Művészeti alkotás a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola új könyvtárépületéhez

A pályázat nyertesei: Németh Hajnal és Sebők Éva

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola új könyvtárépületével kapcsolatban - Regionális Felsőoktatási Forrásközpont - (Szombathely,  Károlyi G. tér 4.),  a Magyar Universitas Program keretén belül kiírt meghívásos képző- és iparművészeti pályázat eredménye.

A Kortárs Művészeti Zsűri döntése alapján a KKIP-0016/2006. számú pályázatra 6 érvényes pályamű érkezett be, a pályázat eredményes volt.
Nyertesei:  Németh Hajnal "Fény és kozmikus sugárzás?"című alkotása, valamint Sebők Éva: „Fényjáték" és „Másik térben" c. alkotásai.

Németh Hajnal:
„Fény és kozmikus sugárzás" 2006
650x270x5 cm, műgyanta lefújva

Sebők Éva:
„Fényjáték" és „Másik térben" 2006
200x560x2 cm, olajfesték vászon

Németh Hajnal terve szerencsésen egyesíti a pályázati kiírás (a feladat) lehetséges értelmezéséből adódó eltérő irányokat. Megőrzi az autonóm művészeti produkció ismérvét, az esztétikai szuverenitást, egyúttal kielégíti az alkalmazott művészeti teljesítménytől elvárható
megfelelés igényét is. A művész pozíciója - ahogy a művészettörténet régebbi korszakaiban az természetes volt - megalkuvásmentes. Munkája egyszerre talál kapcsolatot a befogadó épület építészeti formáival és "tartalmával", azaz rendeltetésével. Mindezt úgy oldja meg, hogy nem csak az elbeszélő attitűdöt, hanem az ilyen esetekben fenyegető emblematikus közhelyeket is messze elkerüli. Az anyagi értelemben rögzített információ egyetemességéről aligha lehetne filozofikusabban megnyilatkozni, mint a vizuális érzékeléstől elzártak számára
kialakított taktilis jelrendszer (Braille-írás) felnagyításával, /képpé/ komponálásával. A vakok és a látók számára elérhető illetve elérhetetlen jelek sorolása, egymás mellé helyezése révén a munka nem egyszerűen a mindenható információról, hanem egy, a praktikumon és a racionalitáson túlmutató illúzióról, a mindenki számára nélkülözhetetlen kultúráról szól.

Sebők Éva terve műfaji határeset táblakép és murália között. A felületet uraló motívum egyszerűsége lehetőséget ad rendkívül finom színbeli variációk kidolgozására és olyan "egyetemes távlatok" érzetének kialakítására, melyek az értelmezés tág tereit nyitják meg a makro- és mikrokozmikus tartományok, az azokat uraló általános törvényszerűségek
felé. A két variáció - mint valami kezdet - egy olyan szerialitás képzetét sugallja, ami a végtelenbe tart. Kaland és rend, élmény és világmodell, képzelet és törvény egyszerre.

A két művész tervei együtt alkalmasak arra, hogy az emberi /ismeret /két fő forrásának és a teoretikus konstrukciónak elválaszthatatlanságát/, /egymásra utaltságát hangsúlyozzák. Épp ez az, ami az elvont jelrendszer, a pattern-szerű "terülő mustra" alkalmazásában rejlő dekoratív potenciál kibontásán, és a véletlenül adódó kolorisztikus összhangon túl egészen különös módon köti össze a három egymás fölötti szintre helyezendő három munkát, Németh Hajnal és Sebők Éva terveit.

Kortárs Művészeti Zsűri

További pályaművek szerzői:

Gerber Pál: "Egy kis baj van - Minden rendben van" 

Körösényi Tamás:  "Erőterek I-III