Közélet, hírek

Panelpara - Beszámoló a X. Pasaréti Építésztalálkozóról és a Szomszédok workshopról

2005.10.10. 08:47

Milyen identitással rendelkeznek a lakótelepek, és hogyan formálható az identitásuk? Hogyan teremthető kapcsolat építészeti, tájépítészeti eszközökkel a lakótelepek a régebbi és újabb városszövete között?

  • Milyen identitással rendelkeznek a lakótelepek, és hogyan formálható az identitásuk?
  • Milyen külföldi kísérletek voltak eddig a lakótelepek képének átfogalmazására?
  • Hogyan teremthető kapcsolat építészeti, tájépítészeti eszközökkel a lakótelepek a régebbi és újabb városszövete között?
  • Hogyan járulhat hozzá mindehhez a fiatal építészgeneráció?

E kérdések körül forgott a szombaton a San Marco utcai művelődési házban megrendezett X. Pasaréti Építésztalálkozó és az azt megelőző - Eduardo Arroyo spanyol (www.nomad.as) és Georg Driendl (www.driendl.at) osztrák építész által vezetett - nemzetközi workshop.

Hogy ne csak légből kapott szöveg legyen a "panelpara", a szervezők (me>mo - Kádár Bálint, Mészáros Ábel, Riedel Miklós Márton és Szemerey Samu) a Pasaréti téren egy 1964-es, Ikarus típusú piros nosztalgiabuszba zsúfolták a közönséget, és érzékletes kalauzolás mellett megmerítették a társaságot a workshop kutatási terepén, Óbuda rétegzett építészeti szövetében, amely a római kori emlékektől a barokk lakóházakon és a tizenkilencedik századi ipari építészeten át a 20. századi telepes építészet szinte teljes vertikumáig terjednek. A Rózsadombbal éppen hogy csak megbirkózó busz lassan döcögött végig az óbudai lakótelepen, amit a római légiótábor vonalán ma a Pacsirtamező, majd Szentendrei út és a Vörösvári út oszt négy, karakterében is eltérő negyedre, melyeken a telepes építkezés szinte minden típusa felvonul.

A San Marco utcában Tarlós István óbudai polgármester köszönte meg a fiatal építészek munkáját, és hangot adott abbéli reményének, hogy a munka folytatódhat, és eredményes is lesz.

A lakótelepekkel kapcsolatos általános problémafelvetéseket és a Szomszédok programot előkészítő kutatásokat Szemerey Samu ismertette. Az előadó minden egyéb szempontot megelőzően azt hangsúlyozta, hogy a lakótelepekről való gondolkodás Magyarországon mindeddig egyoldalú volt, hiszen a diskurzus elsősorban az épületek műszaki, fizikai állapotára koncentrálódott. Ezzel a figyelem - és nagy részben a támogatásra nyerhető pályázati keret is - elkerülte a lakótelepi közterekben rejlő potenciált, aminek kihasználása a lakótelepek kietlenségén és negatív közmegítélésén jelentősen képes lenne változtatni. A kutatás egyik célja az, hogy a lakótelepekről a köztudatban élő imázs helyett a valósághoz közelebb álló képet fessen, és felhívja a figyelmet arra, hogy az imázs- és minőségváltáshoz a városfejlesztési programok, finanszírozási és szabályozási rendszerek stratégiaváltása is elkerülhetetlen. A kutatás hat problémakör köré csoportosul: tervezés (történet, módszertan, ideológia); tértípusok (magán-köz-átmeneti-senkiföldje); közösségek (a tervezett társadalmi környezet és a ténylegesen ott élők közötti viszony); identitás (imázs, városi legendák, képzőművészeti, irodalmi kapcsolatok); infrastruktúrák (társadalom, közlekedés, kommunikáció) és fejlesztések (nemzetközi példák, egyéni és közösségi lehetőségek).

A workshop résztvevői négy csoportban dolgoztak az óbudai negyedeken, közülük az Új Irány Csoport (Kovács Árpád, Lendvai Gábor és Tihanyi Dominika) az északkeleti, Duna melletti negyedet választotta. A Szentendrei út menti panelsorokon túl a régi óbudai városközpont, a Goldberger textilgyár egykori fellegvára és a Duna szomszédsága erős határmegjelölésekkel határozzák meg a területet. Az Új Irány programjának célja, hogy ezeket az erős határmegjelöléseket néhány ponton áttörje, és megteremtse a folyóval a kapcsolatot. A terv a terület eltérő karakterű zónáihoz a meglévő adottságok mentén rendel új hangsúlyokat, közösségi, szabadidős, kulturális, sport aktivitásokat, mindenütt a leromlott és kihasználatlan zöldfelületeket hasznosítva.

