Miért és hogyan tervezzünk városokat?

Ingyenesen letölthető az ENSZ Habitat A Város- és Területi Tervezés Nemzetközi Irányelvei című kiadványa, melyet Zsigmond László és Láposi Roland állított össze, Hübner Mátyás DLA segítségével. A könyv olyan tervezési alapelveket és ajánlásokat közvetít, amelyek bármely ország és város számára segítséget nyújthatnak az elkövetkező, rohamos urbanizáció miatti változások kezeléséhez.

Az, hogy az ENSZ Habitat által jegyzett A Város- és Területi Tervezés Nemzetközi Irányelvei (IG-UTP: International Guidelines on Urban and Territorial Planning) egyszer magyarul is olvasható lesz, teljesen a véletlen műve. A tavaly nálunk debütált Planning Horizons sorozat magyar kiadásán és a Magyarország további 50 évét bemutató még50év konferencián dolgozó Zsigmond László és Láposi Roland – bár itthon és külföldön is dolgozó szakmabeliek – csak akkor ismerkedtek meg vele, amikor az európai várostervezés eljövendő kihívásaihoz történő alkalmazkodásról interjúzták az egyik írót, Cliff Hague-t.

Mivel érdekesnek tűnt, úgy döntöttek, hogy belevágnak a fordításba, és megkeresték az ENSZ-Habitatot, ahol ráharaptak az újabb nyelvű kiadás lehetőségére. Mivel mindketten volt Pollack hallgatók, természetesnek tartották, hogy nemhivatalos segítséget kérjenek a ma már PTE Műszaki és Informatikai Kar, Építészeti és Várostervezési Tanszék oktatóitól. Végül Hübner Mátyás DLA építész–várostervező, az egyetem professor emeritusa szállt be harmadikként a munkába. A magyar verzió július elején készült el, és már megtalálható az ENSZ-Habitat honlapján. 

A Város- és Területi Tervezés Nemzetközi Irányelvei

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a mai világban nagymértékben szükségünk van a város- és területi tervezésre. Az urbanizáció robbanásszerűen nő: 2050-re tíz emberből heten fognak városban élni. Mindeközben vagy a helytelen szakpolitikai megközelítések és szabályozási tervek, vagy a rossz városépítészeti kialakítások következtében az emberek térbeli megoszlása egyre egyenlőtlenebb. Elszaporodtak a szlömök, nő a zsúfoltság, fokozatosan rosszabbá válik az alapszolgáltatásokhoz és infrastruktúrákhoz való hozzáférés, valamint a természeti környezet állapota, a társadalmi egyenlőség és a szegregáció helyzete.

Nem véletlen tehát, hogy a világ országai, így Magyarország is szerepet játszott az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak (SDG: Sustainable Development Goals) és az Új Városi Agendának (New Urban Agenda) kidolgozásában, még akkor is, ha ennek "otthon" vajmi kevés jelét tapasztaltuk. (Kolossa József a Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárságának Területrendezési és Településügyi Főosztályának főosztályvezetője például aktívan részt vett 2016-ban Quitóban a Habitat III konferencián.) A városok globális szerepük fényében és az emberiség életében betöltött jelentőségükhöz mérten is külön célt kaptak, az SDG11 azaz "A fenntartható városok és közösségek"-ről szóló 11. cél például egészen konkrétan a városok és egyéb emberi települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóképessé és fenntarthatóvá tételét tűzi ki.

Rendben, de hogyan?

Az ENSZ Habitat igazgatósága a világ számos pontjáról – ahogy az ENSZ-zsargon mondja: geográfiailag kiegyensúlyozott módon – kérdezett meg tervezésben dolgozó szakmabelieket, hogy választ találjanak erre a kérdésre. Többek közt azt kutatták, hogy mit kell tudnia a város- és területi tervezésnek ahhoz, hogy megfelelőképp felkészüljön olyan kihívásokra, amelyekkel a javarészt a 20. század derekáról eredő tervezési rendszerek valószínű, hogy nem fognak tudni megbirkózni. Egészen egyszerűen három kérdést tettek fel: Miért tervezünk? Hogyan tervezünk? Milyen típusú városi és területi tervek szülessenek?

Mivel a válaszadók különböző régiókból merítették tapasztalataikat, másra helyezték a hangsúlyt, és más megközelítéseket javasoltak. Nem véletlenül, hiszen a világ országaiban számos különféle tervezési módszert és gyakorlatot próbáltak ki, és alkalmaznak ma is. Van, ahol a városi szintű stratégiai tervezés a szokás, és van, ahol a rendezési típusú tervezés. Egyes helyeken az egy adott közösség életének eltérő aspektusait átfogó közösségi tervezést, máshol a területhasználati módok és funkciók szervezésén alapuló tervezést preferálják. Akad, hogy a tervezés a fizikai környezet megjelenésének kodifikálásával egyenlő, máshol inkább a leíró jellegű programozást jelenti. Bármekkora is az eltérés, mind ugyanazzal a céllal történik, azért, hogy befolyásolják a városi környezetet és funkciókat. A tervezési módszerek eme széles tárháza folyamatosan kölcsönhatásban van a szakma fejlődésével, miközben a fentről-lefelé és az alulról-felfelé történő megközelítés az adott kontextus sajátosságai szerint különböző mértékben ötvöződik.

Ezen tapasztalatok alapján született A Város- és Területi Tervezés Nemzetközi Irányelvei, melynek készítői kétféle módszert mutatnak be. Egyrészt a tervezést olyan döntéshozatali folyamatként definiálják, amely térbeli jövőképek, stratégiák és tervek kidolgozásán, illetve szabályozási eljárások, intézményesítési és participációs mechanizmusok, illetve egy sor szakpolitikai irányelv alkalmazásán keresztül arra törekszik, hogy adott gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti célokat valósítson meg. Másrészt pedig alapvető gazdasági funkcióval bíró eszköznek tekintik, amely a belső gazdasági növekedés, a prosperitás és a munkavállalás serkentése érdekében alakítja át a városok és régiók szerkezetét és funkcióit, választ keresve a leginkább sérülékeny, marginalizált vagy ellátatlan csoportok szükségleteire.

Maga a kiadvány olyan tervezési alapelveket és ajánlásokat közvetít, amelyek bármely ország és város számára segítséget nyújthatnak például az urbánus demográfiai változások (népességnövekedés, stagnálás vagy fogyás) kezelésében, és a meglévő vagy új települések életminőségének javításában. Szándéka szerint a szubszidiaritás elvének, és az egyes országok saját kormányzási struktúrájának figyelembe vételével az Irányelvek a térbeli tervezés teljes spektrumában és minden tervezési szintjén alkalmazható.
A javaslatok térbeli hierarchia szerint nemzetek feletti és határokon átnyúló, országos, város-régió, agglomeráció és metropolisz, valamint települési és önkormányzati, illetve településrész és városnegyed szintekre tagoltan fogalmazódtak meg. A javaslatokat a tervezésben főszerepet játszó ágensek, azaz a várostervezéssel foglalkozó szakemberek és szervezeteik, a civil társadalmi szervezetek és más társaságok, egyesülések, illetve a helyi önkormányzatok, illetve a nemzeti kormányok számára dolgozták ki. Az Irányelvek négy nagy fejezete a várospolitika és kormányzás kapcsolatát, a tervezés fenntartható fejlődésben (társadalomfejlesztés, tartós gazdasági növekedés és az épített és természeti környezet) vállalt felelősségét, a tervezés összetevőit és a tervek megvalósításának és ellenőrzésének kényes feladatait öleli fel.

Nem minden javaslat vonatkozik mindenkire, mivel a cél egy olyan univerzális keretrendszer összeállítása volt, amelyet bármely ország döntéshozója, jogalkotója és tervezője elővehet, és kipipálhatja, hogy mi az, ami már működik, mi az, ami jó lenne, és mi az, ami irreleváns számára. Megtették ezt a fordítók kíváncsiságból, illetve az ENSZ Habitat kérésére is, azonban ez már egy másik történet, és meg is haladná e bemutató kereteit (persze innen lenne igazán izgalmas).

Láposi Roland

ENSZ Habitat program menedzser: Andrea Oyuela

Fordítás és kiadványszerkesztés: Láposi Roland
Fordítás: Zsigmond László
Szaklektorálás: Hübner Mátyás
Előolvasás, korrekció: Hübner Márta
A Város- és Területi Tervezés Nemzetközi Irányelvei (letölthető az ENSZ Habitat honlapján)