemond a továbbtervezésről, akkor az őt követő tervező nem követ el etikai vétséget, hanem jóhiszeműnek minősül. Ha Virág Csabát meghurcolták azért, mert komolyan vette elődei írásos nyilatkozatát, akkor ez vele szemben nem volt helyénvaló.
A zsarolással kicsikart nyilatkozat miatt a tervezőknek bíróságon kellett volna elégtételt venniük, és nem Virág Csabával, hanem a zsaroló megbízóval szemben, mégpedig úgy, hogy a zsarolás megtörténte után haladéktalanul jelzik a hatóságok felé, hogy az általuk kiállított nyilatkozatot nem saját jószántukból adták ki. Jó eséllyel nyertek volna, ha bizonyítani tudták volna, hogy a lemondásért nem kaptak semmit, csupán a tervezésért járó díjat kapták meg.
Nagy kérdés azonban, hogy hogyan lehetséges az, hogy 2 évnyi tervezés során miért nem derült ki, hogy a tervezett épület építési költsége messze meghaladja a beruházásra szánt összeget? Ha ugyanis a tervezők ezt figyelmen kívül hagyták, akkor viszont örülhettek, hogy egyáltalán a tervezési díjat megkapták.
Kár, hogy mindez legkorábban csak akkor fog kiderülni, amikor Sugár Péter 75 éves lesz.
ÓT
13:33
@Ódor Tamás: Nem tudom, miből gondolják azt némely kollégák, hogy ha egyszer megnyertek valamely helyszínen egy tervpályázatot, akkor oda azután már életfogytiglan csak ők tervezhetnek bármit is? Én nem tudok mást kiolvasni a szerzői jogi törvényből csak azt, hogy az ő szerzői jogaik kizárólag a pályázatra készült tervükre terjednek ki. Ha azt a tervet a kiíró nem építteti meg, az az ő szuverén joga, amint az is, hogy ha egy új tervet készíttet, azt kivel készítteti...
16:36
@zapata: Az új tervező bevonásának etikai kérdése ennél némileg árnyaltabb, de nem túl bonyolult.
1.
Ha a megbízó rendben kifizeti az elvégzett tervezési munkát (feltéve, hogy a tervező a megállapodás szerinti tervezési programhoz tartotta magát), és meggondolja magát, és egészen mást akar az adott helyszínre terveztetni, magyarán az elkészült terv semmilyen elemét nem használja fel a továbbterveztetéshez, akkor nincs helye tervezői kifogásnak, a szerzői jog nem sérül.
2.
Ha azonban a megbízó az első tervezővel nem zárja le a jogviszonyt megnyugtató módon, akkor a tervező megbízása nem szűnik meg, és ezért egy másik tervező nem veheti át etikai aggályok nélkül a feladat folytatását.
3.
Még ha meg is történik a tervezői jogviszony megnyugtató megszüntetése, de az új tervező a korábbi terv bármely részét a továbbtervezés során hasznosítani kívánja, akkor ezt megelőzően az előző tervezővel meg kell egyeznie az érintett szerzői joggal kapcsolatos anyagi térítés tárgyában. Ha pedig ezt elmulasztja, akkor etikai vétséget követ el.
Valójában nem túl bonyolult ez az egész, de sajnos a felek gyakran azért kerülnek konfliktusba egymással, mert érzelmi alapon közelítik meg a kérdést, az efajta racionális és korrekt hozzáállás vitás kérdések esetén sajnos nem jellemző a szakmánkra.
Időnként az etikai, szakmafelügyeleti eljárások egészen szélsőséges példáival is lehet találkozni. Ilyen volt pld. az a néhány évvel ezelőtti esetem, amikor a Kempinski Hotel egyik üzlethelyiségéhez új bejáratot terveztem a főhomlokzaton. El is mentem annak rendje és módja szerint Finta Jóskához, aki teljesen korrekten állt az ügyhöz, elfogadta a megoldásomat, és az engedélyezési terven az ő hozzájáruló aláírása is szerepelt. Hozzáteszem: Jóska olyannyira korrekt volt, hogy az általam felajánlott, őt a szerzői jog alapján megillető díjrészről is lemondott, pedig joggal zsebelhette volna be. A homlokzatátalakítás és az üzlethelyiség szépen elkészült, már működött, amikor egyszer csak levelet kapok a BÉK Szakmafelügyeleti Bizottságától, Mónus János aláírásával. Eljárást indított ellenem a kamara jogosulatlan tervezés tárgyában. A vizsgálat hamar le is zárult, miután megküldtem nekik a Finta Jóska által aláírt szabályos hozzájáruló dokumentumot.
