Házszerelem Solymáron

A Kádár-kocka hét keretében a mai napon újabb izgalmas kockaház-átalakítást mutatunk be. Bár a beavatkozás formáját az építési előírások határozták meg, Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil (AU Műhely) munkája teljesen egyedi módon közelíti meg a sátortetős házak átalakítását, és általánosabban az épületbővítések műfaját. 

Vannak, akik szerint a különböző megkötések és akadályok csak hátráltatják az építészeti gondolat kibontakozását, de vannak, akiket pont az ilyen "kényszerített" helyzetek inspirálnak. Utóbbira példa az AU Műhely lakóházbővítése Solymáron, mely félkész állapotában is megannyi izgalmas részletet és felfejtendő töténetet tartogat. 

A kevesebb mint 12 méter széles, faluszéli telket szinte teljesen elfoglalta az ott lévő, eredetileg talán nyaralónak épült, 8x8 méteres kockaház. Később a környéken bevezették, a hagyományos, szabadonálló szabályozást (3-3 méter oldalkert, 5 méter előkert), így a tervezésnél egyértelmű volt, hogy az eredeti ház kontúrjain belül nem lehet megoldani a bővítést. A megrendelők lehetőségei a kockaház teljes megtartását követelték. A felmérések pedig kimutatták, hogy a telekhatárok valójában nem a meglévő épület falaival párhuzamosak. Ebből a szituációból már egyértelműen adódott az építési területbe pontosan beékelődő, belül még így is csak 4,6 méter széles bővítés. Az alaprajz tehát esetlegességből született, azonban – azon túl, hogy funkcionálisan a lehető legjobb – számos további ötletet vont maga után, melyek egymásba csavarodó rétegekként rakódnak rá erre a pici, furcsa, meghökkentően szép továbbépítésre. 

Az elmúlt 1-2 évben volt pár munkánk, aminek az volt a lényege, hogy megőrizzünk egy-egy régi, többnyire a szocializmus alatt, javarészt „víkendháznak" épült házat, melyek a városhoz közel, ma már felkapott, változatos családi házakkal beépített külterületeken épültek. Ezekben az esetekben a megrendelők szerettek volna ilyen helyre költözni, de nem volt elég az anyagi keretük egy-egy új ház felépítéséhez. Ezért döntöttünk úgy, hogy megtartva a régi épületeket inkább toldásokat építünk hozzájuk, amivel nem csak pénzt, hanem sok alapanyagot és energiát is megtakaríthattunk.

Egy példán keresztül szemléltetve, adott mondjuk egy fiatal pár két kisgyerekkel, egy keskeny és meredek telek, valamint az eredeti ház építése óta megváltozott jogi szabályozás, aminek következtében az épület ma már nem legális területen fekszik és nem átalakítható. Ennek az adott szituációnak az eredménye a toldás, ami úgy néz ki, mintha két ház véletlenül összeütközött volna, eltérő szögből hatolva egymásba. Vagy még inkább úgy, mint John Hejduk rajzain az Architectures in Love-ban: mintha szerelmeskednének.

8/14
John Hejduk és az AU Műhely rajzai – forrás: damnmagazine.net / AU Műhely

A házon, melyet lakói nagyrészt saját kezükkel építenek, a mai napig folynak a munkálatok. Amint elkészül, bővebben is foglalkozunk vele itt, az Építészfórumon. 

Szerk.: Winkler Márk