”Jó volt megtapasztalni, hogy a magyar diplomával remekül helyt lehet állni külföldön” – interjú Palotai Dániellel

Új interjúsorozattal jelentkezik az Építészfórum: korábbi évek fiatal Média Építészeti Díja-győzteseivel beszélgetünk, főként azt érintve, miként alakult a karrierjük, életútjuk a díjat követő években. Az Építészek az úton sorozat első részében a már Düsseldorfban élő Palotai Dánielt kérdeztük, aki 2015-ben nyert Terv kategóriában az Athenaeum of Philadelphia újragondolására kiírt nemzetközi pályázaton is díjazott munkájával. Megkérdeztük, mi történt vele az elmúlt hét évben.   

Építészfórum: Miért jelentkeztél anno a MÉD-re?

Palotai Dániel: A MÉD-et a magyar építészet egyik meghatározó építészeti elismerésének tartom, ahol minden évben remek tervek és épületek kerülnek bemutatásra. A Terv kategórián belül sok fiatal pályakezdő vagy éppen frissen diplomázott építész mérettetheti meg magát, és ezt egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Azért jelentkeztem, hogy bemutathassam az általam készített terveket, hogy részt vehessek egy aktív építészeti diskurzusban. Fontosnak tartom, hogy az építészet ne csak a saját berkein belül kerüljön megvitatásra, hanem egy sokkal szélesebb publikum előtt. Nem tartom szerencsésnek, ha az építész a szűk építész szakma számára, annak elvárásai és trendjei alapján tervez, kihagyva a gondolkodásból a használót és a szociális közeget.

Korábban gyakran részt vettem kisebb összejöveteleken, ahol fiatal építészek és művészek mutatták be aktuális projektjeiket, és vitatták meg azokat laikusokkal, nem szakmaibeliekkel. Ezekből a beszélgetésekből nagyon sokat lehet tanulni, jó lenne még több ilyen kezdeményezéssel találkozni. Összehasonlításképp, Németországban sokkal gyakrabban kerül megvitatásra egy-egy új létesítmény, rengeteg fórumot és előadást szerveznek, workshopokat, ahol az adott új projekt a környék lakóval együtt indul el, gyakran szabályozási terv szintű beavatkozásokkal.

ÉF: Mit jelentett számodra 2015-ben, pályakezdőként az elismerés? Hozott változást a díj elnyerése?

PD: Egy nagyon fontos visszajelzés volt számomra, önbizalmat adott, hogy megéri új kihívásokat keresni. Nagyban hozzájárult ahhoz a döntésemhez is, hogy külföldön is kipróbáljam magamat. A mai napig benne van a portfóliómban a győztes terv, holott általában az szokás, hogy az elmúlt két-három év terveit mutatja be az ember. Azóta is figyelemmel követem az aktuális díjazottakat és a jelölt munkákat.

ÉF: Az előbb említetted németországi tapasztalataidat, jelenleg is ott dolgozol. Hogyan jött az életedbe a külföldi karrierlehetőség? 

PD: Már az egyetemi éveim alatt is érlelődött bennem a gondolat, hogy rövidebb-hosszabb ideig külföldön dolgozzak, minél több tapasztalatot szerezzek, új impulzusok által alakítsam az építészetről alkotott véleményemet. Nagyon jó élmény volt új embereket és új nézőpontokat megismerni, új kihívásokkal és feladatokkal találkozni. Volt lehetőségem sokat utazni, és ezáltal új épített és természeti helyszíneket megismerni, amik mai napig nagy hatással vannak rám. Szintén fontos szempont volt a kíváncsiság, hogy vajon mennyire tudom megállni a helyemet egy számomra ismeretlen közegben, vajon mennyit ér az eddig magamba szívott tudás és tapasztalat. Jó volt megtapasztalni, hogy a magyar diplomával remekül helyt lehet állni külföldön.

ÉF: Hol tartasz most a szakmai utadon?

PD: Már öt éve Németországban, Düsseldorfban élek a családommal, jelenleg a HPP Architekten nevű cégnél dolgozom mint projektvezető. Előtte egy kisebb, körülbelül 30 fős cégnél voltam, ahol megismertem a német építési jogot, szabályozást, tervezési elveket, tűzvédelmet stb. Ezt a tudást tudtam később magammal vinni a HPP-hez, ami egy klasszikus tervezői nagyvállalat, saját pályázati részleggel, sok-sok fiatal és tehetséges tervezővel, több mint 40 országból. Eleinte projektvezető helyettesként, nagyjából másfél éve pedig már projektvezetőként dolgozom. Elengedhetetlenül fontos volt a német nyelv elsajátítása, anélkül nagyon nehéz előrelépni, nagyobb felelősséggel járó pozíciót betölteni. Szintén fontos mérföldkő az építészkamarába való belépés, illetve a helyi tervezői jogosultság megszerzése. Ennek itt minimum két év szakmai tapasztalat, referenciák, illetve továbbképzéseken való részvétel a feltétele.

ÉF: Mi a fő profilja a HPP-nek, ahol most dolgozol?

PD: Főleg társasház- és irodaház-tervezés, de emellett számos középületet, hotelt és sportlétesítményt is jegyez a cég. Várostervezéssel és generáltervezéssel is foglalkozunk, saját belsőépítész és építésmenedzsment részlegekkel. Egy nagy múltú, majdnem 90 éve fennálló cégről van szó, amely jelenleg Europában és Ázsiában 13 városban működtet irodát, és összesen több mint 450 főt foglalkoztat. A mi részlegünk nagyon sokat pályázik, főleg Németország és Európa nagyobb városaiban, a feladat méretétől függően gyakran akár több mint 10 fő bevonásával. Az egyes teamek összeállítása szinte mindig változik, így mindig van lehetőség új emberek és nézőpontok megismerésére.

ÉF: Melyek azok a munkáid, amelyeket meghatározónak tartasz és különösen büszke vagy rájuk?

PD: Az aktuálisan futó projektek közül többre is büszke vagyok, más-más okokból. Terveztünk egy nagyjából 2000 m²-es gyermekklinikai épületet, ahol bántalmazott gyerekeket lehet barátságos környezetben meghallgatni és orvosi, pszichológiai értelemben megvizsgálni a Barnahus módszer segítségével. A tervezés során az volt a kihívás, hogy miként lehet egy ilyen nehéz témát és funkciót egy barátságos közegben elhelyezni, egy olyan kórházi létesítményben, ahol a gyerekek otthon érezhetik magukat.

Az épület négy hasonló, egymáshoz illesztett, családi ház léptékű tömegből áll. A magastetős, klasszikus lakóház forma a gyermekrajzoknál a biztonságos családi fészek szimbólumaként szokott megjelenni, így a mi tervünk fő motívumává is ez vált. A különböző funkciók egy-egy "házikóban" foglalnak helyet. A ház rétegelt-ragasztott fa- falpanelekből és fa födémelemekből áll. A kis méretből fakadó alacsony tűzvédelmi követelmények miatt ezek a fa panelek a ház belsejében látszó felületekként tudnak megjelenni. Tetőablakok és nagyméretű nyílások biztosítják a természetes fényt. A belső teret térbővületek, kvázi kis nappalik és játszószobák/játszósarkok teszik mozgalmassá.

A régebbi terveim közül a chicagói múzeum és a MÉD-nyertes philadelpiai könyvtárépület a kedvencem. Mindkét épület képes első ránézésre is egy erős, jól érthető és részleteiben is konzekvensen végigvitt koncepciót felmutatni.

Ha definiálnom kéne a saját építészeti stílusomat, akkor az egy szilárd elven és koncepción alapuló, az adott helyhez illeszkedő (vagy azzal szándékosan kontrasztban álló), a funkcionalitást és a használót, azaz embert előtérbe helyező épület. A ház külső megjelenése nálam a belső tér szervezéséből adódik, annak lenyomata. Az épület belső téri összefüggései, a térsorok szervezése, összekötése és elválasztása központi fontosságú, hiszen a ház működését és végső soron a benne tartózkodók hangulatát határozzák meg. A tartószerkezet, valamint az anyag és színhasználat nálam mind-mind az adott térszervezési elvekre reflektál.

ÉF: Miként látod a magyar és a német építészeti trendek, szemléletek hasonlóságait, különbségeit?

PD: Örömmel látom, hogy a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság fogalma, a C2C elvek mind itt, mind odahaza megjelentek és kezdenek előtérbe kerülni. Ebből a szempontból Németország előrébb tart még, köszönhetően annak is, hogy egy majdnem tízszer akkora piacról van szó. Több új cég is foglalkozik a meglévő épületek értékének felmérésével, a beépített anyagok kategorizálásával, termékek bontás során történő szétszerelésével  és újbóli betervezésével, beépítésével. Szoros kapcsolatban állunk a Concular nevű céggel, akik a recycling terén komoly eredményeket kezdenek elérni. Új épületek tervezésénél a C2C elvek alkalmazását egy nagyon pozitív kezdeményezésnek tartom, és remélem, Magyarországon is gyökeret tud verni.

Óvatosan és kritikusan kell hozzáállni azonban ezekhez a trendekhez, pár éve még nagyot ment a passzívház fogalma, amely megpróbálta minimalizálni egy ház energiaigényét és energiaveszteségét. Ez azonban egy bonyolult és gyakran túlgépesített rendszerhez vezetett, ami családi ház léptékben nem mindig tudott megtérülni. Ennek ellenpontjaként újra megjelent egyfajta low-tech mozgalom, ahol a hagyományos építési technológiák és alacsony szintű gépészet a jellemző.

A trendeknek megvan az a hátránya, hogy gyakran össze lehet mosni más, nem oda tartozó dolgokkal is. Hamar egyfajta szlogenné silányulnak csak azért, hogy egy-egy projektet vagy terméket jobban el lehessen adni velük. Szerintem egy idő után ilyenné váltak az "okos" vagy a  "kézműves" dolgok is. Ennek legjobb példája az építészetben a greenwashing, aminek során az építtető/tervező úgy próbálja fenntarthatónak és "zöldnek" beállítani a projektjét, hogy közben pont annak ellenkezőjét teszi - például fákat tervez és ültet magasházak homlokzatára, "bezöldítve" azt, amik az építés során a költségek optimalizálása miatt vagy be sem kerülnek, vagy ha mégis, akkor nagyon sok energiába kerül fenntartásuk. Fontosnak tartom továbbá azokat a trendeket, amelyek a meglévő épületeink eszmei értékét igyekszenek jobban megbecsülni, nagyobb hangsúlyt fektetni az épületek átalakítására, mintsem azok elbontására és új épületek felhúzására. A HPP sok, 50-60 évvel korábban saját maga által tervezett épületet újított fel sikeresen, gyakran új funkciót adva az épületnek (erről itt lehet bővebben olvasni). 

Egy másik nagyon fontos szempont a digitalizáció. A tervezési folyamatot egyre több új eszköz és szoftvert támogatja. Parametrikus tervezés, real time alapú látványtervezés, BIM stb. Ezek oktatását már az egyetemen el kell kezdeni, hiszen a frissdiplomások ennek a tudásnak a hiányában hátrányból indulnak a nemzetközi porondon.

ÉF: Mit tanácsolnál a pályakezdés kapujában álló fiatal építészeknek, hogyan kezdjék el menedzselni a karrierjüket?

PD: Tanulni, tanulni, tanulni. A tanulási folyamat az egyetemmel nem ér véget, sőt szakmai értelemben csak ott kezdődik el. Szerintem nagyon sokféleképpen el lehet indulni, nincs mindenkire egyetlen érvényes, jó megoldás, mindenkinek a saját útját kell járnia. Sok ismerősöm dolgozik külföldön és Magyarországon is, sokan saját irodát nyitottak, önállósodtak, mások inkább cégeknél helyezkedtek el és töltenek be pozíciókat.

Fontosnak tartom a nyitottságot, a rugalmasságot, a változásra való képességet, felismerni, ha valami jól működik, és azt beépíteni a mindennapi rutinba. Változtatni, ha valami nem megy, berögzült sémákat elengedni. Tartani kell a lépést az új trendekkel, tervezési elvekkel, a tervezést segítő eszközökkel, szoftverekkel. Nagyon fontos a fenntarthatósági elvek integrálása a tervezési folyamatba, épített és tervezett környezetünk fenntartható fejlődésének szem előtt tartása, saját impulzusok és élmények gyűjtése. Én ugyanúgy követem a nemzetközi építészet nagyágyúit, mint a hazai, kis 10-15 fős cégeket. A problémamegoldást és döntéshozatal képességét is fontosnak tartom, nemcsak a szakmai, de a hétköznapi életben is.



Szerk.: Nemes D. Nikolett



A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.