Nézzünk bizakodva a jövőbe! - Harkiv, Foster és a többiek

Július 4-5-én szervezte meg Svájc és Ukrajna Luganóban az Ukrajna helyreállításáról szóló konferenciát. Az esemény eredetileg az évente megrendezésre kerülő ukrán reformkonferencia ötödik alkalma lett volna. A háborús helyzetre való tekintettel azonban a fő téma nem a reformok terén elért eredmények megvitatása lett, hanem az ország helyreállítása került fókuszba. Norman Foster nem volt ott.

Pedig a brit építész már áprilisban találkozott Harkiv vezetőinek egyikével, hogy a város háború utáni rehabilitációjáról tárgyaljon. Sőt, vállalta, hogy a világ legjobb tervezői és mérnöki képességeivel rendelkező elméit összegyűjti a város újjászületésének érdekében. Elképzeléseit manifesztumba öntve fejtette ki: a koncepció lényege, hogy a múlt szeretett és tisztelt örökségét ötvözve az infrastruktúra és az épületek kortárs követelményivel és zöld elemeivel teremtődjék meg a jövő városa.

A Foster + Partners egyike volt azon világhírű építészirodáknak, akik a háború kitörése miatt leállították Oroszországban zajló projektjeiket. A rehabilitációs proaktivitás tehát nem egészen váratlan, ám talán egy kissé mégis túlzó. A támadások nem értek véget, a károk még növekednek. A február óta tartó háború infrastrukturális veszteségeit jelenleg több mint 100 milliárd dollárra becsülik, a teljes helyreállítást pedig nagyjából 750 milliárdra saccolják. Denys Shmyhal miniszterelnök twitter bejegyzésben számolt be arról a digitális térképről, ahol az ezzel kapcsolatos adatokat folyamatosan frissíti az ukrán kormány. És mégis, Svájc, az EU, az Egyesült Államok és Norman Foster is már az újratervezésen gondolkodik.

Reméljük persze, hogy hamarosan tényleg ez lesz az aktualitás. Most azonban mintha az újrateremtés lehetősége az egész világot izgalomba hozná. Nemcsak hogy Harkivból lehet a jövő mintavárosa, de Ukrajna ujjáépítése során a fenntarthatóság, demokrácia, és a nemek közötti egyenlőség is kulcsfontosságú szempont lesz a Luganói nyilatkozat szerint. Legyen így. De lehet?

A Ukraine Recovery Conference nagyvonalú pénzügyi stratégiákat is felvetett. Az Európai Beruházási Bank javasolta az EU-Ukrajna Gateway Trust Fund létrehozását, amely mintegy 101,8 milliárd dollárt (100 milliárd eurót) tesz ki, és támogatások, kölcsönök és garanciák formájában valósul meg. Denis Shmyhal szerint a károkat Oroszország és az orosz oligarchák befagyasztott forrásainak elkobzásából kellene finanszírozni. Hogy az oligarchák vagyona mire elég, azt persze sohasem tudhatjuk. Norman Foster terveivel kapcsolatban azonban merültek fel kétségek anyagi és stratégiai szempontból is.

Slava Balbek ukrán építész, bár üdvözölte a nemes törekvéseket, felhívta a figyelmet a tényre, hogy nem csak Harkiv szenvedett károkat, és nem lehet dollár milliárdokat fordítani egyetlen város rehabilitációjára, mikor falvak ezrei várnak az alapvető életfeltételek megteremtésére. A bombázás pedig még tart. Álmok születhetnek tehát, de a háború vége, az összes kár felmérése előtt tervek aligha. Nézzünk bizakodva a jövőbe, mondta erre Örkény István. De hátha ezúttal tényleg sikerül az elhatározás. A Luganói Nyilatkozatot mintegy 40 ország, köztük Magyarország, valamint olyan globális szervezetek, mint az Európai Beruházási Bank és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) írta alá, amelyben kötelezettséget vállaltak Ukrajna támogatására a gazdaságélénkítésben. A szándék tehát megvan, már csak várnunk kell, hogy a körülmények is igazodjanak hozzá.

Bendicskó Laura

Források:
archpaper, urc2022, dezeen, dezeen