Nézőpontok/Kritika

neo-survivalism : a Bécsi utcai projekt a Tálalóban

1/17

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

?>
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
?>
Csipak Péter, Cselovszky Zoltán, Noll Tamás
?>
Fegyverneky Sándor, Kalmár László
?>
Csipak Péter, Cselovszky Zoltán
?>
Aczél Gábor
?>
Aczél Gábor, Fegyverneky Sándor, Cselovszky Zoltán, Noll Tamás
?>
1/17

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

neo-survivalism : a Bécsi utcai projekt a Tálalóban
Nézőpontok/Kritika

neo-survivalism : a Bécsi utcai projekt a Tálalóban

2010.10.29. 16:32

Engedjék meg, hogy kivételesen ne eseménybeszámolót írjak, hanem megosszam Önökkel a KÉK által szervezett beszélgetésen eltöltött két órát követően felmerülő gondolataimat. A beszélgetés főszereplői a fejlesztők voltak, akik először ültek le a szakma nyilvánossága előtt beszélgetni Bécsi utcai elképzeléseikről. Kár, hogy nem ezzel kezdték akkor, amikor kitalálták az egészet. Helyette először egy tervtanácsi bemutatkozásra került sor, amiről az epiteszforum.hu közölt tudósítást, s ahonnan a szakma nagy része tudomást szerzett a tervezett beruházásról.

Engedjék meg, hogy kivételesen ne eseménybeszámolót írjak, hanem megosszam Önökkel a KÉK által szervezett beszélgetésen eltöltött két órát követően felmerülő gondolataimat. A beszélgetés egyértelmű főszereplői a fejlesztők voltak, akik először ültek le a szakma nyilvánossága előtt beszélgetni Bécsi utcai elképzeléseikről. Kár, hogy nem ezzel kezdték akkor, amikor kitalálták az egészet. Helyette először egy tervtanácsi bemutatkozásra került sor, amiről az epiteszforum.hu közölt tudósítást, s ahonnan a szakma nagy része tudomást szerzett a tervezett beruházásról.

 

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
1/17
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
2/17
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

 

Az ominózus tervtanácsi beszámolót követően érkezett hozzánk Dobai János levele, öt Ybl-díjas építész tiltakozó állásfoglalása a Bécsi utcai fejlesztések, leginkább a Chemol lebontása ellen. Ehhez 2010. július 15-én programoztunk egy kis aláírásgyűjtő ívet, amit a nyár közepén egy hónap alatt közel háromezren, a mai napig 4659-en írtak alá, pedig már rég nincs is szem előtt itt az epiteszforum.hu-n. A Budapest Belváros dossziéban, ahol az üggyel kapcsolatos anyagokat gyűjtjük, a mai napig negyven cikk sorakozik, és minden bizonnyal ezek száma nőni fog, ahogy az ügy továbbgyűrűzik, mert tovább fog gyűrűzni. Ebben biztos vagyok. Politikai, hatalmi síkra terelődik a kérdés, hogy szabad-e magánbefektetőknek Budapest szívében öt nem mindenki számára egyértelműen védett - időközben saját tulajdonba került -, de sokak szerint értékes házat lebontani és a helyére mások szerint meg valami klassz dolgot építeni.

 

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
3/17
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
4/17
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

 

 

A biztosítékot a szakma, s leginkább a volt iparterveseknél az vágta ki, hogy a Chemolt is el akarják bontani, s a beszélgetésen kiderült, Csipak Péter - elolvasva Ferkai András könyvét is - nem érti, hogy ez a ház miért olyan fontos a szakmának, és hogy ha annyira jó ház, akkor miért kellett húsz évvel ezelőtt elég drasztikusan átalakítani. Akik valaha is tanultak építészettörténetet tudják, a Chemol nem olyan ház, amit a közízlés szerethetőnek tartana, és tény, hogy nem tudjuk elmagyarázni, hogy miért érdekes és miért fontos ez a ház, miért kellene védeni, s az eredeti állapotához közeli, s talán még annál is jobb állapotban megőrizni.

A szakma és a közízlés érzékenysége, nyelve és műveltsége között óriási szakadék tátong. Ezt a szakadékot a sok évtizede lefojtott, a köz- és középfokú oktatásból kiebrudalt vizuális kultúra nevelés és -képzés hiánya mélyíti napról napra. Ha például a közízlést Lantos Ferenc művészetpedagógiája formálta volna az elmúlt évtizedekben, mindenkinek magától értetődő lenne, hogy a hatvanas évekből nem csak a Beatles korszakalkotó, hanem az azzal szoros kulturális kapcsolatban álló Chemol is fontos, nekünk mindenképpen. De az, hogy ez a kulturális kapcsolati háló a Beatles és a Chemol között hogyan jön létre, mi az, ami összeköti őket, megfejthetetlen a nagyközönség számára.

 

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
5/17
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
6/17
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
7/17
Elekes András prezentációja, Tálaló 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

 

 

Ez egy helyzet, amiért lehet az építészeket hibáztatni, tenni tehettek volna már valamit, legalább kiabálhattak, odaállhattak volna a művészetpedagógusok mellé, követelhettek volna a NAT-ban nagyobb részesedést a művészeti tanulmányoknak, netalántán az építészeti kultúrának. A szakmán belül is nagy változásokat éltünk meg az elmúlt húsz évben, a techno-bürokrata (építész)mérnök képzés felől nagyot léptünk egy sokkal érzékenyebb, problémamegoldó (design)képzés felé, amit persze mind a mai napig sok kritika ér, s ami generációs konfliktusokat is kavar a szakmán belül. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ma már annyi más sebből is vérzik a szakma, hogy a szakmai képzést megelőző oktatásra valóban kevés figyelem marad. De tudtommal itt is történnek már lépések, mert évről évre egyre nagyobb problémát okoz az intézményekbe - az ultra-kakofón vizuális környezetekből - beáramló fiatalok kulturális felkészületlensége.