Eddig formailag rendben is lettünk volna, de furdalt a kíváncsiság, hogy miért éppen egy ilyen jelentéktelen, és ráadásul teljesen tiszta ügyre fecséreli a BÉK Bizottsága a drága idejét. Felhívtam Bánáti Bélát (ő az V. kerületi kamarai biztos) telefonon, hogy mondd már kedves Béla, te kezdeményezted ezt az ügyet? Á dehogy, semmi közöm hozzá - szólt a válasz (régről ismerve őt, ebben nem is kételkedem). Ezután a kamaránál próbáltam érdeklődni, hogy akkor hogyan is kerül a sasszemű Szakmafelügyeleti Bizottság elé egy ilyen aprócska tervezési ügy, egyáltalán milyen információk, milyen adatbázis alapján dolgoznak? Gondolhatjátok, nem kaptam világos és megnyugtató választ. A mai napig nem értem, hogy ki és hogyan pécézhette ki ezt a tervet Szakmafelügyeleti Eljárás elindításának céljára. Bejelentés ugyanis nem történt ellenem.
Ennek az egész történetnek az a külön szépsége, hogy amikor a XII. kerületi tervtanáccsal kapcsolatban beszéltem Mónus Jánossal, hogy a neki személyesen írt email-em alapján miért nem vizsgálják ki Tima Zoltán ténykedését és mulasztásait, akkor az volt a válasza, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nem ragasztottam ugyanis 10.000 forintos okmánybélyeget a bejelentésemre, a kamara erőforrásai pedig végesek, és csak az igazán lényeges és jelentős ügyekben indítanak saját hatáskörben eljárást. Na ilyen igazán jelentős ügy volt az én Kempinski Hotel bejáratnyitási tervem, ott sikerült elindítani ellenem az eljárást anélkül, hogy bárki bejelentést tett volna egy beragasztott okmánybélyeg kíséretében.
Ilyenek a szakmai közállapotaink.
ÓT
20:54
No lám a végén még kisül, hogy ennek a virágnak allergénebb a pora, mint hittem. :)))
Akinek nemi inge, annak Uwe!
08:21
@kemtam: Kedves kemtam!
Ha megint hozzászólok, akkor a rokonom kitörli.
De remélem, hogy ez Te hozzászólásodra is ez a sors vár!
Ryhe
08:54
@Hartmann György Sándor: Mért is érzed te folyton megszóllítva magad kedves Hartmann? Nem is értem... vagyis dehogynem.
12:34
@kemtam: Nem én érzem magam megszólítva, hanem az illem!
És ha jól végigolvastad volna, akkor B.I. mindent magára vállalt.
Sajnos sok mindenről el szadba felejtkezni, csak egyről nem, hogy a projektje a Megrendelőnek van. Neki kell elszámolni a pénzzel.
Tudom, hogy az éptész kamara fennen hírdeti, hogy az építész nem lehet tisztában a bekerülési költséggel, de nem az íróasztalnak kell tervezni, hanem megfelelni ennek az elvárásnak is. (Ennek elleneére - mielőtt újra megrónál -, éppen az az egyik szép feladat, hogy ennek is megfeleljen az "ÉPÍTÉSZ"!)
