”Megbízó és építészet között az egyik legrövidebb út egy látványterv” – interjú Krajnyák N. Bencével

Krajnyák N. Bence még diploma előtt tervezte meg azt a búvárbázist a rudabányai tónál, amellyel a 2018-as Média Építészeti Díja Terv kategóriájának közönségdíját elnyerte. Az építészirodai élet mellett, a diploma után vállalkozásba is kezdett, profiljának ma már hangsúlyos része az építészeti látványtervezés, és gyakori résztvevője nemzetközi pályázatoknak is. Építészek az úton interjúsorozatunkban ezúttal őt kérdeztük. 

Építészfórum: Miért neveztél anno a MÉD-re?

Krajnyák N. Bence: A negyedik egyetemi évemben sikerült egy minden szempontból ideális tervezési feladatot előkészíteni. A rudabányai bányató egy lenyűgöző természeti helyszín, ami akkorra számomra már ismert volt, a búvárbázis pedig egy egyedi és komplex funkciót adott. A jó feltételek egyúttal a feladat nehézségeit és kihozták, így alapos és tanulságos út volt, amíg megfelelően érzékeny és működő választ sikerült adni. Akkor már jó ideje követtem az Építészfórum munkásságát és láttam, hogy volt mód diplomatervek bemutatására. Ugyan ez még diploma előtti tervezés volt, de a tervleadást követően mentorom, Nagy Iván és a tervezési tanszék (ex BME Ipartanszék, ma Exploratív Építészeti Tanszék) pozitív visszajelzéseinek köszönhetően bátorkodtam beküldeni a tervet, ami végül bejutott a MÉD-re és sikeresen szerepelt. Ebben szerintem fontos alapot adhatott a helyszín-funkció együttes különlegessége és az egész projekt "tájba építés/tájrendezés" jellege.

ÉF: Mit jelentett akkor az elismerés? Hozott változást a díj elnyerése?

KNB: Máig szép emlék és hatalmas élmény a MüPa-ban először előadni annyi szakmabeli és szakma iránt érdeklődő ember előtt egy tervem. Motiváló volt, hogy az egyetemi közeget követően egy nagyobb, különböző építészeti kötődésű közösség is elismerte a munkám. Mindezen túl megerősítette rajongásom az építészeten belüli táj-revitalizáció témakörében, amit azóta több tervemben is vizsgáltam, és máig az egyik legizgalmasabb részterület számomra. 

Változást nem feltétlen a díj elnyerése, inkább magán a MÉD-en való részvétel hozott. Tehetséges építész hallgatókkal, a magyar építészet sikeres és elismert szereplőivel lehet megismerkedni. Ez véleményem szerint kiemelkedően fontos, mivel azon túl, hogy ebben a hivatásban nélkülözhetetlen a kellő alázat és hozzáértés, ez egy kapcsolatokra épülő szakma, aminek a jelentőségét egyre erősebben tapasztalom.

ÉF: Hol tartasz most a szakmai utadon? 

KNB: Ugyan szerkezeti szakirányon szereztem diplomát, de mindig is tervező építészként képzeltem el a karrierem, ezért az egyetem alatt igyekeztem minél többféle tapasztalatot szerezni ezen a téren építész és látványtervező irodákban, különböző szemlélettel és profillal (Symbister Tervezőiroda, Építész Stúdió, Aron Lorincz Ataliers). A diplomát követően egyetemi mentorom, Páricsy Zoltán irodájában kezdtem tevékenykedni, ahol egy rendkívül segítőkész és támogató csapat része lehettem, és ahol a tervezés mellett az épületszerkezettanban is sikerült elmélyíteni a tudásom. Közel egy évvel ezelőtt pedig új kihívásokat keresve egy nagyobb léptékű irodához, a BuildEXT csapatához csatlakoztam mint építész tervező és látványtervező. 

Az építészirodai élet mellett, a diplomát követően vállalkozásba is kezdtem, aminek felépítésén fokozatosan dolgozom. Ugyan tervezői jogosultsággal még nem rendelkezhetek, de igyekszem minél több, a képesítésemnek megfelelő tervezői feladat vállalásával újabb és újabb tapasztalatokat szerezni. Így került a képbe új profilként az építészeti látványtervezés is, ami mostanság a munkáim jelentős részét teszi ki, és amivel egyre több munkakapcsolat is ki tud alakulni (Páricsy és Társai Építésziroda, MARP Építésziroda, Rollin Technologies, C60 Építész Stúdió, ABMT Stúdió). Mostanáig sikerült több mint 50 projektben részt vennem építész tervezőként, koordinátorként vagy látványtervezőként, amik jellemzően családi házak, társasházak, kis- és közepes léptékű középületek, illetve ipari épületek. Bízom benne, hogy egyre nagyobb projekteken, egyre nagyobb felelősséggel fogok tudni részt venni az elkövetkezendő időszakban.