 

Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
8/17
Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
9/17
Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
10/17
Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

 

 

A csütörtök esti beszélgetés azonban más miatt volt érdekes számomra. Csipak Péter egy apró megjegyzésére lettem figyelmes a beszélgetés vége felé (nem vártam meg a végét, a hangfelvételről is hiányzik), amikor arról beszélt, hogy Elekes Andrással ketten találták ki az egész Bécsi utcai projektet. András hét évig az ING Ingatlanfejlesztő Kft. country manager-eként vezette a céget, s amikor csatlakozott hozzá, úgy döntöttek, hogy „ezek az ingatlanok, ez az elhelyezkedés megérdemli azt, hogy a világ három legkiválóbb, leghíresebb, legfoglalkoztatottabb építészirodáját pályáztassuk meg, és küldjük el az építészeti programtervünket, amit együtt fogalmaztunk meg Andrással. A három iroda közül az egyik a Jean Nouvel, a másik a Renzo Piano, a harmadik Norman Foster irodája volt. Renzo Piano elfoglaltság miatt nem vállalta a munkát, Jean Nouvel és Norman Foster közül mi Norman Fostert választottuk."

Ebből az derül ki, hogy az ötlet, hogy mi legyen ott, milyen program valósuljon meg, Elekes András és Csipak Péter ötlete, amire az építészek terveket készítettek. Mivel minden építészeti tett alapja a program, a funkció és a lépték meghatározása, ez az a pont, ahol – véleményem szerint – korábban jól bevált fejlesztői gondolkozási rutin (és ROI számítási elv) kezdett el működni, amit valószínűleg az ambiciózus vállalás – üzletileg is nagyon sikeresen valami nagy és jelentős nyomot hagyni - hevülete is táplált.

Ehhez partnerre találtak a helyi politikai és szakmai vezetésben, valamint Yuli Oferben, aki az Inventech Central Hotels Ltd. meghatározó részvényese. A Globes (Israel's Business Arena) 2010. augusztus 4-i cikke szerint Yuli Ofer igen optimista, cégét, az Inventech-et a Főutca projekt teljesen más helyre fogja pozicionálni, mivel ez a projekt a rendkívüli növekedés és profit lehetőségét adja. A teljes fejlesztés 190 millió euró (cca. 52 milliárd forint) értékű, amiből az Inventech befektetése 6,9 millió euró, s ezzel a projekt 25%-ának tulajdonosa lett. Ofer úgy véli, hogy ma nincs ehhez hasonló, vagy befektetésre jobban alkalmas projekt egyetlen másik európai nagyobb város belvárosában sem. Magyarország mély válságban van, és mindenki nagyon óvatos. Bankhitelt majd csak szakaszosan adnak a budapesti hatósági engedélyektől függően, és az Inventech saját befektetését garanciákhoz kötötte. Az üzletrész alacsony ára leginkább a magyar gazdasággal kapcsolatos negatív érzelmet fejezi ki [...]" - írja a Globes.

 

Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban
11/17
Tálaló, 2010. október 28-án az Iparművészeti Múzeumban

Csipak Péter, Cselovszky Zoltán, Noll Tamás
12/17
Csipak Péter, Cselovszky Zoltán, Noll Tamás

Fegyverneky Sándor, Kalmár László
13/17
Fegyverneky Sándor, Kalmár László

 

 

Az üzleti életben egy ilyen bejelentés növeli a cég részvényeinek értékét, egy rendkívüli profittal járó befektetés híre bizakodással tölti el a részvényeseket, s messziről a Bécsi utcai projekt pedig igen jó befektetésnek tűnik. Az, hogy ezt mi itt belülről hogyan ítéljük meg, indifferens. Az, hogy mi mit gondolunk városszerkezetről, bontásról, forgalomcsökkentésről (320 új parkoló!), épített örökségről, közterületről, használhatóságról, mindegy. A lényeg, hogy a projekt kivételesen nagy durranás lesz, mert ma Európa egyetlen másik nagyvárosának szívében sem tudna egy ilyen megvalósulni. (Vajon miért?) A magyar fejlesztők kitalálták, elindultak, hogy megvalósítsák, s nem nagyon értik, hogy miért ez a nagy ellenkezés. Könnyű arra hivatkozni, hogy itt nem szeretik a fejlesztőket, mert míg ők nem jöttek, addig senkinek nem fájt, hogy milyen állapotban vannak ezek a házak.

Sajnálatos, de hozzáteszem egyben érthető is, hogy amikor két tehetséges és spekulatív aggyal megáldott ember kitalál egy nagyszabású programot, vizionál egy jövőképet, akkor nem azzal kezdik, hogy megszondázzák, hogy amit kitaláltak, azt majd hogyan fogadják a projekt kulturális környezetében, érdekük szerint a projekthez nem kötődő emberek mondanak-e bármit, ami hasznukra lehet. Ha mondjuk engem hívtak volna fel (persze, minek is?), szívesen elmondtam volna nekik, hogy úgy tűnik, a nagy projektek időszaka egyelőre(?) lejárt. Más szelek fújnak, a válság, amiben benne vagyunk, strukturális válság és más stratégiákat kell találnunk a "fejlődésre", ami sokkal inkább a túlélésről - a fennmaradásról - szól, mint fejlődésről.

Ahogy Gerald Celente, egy mostanság még külföldön is egyre ismertebb amerikai politikai ateista trendkutató fogalmazott, a neo-survivalism a kor kihívása. Celente jó fej, a gazdasági válságot is előre látta, és még nagyon sok mindent bátran kinyilatkoztatott egy egyre eufemisztikusabb, mellébeszélőbb és kaotikusabb médiakörnyezetben. Szerinte például a meglévő gazdasági rendszer sokkja újraindítja a híres amerikai találékonyságot, és a csökkent vásárlóerejű közönségnek majd a termékek „technológia szegényeknek" típusú új csoportja jelenik meg. Hasonlóan, ahogy az internet, ez is villámgyorsan népszerű lesz, s képzett, de munkanélküli geek-ek, fejlesztők és feltalálók olyan termékeket és szolgáltatásokat fognak tervezni és bevezetni, amelyeket az utóbbi időben anyagilag lecsúszott nyugati vásárlók meg tudnak fizetni. Figyelve a híreket, belőlük is egyre több van.

A 2008 őszi hirtelen sokk után legalább még egy évig a magyar építész szakma megélhetése – ami marionettbábuként lóg az ingatlanfejlesztés, az meg a bankok kezében - nem nagyon érezte meg a tovagyűrűző válság hatását, ami mindig kicsit csillapítva és mindig kicsit késve jelenik meg távol a centrumoktól. Itt speciális helyzetünket színezik sajátos belső válságaink, periférikus helyzetünkből és történelmi múltunkból adódó gazdaságszerkezeti adottságaink. Majdnem mindegyik nagy projekt megállt vagy kivár.

