Kikockázott falvaink

Ahogy az ’50-es, ’60-as évek fordulóján a hagyományos háromosztatú ház egy letűnt, elfelejteni kívánt kor emléke volt, melyet akár titkolni is kellett, ma hasonló bélyeg várhat a Kádár-korra emlékeztető kockaházakra. Az eltűnésük, illetve az egységes utcaképet alkotó együttesek felbomlása már megkezdődött - írja Horváth Máté tájépítész, településmérnök.

Szinte mindannyiunknak van valamilyen emléke a kockaházakkal vagy Kádár-kockákkal kapcsolatban. Nagyszüleinket látogattuk meg saját kezükkel épített, 10x10 méteres otthonukban, vagy mi magunk nőttünk fel a szocialista rendszer vívmányaként kezelt háztípusban. Esetleg most, életkezdő fiatal családként, egy felújítás során ismerkedünk a Kádár-kor egyik jellemző örökségével.

A családi ház fogalma sokak számára egyet jelent a kockaházzal, előbbit meghallva automatikusan a jellegzetes sátortetős házforma képe villan fel előttük. A különböző háztípusok népszerűségét vizsgáló felméréseken évek óta rendre az első helyek egyikén végez, az emberek általában pozitívan viszonyulnak a magyar települések képét talán legdominánsabban meghatározó épülethez. Ennek ellenére, ha a történeti építészet emlékeihez, a historizáló, architektonikus díszítéssel bíró házakhoz vagy a hagyományos parasztházakhoz, esetleg a némely vidéken elterjed tornácos típushoz kell hasonlítani, általában alulmarad, a történeti épületek viszik a prímet. Különösen igaz ez abban az esetben, ha egész utcaképet meghatározó együttesekről beszélünk. Ekkor a kockaházakból álló házsor inkább negatív benyomásokat kelt, a „hagyományos" vagy annak tekintett együttesekkel szemben.

Pedig a kockaház, melyből több mint nyolcszázezer áll országszerte, mai napig a legelterjedtebb hazai háztípus, és ennek megfelelően jelentősen meghatározza a magyar faluképet. A sokáig lesajnált, akár utált sátortetős lakóház az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvend a fiatal vásárlók körében is, mert funkcionális elrendezése, élhető terei, kielégítő műszaki állapota és minimalista stílusa alkalmas alapanyaggá teszi egy korszerű, kortárs családi otthon kialakításához. A felújítások energetikai, környezeti szempontból sem halogathatók sokáig, így várható, hogy a közeljövőben jelentősen átalakulnak a kockaházak által dominált településképeink.

Érdemes még a felújítások, átépítések előtt megvizsgálni, mennyiben hordoznak értéket mind építészeti, mind településképi szempontból a sokszor egyforma, és mint ilyen, a hagyományos parasztházak ritmikáját visszatükröző házsorok. Gyakran különleges, a népi díszítőművészetben gyökerező homlokzati dekorációjuk emeli ki őket az egyformaságból, akár csak a parasztházak faragott, mintával díszített oromfalai. Katharina Roters Hungarian Cubes című, 2014-es könyvében gyönyörűen bemutatja, hogy az építtetők fantáziája milyen sokszínű, izgalmas, szürkének és egyformának semmiképp sem nevezhető eredményre vezetett. Homlokzati dekorációjukkal, a legtöbb helyen nappalra leengedett redőnyeikkel a kockaházak mint csukott szemű, kedves arcú, főkötős nagymamák szegélyezik az utcákat.

Jó adottságai ellenére a mai napig nem tartjuk annyira a kockaházas utcaképet, mint a hagyományos, népi épületekből állót. Ennek oka, hogy az oldalhatáron álló, gyakran előkert nélküli, katonás rendben sorakozó, oromfalas vagy kontyolt házaival szemben egyesekben a szabadonálló, előkertes, sátortetős kockaház rendezetlenebb, diszharmonikusabb benyomást kelthet. Pedig sok példa van az ellenkezőjére, amikor a kubusokból álló házsor igazán szabályos rendben kíséri az utcát, köszönhetően például az egyforma kerítéseknek, előkert nélkül pedig egészen kisvárosias, hézagosan zártsorú utcaképet alkot.

Kedvező áruk, jól alakítható, megbízható elrendezésük és nosztalgikus formaviláguk miatt az „új magyar parasztházat" egyelőre nem fenyegeti a tömeges bontás veszélye. Azonban a homlokzatok szigetelése, átalakítása, a nyílászárók vagy a tető cseréje a megszokott arányok és formavilág megváltozását okozhatja. Ahogy a hagyományos háromosztatú ház egy letűnt, elfelejteni kívánt kor emléke volt, amelyet akár titkolni is kellett, ma hasonló bélyeg várhat a Kádár-korra emlékeztető kockaházakra. Pedig tömeges népi építészeti emlékek hiányában a népi funkcionális építészet szellemiségét folytató kockaház az, ami a magyar falvakat meghatározza, amely tömegessége és egyformasága alapján a rendezett vidéki településképek alapja lehet.

Az eltűnésük, illetve az egységes utcaképet alkotó együttesek felbomlása már megkezdődött. A nagyobb városok vonzáskörzetébe tartozó falvakban folyamatosan épülnek át, cserélődnek le a sokszor sajnos műszaki okokból nem megtartható, vályogból vagy egyes vidékeken földből, sárból emelt épületek. Egységes, egykorú együtteseik inkább távolabbi, eldugottabb falvakban maradnak meg, akár csak a régi parasztházak esetében. Ha nem vigyázunk, a Kádár-kocka is könnyen erre a sorsra juthat.

Népszerűségük harminc esztendő után leáldozott; átépülésük és az egységes utcaképek megbomlása már a ’80-as években, az alpesi háztípus megjelenésével megindult, ekkor kezdett léptéket váltani sok hazai falu utcaképe. 1990 után, a családi ház építési láz fokozódásával, majd az „amerikai álom" magyarországi csökevényét jelentő lakóparkok megjelenésével a kockaházak elvesztették népszerűségüket. Az új lakóterületeket a falvak szélén jelölték ki, a kommunista rendszer anyaghiánya miatt rosszabb építési minőségű kubusokban sokszor csak az idősek maradtak.

Az utóbbi években azonban megváltozni látszik a tendencia. Püspökszilágy egyik hangulatos, faluszéli utcájában, az egykori libalegelő helyén, az ’50-es években kiosztott háromszáz négyzetméteres telkeken kalákában épült házsor ma is egységes képet mutat. Legtöbb tagjának állapota példás, van, amelyikben a második, van, ahol már a negyedik generáció él, frissen igazítva az épületet napjaink családi igényeihez.

A Településarculati Kézikönyvek sok esetben nem fordítanak kellő figyelmet a még jelentős számban előforduló kubusok értékeinek feltárására és megőrzésére, különös tekintettel a tetőformára és az esetleges homlokzati vakolatdekorációra, ez pedig hosszabb távon a most egységes utcaképek megbomlásához vezethet. Még abban a korban vannak, amikor a modernséghez már túl régiek, de a patinát még nem nyerték el a többségi társadalom szemében. A kockaházakkal kapcsolatban a nosztalgikus szimpátia és az eltörölni kívánt kádári múlt egymás mellett létezik, ez egyelőre bizonytalanná teszi jövőjüket, pedig a magyar falukép elképzelhetetlen nélkülük.

A szerző tájépítész és településmérnök, jelenleg kommunikációs szakember. Doktori kutatásának témája a kockaházas faluképek kihívásai és lehetőségei.

Szerk.: Nemes D. Nikolett és Winkler Márk