ÉF: Miként lett ennyire hangsúlyosan része a munkádnak a látványtervezés? 

KNB: Tervezői oldalról nézve jelenleg úgy látom, hogy megbízó és építészet között az egyik legrövidebb és legreprezentatívabb út egy látványterv. Persze ez a gondolat még nem fogalmazódott meg bennem, amikor az első egyetemi években elkezdett foglalkoztatni a látványtervezés. Akkor inkább önmagam számára volt fontos a tervek szabadkézi vagy digitális vizualizációja. Természetes, hogy egy építész kész házakat olvas alaprajzokból, metszetekből és homlokzatokból, de ennek elsajátítása egy kis időt és tapasztalatot kíván, aminek szerintem az egyetem alatt viszonylag hamar ki kell alakulnia (ha esetleg már nem így érkezik eleve a hallgató).

Nálam ennek bekövetkeztét követően sem múlt el a vizualizációkhoz köthető érdeklődésem és rajongásom, így fejleszteni kezdtem magam mind szabadkézi ábrázolás, mind digitális látványtervezés terén. Valahogy ebben érzem az építészetnek a legművészibb aspektusát, ezáltal ki tudom élni a művészi vénám, gyakran hobbiként megélve magát a látványtervezést, holott egy jelenleg nagyon versenyképes tudásról beszélünk. Ennek oka pedig talán az első gondolathoz vezethető vissza, amit a kérdésnél kifejtettem: a látványtervezés a megbízóhoz vezető egyik legrövidebb út tud lenni, a megbízó pedig - ugyan igyekszünk formálni építészeti szemlélettel - elsődleges ebben a hivatásban. Összességében azt lehet tapasztalni, hogy az építészirodák kiemelten keresik az olyan építész tervezőket, akik látványtervezés terén is helyt tudnak állni, így nem kell feltétlen kiadniuk ezt a feladatot külsős irodáknak.

ÉF: Mi a fő profilja az irodának, ahol jelenleg dolgozol?

KNB: A BuildEXT egy dinamikusan fejlődő generáltervező cég, ahol kb. 50 állandó kolléga, közel 200 mérnök munkáját koordinálja napi szinten egy olyan BIM workflow-ban, ami Európában is az élvonalba tartozik. A cég az országban elsők között szerezte meg a BIM ISO 19650 minősítést. Itt jellemzően többről van szó, mint "csak" háztervezés; felépítjük annak információs modelljét, és olyan appokat és szoftvereket kötünk rá, amik megkönnyítik, felgyorsítják és olcsóbbá teszik magát a tervezést, építést és üzemeltetést. Szimultán dolgozunk együtt tervezők, mérnökök, projektmenedzserek, üzemeltetők és informatikusok. Az építész részleg jellemzően nagyléptékű ipari- és speciális középületek, sportlétesítmények, társasházak tervezésével foglalkozik, míg a belsőépítész részleg komplex business enteriőrökkel, mint például orvosi létesítmények, laborok, adatközpontok, irodaházak belső terei.

ÉF: Emeld ki egy-egy munkád, amit meghatározónak tartasz/különösen büszke vagy rá! 

KNB: Két évvel az egyetemi tanulmányaim befejezését követően is szívesen hivatkozom a 2020-ban elkészült diplomamunkámra, amire büszkén tekintek a karrierem rajtköveként. Az Esztramos Esszencia Látogatóközpont tervem helyszíne ismert volt számomra és családi kötődéssel is bír, programja pedig a már az előbbiekben említett, általam kiemelten kedvelt tájrehabilitáció témájában keresett választ. A tervet – ahogy a búvárbázis esetében is – Nagy Iván keze alatt, az akkori BME Ipartanszékén dolgoztam ki és minden bizonnyal sokáig fontos lesz számomra a személyes élmények miatt, de emellett örülök, hogy a szakmai szférában is megállta a helyét. Munkám itthon a MÉK-MÉSZ, ÉTE által és az Ipari Örökség 4.0 Konferencián, külföldön pedig az Inspireli Awards és Piranesi Awards-on is elismerték. Azt már biztosan sikerült levonnom, hogy szívügyemnek érzem a B.-A.-Z. megyei helyzetet, és bízom benne, hogy a karrierem során sikerül érdemben alkotnom itt, mert szerintem egyszerre hordoz a hely rengeteg megoldandó problémát és egyben kiaknázatlan lehetőségek sokaságát.

A 2021-es Iceland Cave Tower nemzetközi tervpályázaton való részévtelt is ide sorolom. Jó érzés néha kicsit kizökkeni a mindennapi tervezésből, és egy kicsit elvontabb, felszabadultabb, határtalanabb projektbe fogni. Tokaji Péter barátommal, kollégámmal a Covid okozta kötöttségek időszaka alatt pályáztunk LANDSCOPE című tervünkkel, ami egy izlandi kilátópont tervezéséről szólt. A terv végül shortlistre került a Bee Breders által kiírt pályázaton.

Az első jelentős, építészirodában töltött időszakomból – a Páricsy és Társainál – kiemelném a révfülöpi kikötőben már kivitelezés alatt álló, 2021-ben tervezett közösségi pavilont. A ház szépségét az egyszerűségében és letisztultságában látom, különlegességét a Rib panelekből álló tartószerkezete adja. Várhatóan a következő hetekben elnyeri végleges formáját az épületet, és hamarosan használatba tudják venni a táborozók.

A BuildEXT-nél az utóbbi egy évem legjelentősebb munkája a Sárospataki Tanuszoda, amiben építész tervező, szakági koordinátor és látványtervezői feladatokat is elláttam a koncepciótervtől egészen a kiviteli terv leadásáig. Az uszoda világörökségi területen, a sárospataki Iskolakert egyik sarkában került elhelyezésre. A tervezés során végig kulcsfontosságú tényező volt a gazdaságosság, illetve a kortárs megjelenés és hagyományőrzés közötti harmónia keresése.

Végül egy friss látványtervezési projektet osztanék meg egy szerintem egyszerre merész és tiszta koncepción alapuló gmundeni villáról, amivel a tervezésért felelős ABMT Stúdió csapata bízott meg.

ÉF: Mint pályakezdő fiatal építész, hogyan és mennyire tudatosan menedzseled a karrieredet?

KNB: Elsődleges számomra, hogy olyan helyen tudjak dolgozni, ahol figyelembe veszik és megbecsülik a képességeimet. Nélkülözhetetlen egy egészségesen működő munkakörnyezet, ahol érvényesülsz abban, amit tudsz, egyúttal folyamatos támogatást kapsz abban, amiben igényled, legyen az tervezés, menedzsment, BIM vagy bármilyen részterület. Ennek ugyan normának kellene lennie, de sajnos többször hallom, mint kellene, hogy ez nem alapfelállás itthon, és nehéz érvényesülni pályakezdőként. 

Ezért a kezdetektől igyekszem olyan transzparens, szakmai összképet mutatni magamról, ami egyértelműsíti a képességeimet, a hozzáállásomat és a céljaimat, hogy a megfelelő emberekkel kerülhessek kapcsolatba a szakmában. Ez persze több tényezőben is megnyilvánul a részemről: önazonos portfólió, jelenlét a közösségi média platformjain, megfelelő kommunikációs készség és annak fejlesztése, mindennapos törekvés a munkáim megismertetésére és új kapcsolatok kiépítésére itthon és külföldön egyaránt. A külföldön érvényesülés ugyan kissé más megközelítést igényel, de korábbi ösztöndíjas tanulmányoknak, nemzetközi díjaknak és pályázatoknak köszönhetően sikerül tovább szőni ezeket a szálakat is. Persze a kapcsolatépítés nem ér sokat, ha azok ápolására nem kerül hangsúly. Ez pedig a kölcsönös szimpátián túl konzisztens teljesítménnyel és minőséggel érhető el munkáról munkára, ami hosszú távon egyre kiterjedtebb kliensi hálót eredményezhet. Ezt az attitűdöt most nélkülözhetetlennek tartom egy esetleges külföldi irodai elhelyezkedést vagy saját iroda alapítást illetően.

ÉF: Mit gondolsz most a MÉD-ről, és általában véve a szakmai díjak, elismerések fontosságáról? 

KNB: Az egyetemi évek óta követem a MÉD-et, és mind épület, mint terv kategóriában mindig megvan a maga üzenete és jelentősége. Épület kategóriában a szakmai zsűrinek köszönhetően mindig kiváló épületek kerülnek bemutatásra. Ezek az épületek mintává, építészeik követendő példává válhatnak a pályakezdők és pályát gyakorlók szemében, és ez általánosan is igaz egy bármilyen szakmai díjon keresztül elismert alkotásra. Számomra sok ilyen megismerést hozott az ÉF és a MÉD. Terv kategóriában pedig az általam követett évek alapján jellemzően megfigyelhető volt egy kiemelt téma, amire tekintettel választották ki a finalista munkákat. Ez egy remek gesztus tud lenni a formálásra, figyelemfelhívásra. A médiazsűri pedig egy izgalmas tényező a folyamatban, mert amíg egy építész megvizsgálja x szempontból a házat, addig a média szűrője gyakran egy (x+1)-ik aspektust vet fel megelőzve bármilyen építész megközelítést, és ez mindig tanulság a számunkra.





Szerk.: Nemes D. Nikolett





A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.