A Globes vagy bármelyik másik relevánsnak tartott üzleti kommunikációs csatorna hatással van a részvények árának alakulására, a piaci szereplők értékének meghatározásában. Mivel ma már az érdekeltek egyre türelmetlenebbül várják a válság végét, minden apró pozitív jelnek óriási a médiavisszhangja. A ön-megtévesztés fura mókuskerekében, a kommunikációs térben egyre nagyobb súlya van a látszatnak. Óriási a tét és megnőtt a veszteség valószínűsége, a biztosítékok ellenére is. Az amúgy is bizonytalan európai gazdasági környezetben egy magyarországi befektetés még kockázatosabbnak tűnik, egy politikus jó vagy rossz kijelentése már-már nevetségesen gyermetegnek tűnő hisztérikus reakciókat – szélsőséges áringadozásokat, értékeléséket - tud kiváltani. A makrogazdaság rövid idő alatt bonyolultnak tűnő, látványos változásokon ment át, ma már – talán nem tévedek nagyot - nyugodtan beszélhetünk 2008 előtti és 2008 utáni korszakról. S ez utóbbi nagyon másról szól, mint az azt megelőző.

 

Csipak Péter, Cselovszky Zoltán
14/17
Csipak Péter, Cselovszky Zoltán


 

Nincs kizárva, hogy a Bécsi utcai projektet Csipak Péter és Elekes András még egy 2008 előtti korszak tapasztalataiból és üzleti vízióiból kiindulva találták ki. Az ötlet akkor biztos zseniálisnak tűnt. Elekes Andrást több éves sikeres ingatlanfejlesztői múltja is erre predesztinálta, ebben profi. Mindent grandiózus léptékre pozicionáltak, mind a programot, mind a kommunikációt tekintve, ismerve a korszak alapképletét, hogy a projektet ismert sztárépítésszel könnyebb lesz bevezetni és vonzóvá tenni. Ez részben be is vált, a gépezet beindult, az eltelt idő alatt a hógolyóból lavina kezd lenni. Nehéz megbecsülni, de most talán a lejtő felső harmadában-felében tartanak, ahol már nem nagyon lehet ezt a folyamatot megállítani vagy az irányát megváltoztatni, bár talán még most sem lehetetlen, ha kicsit elfogulatlanabbul számításba veszik a potenciális veszteségek mértékét. Mert úgy tűnik, a veszteségek elkerülhetetlenek.

A kérdés az, hogy mennyire szerettek bele saját ötletükbe, mit visel el egy befektető, aki 47,5 millió euró értékű tulajdonba kb. hetedáron vásárolta be magát (1,8 milliárd forint értékben), mennyit költöttek már eddig is a projekt előkészítésére stb., hogy most megérje nekik újragondolni az egészet, rugalmasan alkalmazkodva a villámgyorsan megváltozott makrogazdasági környezethez. A kérdés az, hogy vajon van-e mozgásterük, és/vagy terveztek-e egyéb alternatívákat, képesek-e újrapozicionálni a programot, vagyis a szcenárió-gondolkodás szerint van-e radikálisan más, B tervük? Mondjuk sokkal kevesebb bontással, okosabb és korszerűbb, a körülményekhez jobban alkalmazkodó, kisebb programmal. Ez számomra a nagy kérdés. Nem kellene félreérteni a tiltakozásokat és az ellenvéleményeket, mert azok soha nem a dolgok ellen vannak, hanem értük, bár ehhez kell egy kicsi keleti bölcsesség és fölülemelkedés, hogy a lényeget tekintve megértsük, függetlenedve a konkrét helyzet konkrét szereplőitől.

A fejlesztőknek két dolgot kellene újragondolniuk, amivel sajnos nem tudtak előre kalkulálni. Az egyik a külső környezet változásából ered, s arra irányul, hogy a nagy projektek kockázata hatványozottan megnőtt, s tudnak-e váltani és kisebb léptékben gondolkozni. A másik az, hogy nem számoltak azzal, hogy a magyar kulturális kontextus sokkal tradicionálisabb, ha tetszik maradibb, kevésbé trendkövető, ami sokak szemében nehézkességként, egyre növekvő lemaradásként csapódik le.

A kulturális centrum-periféria viszonyok elemzéséből kiindulva viszont ez egy sokkal egyszerűbb képlet. Hiba volt nem számolni vele, mert ez a hely durva ignorációja. Nagyon sok szempontból érdemes lett volna elemezni még a programalkotás során a  kulturális kontextust, érzékenyen és finoman belenyúlva lehetett volna olyan programot kreálni, ami nem veri ki a biztosítékot. Ehhez viszont antropológiai kutatások és elemzések segíthették volna a fejlesztőket, aminek hiánya – ahogy a szakma és társadalom kommunikációjában megnyilvánuló diszkrepancia  sem csak a szakma – itt sem csak a fejlesztői oldal hibája. A fejlesztők egy másik és a tényleges valóságtól egyre inkább eltávolodó világból szerzett tapasztalatok és számítások alapján kezdtek el agyalni, s a beszélgetés során az volt a benyomásom, hogy nem értik, miért ez az óriási felháborodás. A válasz nagyon egyszerű: a többség ösztönösen érzi, hogy ez a projekt egy idegen test és nem idevaló.

 

Aczél Gábor
15/17
Aczél Gábor

Aczél Gábor, Fegyverneky Sándor, Cselovszky Zoltán, Noll Tamás
16/17
Aczél Gábor, Fegyverneky Sándor, Cselovszky Zoltán, Noll Tamás

 

 

Könnyű ilyen helyzetben farkast kiáltani mindkét oldalon, könnyű elbeszélni egymás mellett, ahogyan szerintem a beszélgetés során végig ez történt. A Bécsi utcai történet egyértelműen megmutatja a magyarországi szabályozási rendszer, a közösségi érdekek képviseletével megbízott struktúrák erózióját, aktatologatós, felelősséghárítós, könnyen kijátszható túlbonyolítottságát. Az is látszik, hogy a fejlesztői ambíció túlzottan magabiztos, egyelőre vak és rugalmatlan, nem érti, hogy nem azzal van a baj, hogy fejleszteni akar, hanem azzal, hogy hova, mit és hogyan, a léptékkel és a programmal.

