Design/Formatervezés

Mélységi élmények: társművészetek a föld alatt

1/21

Bikás park, betongrafika az állomás végfalán, alkotók: Brückner Dóra és Fábry Katalin, fotó: Bujnovszky Tamás

?>
Bikás park, betongrafika az állomás végfalán, alkotók: Brückner Dóra és Fábry Katalin, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Bikás park, betongrafika a felszínen, alkotó: Brückner Dóra és Fábry Katalin, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Bútorok és berendezési tárgyak a Bikás Park peronszintjén, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Bikás park, üveggrafika a peron felett, alkotó: Brückner Dóra és Fábry Katalin, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Bikáspark, üveggrafika és betongrafika (alkotók: Brückner Dóra és Fábry Katalin), fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Szent Gellért tér, mozaik, alkotó: Komoróczky Tamás, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Szent Gellért tér, a mozaik és Konstantin Grcic székei, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
II. János Pál pápa tér, üvegtextil, alkotó: Hegedűs Andrea, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
II. János Pál Pápa tér, végfal-plasztika, alkotó: Jovánovics György, üvegtextil: Hegedűs Andrea, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Kálvin tér, mozaik, alkotó: Fábry Katalin, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Kálvin tér, mozaik, alkotó: Fábry Katalin,, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Keleti pályaudvar, üvegtextil, alkotó: Hegedűs Andrea, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Keleti pályaudvar, üvegtextil, alkotó: Hegedűs Andrea, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Móricz Zsigmond körtér, üveggrafika, alkotó:  Krizsán Zoltán, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Móricz Zsigmond körtér, üvegtextil, alkotó: Krizsán Zoltán, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Újbuda központ, rogyasztott üveg végfal, alkotó: Bojti Márton, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Újbuda központ, álmennyezet, alkotó: Bojti Márton, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Újbuda központ, álmennyezet, alkotó: Bojti Márton, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Újbuda központ összképe, tárgyak: Palatium, üvegtextil: Hegedűs Andrea, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Újbuda központ, rogyasztott üveg végfal, alkotó: Bojti Márton, fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Újbuda központ, üvegtextil: Hegedűs Andrea, rogyasztott üveg végfal, alkotó: Bojti Márton, fotó: Bujnovszky Tamás
1/21

Bikás park, betongrafika az állomás végfalán, alkotók: Brückner Dóra és Fábry Katalin, fotó: Bujnovszky Tamás

Mélységi élmények: társművészetek a föld alatt
Design/Formatervezés

Mélységi élmények: társművészetek a föld alatt

2014.08.29. 13:23

Cikkinfó

Szerzők:
Götz Eszter

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Dosszié:

A 4-es metró átadásának pillanatától valami régen nem tapasztalt egyetértés tört ki a városban: mindenki úgy érzi, hogy Budapest legfantasztikusabb kortárs épületkomplexuma született meg a föld alatt. Olyan építészeti minőség, ami azelőtt nemhogy nálunk, de még Európában is alig akadt. Persze a moszkvai metró grandiózus palota-terei, a stockholmi meselabirintusa, a színektől duzzadó hamburgi, berlini állomások látványosságai sem utolsók, de az új budapesti vonal valami egészen más. Götz Eszter írása.

A 4-es metró kialakítását újfajta szemlélettel közelítették meg az építészek. A szűk, folyosószerű, minél gyorsabb áthaladást sürgető csőjárattal szemben, amit eddig a metróállomásoktól megszoktunk – elvártunk, elfogadtuk, vagy simán csak beletörődtünk –, a 4-es metróban egyedülálló élménnyel találkozik az utazó: a betondoboz fölé óriási nyitott tér borul, melyet látszóbeton gerendák feszítenek ki a föld erőivel szemben. Funkcionális, feldíszített közlekedéstechnológiai tér helyett egy tágas és markáns épített táj jelenik meg a föld alatt. A szürke minden árnyalata, a beton érzékelhető tömegszerűsége, a peron fölötti tér állomásonként más és más szerkezete olyan különleges esztétikai hatással bír, ami az állomásokon megjelenő társművészetektől is különleges viszonyulást vár. Érezzük a barlang, a mélység misztikumát, a tektonikus erők méltóságát, a lélek leereszkedését a föld titkaiba. Itt tehát nem egy semleges közlekedőteret kell dekorálni egy-egy kortárs művel, hanem egy rendkívül karakteres térhez kell hozzáadni azt a bizonyos pluszt, egy kisebb, jó arányérzékkel mért, gesztusnyi valamit, amitől annak hatása nem csorbul, de a mű önállósága is megmarad ebben a környezetben. Korántsem a szerkezetet megszelídítő, enteriőr-szerűbbé simító gesztusokra vagy burkolati díszre volt szükség, mivel maga a szerkezet a fő attrakció, és többnyire a burkolat is meghatározó vizuális elem – a Móricz Zsigmond körtér színes paneljeivel vagy a Fővám tér lenyűgöző, geometrikus barlang-hatásával egy térben nemigen jutna szóhoz egy kortárs plasztika vagy képfelület.

Bikáspark, üveggrafika és betongrafika (alkotók: Brückner Dóra és Fábry Katalin), fotó: Bujnovszky Tamás
5/21
Bikáspark, üveggrafika és betongrafika (alkotók: Brückner Dóra és Fábry Katalin), fotó: Bujnovszky Tamás

Emiatt sem jöhetett szóba az évtizedes gyakorlat, hogy egy-egy nagymuráliával, domborművel, bronzszoborral kipipálható az autonóm műalkotások metróbeli felbukkanása, amit viszont – mármint a társművészetek bevonását – több szempont is indokol. Hogy egy föld alatti peron is aktív köztér, ahol az azon áthaladó, napi tízezrekben mérhető utazóközönség néhány percre műélvezővé válhat, az már a moszkvai metró 1930-és évekbeli építése idején nyilvánvaló volt, és ennek szellemében lettek az első moszkvai vonalak a szocialista realista képzőművészet – és persze a bennük kódolt politikai-ideológiai üzenet – nyilvános galériái. Budapest a föld alatt eddig kevéssé használta ki a képzőművészetek kínálta lehetőségeket, a metróvonalakat inkább a funkció és a korszellem minimálprogramja felől közelítette meg. Az 1896-ban átadott Millenniumi Földalatti Vasút állomásainak Zsolnay-csempéje, a finom, igényes, párizsias ízlésű szecessziós burkolatok közege, a viszonylag szűk állomások tere nem is igényelt további plasztikai vagy festészeti elemeket; az utazó közönség számára pedig jóval természetesebb, mindennapibb élmény volt a művészet, mint a mainak, ezt se felejtsük el. A hetvenes évek elején elkészült 2-es metró koncepciója kevéssé célozta az igényes látványvilágot, jellemző, hogy az 1963-as beruházási program még a tömegközlekedés fejlesztése mellett egyben tömeges óvóhelyek létesítéséről is szól az állomások kapcsán. Jóval később kerültek műalkotások a „piros metró" közönségforgalmi tereibe: a Deák téri betűcsempék 1996-ban (João Vieira portugál művész munkája), a Kossuth téren 2005-ben állították föl Oláh Mátyás László bronz Teiresziász szobrát, a Keleti jegypénztára fölé 2013-ban került a mexikói Julio Carrasco Bretón derűs, graffiti karakterű falképe. A később épült „kék metró" e tekintetben jobban járt, a Dózsa György úti megállóban már az átadáskor ott volt Szász Endre két giga méretű Dózsa-pannója, a Pöttyös utcában (a közeli József Attila lakótelep okán) Metky Ödön Mama című szobra. Az 1990-re átadott utolsó szakasznak a Forgács utcától az Újpest-Központig vezető négy állomást a Nemcsics Antal színdinamikai koncepciója szerinti burkolat és ehhez illő művekkel díszítették, de ma már alig látni ezeket a bódék káoszában.

II. János Pál Pápa tér, végfal-plasztika, alkotó: Jovánovics György, üvegtextil: Hegedűs Andrea, fotó: Bujnovszky Tamás
9/21
II. János Pál Pápa tér, végfal-plasztika, alkotó: Jovánovics György, üvegtextil: Hegedűs Andrea, fotó: Bujnovszky Tamás

A 4-es metró tehát a társművészetekkel szemben is új igényt támasztott. A legnagyobb szerephez a világítás jutott, ami a közlekedésben távolról sem művészetként szokott megjelenni, de Bányai Tamás világítástervező szabad ötleteinek – és évtizedes színházi praxisának – köszönhetően most az lett belőle: igazi, eredeti, minden ízében kreatív fényművészet. Ennek következtében minden állomáson más színhatások, világítási effektek árnyalják a beton szürkeségét. A lila, kék, sárgás indirekt megvilágítások pszichikai hatása teljesen feloldja a föld alatti helyzetből fakadó ösztönös szorongást, klipszerű jelenetekkel tagolja a mozgólépcső haladásával változó képkivágásokat. A Móricz Zsigmond körtéren egyre följebb emelkedve (vagy lejjebb süllyedve, ki merre) mindig más, álomszerű kékeslilában úszó nézet tárul fel a horizontális betongerendák és a befelé tartó betonfalak szintjeiből. A Rákóczi téren a pöttyös, fehér-szürke mennyezet mintáiba illesztett kerek fényvisszaverő tükrök az egész teret fénnyel szórják tele. Ugyanitt a metró fölött, a téren kialakított vízmedencében két nagy tükör hajlik a víz fölé, ezek vetítik be a napfényt az állomás terébe, egészen a peronig belógatott két üveghengeren keresztül. A felszíni parképítészeti ötlet és a föld alatti természetes megvilágítás bravúrosan kapcsolódik össze ezzel a játékkal, ami rá is fér az állomás amúgy túl komorra sikerült, szarkofágszerű belsejére. A peron szűkszavú megfogalmazásán is sokat oldanak a középső alagút oszlopaiban tejüveg mögé illesztett, faág-szerűen elágazó neoncsövek. A Bikás park laza, játékos terében Bányai a szellőzőrács mögé, raszterbe helyezte a fénycsöveket, a peron hosszában pedig sűrűn belógatott hengeres fém lámpatesteket használt. A Fővám téri betongerenda-erdő metsződéseit keskeny fénycsövekkel ismételte meg, a Kálvin tér íves áthidalóit indirekt reflextükrökkel emelte ki, míg Újbuda állomáson és a Keletinél a betongerendák aljába építette be a fényfelületet. A II. János Pál pápa téren sárga fényt vetített a fém falburkolatra, meleg tónusokat varázsolt az egyenszürkére.

Kálvin tér, mozaik, alkotó: Fábry Katalin, fotó: Bujnovszky Tamás
10/21
Kálvin tér, mozaik, alkotó: Fábry Katalin, fotó: Bujnovszky Tamás

Ezekhez a gazdag, intenzív és filozofikus fényeffektusokhoz társul néhány képzőművészeti alkotás. Jovánovics György falnyi monokróm plasztikája a II. János Pál pápa téri peron egyik végén az egyetlen klasszikus mű közöttük, de itt jó helyen van; halk is, erős is, nyugodt állítás egy viszonylag semleges térben, visszafogott, de érvényes utalás a környék egykor viharos történetére. Jóval látványosabb Komoróczky Tamás örvényszerű mozaikja a Szent Gellért téren, ami erős, dinamikus sodrásával pszichedelikus hatást ér el, de a meleg színek megtartják az elviselhetőségen belül. A minta kettős elforgatással készült és hatásával optikailag tágítja az amúgy legszűkebb megálló terét. A Kálvin téren, a peronszintre ereszkedőben Fábry Katalin mozaik falképe futja körbe a mozgólépcsők aknáját, rajza fehér alapon piros-kék-sárga pixelpontok, amiből ugyan nem áll össze, hogy Kodály Psalmus Hungaricusának raszterre bontott kottáját látjuk, majdnem pont a református templom és Kálvin szobra alatt, úgyhogy inkább higgyük el, hogy így van. A jó mű nem szónokol, hanem csak sejtet; ez a mozaik is hordoz valami bensőséges titkot a maga nehezen olvasható formájában. Újbuda peronja fölött Bojti Márton zöld fémlemezből gyűrt álmennyezete fut végig, mint egy mindjárt lezuhanó varázspaplan. A rávetülő fények a gyűrődésekbe rózsaszín árnyalatokat ültetnek, a hullámzó felület a folyó metaforája, de akusztikai szerepe is van: enyhíti a nyitott, nagy légterű peron zajterhelését. Bojti tervezte a peron végét lezáró rogyasztott, vízzöld üvegfalat is, amiben, ha közelről nézzük, a legkülönfélébb tárgyak lenyomatát fedezzük föl. A kézműves részletek oldják a légtér monumentalitását, a víz, mint az állomás kulcsmotívuma, ebben a falban is megjelenik. A legkedvesebb ötleteket a Bikás parki állomásban találjuk. A felszínen ráboruló üvegszerkezet árnyékvonalai bejárják a föld alatti teret, a peronvégi betonfalba maratott vadvirágok lágyan hajló vonalait Fábry Katalin és Brückner Dóra alakította, a sínek fölötti üvegpanelben egy szúnyog sziluettje sejlik föl.