Ryhe
10:53
Sugár Péter kérésére közöljük az alábbi hozzászólást:
Azért álljunk meg egy szóra!Maga az egész történet nagyon hosszú, szép és szórakoztató, főként rengeteg erkölcsi tanítással, mint az épületes mesékben. Most csak egy mozzanatot elevenítek fel belőle, mert B.P. írásának utolsó előtti bekezdése már minden biztosítékomat kiverte.Azzal kezdem, hogy V. CS.-t nem a Magyar Építész Kamara Etikai-Fegyelmi Bizottsága hurcolta meg méltánytalanul. Akkor t.i. még – 1994-et írunk – nem volt Építész Kamara. Ha lett volna, talán meg tudott volna védeni minket (Karácsony Tamás építészről és rólam van szó).Mikor annak idején telefonon felhívtam V.CS.-t, hogy igaz-e, hogy terveket készít az általunk megtervezett iskolára, aminek a tervezési díja még nincs kifizetve, azt mondta: ugyan, csak egy szakértői véleményt készít arról, hogyan lehetne a terveket racionálisabbá tenni.A dologban az volt a kínos, hogy nemcsak egy pályázat nyerteseiről volt szó, ahogy B.P. írja, hanem egy olyan tervezőcsapatról, amely már elkészítette a módosított RRT-t (részletes rendezési tervet) és a jogerős építési engedélyezési tervet is, két év munkájával. (Az engedéllyel rendelkező iskola alapkövét maga Ronald Lauder úr rakta le, ünnepélyes külsőségek között – ezüst vakolókanál stb. Vajon a mi engedélyezett tervünk van még az alapkőben?).Még kínosabb, hogy a hónapok óta leszállított engedélyezési terv honoráriuma még nem volt kifizetve.De a Magyar Építészek Kamarája és Szövetsége (kamarai törvény hiányában ilyen kvázi szervezet működött) Etikai Kódexének kidolgozója (V.CS.) tudta, mit csinál. Megbízóinak azt a feltételt szabta, hogy akkor vállalja el az iskola tervezését, ha az addigi tervek készítőit lemondatják a továbbtervezés jogáról és szerzői jogaikról (fő a feddhetetlenség és az etikai tisztaság).Ezután, ahogy B.P. írja, valóban hosszas – és méltatlan – tárgyalások következtek, amelyek eredménye az volt, hogy a tervezők lemondtak a továbbtervezés jogáról – nem éppen önszántukból – egy jelentős összegért: a tervezési díjért. (Az eljárást zsarolásnak szokás hívni. A jelenet különben szép volt: az építtető képviselője, jobb kezében a csekkel, kinyújtja bal kezét, a tervező képviselője, jobb kezében a lemondó nyilatkozattal, kinyújtja bal kezét. A két dokumentumot, egymást szemmel tartva, egyszerre nyújtják és veszik át. A balgák, nem tudták, hogy a szerzői jogról lemondani nem lehet, mert személyhez kötött!)Ezek után megépült V.CS. iskolája, az általunk tervezett érvényes építési engedély jogán, az ő tervei szerint. Utóbb megkapta az építési engedélyt.(V.Cs.-val, a telefonbeszélgetést követően személyesen jóval később, a Etikai és Fegyelmi Bizottság előtt találkoztam. Ez volt első és utolsó találkozásunk).A többit majd akkor mesélem el, amikor én leszek 75 éves.Budapest, 2009. 01. 12.Sugár Péter okl. építész
08:27
"Az építész a legszerencsétlenebb alkotó.
Mert: zenét, irodalmat, képzőművészetet lehet a létminimum alatt művelni – szinte anyagi alap nélkül. (Az alkotás értékesítése persze más kérdés.) Épületet azonban terület, anyag és fizikai munka nélkül lehetetlen létrehozni.
A hazai változat – anyagi javak épületté válásának folyamatában: a tervezőt az állam mecénásként – kitartja, de az építenivaló meghatározását nem a tervezőre bízza, hanem a szakmához, annak szellemiségéhez alig vagy sehogy sem kapcsolódó szervekre, egyénekre."
(Részlet Mónus János Építtető és tervező című írásából, mely megjelent a Magyar Építőművészet 1986/4., tematikus számában: AZ ÉPÍTÉSZ ÉS MEGBÍZÓI)
...még mindig.
08:17
3 személyeskedő hozzászólás törölve,
a szerk.
09:45
@rokon: Köszönöm!
Ryhe
17:34
Képmutató pofátlanság a pénzt elfogadni, utána meg az etikai bizottsághoz rohanni!
Ez miért csak most derül ki?
18:30
@abra: bocs, de te még ezen csodálkozni tudsz?