A tiltakozók pedig – persze beleértve magamat is – csak azt látják, hogy excel táblázatokba rejtett számításokkal alátámasztott profitérdekek elementáris erővel nyomulnak át a mások által szentírásként betartatott szabályok tömegén, városszerkezeten, örökségen, otthonon, lakóhelyen, mindenféle már régóta belénk sulykolt fenntarthatósági, forgalomcsillapítási és egyáltalán, a fogyasztói társadalom negatív hatásait csökkentő elvekkel szembemenve.

Öt ház bontása és helyükre egyetlen óriási pláza, hotel és irodakomplexum építése ma már nem trendi, helyette kicsi, rafinált, réspiacokat megcélzó, Budapest centrális földrajzi helyzetét kihasználó kreatív program kellene, olyan hibrid építészettel, ami az örökség és az új között különleges, sehol máshol meg nem ismételhető megoldásokkal rukkol elő.

A nagy dobás, a nagy lehetőség valóban ott van ebben az öt házban, de nem pont úgy, ahogy most a fejlesztők képzelik. Személy szerint én annak drukkolok, hogy legyen fejlesztés, Csipak Péter és csapata legyen sikeres és ne kezdjen el egy olyan giga beruházást, ami mind kulturális mind pedig üzleti szempontból vesztésre áll. Aki mer, az nyer. Itt ez hatványozottan igaz. Aki mer a világgal együtt fordulni, aki követi és látja, hogy tényleg lényegi (paradigma?) változás közepette vagyunk, aki mer a régi metódusok helyett újban gondolkozni, az nyer.

A Bécsi utca lose-lose helyett könnyen lehetne win-win szituáció is, ha mernek a fejlesztők fiatalosabban, korszerűbben, ökológikusabban, kortárs terminológia szerint gondolkozni. Mert az, amit most elképzelnek, az a múlt, még mindig az amerikai nyolcvanas évek - a Dallas - ezredforduló környékén megvalósuló nagy álma. Fölösleges a múltat megépíteni és bízom benne, hogy még nem késő a változtatásra. De nem láthatok bele, nem tudhatom, hogy ténylegesen mekkora mozgástérrel bírnak, így mindaz, amit gondolok, csak egy a sok személyes vélemény illetve benyomás közül. 


Pásztor Erika Katalina

Vélemények (31)
kezdoepitesz
2010.11.07.
13:43

MEGVAN AZ ELVI ÉPENG!!!

http://index.hu/belfold/budapest/2010/11/07/megkapta_a_jogeros_engedelyt_a_zeppelin-hotel/

kek-szakall
2010.11.10.
15:43

@kezdoepitesz: bogárkám, az elvit augusztusban 4 nap alatt megkapták (iktatás előtt meg volt írva:)

most csak jogerőre melkedett. vki fellebezett és senkit nem zavar hogy az ép.hat. saját telkére (közterület) ad elvi építési engedélyt.

azaz a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala, mint másodfokú építési hatóság jogerős határozattal megadta az elvi építési engedélyt a belvárosi "Új Városközpontnak

akkor szólj aranyoskám, ha már lebontották... (nem kell sokat várni)

anarchitecture
2010.11.05.
23:06

neo-jourvivalism

Sajnos ez a hihetetlen beképzeltség az egész építész szakma legnagyobb hibája akár építomuvésznek, DLA-nak vagy urbanistának hivatja magát. Miért él minden építész abban a hitben, hogy a diplomája mellé megkapta a bölcsek kövét és onnantól felkent tudója a társadalmi igényeknek, az ingatlanfejlesztés tévedhetetlen bírája, az esztétika bajnoka? Értelmiségi álarcban, elemelkedve a plebs-től megmondja, hogy mi a tuti. Áltatja magát, hogy csak azért mert a vonalait betonba öntik, az örökkévalóságnak épít, mintha nem tanult volna építészettörténetet. Mind abban a biztos tudatban nyilatkozik, hogy ő a tehetséges kiválasztott, a véleménye pedig szent és sérthetetlen. Hogy nem képes körülnézni a magyarországi épületállományon ez az urambátyámévfolyamtársamtiszteltfőépítészúr massza és rácsodálkozni, hogy ezt a sok ….-t mind ők tervezték!

A cikk szerzője is nyilván sok sikeres fejlesztést vitt már végig milliárdos léptékben, hogy tudja, hogy mi a trendi és ez a sok eszement ingatlanos meg itt bohóckodik meg korrumpál és csak beleszól a tervezésbe.

4659 aláíró az nem csak gombócból sok, de még a 2/3-nál is nagyobb többség, hogy merészel ezek után itt bárki mást gondolni!? Szerencsétlen Csipak meg azt hitte, hogy az archiklérus megkérdezése nélkül belenyúl a városszerkezetbe. A Foster házzal nem az a baj, ami itt művészi picsogással fel van hozva ellen, hanem az, hogy az épület maga rossz, az építészeti megjelenéstől a közlekedési rendszerig. A fejlesztői elképzelés a lokációból adódóan logikus, egyszerűen nem született meg rá a jó válasz.

Azért ne akarja senki a Gulyás házába betervezni fesönritélert mert elsírom magam. “Szép volt, jó volt köszönöm ennyi” ez “az élet nagy körforgása” - követelem, hogy minden tanítvány részt vehessen egy konzorciumban kamarai díjszabásért az épület felmérésében és dokumentálásában. A Csipak pedig pendrive-on majd bebetonozza az alapozásba!

A telkek összevonásának bűnét harsogók esetleg járják be a környéket és nézzék meg a telekméreteket a Greshamtől a Gerbaudig, a Kempinskytől a t. FPMH tömbig.

Emberek, válság van, nincs fejlesztés, nincs munka, nincs kenyér! Lehet dörgölözni közpénzes pályázatoknál, de mégis inkább le kéne ülni egy kicsit, körülnézni és sniccerrel faragni egy kicsit az arcokat, mert visszataszítóan nagyra nőtt testületileg az egész szakmának, tisztelet a pár kivételnek (- erre most mindenki azt hiszi, hogy persze őrá gondoltam, jellemző!).

Sajnos ez az egész ország próbálja a hajánál fogva visszahúzni magát a posványba, aki tud, meneküljön és legyen boldog építész külföldön, de ezt a nyavalygós maszlagot nehogy magával vigye ez kell ide, itt ebből építkezünk!

polly
2010.11.11.
00:21

@anarchitecture: 1. Vannak olyan értékek, amiket érdemes megvédeni. Akkor is, ha ellenkező esetben jobban járnánk anyagilag.

2. Egy témához bizonyos emberek jobban értenek, mások kevésbé vagy egyáltalán nem. Építészek, várostervezők és a hasonló általád lenézett népség talán többet tudhat arról, hogy milyen házak (fejlesztés)képzelhetők el egy adott helyre. ( szájba rágósan: egy grafikus, designer is jobban tudja, hogy milyen formavilág, design illik egy adott márkához, termékhez, mert ez a szakmája)

3. Beképzeltség az, ha valaki többnek gondolja magát, ami. ( szájba rágósan: nem az a beképzelt, akinek határozott elképzelései vannak valamiről, amihez ért)

4. Egy laikus soha nem fogja megérteni, hogy miért értékes pl. a Gulyás ház.

Sétáló
2010.11.03.
20:49

 Érdemes elolvasni a Harmincad u. ház védettségének megszüntetéséről szóló Fővárosi Közgyűlési jegyzönyveket a www.budapest.hu -n az Önkormányzat - Közgyűlési információk - jegyzőkönyvek - 2010.márc. 11. 254-264. old és 2010.ápr. 29. 308-318. oldalakon, továbbá a http://www.budapest.hu/engine.aspx?page=tirhidden&command=showagendaitem&agendaitemid=72916#documents -alatti mellékletet.

Az V. ker példát vehetne a nyilvánosság kérdésében a Demszky-féle Fővárostól...

A Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Zrt honlapja pl. hozzáférhetetlen... (blv.hu)

Egyébként gratulálok a Párisi Udvar sikeres eladásához.

 

 

EMA
2010.11.02.
22:35

Belehallgattam a hanganyagba: Cselovszky Zoltán főépítész - elszáll az agyam! Hiányzó funkciók, építészeti hangsúly, sűrűsödés és lassú város - Úr Isten micsoda hablaty!

Tessék mondani, ha valaki hivatalt kap, az azt jelenti, hogy elment a józan esze?

zapata
2010.11.03.
10:33

@EMA: Csak ha volt! A főépítészséghez mifelénk ez egyébként se nagyon szükséges, némely önkormányzatoknál viszont kifejezetten nemkívánatos kellék. Szükségesnek tarttatik viszont a divatos kifejezések használata, külön előnyt jelent, ha a delikvens ezek jelentésével nincs egészen tisztában. Így kerülhet pl. a "lassú város" csizmája a Bécsi utcai rémséggel egyazon asztalra.

marianna
2010.11.01.
06:53

Amikor néhány évvel ezelőtt leírtam a honlapomon ezt a mondatot - Álmodjunk nagyot, tehát építsünk kicsit! - sokan értetlenkedve álltak előtte. 

Talán egyre többen fognak így gondolkodni. 

Jahoda Róbert
2010.11.01.
11:26

@marianna: Jó szöveg, így legyen!

EMA
2010.11.02.
22:21

@marianna:  Bizony, bizony...:)

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

lecsó
2010.10.30.
22:26

"nem számoltak azzal, hogy a magyar kulturális kontextus sokkal tradicionálisabb, ha tetszik maradibb, kevésbé trendkövető,"Hát, az biztos, ha még egy 40 éves épületet sem sikerül befogadni. Ami azért is furcsa, mert aki sok 60-as - 70-es évekbeli filmet látott, az ebben a házban semmi szokatlant nem kellene hogy találjon. Az egyetlen, ami szokatlan, az az, hogy itt van Budapesten, és élőben lehet látni."kicsi, rafinált, réspiacokat megcélzó, Budapest centrális földrajzi helyzetét kihasználó kreatív program kellene, olyan hibrid építészettel, ami az örökség és az új között különleges, sehol máshol meg nem ismételhető megoldásokkal rukkol elő."Szerintem ez - létrehozni valami újat, miközben megtartjuk a régit, és ez a régi szerves elemévé válik a "magasabbrendű", mert összetettebb újnak - éppen nem kicsi, hanem nagyon is nagyszabású program. Nem tudom, csináltak-e már ehhez hasonlót bárhol is (most nyilván nem a századokon át építgetett várakra, meg ilyesmikre gondolok, hanem ténylegesen is hasonló projektre), de ez olyan feladat, amihez valóban nem árt egy lord. Viszont a plázázáshoz meg tök felesleges. Azt itthon is biztosan sokan meg tudnák csinálni, náluk meg nyilván csak meg kell nyomni a zöld gombot a számítógépen, és már kész is a zeppelin. Esetleg hozzátesznek még egy lépcsősort a mennybe, hogy meglegyen az originál Budapest-only exkluzivitás, és passz. De ha egyedit és megismételhetetlent akarunk, oda már kevés a gép, ahhoz már koponya kell. Ezért fura, hogy a beruházó nem látja ezt át, mert ha jól értem, ő divatban utazik, ahol nyilván az a legnagyobb durranás, amikor valaki úgy rendel ruhát a Nagy Névtől, hogy abból összesen egy példányt csinálnak. Ő viszont most arra készül, hogy megrendeljen egy konfekciót. Pedig ha venné a fáradtságot, hogy kiszorítsa a lordból a "Foster-minőséget", azzal a saját nevét is kőbe véshetné. Részben azért, mert az alapon, amire építeni lehetne, már rajta van a pecsét, a megélt (fél)évszázad, részben pedig, mert az utókor mindig azt értékeli, aki észrevette a trendváltozást, és időben lovagolta meg a hullámot. Azt, aki már nem hülye uborkákban, meg hasonló marhaságokban gondolkodott, hanem a tegnap és a holnap JELében, a manufakturális kézművesmunkában.

kékharis
2010.10.31.
10:09

@lecsó: Hát igen. Csak az a baj, hogy az igazi kulcsfigura még csak nem is Csipak Péter, hanem a 86 éves izraeli befektető, akinek édesmindegy, mi épül Budapesten, csak 1) nagy legyen és 2) nagyon gyorsan nagyon sok profitot hozzon. Ráadásul pontosan tudja, hogy itt mindent megcsinálhat, amit Európa egyetlen másik nagyvárosában se tűrnének el neki. Ehhez megtalálta magának Csipakot, ő pedig Rogán Antalt, szégyenszemre Cselovszkit meg még akire szüksége volt, vagy fordítva, tökmindegy. Jövőbe tekintés? Minek? Foster-minőség? Minek? Azzal csak a város nyerne, ők nem, vagy legalábbis nem annyit, amennyit szeretnének. Annak viszont szemlátomást nincs felső határa: bármilyen áron, bármekkora károkozás mellett is a lehetséges maximum a cél. Gőg és kapzsiság, ezek itten a mozgatórugók. A város önvédelmi képességei pedig nagyon gyatrának tűnnek.