A Vörösvári és a Szentendrei út közötti kísérleti lakótelepen Csaba Tímea, Kiss Ida, Mircea Munteanu és Sisak Tamás dolgozott. A két forgalmas út mentén itt is magas lakótelepi házak védik a belső területeket, ahol néhány elszigetelt közösségi intézményen kívül egy alvó városrész található. A terv lényege egymással érintkező közterek láncolatának kialakítása, amely az idős és a fiatal korosztály eltérő igényeihez eltérő szolgáltatásokat kapcsol, amelyek ugyanakkor számos ponton átfedik egymást. Az építészeti eszköz egy moduláris rendszer, amely rugalmasan adaptálható az eltérő helyzetekhez.

A délkeleti, Duna melletti városrésszel - melynek karakterét a paneles beépítésen kívül a tizenkilencedik századi ipari jelleg és a barokk egyemeletes házak és a zsinagóga határozzák meg - Balázs Orsolya, Darab Írisz, Hittner Márton és Mészáros Ábel foglalkozott. A csoport nyitott vagy zárt, pozitív vagy negatív karakterük mentén különböztette meg a terület tértípusait, aszerint, hogy Duna-menti vagy utcák által határolt illetve épületfalakkal kerített terekről van szó. A csoport e terek integrált használatára, kommunikációs hálózatuk megteremtésére tett javaslatot, például a jelenleg parkolásra használt értékes területek felszabadításával, és a parkolók áthelyezésére a Duna-menti partfal alá.

A kolozsvári blipszre (Pásztor István, Bartha Lóránd, Benedek István, Szénássy Zsolt) esett a negyedik, a Pacsirtamező utca és a Bécsi út közé eső lakótelepnegyed lehetőségeinek feltárása, ahol intenzív paneles beépítés övezi a római kori maradványokat, a dombok felé határozatlanabb, fluktuáló határokkal, délebbre erőteljesebb határokkal zárt területen. A "topográfiai" megközelítés lényege egy "zöld takaró" borítása a városrészre, amely a parkolási, bevásárlási funkciókat takarná, ugyanakkor lehetőséget ad a lakóegységek lakótereinek meghosszabbítására különböző hozzátoldásokkal.

A négy prezentációt követően Szemerey Samu a szocialista gyerekmesék városképéről, urbanisztika és képzelet viszonyáról tartott előadást. Pásztor István a továbbiakban a magyarországi és romániai lakótelepek különbségeiről beszélt, bemutatva, hogy a nyolcvanas években hogyan fokozták a lakótelepek sűrűségét az épületek közötti közök beépítésével, az egyébként is befejezetlenül maradt, lepusztult közterek rovására. Bartha Lóránd a román diktatúra urbanisztikájáról alkotott képet árnyalta emberléptékűbb kolozsvári épületek példái: a lakótelepi magasházaktól megspórolt építészeti fantázia megnyilvánulásának is tekinthetők a házak között emelt egy-két szintes közösségi központok, amelyek azonban felaprózódtak a privatizáció során. Itt is központi szándék és külön program lenne szükséges a probléma megoldására.

Mircea Munteanu a Kolozsvári Műszaki Egyetemen készített diplomamunkáját mutatta be, melyben a város legsűrűbben lakott részének egy 380 lakásos tömbjére dolgozott ki megoldási javaslatot. A javaslat kisebb-nagyobb beavatkozásokkal, parazita modulokkal növeli az egyes lakások tereit. Severa Horner, Georg Driendl bécsi építész munkatársa egy Szófiában készült kutatást mutatott be, ahol a paneles házak állapota messze alulmúlja a budapestiek minőségét, szigetelésük egyéni kezdeményezésekként indult meg az elmúlt években, és egy-egy lakásban átlagosan hatan élnek. Az építészeti javaslat szintén a lakóterek növelése volt, új elemek vagy akár épületszárnyak hozzáillesztésével, de számos egyéni megoldás lehetőségével.

Ezt követően az Új Irány Csoport bemutatta a lipcsei LHASA workshopon tavasszal készült munkájukat - erre később szintén részletesen kitérünk -, amelyben a grünaui lakónegyed számára dolgoztak ki hosszútávú kampánystratégiát arra, hogy a folyamatban lévő bontások mellett hogyan őrizhető meg, illetve hogyan emelhető a lakónegyed életszínvonala, hogyan integrálhatóak a megüresedett terek a táj részeiként. A workshop utolsó előadásán Eduardo Arroyo irodájának munkatársa, David Rodriguez mutatott be egy kísérletet a sűrű beépítésű lakónegyed kialakítására, amihez a kelet-európai paneles építési mód tapasztalatait is kutatta.

A Pasaréti Építésztalálkozó és a workshop záróakkordjaként a nosztalgiabusz ismét átdöcögött a városon, átmenetileg feledtetve az ipari technológiával épült lakótelepek problémáit.

Szöveg+kép: Somlyódy Nóra

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk