„Múltunkat és jövőnket egyszerre bontjuk.” – Új csarnokot építhetnek az edelényi művelődési ház helyére

Egy megyei híradás szerint teljes bontás várhat a Bodonyi Csaba tervezte Hadobás Pál Művelődési Központra. Az épület helyére egy új multifunkcionális művelődési és sportközpont kerülhet. Az utóbbi években komoly, megosztó vitákat generált több hasonló sorsra ítélt épület története. Vajon tényleg mindig a bontás a gazdaságos, helyes és előremutató út? Nem kellene minimálisra csökkenteni az építést és áttérni az újjáépítésre? Sulyok Miklós kommentárja az edelényi művelődési központ jövőjéről.

„Több mint hárommilliárd forintból épülhet meg Edelényben egy új multifunkcionális művelődési és sportközpont." - írja az Észak-Magyarország című Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lap. A cikkben is idézett Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatból kiderült, hogy a kormány egyetért a bemutatott koncepció alapján az új edelényi intézmény megvalósításának előkészítésével. A szöveg szerint a beruházás előkészítője és megvalósítója is az önkormányzat lesz, amelyhez 176 millió 530 ezer forintot kaphat.

Demeter Zoltán országgyűlési képviselő szerint az új multifunkciós központ, a beruházás a helyiek és a körnéyken élők érdekeit szolgálja és megmutatja, hogy „építik Edelény városát és a jövőt." Az edelényi polgármester a képviselő véleményéhez hasonlóan pozitívan értékelte a megvalósuló intézmény tervét, mivel szerinte a jelenlegi művelődési központ már semmilyen szempontból nem szolgálja ki a helyiek igényeit, ezért a teljes bontás mellett döntöttek. A régi épület helyére így egy olyan multifunkciós csarnok kerülhet, amely otthont ad a közművelődési lehetőségeknek, illetve a sportolásnak egyaránt.

Azonban a cikk nem ír le további részleteket a cél érdekében elbontandó "energiafaló" korábbi épületről, amely Bodonyi Csaba Ybl- és Széchenyi-díjas építész nevéhez fűződik. Elgondolkodtató az újságban olvasható rövid polgármesteri megjegyzést szemlélve, hogy eszmeiségét vagy éppen a gazdasági szempontokat tekintve valóban a teljes bontás a legelőremutatóbb megoldás?

A továbbiakban az Építészfórum Sulyok Miklós művészettörténész témához kapcsolódó kommentárját közli:

Az Észak-Magyarország július 23-i híre szerint multifunkciós csarnok születhet Edelényben, az 1976-ban épült volt Ifjúsági Ház, jelenleg Hadobás Pál Művelődési Központ helyén. Hogy miért a helyén, erről Molnár Oszkár polgármester azt mondja: „A jelenlegi művelődési központ a hetvenesek években épült, és igazi „energiafaló", amellett, hogy már statikailag is nagyon rossz állapotban van. Ezért döntöttünk a teljes elbontás mellett, hogy, a helyére egy új művelődési és sportközpont épülhessen, ugyanis a városnak nincs sportcsarnoka."

Mint ismeretes az épület tervezője az Ybl- és Széchenyi-díjas Bodonyi Csaba, az MMA tagja, a Miskolci Építész Műhely (1978-1990) mestere Plesz Antallal és Ferencz Istvánnal együtt. Magam jó ideje foglalkozom a csoport és Bodonyi építészetével, utóbbiról monográfiát is írtam, érdekel az épület sorsa. Engedtessék meg, hogy szóljak pár szót a ház megtartása érdekében. Persze nem feledhetjük, hogy nem először fordul elő, hogy a Miskolci Építész Műhely valamelyik építészének épülete befejezi földi létét. Például Taba Benő, építése idején elismert, organikus formálású, kiváló Bükki Nemzeti Park fogadóépülete fele részben leégett, a megmaradt rész ma is ott enyészik, Ferencz István Újpesti Művelődési Központját tavaly lebontották, s Golda János miskolci-avasi meteorológiai irodaépülete is a tűz martaléka lett sok évvel ezelőtt. Most azonban még van lehetőség a bontás nélküli új építést választani.

Talán nem visszás, hogy saját korábbi írásomat nem átfogalmazva, Bodonyi-könyvemből idézek: „Az épület a modernizmus világos szerkesztését, átgondolt telepítését, szigorú alaprajzi formálását mutatja. A mélyen fekvő, üres térségben az elöntés elleni védekezésül lábakra állított ház tömegképzése határozott geometriájú, a szabadon álló tömeg arányosan formált szoborként, középületként jelenik meg, a hatvanas-hetvenes évekbeli angol modernista tégla-regionalizmusra, Alvar Aalto építészetére emlékeztet, bár ez a hatás nem bizonyítható. Mindenesetre a Középülettervezési Tanszéken Weichinger Károlynál tanult Bodonyinak már első munkáján érezhető a tiszta formálás és a középület-karakter igénye. Anyaghasználata a látszóbeton, illetve a Zsolnay gyártmányú pirogránit burkolat kettősségén alapul. Az épület a helyszínen egy korábbi tervfázisban megrendelt szerkezeti építőanyagok felhasználásával, a területet a későbbi beépítést meghatározó telepítéssel került megtervezésre." ¹

Bodonyi ebben a kötetben így emlékszik vissza az épületre: „A mesteriskola után első megvalósult tervem. Itt szembesültem először a helyszín, a szituáció egyedi, koncepciót alakító erejével, s döbbentem rá az ez irányú tervezői érzékenység, azaz a médiumszerep szükségességére. A hatalmas, mély fekvésű, malomárokkal és égerfasorral övezett területre helyezett kis épület a területből kiszakított leendő városi köztér kezdő saroképülete. A további térfal a Bódva és a közúti töltés. A megelőzően a területre szánt épület megvalósítása a feltöltési igény és költsége miatt meghiúsult, de a vasbeton cölöpalapokat és rácsostartókat már a területre szállították. Ezek a kultúrházba adottságként beépültek, a cölöpök, mint pillérek egy plató-szintet tartanak, alatta – feltöltés helyett – hasznosítható fedett térrel. Az épülethez a plató részeként két irányból hidak vezetnek. A hidak egyike meghosszabbításra, s újabb épületekre vár. A teljes épület zsolnai pirogránit lapokkal burkolt. Ekkori elhatározásom szerint minden további épületem ezzel a kitűnő és tartós anyaggal terveztem burkolni. Az épület előtti háborús emlékmű Gyurcsek Ferenc szobrász alkotása, az előcsarnok falát Schrammel Imre keramikus pirogránit reliefje díszíti. A sajátos konténer bútorokat Ferencz István készítette." ²

El kell mondanom, hogy amikor ez év elején részt vettem a Matthias Corvinus Collegium gellérthegyi székháza építészeti tervpályázat zsűrijében szakértőként, magam is támogattam a meglévő székház, a Munkásőrség volt országos parancsnoksága épületének lebontását. (A kisebbik épület tervezője Spiró Éva, a nagyobbiké Pázmándi Margit.) Abban az esetben úgy gondolkodtam, hogy a morálisan, építészetileg és műszakilag is elavult épület felújítása, átépítése kidobott pénz, hiszen az együttes akkor is csak a rossz emlékű munkásőrség székháza marad, ha sokmilliárd forint rápazarolunk. Ezt azonban nem tartom általánosítható felfogásnak.

Virág Csaba budai, volt Országos Villamos Teherelosztó Központjának épületének lebontása és átdizájnolása például tévedés volt, mert bár személyes véleményem szerint bántóan nem illeszkedett környezetébe, de kétségtelenül kvalitásos épület volt. Más vélemények szerint ellenkezőleg: igen jól illeszkedett a vári építészetbe. Az alapkérdés azonban egészen más: van-e értelme felszámolni múltunkat mai ítéletünk alapján, pusztán ízlésítéletünk alapján? Ezenkívül az egyedi épületnél szinte minden esetben lényegesebbnek látom a városalkotó elem megtartását, amely – ma már sokat hangoztatott igazság –  az idő folyamatosságának záloga. Tehát egy bármilyen régi, vagy fél-régi épület megőrzése azt állandóságot védi, amelyet a modern kor minden eszközzel le akart rombolni. A megtartás a folyamatos hisztérikus változtatási kényszer csillapítása. Épületeinket lebontva kidobjuk azt a tudást, ahogyan eleink létrehozták környezetünket. Biztos, hogy nincs már szükségünk az ősök tudására?

Ahogyan Golda János, Bodonyi egykori miskolci építész tanítványa írta Virág Csaba várbeli épületének bontási hírére reagálva: „Ugyanis korszerűség és tradíció hihető összeillesztésétől függ az identitás, és nem túl sok ezt hitelesen bemutató minőségi építészeti mű maradt az utóbbi évtizedekből." Igen, ahogyan a volt országos villamos teherelosztó épületét sem kellet volna lebontani, amire Bodonyi háza is valójában vár, az nem a bontócsákány, hanem a felújítás.

Nem mellékes mozzanat, hogy Bodonyi korábban már készített tervet ezen a területen elhelyezendő sportcsarnokra, tehát nem hiányzik a hely az új multifunkciós csarnok elhelyezéséhez. (Az említett tervek megtalálhatóak a letölthető dokumentumok között. - szerk.) S az építészeti felfogásbeli szempont mellé odatenném az ökológiait is. Az épület bontása rendkívül költséges eljárás, leginkább természetkárosító volta miatt.

Tágabban szemlélve: nem kellene minimálisra csökkenteni az építést és áttérni az újjáépítésre? Itt, Edelényben megtartva-felújítva a régit és mellé építve az újat, kevesebb pénzből, kevesebb környezeti terheléssel két épületet kapnánk. Úgy látom, ha lebontanánk Bodonyi edelényi művelődési házát, eszmei és ökológiai értelemben is: múltunkat és jövőnket egyszerre bontanánk.

1 Sulyok Miklós, Bodonyi Csaba építészete, MMA Kiadó, 2019, 56.

2 uo. 59.

Sulyok Miklós

Szerk.: Sulyok Georgina