Perika, gratula, nagyon jó írás :)

lecsó
2010.11.01.
20:04

@kékharis: A befektető csak azt teszi, amit szabad. Nem kötelező elfogadni a kenőpénzt, nem kötelező levenni a védettséget, vagy engedélyezni a tizensok szintet. De ha már elfogadják, leveszik, engedélyezik, bolond lenne kihagyni a lehetőséget. És neki van igaza. Ugyanez áll az önkormányzatra is: Ha 4 év múlva megint megválasztják, annak ellenére, hogy elősegítette védett házak lerombolását, a Belváros arculatának felborítását, és mindezt csak azért, hogy valaki felépíthessen egy luxusplázát (ugye, az árszínvonal nyilván nem a köznép zsebéhez lenne pozícionálva), és mindezek tudatában sem lesznek elküldve valahová a balfenék és a börtön közötti tartományba, hanem megint hatalomra kerülhetnek, akkor nekik is igazuk volt. Ha nincs (betartatva a) KRESZ, akkor milyen alapon várjuk el, hogy a 200 lóerős fazon ne tiporja le, ne tolja le az útról az 50 lóerős nyüzügét? És persze fordítva is igaz: Ha a nyüzüge azt látja, hogy a bikacsávó is betartja a szabályokat, akkor általában elengedi, mert miért ne? Hiszen elférnek. Kivéve, ha az egyik direkt tiporni (vagy épp betartani) akar. Ilyen esetekben viszont, pont önvédelmi okokból, muszáj valamit tenni.Ha nem lenne ilyen széleskörű tiltakozás, egyszerű járókelőtől az Ybl-díjig, ez az összejövetel sem lett volna, és talán már a házak sem állnának.Egyébként szerintem sem úgy megy, hogy vagy az egyik, vagy a másik oldal nyer: Ha végül a szerves beépítés valósul meg, akkor a város mellett a befektető is jól jár, mert úgy tudja majd eladni a termékét, mintha tulajdonképpen csak egy korábban is meglévő keresletet elégítene ki. Ezzel szemben viszont az üvegpláza csak egy zárvány lenne, pont olyan, mint az Intercontinental volt a 70-es években, azzal a kivétellel, hogy az Inter olyasmit hozott Pestre, ami korábban még nem volt, ezért az előtte sétálgató pórnép nemcsak irígykedett rá, mint a nyugatias gazdagság gyűjtőhelyére, hanem egyben a vágy titokzatos tárgyát is látta benne. Egy mai üvegpláza erre aligha lenne képes. Egyrészt azért, mert már láttunk ilyet, másrészt pedig, mert már azt is láttuk, hogy milyen gyorsan kopik a ma még vadonatúj csillogás.

kékharis
2010.11.02.
00:27

@lecsó: Így van, ahogy mondod: azt csinálják, amit szabad. Én meg sugárban hányok attól, hogy pár ember haszonlesésből eléri, hogy legyen nekik szabad. Ami az Intert illeti, kölyökként láttam épülni, azóta is minden nap ver vele az Isten, ha kinézek - hát most, hogy mondod, asszem nem én vagyok a pórnép: nemhogy sose láttam benne a vágy tárgyát, de máig is undorít. Ahogy ott dülleszkedik a Duna-parton, mint egy pökhendi vigyorral kiköpött átok. Pont jó példa, mert amióta odakerült, azóta lehet mindent, ebben a szellemben. Jön a tőke, megmondja, mit akar, buta és korrupt városatyák a gyönyörtől aléltan adják a telket, nem baj, ha műemlék ház áll is rajta, és feltétlenül kerül egy hiú és gőgös építész, aki majd bolond lesz kihagyni egy ekkora lehetőséget az önmegvalósításra meg a vele járó dohány felmarkolására. ÖN-KOR-LÁ-TO-ZÁST!

Uhrin Imre
2010.11.02.
16:57

@kékharis: Miért nem költözöl el a városból, ha ennyire rosszúl érzed magad?

Uhrin Imre
2010.11.02.
17:01

@kékharis: Ti haragszotok rájuk, pedig csak azt csinálják amit a legjobb tudásuk diktál. Fényképezzétek jól körbe a Cemolt és ha már Rogán nem lesz hatalmon bontsarttok ti és építsetek ti. Márha lesz rá pénzetek. De addig is a mások zsebében he kotorásszatok.

EMA
2010.11.02.
22:17

@kékharis: Amíg sikerül találni egy bűnbakot, és ezzel megúszni az önvizsgálatot - addig minden marad a régiben. Nem Yuli Ofer Budapest baja, hanem azok a tisztségviselők és honpolgárok, akik nem teszik a dolguk.

A "mozgatórugó" a lustaság és a nemtörődömség, magyar módra. 

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

kékharis
2010.11.03.
21:55

@Uhrin Imre: Azért nem, mert 1) úgy 150 éve minden ősöm itt élt, köztük olyanok is, akik a szó szoros értelmében a két kezükkel rakták össze; 2) az lett a hivatásom, hogy a történetével foglalkozzam, azér' ezt csak jobb az OSZK-ban meg a Szabó Ervin Budapest Gyűjteményében művelni; 3) mert szerencsére mást is látok belőle, mint az Intercontinentalt; 4) mert azt remélem, hogy tehetek érte, és azzal is célszerűbb itt, helyben bajlódnom. Van még kérdés? :)

Más: rosszul - rövid u.

kékharis
2010.11.03.
22:12

@EMA: Éva, talán nem kapott a mondataimban elég nagy súlyt, amit pedig én is a legfontosabbnak gondolok: hogy bizony a tőkés irtó könnyen megtalálja magának itt azokat a tisztségviselőket és építészeket, akiknek a segítségével, közreműködésével stb. azt csinálhatja, amit csinál - ahelyett, hogy a parttalan, mohó törekvéseit mederbe terelnék, megfékeznék, rábírnák arra, hogy a haszonszerzés mellett adjon is valami jót a köznek. (A tetőkertet meg ne halljam.) Nem Oferből akarok én bűnbakot csinálni, mert ő bárkivel behelyettesíthető, hanem azokból, akik a város rovására kiszolgálják. (Mondhatnám, hogy vén fejjel ő is megismerkedhetne a régi görögök e szép fogalmával, az önkorlátozással, de nem hiszem, hogy ebben az életkorban kedvező változást remélhetünk :)

EMA
2010.11.04.
08:54

@kékharis: Nekem semmi okom éppen Yuli Ofert védeni - engem az bosszant, hogy a bűnbakképzés eltereli a figyelmet arról, hogy mit is tehetnénk MI, mindannyian! 

