Egy fenntartható kórházépület terve Svájcban – A magyar Healing Spaces iroda pályaműve

A Healing Spaces az elmúlt években több nemzetközi tervpályázaton is részt vett, elsősorban azért Svájcban, mert a tervezők saját bevallása szerint itt nemcsak az építészet minősége magas, de a tervpályázati kultúra is rendkívül fejlett. Rutkai Pál András saját tapasztalatait mutatja be az Yvedon-les-Bains város kórházára kiírt megmérettetés kapcsán.

Svájcban szinte minden állami építési beruházás tervezője tervpályázat útján kerül kiválasztásra. Egy-egy feladatra átlagosan 30 iroda jelentkezik, a kisebb volumenű pályázatokra pedig akár ennek a többszöröse is. Egy 2018-as St. Gallen-i pszichiátria bővítésre, amelyen mi is részt vettünk, például 70 pályázatot adtak be. A Magyarországéval közel megegyező lakosságszámú országban 2020-ban és 2021-ben, összesen több mint 360 tervpályázatot írtak ki. A gazdasági lehetőségek természetesen egészen mások, de egyrészt Svájcban is sok a kisebb, csak pár ezer m²-es feladat, másrészt Magyarországon is épülnek több tízmilliárd forintos épületek, tehát lehetne itthon is nagyobb tere ezeknek a megmérettetéseknek.

Noha az építészet ’nyelve’ nemzetközi, számos olyan helyi sajátossággal kellett szembesülnünk az első években, amelyeknek a megértése, megoldása rengeteg időt és energiát emésztett fel. A kihívások egyik része logisztikai. A tervpályázatokhoz szinte minden esetben kötelezően benyújtandó, 25 kg-os gipsz modellek mozgatása nem egyszerű feladat –  különösen a Covid hullámok csúcsainak környékén –  mint ahogy a kötelező helyszínbejárásokon való részvétel sem. A helyi szabályozási környezet komoly fejtörést tud okozni és a folyamatot az sem feltétlenül segíti, hogy sokszor a különböző kantonokban is eltérő szabályozással vagy tűzvédelmi szempontokkal találkozunk.

Az első évek tapasztalataival felvértezve, 2020 elején, a koronavírus járvány kitörésével párhuzamosan kezdtünk el foglalkozni a Lausanne-tól nem messze, a Neuchâtel tó partján fekvő Yvedon-les-Bains város kórházának tervpályázatával. Az intézmény egyrészt a harmincezer fős települést, másrészt Jura helység lábánál fekvő Vaud kanton északi részét szolgálja ki. Elsősorban sebészeti és sürgősségi centrumként működik, de megtalálhatóak itt általános belgyógyászati osztályok, szülészet, neonatológia és gyermekgyógyászat, valamint járóbeteg ellátó funkciók. A több kisebb kórház összevonásával kialakítandó új centrum magában foglalja a legtöbb kiszolgáló funkciót is. Több MR és CT berendezéssel ellátott radiológiát, nagy kapacitású klinikai labort, központi steril egységet és gyógyszertárat. A modern kórházüzemhez elengedhetetlen ágytisztító állomást, raktározási és logisztikai területeket, valamint egy nagy méretű konyhát is. 

A telephelyet az 1980-as évek végén kezdték el építeni, ekkor készült el a főépület, amely a kor jellegzetes motívumait hordozza magán. A következő évtizedekben kisebb épületekkel bővült a kórház, majd 2018-ban született meg az elképzelés, hogy egy átfogó, új építéssel és a meglévő főépület komplex felújításával számoló campus jöjjön itt létre.

A kétfordulós, nyílt, nemzetközi pályázat arra kereste a választ, hogy az összetett adottságok mellett, hogyan lehet olyan gyógyító épületet kialakítani, amely nem feszíti túl azt a heterogén városi szövetet, amelyben található, és amelynek létrehozása és üzemeltetése is kiemelkedően környezetbarát. Meg kellett oldani a meglévő főépület szerkezeti integrációját, egy új műtéti és diagnosztikai zóna kialakítását, a kapcsolódó közterek rendezését és korszerű, fenntartható működést biztosító épületgépészeti rendszerek kialakítását. Mindezt úgy, hogy a rendelkezésre álló szűk területen az építkezés mellett is folyamatosan biztosítható legyen a kórház üzemeltetése, a lehető legkevesebb ideiglenes épület vagy terület kialakításával.

Koncepciónk vezérelve a kórházépület fő egységeinek három önálló tömegre történő szétválasztása, összhangban az urbanisztikai szempontokkal és a szigorú funkcionális igényekkel. Az így létrejövő három önálló funkciót, a járóbeteg ellátást, a műtéti és diagnosztikai területeket, illetve a korábbi főépületben kialakított ápolási egységeket egy központi tér, a kórház főtere köré szerveztük, ahonnan minden funkció megközelíthető és amely egyfajta tájékozódási pontként is szolgál.

A legkevesebb költözést és átmeneti állapotot eredményező folyamathoz először az új technológiai épület létrehozása volt a cél, ahol az egymáshoz legszorosabban kötődő funkciók kerültek elhelyezésre. A földszinten sürgősségi osztály és a hozzá közvetlenül kapcsolódó képalkotó diagnosztika, az első emeleten intenzív és IMC (intermediate care) ellátás, az egynapos sebészet és ezek műtői, valamint egy központi steril egység van. A második emeleten szülészeti osztály, neonatológia és gyermekellátás, a harmadik emeleten központi műtőblokk, a műtőblokk ébredője és a szülőszobák, a tetőszinten pedig helikopterleszállóhely és épületgépészeti, elsősorban légkezelő területek vannak.

A technológiai tömb elkészülését követően a járóbeteg épület kialakítása következik, de ahhoz, hogy a harmadik fázisban egy ütemben tudjon a főépület megújulni, itt ideiglenesen ápolási osztályokat kell elhelyezni. Emiatt az alaprajzi elrendezésnek és az épület struktúrájának is alapvető célja volt, hogy alkalmas legyen mindkét funkció fogadására. Az így kialakított két új épület a jelenlegi kórház legszükségesebb funkcióit ki tudja váltani, ezért csak egyes könnyebben mozgatható funkciókat, mint például a járóbeteg ellátást kell ideiglenesen egy másik telephelyen üzemeltetni.  A főépület felújítása egy szint ráépítést is jelent, illetve a földszinten egy nagyobb arányú bővítést, amely fogadni tudja az újonnan kialakított logisztikai és kiszolgáló funkciókat. A főépület felújítása után költözhetnek vissza az ápolási osztályok, immár végleges helyükre, teret adva a járóbetegellátó épület végleges kialakításának. Itt nagyrészt rendelők kerülnek elhelyezésre, de találhatóak az épület földszintjén kereskedelmi funkciók is. A felsőbb szinteken művese állomás, illetve a szülőszobákkal azonos emeleten, otthonszülés jellegű szülészeti ellátást nyújtó egység.

A szűk telken a megfelelő természetes megvilágítási viszonyok eléréséhez a lehető legnagyobb belső udvarokat kellett létrehozni. A kialakítás még az alsó szinteken is világos tereket eredményezett, viszont az épület körül zöldterületeket csak minimálisan engedett meg. Ennek ellensúlyozására a főépület földszintes toldalékrészei fölé, egy első emeleti, a környezetből kissé kiemelt parkot terveztünk. Ennek a főbejárat felé eső és a látogató forgalom által is érintett része az épület összes felhasználója számára elérhető, míg az ellentétes oldalon –  a fekvőbeteg szállító liftmagok közvetlen közelében –  nyílik egy betegek számára létrehozott és akár betegággyal is megközelíthető gyógyító kert.

A program a fekvőbetegek kétharmadát egyágyas szobákban, egyharmadát pedig kétágyas szobák elhelyezésében határozta meg, az intenzív osztályokon pedig szigorúan egyágyas elrendezést. Az általános egyágyas szobaegységek mindegyike alkalmas kellett hogy legyen ugyanakkor egy második beteg elhelyezésére is, ha valamilyen extra terhelés esetén erre szükség lenne. Felhasználva a koronavírus járvány során szerzett tapasztalatokat, a legfelső szinten – közel a légtechnikai berendezésekhez –  az egyágyas szobákat úgy alakítottuk ki, hogy izolációs elhelyezés is biztosítható legyen bennük.

Belsőépítészeti szempontból a funkcionalitás, a könnyű tisztán tartarthatóság és a barátságos környezet kialakítására törekedtünk, az orvosi gázok rejtett elhelyezésével, az ágy magasságában indirekt világítást is rejtő ütközősávval és fertőtleníthető textilburkolatokkal, amelyek nagymértékben javítják az akusztikai komfortot. Minden betegszobához egységes, akadálymentes fürdőszoba kialakítása volt a cél, amely egyrészt javítja a szobák kihasználhatóságát és az ápolási személyzet mozgását a betegek körül, másrészt megteremti a lehetőségét, hogy üzemi előregyártásban készüljenek a fürdőszobák, javítva a minőséget és csökkentve a kivitelezési időt. Ennek megvalósíthatóságához a homlokzat olyan nyílásokat biztosít, amelyek lehetővé teszik a kész elemek beemelését. A külső burkolatokra ezen felül olyan rendszert dolgoztunk ki, amely az új épület 8,4 m-es és a meglévő épület 7,2 m-es raszteréhez egyaránt igazodik és az egységes megjelenésen felül, biztosítja a szükséges tűzterjedési gátakat is.

A fenntarthatósági szempontok a helyszínválasztástól a belsőépítészeti megoldásokig egyaránt érvényesültek. A kiírás a meglévő, 80-as években épült főépület szerkezeti megtartását elsősorban azért irányozta elő, mert egy több mint 40.000 m2-es alapterületű vasbeton szerkezet elbontása és újraépítése egyaránt óriási környezeti terhelést jelent. A legzöldebb épületek általában azok, amelyeket nem kell megépíteni.

Az épületgépészeti rendszerek tervezésekor is az alacsony költségek és károsanyag kibocsátás volt a legfontosabb szempont. A nagy benapozást biztosító, mégis kompakt tömeg, valamint a falak tömör és üvegezett felületek aránya egy közel passzívház színvonalú termikus burkot eredményezett, amely a helyi, zöld építést minősítő MINERGIE® rendszer szerint is kiemelkedően gazdaságos és környezetbarát.  Svájci energetikus partnereink külön figyelmet fordítottak az épület központi, kétszint belmagasságú átriumának energetikai hasznosítására, amely télen egyfajta üvegházként üzemel, az itt nyert hőt felhasználva az épület más területeinek fűtéséhez.

A belső terekben elsősorban az anyaghasználaton keresztül valósulnak meg a zöld építés szempontjai. A LEED™ For Healthcare ajánlásokat követő kialakítás során a műanyag tartalmú építőelemek minimalizálása volt a cél. A medikai terekben ezért gumi burkolatot, a betegszobákban pedig linóleum padló terveztünk. Az így megspórolt műanyag csak a linóleum esetén 30.000 m2 amely, PET palackokra fordítva, hozzávetőlegesen 3 millió darabot jelentene. Ezt a mennyiséget jól szemlélteti, hogy ha egymás mellé raknánk őket, Budapesttől Debrecenig érne a palacksor.

A kétfordulós, több mint egy éven át tartó pályázaton, számos svájci kórháztervező irodát megelőzve jutottunk a legjobb öt csapat közé, ahol a nemzetközi kórházépítészet legnagyobb neveivel is összemérhettük tudásunkat. Svájci épületgépészekkel és energetikusokkal kiegészült csapatunk végül a negyedik helyezést érte el, ami látva a teljes mezőnyt és figyelembe véve, hogy helyi építész partner nélkül dolgoztunk, óriási elismerés és azt is megmutatja, hogy nemcsak a hazai, de a nyugat-európaival is összemérhető szaktudással rendelkezünk.

Rutkai Pál András
Healing Spaces

Szerk.: Pleskovics Viola

A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.