Öt pontban a Pázmány Campusról

Rádai Dániel várostervező, Józsefváros városfejlesztési alpolgármestere öt pontban foglalja össze a palotanegyedi egyetemfejlesztéssel kapcsolatos fenntartásait. A cikkből kiderül, hogy a projekt során hogyan élt vissza hatalmával az állami-egyházi beruházói oldal, mindez milyen helyrehozhatatlan károkat okozott, és hogy a jövőre nézve milyen lehetőségeket lenne érdemes fontolóra venni.

Nekünk, józsefvárosiaknak is megvan a magunk mini-Dubaja. Ez a Pázmány Campus, amelynek kapcsán azonban a lakossági tiltakozások ellenére sem hajlandó jobb belátásra térni a kormány és a beruházó, a Magyar Katolikus Egyház. Itt nem egy rozsdaövezeti beépítésről van szó, mint Rákosrendezőn, hanem a sűrűn lakott Palotanegyedben zajló egyetembővítésről. A kormányzati akarnokság, a transzparencia és az egyeztetés hiánya, valamint a város és a lakók érdekeinek figyelmen kívül hagyása azonban ebben az esetben is ugyanaz. Pedig lehetne másképp: lehetne együttműködésben, mindenki számára jó kampuszt építeni. Ennek mikéntjét, urbanisztikai és társadalmi szempontjait foglalom most össze öt pontban.

1. Megfelelő lépték.
Először is érdemes leszögezni, hogy Józsefváros, a lakók és a Józsefvárosi Önkormányzat nem ellensége a Pázmány Campus fejlesztésének. Azt senki sem akarja megakadályozni. Nincs ellenére az oktatási funkció sem az önkormányzatnak, sem az itt élők többségének. A kerületben és azon belül a Palotanegyedben egymást érik az egyetemek, ez régóta meglévő adottság, amely élővé teszi ezt a városrészt.

Barta Ferenc, Józsefváros főépítésze tagja volt a tervpályázat bírálóbizottságának 2021-ben, már ekkor, a bizottság többségében megjelent az a hang, hogy a tervezési program és a beépítési elvárás túlzó, a pályázat végére pedig egyértelművé vált, hogy a területre és a környezetre káros mértékű. Nem véletlen, hogy Pikó András polgármester Kuminetz Géza rektornak írott gratuláló levelében is a társadalmi egyeztetés fontosságára hívta fel a beruházó figyelmét.

Valótlanság tehát, hogy az önkormányzat részéről bármikor az lett volna a követelés, hogy ne épüljön itt semmi. Ahogy sokszor sokhelyütt elmondtuk, nem a fejlesztés és nem a funkció a gond, hanem a lépték. A Pázmány tervezett új épülete egyszerűen túl nagy, szétfeszíti, agyonnyomja a Palotanegyed épített környezetét és ezzel visszafordíthatatlan károkat okozhat Pest legszebb történelmi városrészében, közvetlenül a Magyar Nemzeti Múzeum épülete mögött. Érthetetlen, és a kormány, illetve az egyház által fennen hirdetett konzervatív értékekkel totálisan szembemegy, hogy képtelenek visszavenni ebből a túlméretezésből, holott alternatív tervek is készültek.

Szakmai körökben is következetesen képviselem, hogy

• ha az épület alapterülete kb. 30%-kal kisebb lenne,
• ha a beruházás nem bontaná el a Szentkirályi utcai épületeket és nem nyomná agyon a társasházakat, ahogy született is ilyen, a tervpályázati kiírással ellentétes elképzelés,
• ha figyelembe venné a már most is telített környéket,
• ha megszabadulna attól a mindenkori kampuszépítészet számára érthetetlen lázálomtól, hogy az épületek között száraz lábbal lehessen közlekedni,

akkor azt gondolom, hogy társadalmi konszenzusban lehetett volna lebonyolítani a tervezést, és nem mellesleg lényegesen költséghatékonyabb is lenne a projekt. A Közti és a Hamburg C konzorciuma biztosan képes lenne rá, ahogy építészetileg ki is hozták a maximumot az elhibázott programból.

2. Felelősség.
Az előző pontból fakadóan nagy felelőssége van a beruházónak. A Palotanegyed egy történelmi hely, Pest „várnegyede". Ehhez képest egyetlen tollvonással elintézett kormányzati döntések eredményeként, a szakmai állásfoglalásokkal nem törődve, komoly építészeti és történeti értékkel bíró épületeket tesznek a földdel egyenlővé, beleértve a Magyar Rádió világviszonylatban is legendás stúdióit, vagy 1956 egyes történelmi helyszíneit. Nem véletlen, hogy épp ez váltotta ki a legnagyobb lakossági tiltakozást és ez volt legnagyobb hatással a nyilvánosságra.

Az értelmetlen rombolás helyett a felelősség felismerésére és felvállalására lenne szükség, különösen egy állami beruházás esetén. Arról nem is szólva, hogy a legfenntarthatóbb építkezés az, ahol nincs felesleges bontás.

Aggasztó, hogy egy állami projekt a szakminisztérium lebonyolításában fejleszt ennyire agresszíven egy belvárosi területet, hiszen éppen ennek a minisztériumnak kellene példát mutatnia a saját maga által írt beruházási és építészeti törvények érzékeny tiszteletével és alázatos betartásával.

3. A helyiek tisztelete.
Hiába 2021 óta kiemelt beruházás a Pázmány-projekt, ez normális esetben nem kellene, hogy azt jelentse, hogy teljes egészében figyelmen kívül lehet hagyni a helyi lakosok érdekeit és véleményét. A sors iróniája, hogy 2022 tavaszáig létezett egy szakmai konszenzus a lebonyolító Budapesti Fejlesztési Központ és az önkormányzat között a projekt folyamata kapcsán. Az önkormányzat kérésére a BFK még egy lakossági egyeztetésre vonatkozó tájékoztatót is kiadott. Mindez a részletek megtárgyalása előtt szertefoszlott a BFK szétverésével.

2023. nyár elején az önkormányzat a társadalmi egyeztetés folyamatára vonatkozóan konkrét folyamattervezettel kereste a lebonyolító Építési és Közlekedési Minisztériumot. Több sikertelen egyeztetést követően a Civilek a Palotanegyedért Egyesület 2023 nyarán petíciót indított annak érdekében, hogy a fejlesztési program „megfeleljen a korszerű, fenntartható építészeti és urbanisztikai alapelveknek, továbbá az elfogadás előtt álló építészeti és beruházási törvények irányelveinek is".

Végül az önkormányzat sokadik megkeresését és a 2023. decemberében összehívott közmeghallgatást követően ugyan elindult egy egyeztetés az önkormányzat és az ÉKM között egy lehetséges társadalmi egyeztetésről, azonban ezek nem vezettek konszenzusos eredményre és 2024 tavaszán az önkormányzat egyedül bonyolította le azt. Az eredmények egyértelműen megmutatták, hogy a Palotanegyed lakóinak döntő többsége visszafogottabb beruházást képzel el a szomszédságukba, amit az önkormányzat tolmácsolt a beruházók felé.

Mára közismert az is, hogy végül úgy kezdtek neki a Magyar Rádió épületeinek bontásához, hogy nem készült bontási és építési környezeti hatástanulmány, illetve a szomszédos épületek statikai vizsgálata is elmaradt, így az hogy milyen következményekkel járnak majd a munkálatok, mindaddig és máig tisztázatlan maradt. Utóbbiakat végül az önkormányzatnak kellett elvégeztetnie, de a beruházót ez sem érdekelte.

Az önkormányzatnak több tapasztalata is lett az elmúlt években fejlesztők és lakosság közötti kapcsolat megteremtésében. Beruházók képviselői részt vettek helyi lakossági fórumokon, 2024-ben a Semmelweis Egyetem Pázmány Campushoz hasonló méretű Orczy-negyedi Science Park projektjének társadalmi egyeztetését az önkormányzat bonyolította az egyetemmel és a tervező CÉH zRt-vel példás együttműködésben. A projekt nem szenvedett semmilyen kárt, a konzultáció szervesen illeszkedett a tervezési folyamatba, és ennek eredményeképpen a lakók bevonása mellett, észrevételeik, aggályaik figyelembevételével, és végül a lakók és érintett szereplők egyetértésében fog megépülni az épületegyüttes, mindenki győztes.

Számtalan helyi fórumon, csatornán máig lehetősége van arra a kormánynak, az egyháznak és az egyetemnek, hogy tiszteletet mutasson a helyben élők iránt, komolyan veendő helyi szereplőkként tekintsen rájuk, ezt sosem késő megtenni.

4. Párbeszéd.
Kezdettől fogva problémát okoz a Pázmány Campus fejlesztése kapcsán, hogy nincs megfelelő egyeztetés a kormányzat részéről. Ennek még az elsődleges feltétele is hiányzik, annak kijelölése, hogy kivel miről kell egyeztetni. Feltehetően szándékos, hogy nem lehet tudni, hogy ki a politikai felelős, az egyetemi vezetés és Lázár János miniszter sokszor egymásra mutogat, míg a Katolikus Egyház hallgat.

Kibeszéletlen problémák vannak a beruházás által érintett felek között, az önkormányzat felé a legtöbbször nincs tájékoztatás, nincs visszajelzés, időnként még arról sincs egyetértés, hogy miről nincs egyetértés. Ezt nemrég egyébként Becker Pál, a PPKE fejlesztési főigazgatója is elismerte egy interjúban, amikor azt mondta: „…minden vitánk ellenére azt tapasztaltuk, hogy az önkormányzat partner a kérdésben. Az pedig, hogy elegendő egyeztetés történt-e, szubjektív kérdés. Én úgy érzem, elég sokszor tárgyaltunk, mígnem eljutottunk egy olyan pontra, amikor a civilekkel nem tudtunk dűlőre jutni, így nem volt miről beszélgetni. Ezzel együtt azt kell mondjam, és ezt a kijelentésemet vállalom: lehetett volna jobb a kommunikáció. Ha szerencsésebb lett volna a beruházói oldal kommunikációja, akkor nem volna ennyi vita, hanem ma már talán olyan sikertörténetről beszélnénk, aminek minden fél örülhetne."

5. Jogállamiság.
A jogállamiság hiányát, amit a közbeszédben sokszor már kliséként használt fogalomnak értékelnek, most a saját bőrükön érzik a helyiek.

Ilyen a több lakó és az önkormányzat által 2023. decemberében megkezdett és azóta is zajló közigazgatási per ellenére elkezdett bontás, ami példátlan a magyar építészet és közigazgatás történetében.

A bontással járó környezeti és forgalmi terhelés megkeseríti a környékbeliek életét, miközben a Lex Pázmány keretében 2023. végén a kormány a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatalhoz telepítette a közútkezeléssel kapcsolatos hatósági eljárásokat. Magyarán, az ukrajnai háborúra hivatkozva rendelettel írtak felül törvényt, hogy Debrecenben döntsék el mi történjen Józsefváros Palotanegyedében, ami részeiben és egészében is precedens értékű és abszurd.

Ugyanez a rendelet és módosítása mondta ki azt is, hogy oktatási célú kiemelt beruházásoknál helyi önkormányzat egyedi védelmet, védettséget nem állapíthat meg, az eljáró hatóság a megállapított örökségvédelmi követelményt nem veheti figyelembe, valamint azt, hogy oktatási célú kiemelt beruházások esetén változtatási tilalom sem alkalmazható.

2024 nyarán szintén kormányrendeletben szűnt meg az ÉTDR általános tájékoztatási felülete, és a korábban adott tájékoztatások elérhetősége is, szűkült az ügyféli kör, és nehézkesebbé vált az iratbetekintés, azaz a szomszédoknak korábban biztosított jogkörök drasztikusan csökkentek.

A fentieken túl 2024. decemberben érkezett a legutolsó kormányrendelet, ami nemcsak ingyenessé tette a kiviteli munkálatok közterület-használatát (ez önmagában emészthető lenne), hanem félreértelmezően fogalmaz a közterület-használatok engedélyezése kapcsán is.

És említhetném a projekt megkezdéséhez kapcsolódóan azt is, ahogy a 2020. évi XVI. törvény alapján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyszerű vagyonátadással ingyenesen kapta meg a Magyar Rádió egykori épületeit, amik stúdiói a végsőkig napi használatban voltak. Mindeközben a korábban szintén közpénzből létrejött piliscsabai kampusz napról napra az enyészeté lesz, a Pázmány új kampusz költsége pedig az eredeti 150 milliárd forintról 250-300 milliárdra hízik. 

A fentiek sorozatos példái annak, hogy hogyan valósul meg egy állami-egyházi beruházás a jogállami keretek szétfeszítésével. A Pázmány új kampusz projektje újraírta az építkezéssel kapcsolatos évtizedes jogi környezetet.

-

Ahogy másfél éve a „Ki fejleszti a várost?" témájú XXIX. Országos urbanisztikai konferencián elmondtam, a Pázmány Campus projektje akkor – amikor mini-Dubaj még a látóhatáron sem volt – leginkább a Déli Körvasútéra hasonlított. Adott egy beruházás, amelynek célját, létjogosultságát kevesen vitatják, azonban a lebonyolítás mikéntje örökre sebeket ejt az érintett lakók mindennapjaiban és a közös városi emlékezetünkben.

A fenti öt szempont érvényesítése a múltra már nem vonatkoztatható. Az eddig okozott károk nem orvosolhatók. A jövőre nézve azonban még mindig nem késő. A Szentkirályi utcai épületek még állnak, az építési engedélyezés nem kezdődött el – így még mindig nem késő egy mértéktartó, a környezetét figyelembe vevő beruházás megalkotása.

Ferenc pápa tavaly éppen a PPKE Práter utcai Információs Technológiai és Bionikai Karának épületében beszélt az egyetemek mai időkben betöltött szerepéről, arról, hogy nyitottak és az embert megalapozó viszonyok az alapjuk, pl. a társadalom és a történelem. Becker Pál, a már idézett interjúban a PPKE piliscsabai tapasztalataira utalva azt mondta:

„Talán a legfontosabb tanulság, hogy egy egyetem szigetszerűen nem tud jól működni, csak akkor, ha szervesen beleilleszkedik a környezetébe, és együtt él vele."

Ha tényleg ez a legfontosabb tanulság, akkor talán nem kéne megint ugyanazt a hibát elkövetni.

Rádai Dániel
várostervező urbanista
2019 óta Józsefváros városfejlesztési alpolgármestere

Szerk.: Borenich Levente