Ezerszer leírtam, elmondtam, hogy az izraeliek azért nyomultak már a rendszerváltás pillanatától, mert felmérték, hogy a belső területeken a srófadó hiányából fakadóan embertelen haszonnal lehet bármilyen ingatlanbizniszben részt venni! Ugyanis Izraelben van srófadó, van helyi adó, stb. amivel szépen kordában tartják a dolgokat. Ott is építkeznek, hasznuk is van, nem kell félteni őket, de ha itt nincs ilyen szabályozás, akkor nyilvánvaló az extraprofit! Viszont ebből az extraprofitból szépen megvehetik a döntésben résztvevőket. Nem állítom, hogy ebben az esetben is lepénzelték a hivatalnokokat, de a pakliban benne van a korrupció lehetősége - ezt pampogom már vagy hat éve!

A városházaparkkal kapcsolatban kértem az építészeket, hogy hagyjanak fel a seggnyalással, mert ezzel csak magukat teszik nevetségessé, és persze, kellene egy sokkal tökösebb kamara, amely vezetői képesek odacsapni az asztalra!

Összefogás, összefogás, összefogás!

Van egy régi zsidó vicc, amolyan tanmese, miszerint a földesúrnak elfogy a pénze és kitalálja, hogy miképpen szedhetne be még pénzt a zsidóitól. Azok pedig tudják, hogy ez disznóság, meg fosztogatás, de fizetnek a békesség kedvéért. Csakhogy a földesúrnak az Isten pénze sem elég, hiszen, ha könnyen kap utánpótlást, akkor könnyen is költi el. Aztán egy idő után a zsidókra nem jellemző módon fellázadnak, és közlik, hogy többet nem fizetnek, csinálhat a földesúr amit akar - erre az úgy megijed, hogy kisöpri a kasszáját, és visszaadja az elvett pénz megmaradt részét... hiszen neki évek hosszú során kellenek az adózó zsidók, és ha azok fellázadnak, akkor neki nem lesz miből élnie.

Magyarul: az építészekre szüksége van az ingatlanosoknak, és az építészek akkor tennék jól, ha nem bólogató jánosok lennének, hanem összefognának és meghúznák a határt, a sarkukra állnának.

Néhány éve tartottam olyan kurzust, ahol igyekeztem megtanítani azt a kommunikációt, amivel az egyes építészek a saját érdekük védelmében tudnak fellépni, de ebben a társadalmi-gazdasági környezetben az összefogás a legfontosabb elem - aztán jön az érdekvédelmi kommunikáció.

A hanganyag alapján, sajnos, mindkét dologban nagyon gyengén áll a magyar épjtész-társadalom, de kesergés helyett, most kell határozott lépéseket tenni - momentum van, erre most lehetne építeni.

Nincs munka, megalázó körülmények között dolgozik sok építész, és a szart is velük töröltetik ki az illetékesek - na most már elég nagy a baj, hogy ne nézzük ezt tétlenül!

Én felajánlottam, és tartom is, hogy segítek, amiben én tudok, de azt hiszem megfagyott a vér abban, akinek azt mondtam, hogy ha én tárgyalnék a kerületi vezetőkkel, akkor azt mondanám nekik, hogy:

Uraim, miért támogatnak egy olyan projektet, amit a közvélekedés ilyen egyértelműen támad? Milyen érdekük fűződik hozzá? Mennyi pénzt kapnak a beruházótól?

Önnek, Polgármester Úr, a kerület lakosságának érdekeit kellene képviselnie - hivataból. Miért az ellenkező oldalt képviseli?

Végül, nem hiszek az önkorlátozásban, ilyen esetekben. Tiszta helyzetet kellene teremteni.

Erről írtam itt:

http://podo-pro.hu/win-win-avagy-a-srofado/

A politikusok maguktól nem fogják megcsinálni, ezt ki kell kényszeríteni belőlük! Ahhoz viszont egységes fellépés kell, összefogás és világos beszéd!

 

 

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

lecsó
2010.11.04.
23:49

@EMA: Ezért lenne szükség erős Kamarára. Ha a kamarának van tekintélye, a tagjának is jut belőle. Ha nincs, akkor jó eséllyel őt is csak ceruzatologató kisiparosnak, okleveles plotterkezelőnek fogják tartani. Ráadásul itt még az a veszély sem fenyeget, mint más szakmáknál, hogy a belterjesség miatt a közvélemény megutálná: nincs hálapénz, és az épület sem leginkább az építésznek jó. Sőt, utóbbinak inkább a fordítottja a gyakori, ami szintén nemkívánatos szélsőség.

zrb
2010.11.07.
14:51

@EMA: "Uraim, miért támogatnak egy olyan projektet, amit a közvélekedés ilyen egyértelműen támad? Milyen érdekük fűződik hozzá?" 

E mondatoddal kapcsolatban hadd hívjam fel a figyelmedet a kettôs mércére. mely szerint a pórnép ízlése per definitionem vásári, tehát a magasmûvészetet képviselô építészet megítélésére alkalmatlan. 

Tegyük fel, hogy ezen, vagy egy másik  beruházás kapcsán az építész szakma tíz ujját nyaldosná a gyönyörtôl, ellenben a pórnét nem kívánná azt. Vajon akkor mit várnál el a Polgármester Úrtól? Hogy ízléstelen választóit képviselje, vagy a magasabbrendû mûvészetet?

Hadd idézzek a cikkbôl is, amihez hozzászóltál: "A szakma és a közízlés érzékenysége, nyelve és műveltsége között óriási szakadék tátong." 

Csupán azért, mert most a szakadékon túli közízlés formálta tiltakozás véletlenül egy oldalra esett a szakma véleményével, ildomosnak találod, hogy hivatkozz rá? Számomra ez aggályos.Tegyük fel, hogy egy historizáló giccs kerülne az öt épület helyére... Erika cikke megállná a helyét, de az istenadta népre már nehéz lenne hivatkozni, antropológiai érzékem azt súgja az már csak a szakmának fájna.

gg
2010.11.07.
21:35

@zrb: -A közvélekedés ebben az esetben a tágabb szakmát jelenti!Pórnépről szó sincs.

- Az építészet nem magasművészet. Ezt el kell felejteni, éppúgy, mint azt a közhelyet, hogy megálmodjuk az épületeket. Frászt.

-Az építészet ügyét a szakmának kell(ene) képviselnie. Nem a betegek tartanak konzíliumot, hanem az orvosok. Tehát nincs népszavazásl!! Nota bene, vannak műhibák. Itt is ez történt a tervtanáccsal.

 -Közizlés: az emberek nem tehetnek róla, hogy nincs nekik. Nem tanította nekik senki.Viszont el kellene kezdeni, ha nem is az óvodában, de alsó tagozatban.Sürgős! Igen építészetet, környezetkultúrát kellene oktatni. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan működik és szerveződik egy város. Ugyanolyan fontos, mint a történelem és az irodalom.

-Paradigmaváltás van, igen. Az építészetet ma már nem az új épület és új építés felöl közelítjük, hanem a meglévő értékek, struktúrák, szövetek, a város, település és benne az ember felöl!

Milyen szép lenne, ha ezt egyszer mindenki, politikusok és gazdasági szereplők szép lassan fölfognák.

zrb
2010.11.08.
12:30

@gg: "Önnek, Polgármester Úr, a kerület lakosságának érdekeit kellene képviselnie - hivataból. " 

Valószínûleg emiatt a mondat miatt értettem úgy, hogy a közvélekedés a szavazókkal esik egybe, akik között a tágabb szakma elenyészôen alacsony százalék, ergo Polgármesterurak számára nem választói tétel. 

A paradigmaváltás nevû maszlag lassan 10 éve folyik minden tudomány orrán száján, és általában azt takarja, hogy az életkor kitolódásával a kihalásos rendszer kényelmetlenné vált. Amikor az ifjú titánok is nyugdíjkorhatárt súrolják, elég savanyú a kenyér. Természetesen nem vitatom el, hogy éppen az építészetben _valódi_ paradigmaváltás legyen. A gyakorlat nem mutatja, hogy a paradigmaváltás lezajlott volna, inkább olybá tûnik, hogy egyes -kellô hatalommal nem rendelkezô- embereknek van ilyen véleménye. A karaván pedig halad, és nem foglalkozik szövettel, emberrel, településsel.

A közízlés veszélyes dolog, ha egyszer kimondjuk, hogy most már elég oktatottak és mûveltek a köznépek, akik közízlenek, nehéz lesz mire hivatkozni a bírálatokkal szemben. Most a közízlés hiánya az utolsó menedék.

 

EMA
2010.11.09.
16:50

@zrb: Nos, azt hiszem, hogy tisztáznom kell - bármennyire is egyetértek Perika írásának lényegével, ez nem jelenti azt, hogy minden szavát osztom. De, hogy még kevésbé legyen egyszerű, azt is elismerem, hogy úgy általában, foglmam sincs a közizlésről, mert nincsenek olyan felmérések a birtokomban, hogy következtetéseket vonjak le.

Ennek megfelelően az izlés szót nem is használtam:

"Uraim, miért támogatnak egy olyan projektet, amit a közvélekedés ilyen egyértelműen támad? Milyen érdekük fűződik hozzá? Mennyi pénzt kapnak a beruházótól?

Önnek, Polgármester Úr, a kerület lakosságának érdekeit kellene képviselnie - hivataból. Miért az ellenkező oldalt képviseli?"

 

Úgy gondolom, hogy az a négyezervalahány aláíró nem holmi kicsinyes, izlésbeli probléma miatt foglalt állást. Az építészet,ebben az esetben, legelábbis, ami engem illet, a várostervezés egy kritikus pontjáról van szó, ami nem annyira formai okoból izléstelen, hanem az a mód, ahogy a közérdeket figyelmen kívül hagyja.

Erről is írtam egy cikkben:

http://podo-pro.hu/vigyazo-szemetek-bogotara-vessetek/

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

zrb
2010.11.09.
20:17

@EMA: Jogos, elnézést kérek.

 Összemostam (fejben is, ha ez mentségemre szolgál) a cikkben szereplô közízlést az általad írt közvélekedésrôl. Az volt az alapfeltevésem, hogy a közvélekedésnek köze lehet a közízléshez, de valóban sem explicite sem implicite nem írsz errôl.

lecsó
2010.11.09.
22:25

@zrb: A közízlés és a közvélekedés között a megélt tapasztalat az elsődleges különbség. Márpedig az itt, Budapesten megélt tapasztalatok elég egyhangúak, legyen szó akár szocializmusról, akár kapitalizmusról: Arrogáns hatalmi nyomulás, dilettancia, korrupció, hosszútávú gondolkodás helyet pillanatnyi szempontok előnyben részesítése, a közérdek háttérbe szorítása a magánérdek kedvéért, ködös ideológiák hangoztatása és felülről történő oktrojálása (érdekes, hogy mindig külső megfelelési kényszer formájában, csak épp ezt hol KGST-kötelezettségnek hívják, hol meg a "nemzetközi trendekhez való csatlakozásnak") stb. A Bécsi utcai projekt megfelel mindezen kritériumoknak, és ha ebben a formájában fog felépülni, akkor tényleg JEL lesz belőle. Jelképezni fogja mindazt, amit egy egészséges társadalom szélsőséges esetben kivet magából, általánosságban pedig sikeresen tud visszaszorítani valami még épp elfogadható szintre.

PH
2010.10.30.
21:20

Gólem

PH
2010.10.30.
20:54

Nagyon jó szöveg!

EMA
2010.11.03.
10:26

@PH: Egyetértek és ezt meg is írtam részletesen:

http://podo-pro.hu/bazi-nagy-bukas/

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

EMA
2010.12.28.
14:28

@EMA: Újabb fejlemények:

http://podo-pro.hu/leghajobol-legvar/

Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk