Helyek
Megfiatalodott a Nyugdíjközpont
2004.03.19. 10:25
A valamikori első pesti felhőkarcolót rejtő épület ismét fogadja az ügyfeleket
Fővárosi és Pest-Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
Budapest, VIII., Fiumei út 19/A és B
Megújult egy pesti épületegyüttes, aminek első része hamarosan száz éves lesz, és a későbbi hozzáépítés is hetven fölött jár. Már emiatt is érdemes foglalkozni e házzal, annak ellenére, hogy kiemelkedő esztétikai értéke nem sok akad. Egységessége, megbízhatóságot sugalló harmóniája ragadja meg inkább a benne járó látogatót, amiben nagy része van a teljes felújítást megvalósító mai tervezőknek, a Kreativ2000-nek és valamennyi építőnek (generál kivitelező a Baucont Rt.). Persze nem csupán kora miatt fontos ház, hanem például azért, mert ez volt az első budapesti �felhőkarcoló� � az együttes közepén álló torony eredetileg 17 emeletre, közel 75 méterre magasodott, és felső öt szintjét hatalmas pártázat, óriási szobrok díszítették. Társadalomtörténeti jelentősége talán még kiemelkedőbb � ugyanis a munkásbiztosítás első komoly bázisa volt Budapesten. Megépítésekor még orvosi rendelő és fürdő is működött itt a munkások számára, tehát komplex jóléti intézményként létesítették 1912�1913-ban, közvetlenül az első világháború előtt. Tervezésére 1911-ben pályázatot hirdettek, és a győztes pályamű jeligéje jellemző módon �Munkásvédelem� volt...
Ismert építészpáros, Komor Marcell és Jakab Dezső állt e jelige mögött, akiknek közös munkásságában (1897-től 1918-ig működött a Komor�Jakab iroda) szinte az utolsó nagyobb munka volt a Budapesti Kerület Munkásbiztosító székháza, utána már csak a marosvásárhelyi Kultúrpalotát készítették közösen. Korábbi épületeik közül feltétlenül megemlítendő a szabadkai zsinagóga (1902), a Városháza Marosvásárhelyen (1909) és Szabadkán (1910), a Fekete Sas Szálló Nagyváradon (1908) és a budapesti Palace Szálló (1910) a Rákóczi úton, melyet a közelmúltban felújítottak. S nem maradhat ki e felsorolásból a Népopera, a mai Erkel Színház a Köztársaság téren, melyet 1910�1911-ben építettek Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján � igaz, azóta ezt az épületet szinte teljesen átalakították. A véletlen folytán helyét tekintve viszont igen közel esik Komor és Jakab Munkásbiztosító székházához, mely a város szövetében nem áll kiemelt helyen, bár nincs messze a Keleti pályaudvartól. Közelében található néhány további fontos középület, éppen a Köztársaság tér felől a Gázművek központja, a Fiumei úton mellette áll a Baleseti Kórház, a Dologház utca felől pedig közvetlen telekszomszédja a Tűzoltóság fővárosi parancsnoksága.
Az együttes megépítése óta a legfontosabb változás a város életében minden bizonnyal az autóforgalom hihetetlen megnövekedése. E szempontból a hely aránylag szerencsés, hisz a Fiumei úti főhomlokzat előtt szervízút fut végig, s a rekonstrukció során további parkolóhelyeket is sikerült kialakítani a pincében és az épület udvarán. Pont e nagyobb beavatkozás folytán épp az épület udvara az, amely a legkedvezőbb változáson esett át korábbi, meglehetősen méltatlan állapotához képest. A ház két építési ütemének nyomait még az építészetben nem túl járatos szemmel is könnyű felfedezni: középső tornya, e bizonyos első budapesti magasház, két különböző magasságú tömböt köt össze. Előbb a baloldali, az alacsonyabbik épült meg, bár már kiviteli terveinek készítésekor, 1912-ben fölmerült az ötlet, hogy a szomszédos telkek megvásárlásával a teljes Fiumei úti teleksort kéne beépíteni. A bővítésre azonban � a közbejött első világháború miatt � csak jóval később, 1929�1931-ben került sor, amikor a tervezésben közreműködött Komor János és Sós Aladár is. Az első épület alaprajzából adódóan az udvar felé eső íves térsort mintegy tükrözve megismételték, a kettő közé állt be a századfordulós amerikai felhőkarcolók mintájára tervezett torony, mögötte pedig, egész szűk beépítéssel a kazánok kettős kéménye. E megnyomorított udvart sikerült most újjáformálni, egységesíteni a homlokzatokat, kellemes belső teraszt létesíteni a gépkocsi beálló fölött.
Hasonlóképpen egyszerű eszközökkel operáltak a felújítás tervezői a belső terek újjáépítése során (tervező cég Kreativ2000 Kft., Erdős Mihály irányításával; építész: Kun Zoltán és Nyiri Péter; belsőépítész: Görgényi Judit). Az említett két íves térsort kiszabadították az évtizedek során rárakódott elfalazásoktól, alkalmi �korszerűsítésektől�. Így most a régebbi épületben érvényesül a szépen formált üvegtető, a jobb szárnyban pedig a helyreállított, vasbeton-rács közötti, eredetileg �Rothalit� üvegbeton mennyezet. Mindkét térben új ügyfélforgalmi pultokat helyeztek el, és rekonstruálták a térkapcsolatot az előcsarnokhoz valamint a főlépcsőhöz. A korszerű világítótestekkel és új gépészeti rendszerekkel fölszerelt csarnokokat az épületen végigfutó folyosó köti össze, ami áthalad a torony lift-előcsarnokán.
A volt felhőkarcoló egy technikai probléma, az ún. bauxit-beton szindróma áldozata lett az 1960-as években. Ugyanis a bauxit-cementet éppen e középső torony építésekor kezdték alkalmazni, kellő tapasztalatok híján, amire még az engedélyeket kiadó hatóság is figyelmeztette az építtetőt. Negyven évvel később a statika tudományának híres professzora, dr. Csonka Pál adott szakvéleményt, s ebben kézenfekvően a torony felső öt emeletének visszabontását javasolta, amit 1969-ben végre is hajtottak. A rekonstrukció tervezése során fölmerült az ötlet, hogy valamilyen módon vissza lehetne építeni a torony csúcsát, például a berlini Reichstag új kupolájához hasonló, áttört acél-üveg szerkezettel. Ez azonban túl költséges megoldás lett volna, ami az épület jellegéhez sem illeszkedik szervesen, ezért teljesen érthetően elvetették. A torony tetején mindössze a párkányt építették át, és mögé, kézenfekvő módon, gépészeti tereket építettek ki. A belsőben, a rekonstrukció jellegének megfelelően a pincétől a padlásig minden helyiséget felújítottak: 700 fő számára alakítottak ki korszerű munkahelyet, valamint technikailag megfelelő oktatási bázist a társadalombiztosításban dolgozók részére, és megoldották a hagyományos papír-iratok tárolását is.
A munkálatok során minden ajtót és ablakot � a bejárati kapuk kivételével � új szerkezetre cseréltek. Bár igyekeztek megtartani az eredeti ablak-osztásokat, az ablakcsere esetleg nem arat teljes elismerést minden műemlékkel foglalkozó szakember szemében. De lássuk be, ekkora épületen a régi fa-ablakok megőrzése valóban súlyos kérdés, mind a kétkezi munka, mind a költségek szempontjából. Nem elhanyagolható kérdés az ajtókat tekintve a nagy épület tűzvédelme sem, s e tekintetben például fontos követelmény volt a füstmentes lépcsőházak kialakítása, amit jól oldottak meg a tervezők, például üvegtégla térfalak alkalmazásával. Fontosabb változás a térkiosztásban, egy igényes számítógép-terem kialakítása mellett, a személyzeti konyha és étkező föltelepítése az ötödik emeletre. E térsor most közvetlenül kapcsolódik az eredetileg is díszesen kialakított belső térhez, az ún. színházhoz, amelyben helyreállították a festett üvegablakokat és a míves faburkolatot. E gyűlésterem a második ütemben felépített jobboldali szárnyban van, a szintén helyreállított, díszített vezetői irodák a régebbi, baloldali szárnyban találhatók. Az ügyfélforgalom természeseten ezeket a tereket nem érinti, az voltaképpen a földszintre korlátozódik. A földszint azonban nem azonos az utcaszinttel, ezért volt szükség egy olyan látvány-lift beépítésére, amely a balszárnyi előcsarnokból szállítja a rászorulókat az ügyfélforgalom szintjére.
A nyugdíjbiztosító épületegyüttese az, amit munkás éveik vége felé garantáltan megismernek a fővárosi és pest-megyei polgárok, bár gyakran talán nem kell majd idelátogatniuk. Persze az elektronikus adatáramlás terjedésével ez a helyzet is bizonyára változni fog. De talán éppen a változatosság megőrzése, a többféle lehetőség fenntartása szempontjából is érdekes és jelentős, hogy az épület most és ilyen módon tudott megújulni. Hiszen a nyugdíjasok számára fontos, hogy havi járandóságuk adandó ügyintézését megfelelő körülmények között végezhessék. A ház lényege tehát nem a külső, hanem a teljes földszinti zóna az épületen belül. Tudta ezt már a két eredeti tervező, Komor Marcell és Jakab Dezső, ami nem jelenti azt, hogy ne fordítottak volna gondot a külsőre is. Viszont arra sem nekik, sem a mostani tervezőknek, Kun Zoltánnak és munkastársainak sem lehetett ráhatásuk, hogy a tömb beépítése kétoldalt és hátul is hasonló szellemben és építészeti minőségben folytatódjék. Így most meglehetősen éles kontraszt mutatkozik a megújult Fiumei úti együttes és a két mellékutca felől hozzá kapcsolódó beépítések között. A Tűzoltóság puritán nyerstégla épülete még csak-csak e nívó közelébe hozható egy nagyfelújítással, de a másik oldal gangos lakóházai még valószínűleg sokáig őrzik e kontrasztot. Ami persze a város egészének látvány-kavalkádjához képest már alig feltűnő.
Vargha Mihály
A cikk nyomtatásban megjelent a Budapest folyóirat 2004/1. számában.
Fotó: Szél Ágnes; archív képek a KÖH Fotótárából és a Magyar Építészeti Múzeumból.
Vélemények (0)