Újbuda központ, rogyasztott üveg végfal, alkotó: Bojti Márton, fotó: Bujnovszky Tamás
20/21
Újbuda központ, rogyasztott üveg végfal, alkotó: Bojti Márton, fotó: Bujnovszky Tamás

Az óriási légterű állomásokban felértékelődött a design szerepe is, az információs táblák, a bútorok, a kiegészítő elemek (tűzcsap, szelektív kukasor, óra, záróelemek, korlátok, információs rendszer) egységes koncepciója valósult meg. Jelszerűségük a méretarányból is fakad. Kevés elem, lekerekített élek, visszafogott színvilág, pengevékonyságú fa ülőpadok és fémesen csillogó lábak, karcsú szerkezetek, szigetszerűen megjelenve a hatalmas belmagasságú térben. A padok felnagyított támlája négy megállóban Hegedűs Andrea egyedi fejlesztésű üvegtextil kompozícióit foglalja keretbe, három helyen pedig Krizsán Zoltán üveggrafikái láthatók. A művek az idő fogalmával operálnak: telített színeik a metró sebességét, kézműves karakterük a pillanatnyi megállást sejteti. A többi megállóban a padok fölött elmosódott fotórészletek, elnagyolt gyerekrajzok kontúrjai bukkannak föl. Az egész vonalon uralkodó bútorkoncepciót a Kálvin és Fővám téri megállókban egy kortárs designer, Konstantin Grcic 2006-os tervezésű, ikonná vált geometrikus mintázatú alumínium-titán kagylószékei egészítik ki, kicsi, de erős hatású elemek a betonrengetegben.

Móricz Zsigmond körtér, üveggrafika, alkotó:  Krizsán Zoltán, fotó: Bujnovszky Tamás
14/21
Móricz Zsigmond körtér, üveggrafika, alkotó: Krizsán Zoltán, fotó: Bujnovszky Tamás

Az átadás pillanatában élő kép persze egy ilyen igénybe vett építészeti környezetben gyorsan erodálódik, ha nem védik tudatos döntések. Például az a reklámkoncepció, ami nem engedi, hogy a többi metróvonal mintájára egyik napról a másikra egy jól fizető cég telematricázza az állomások padlóit. A 4-es metróban sem ilyen, sem óriásplakát nem lesz, csak a peronokat záró falak LED kijelzőin jelenhet meg reklám. Egyelőre ott is az állomások felvételei pörögnek, és mindig van, aki megbabonázva áll ott, a felnyíló tér alatt, és csak bámulja a többi állomás fotóit. Budapest ma izgalmas város, de lakóinak szorongáskészlete évtizedekre előre is túlzásnak tűnik. A 4-es metró szépsége és merész nagyvonalúsága, játékos szabadsága a legjobbkor jött, ráadásul tartós muníciónak ígérkezik.

Götz Eszter

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Középület

SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM // Egy hely + Építészfórum

2021.01.06. 17:41
00:08:06

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

GRAPHISOFT PARK // Egy hely + Építészfórum

2020.12.10. 10:09
00:07:09

Az egykori Óbudai Gázgyár területe 1998 óta ad otthont egy folyamatosan épülő-szépülő irodaparknak. Első épületeinek téglaarchitektúrája a mai napig viszonyítási pont a hazai építészetben, és azóta is az ipari fejlődés és az igényes építészet találkozásának színtere. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti GRAPHISOFT Parkkal ismerkedhetünk meg.

Az egykori Óbudai Gázgyár területe 1998 óta ad otthont egy folyamatosan épülő-szépülő irodaparknak. Első épületeinek téglaarchitektúrája a mai napig viszonyítási pont a hazai építészetben, és azóta is az ipari fejlődés és az igényes építészet találkozásának színtere. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti GRAPHISOFT Parkkal ismerkedhetünk meg.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk