”A mai napig a legfontosabb, hogy a használó szeresse, amit tervezek” – interjú Nagy Eszter Annával

Építészek az úton interjúsorozatunkban korábbi évek fiatal Média Építészeti Díja-győzteseivel beszélgetünk, főként azt érintve, miként alakult a karrierjük, életútjuk a díjat követő években. Most Nagy Eszter Annát kérdeztük, aki 2013-ban lett közönségdíjas ajkai idősotthon-tervével, idestova nyolc éve pedig már Bécsben él és tervez.

Építészfórum: Miért jelentkeztél anno a MÉD-re?

Nagy Eszter Anna: Már évek óta követtem a Média Díjat. Fontosnak tartom, hogy a bemutatott tervek és épületek nemcsak az építész szakmához, hanem sokkal szélesebb rétegekhez is elérjenek. Továbbá kevés olyan felület van, ahol a frissen végzett diplomások is megmérettethetik magukat, itt pedig a terv kategórián belül bemutathatják innovatív ötleteiket.

A diplomamunkám, a „Széleskert idősotthon, Ajka" a tanszéken és a védésen, a bizottság előtt jól szerepelt, kíváncsi voltam, milyen viszhangot vált ki, ha tágabb közönséghez is eljut. Ugyanis számomra a mai napig a legfontosabb, hogy a használó szeresse, amit tervezek. Az idősotthon is nagyon szoros együttműködésben készült a nagyszüleimmel, a helyiekkel, az ajkai idősotthon vezetőségével. A kész tervre nagyon komoly befolyást gyakrolt a véleményük és a hozzászólásaik. Egyedi, közösen megalkotott megoldásaink lenyomatát a mai napig felfedezem hallgatók terveiben, ami borzasztóan jó érzés.

ÉF: Mit jelentett akkor az elismerés? Hozott változást a díj elnyerése?

NEA: Hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy végül a közönségdíjat nyertem el. Az egyetemi évek alatt nem voltam Erasmuson, de a vágy, hogy világot lássak, új kultúrákat és perspektívákat ismerjek meg, nem múlt el. Biztos vagyok benne, hogy a pozitív visszajezés által kapott hatalmas önbizalomlöket segített az elindulásban. Végül Bécsben kötöttem ki, most már nyolc éve.

ÉF: Hol tartasz most a szakmai utadon?

NEA: Az első évemet egy kisebb irodában kezdtem, ahol megismerkedtem a helyi építési szabályokkal, tervezési irányelvekkel, megtanultam a nyelvet. Szerencsém volt, hogy kis iroda lévén egész mélyen beleláthattam a különböző típusú, kisebb-nagyobb projektek minden fázisába, viszont előrelépésre itt nem volt lehetőség.

Ezért aztán nagyon örültem, amikor 2015-ben átcsábítottak az NMPB építészirodához, ahol azóta is dolgozom, és ahol a Renzo Piano Building Workshop által tervezett szálloda- és lakókomplexum éppen induló kivitelezésébe csöppentem. A lakótorony csapat tagjaként egészen a 2019-es átadásig a kiviteli tervezés minden fázisát végigcsináltam. Fantasztikus volt egy ilyen világhírű, profi csapattal együtt dolgozni.

2019-ben az OMA Ellen van Loon és Ippolito Pestellini Laparelli vezetésével nyerte el a bécsi Museumsquartierben található új KaDeWe áruház és szálloda tervpályázatát. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ők is minket kértek fel helyi társirodának. Itt már az első vázlattervtől részese lehettem a projektnek, immár a hotel csapat tagjaként, amit reményeim szerint a 2024-es átadásig végig fogok kísérni.

ÉF: Mi a fő profilja az irodának, ahol jelenleg dolgozol? 

NEA: Ez egy nagy múltú, teljesen más habitusú iroda, mint ahol kezdtem, amely nemrég ünnepelte az 50. születésnapját. Főleg nagyobb volumenű projektekkel, társasházak és oktatási épületek tervezésével foglalkozik, de számos középületet, egészségügyi, kulturális és sportlétesítményt is magáénak mondhat. Generáltervezéssel, belsőépítészettel is foglalkozunk, és gyakran pályázunk. Mindemellett nem egy alkalommal kértek fel minket neves külföldi építészirodák ausztriai projektjeinek helyi társtervezőjének. Az iroda a Mariahilfer Straße elején, egy gyönyörű, régi építésű bérházban van, kilátással a Szecessziós házra. Nagyon befogadó, nemzetközi csapat.

ÉF: Emeld ki néhány munkád, amit meghatározónak tartasz/különösen büszke vagy rá!

NEA: Elsőnek a Parkapartments and Parkhotel am Belvedere-t emelném ki, hiszen sok éven kereszül a mindennapjaim része volt. A terület rendkívül ellentmondásos, a történelmi Belvedere palota, a Schweizergarten park és a Központi pályaudvar vasúti sínei fogják közre. Az épületegyüttes öt különböző, sokszög alaprajzú, 20 méter magas karcsú oszlopon egyensúlyozó toronyból áll. Az oszlopok által megmaradt az átláthatóság, illetve biztosított a csend és a kilátás a lakók számára. A lépcsőzetes alsó szintek és az alatta kialakult dombos kert a terek és látószögek folyton változó játékát eredményezi.

A kb. 77000 m²-es telken a 19 emelet magas tornyok többek között 342 lakást, közösségi tereket, 303 hotelszobát, báltermet és éttermeket foglalnak magukban. A különleges formavilág, az íves kerámia homlokzat, a tűzvédelmi szabályok, a gépészet trükkös feljuttatása a pincéből, nem utolsó sorban a lakók külön kéréseinek teljesítése sok kihívást tartogattak. Gyakorlatilag az egész projekt egyedi, speciális csomópontok sorozatából áll. Ezek az évek nagyon izgalmasak voltak, sokat tanultam belőle.

A most futó, KaDeWe Vienna projekt több szempontból is különleges. Bécs belvárosának szívében, a Mariahilfer Straße elején, egy homlokzati szakasz kivételével egy kb. 70000 m²-es épülettömb került lebontásra. Az új épületegyüttes izgalmas, új városi kapcsolatokat és köztereket hoz majd létre ebben a történelmi környezetben. Az első épülettömbben a bevásárlóközpont kap majd helyet, tetején étteremmel és teraszokkal, a hátsó hoteltömb tetején pedig fás-ligetes közpark lesz, melyről páratlan kilátás nyílik majd Bécs belvárosára. A boltíves kirakatokból és íves üvegpanelekből álló egyedi homlokzatot a bécsi szecesszió ihlette.

Már túlvagyunk az engedélyezésen és a bontáson, ami igazi turisztikai látványosság volt. Nagyon élveztem az utcán bámészkodók spekulációit hallgatni. Már egy éve folyik a kiviteli tevezés, jelenleg a meglévő négyszintes mélygarás bővítése történik.

Arra is büszke vagyok, hogy lépten-nyomon tehetséges magyar kollégákba és kolléganőkbe ütközöm.

ÉF: Mit tanácsolnál a pályakezdés kapujában álló fiatal építészeknek, hogyan kezdjék el menedzselni a karrierjüket?

NEA: Persze nagyon fontos, amit az egyetemen hallunk, és a gyakorlat is igazol: a folyamatos tanulás, hogy lépést tartsunk a hihetetlenül gyorsan fejlődő technológiával, trendekkel, tervező programokkal, hogy lássunk világot, tanuljunk nyelveket. Fontos a szorgalom, a precizitás és a kíváncsiság is ebben a szakmában. A legfontosabb szerintem mégis az önismeret. Nem mindenkinek való a cégvezetés, és nem mindenki alkalmas arra, hogy egész nap az irodában üljön. Érdemes már akár az egyetemi évek alatt kipróbálni több építészeti ágat, hogy az ember megtalálja, amit igazán élvez, amiben igazán jó. Ez a szép az építészetben: a lehetőségek tárháza végtelen.

ÉF: Mit gondolsz most a MÉD-ről, és általában véve a szakmai díjak, elismerések fontosságáról?

NEA: Az építészet nem könnyű szakma, sok munkával és lemondással jár, ha az ember igazán szenvedéllyel csinálja, ezért fontosnak tartom az elismeréseket.Sajnos a legtöbb díjnál a győztes kiválasztása szakmai körön belül történik. Én jobban örülnék neki, ha a munkánk több nyilvánosságot kapna. A MÉD emiatt számomra a díjak palettáján szimpatikus helyet foglal el. A rendezvény színvonalas esemény, remek hely a talákozásra, beszélgetésre. Jó lenne, ha több ilyen lenne!



Szerk.: Nemes D. Nikolett



A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.