Nézőpontok/Tanulmány

Puhl Antal: Barokk tér barokk képkeretben

1/20

Krisztus sírba tétele, XV. század vége, Moszkva Tretyakov képtár

?>
Krisztus sírba tétele, XV. század vége, Moszkva Tretyakov képtár
?>
Raffaello Santi: Széken ülő madonna, 1514, Palazzo Pitti, Firenze
?>
Velázquez, Diego Rodrigez de Silva y, Las Meninas, vagy IV. Fülöp családja, 1656-57Museo del Prado, Madrid
?>
 Caravaggio: Szent Péter keresztre feszítése, 1600-01Chapel, Santa Maria del Popolo, Roma
?>
 Caravaggio: A kígyó által megmart fiú, 1600,Fondazione di Studi di Storia dell
?>
Caravaggio: Emmausi vacsora, 1602, National Gallery, London
?>
Caravaggio: Gyümölcskosár, 1597, Pinacoteca Ambrosiana, Milano
?>
A Vaux le Vicomte kastély parkja madárpespektívából
?>
Vaux le Vicomte kastély parkja, A növényzet egy barokk tapéta mintáját ölti magára
?>
Duccio di Buoninsegna: Lábmosás (Lavanda dei piedi), 1308-11, tempera és fa, Siena, Museo Opera del Duomo
?>
Le Brun: Versailles, Tükörterem
?>
Jacques Dubreuil: Perspective practique, Paris, 1642
?>
Jacques Dubreuil: Perspective practique, Paris, 1642
?>
Leonardo da Vinci, Keresztelő Szent János (1513-16) Musée du Louvre, Párizs
?>
Bernini, Gian Lorenzo, Szente Teréz eksztázisa, Róma,Cappella Cornaro, Santa Maria della Vittoria
?>
Giotto di Bondone: Angyali üdvözlet Annának, (1304-06)Cappella Scrovegni (Capella dell’Arena), Padua
?>
 Leonardo da Vinci, Anatómiai tanulmány az emberi vállról (1509-10)Royal Library, Windsor
?>
Leon Battista Alberti: A Della Pittura illusztrációja
?>
a Velázquez, Las Meninas, A szereplők helyzetének rekonstruálása
?>
1/20

Krisztus sírba tétele, XV. század vége, Moszkva Tretyakov képtár

Puhl Antal: Barokk tér barokk képkeretben
Nézőpontok/Tanulmány

Puhl Antal: Barokk tér barokk képkeretben

2016.03.09. 09:45

Cikkinfó

Szerzők:
Puhl Antal

Földrajzi hely:
Magyarország

Letölthető dokumentumok:

Puhl Antal dolgozatában Heinrich Wölfflin alapfogalmainak kortalanságáról ír. A tanulmány azt a korszellemből adódó változást kívánja bemutatni – melyet Wölfflin figyelmen kívül hagyott –, ami a festészetben és az építészetben a tér újszerű felfogásával egy másfajta képi ábrázoláshoz, illetve építészeti tér létrehozásához vezetett.

Bevezetés
(A Wölfflini alapfogalmak "kortalansága")
 

Gadamer azt kérdezi a Vom Vestummen des Bildes című tanulmányában, hogy „miképpen történhetett meg például az, hogy Vasari olyan nyugodt lelkiismerettel zárta le a 16. század végén a művészet történetét, holott az utána következő két évszázad még a zsenik és majdnem-zsenik egész légióját produkálta, és a barokk művészet hatalmas korszakát teremtette meg, –kellett volna, hogy Vasari megérezze ezt? Mi volt egyáltalán az a felfedezés, ami a reneszánsz festészet lényegét adta, ami Vasari életrajz-szekvenciáinak is a tulajdonképpeni háttere lehetett, és ami esetleg a barokkban aztán már teljesen másként jelentkezett, annyira másként, hogy Vasari, ha látta volna is ezeket a barokk megoldásokat, az egészet csak már mint egy másik művészettörténetet írhatta volna meg?1

Duccio di Buoninsegna: Lábmosás (Lavanda dei piedi), 1308-11, tempera és fa, Siena, Museo Opera del Duomo
10/20
Duccio di Buoninsegna: Lábmosás (Lavanda dei piedi), 1308-11, tempera és fa, Siena, Museo Opera del Duomo



Heinrich Wölfflinre, a bécsi művészettörténeti iskola jeles képviselőjére hárult az a feladat, hogy ezt a másik művészettörténetet megírja. Az először 1915-ben megjelent Művészettörténeti alapfogalmak (A stílus fejlődésének problémája az újkori művészetben) című művében az volt a szándéka, hogy útmutatót nyújtson a műalkotások művészeti elemzéséhez. A mű a stílus jellemzését segíti, anélkül, hogy értékítéletet mondana a műben összehasonlított két stílus, a reneszánsz és a barokk között. Elemzései arra a következtetésre jutnak, hogy a fejlődés fő irányát a klasszikus és a barokk egymást felváltó, egymásra reagáló korszakai jelentik, s hogy a barokk művészet nem értéktelenebb, mint a reneszánsz művészet. A festészet, a szobrászat és az építészet vizsgálata során mindkét művészeti korszaknál az „alapkategóriák" meghatározásához a tipikus motívumokat, a képtémákat és a történelmi-nemzeti sajátosságokat hívja segítségül. Alapkategóriái: a linearitás és festőiség, a sík és mélység, a zárt és a nyitott forma, a sokszerűség és egység, valamint a világosság és homály. Ezek a kategóriák a forma felőli megközelítésből születtek. Nincs viszont a kategóriák mögé téve a tudományban és a történelemben, s ezek hatására a világszemléletben és a vallásban végbement változás.

A barokkal kapcsolatban az utókor első magyarázatai a klasszicizmus felől érkeznek. Abból az időből, amikor Winckelmann a Geschichte der Kunst des Altertums (1764) című műve mint a mai értelemben vett első művészettörténeti munka megszületett, s normatívvá tette a klasszikust. A barokk saját korból történő megkérdőjelezése még a huszadik században is hatott. Heinrich Wölfflin is csak formailag ítélte meg a barokkot, azt viszont egészében hanyatlásnak tartotta.

Caravaggio: Emmausi vacsora, 1602, National Gallery, London
6/20
Caravaggio: Emmausi vacsora, 1602, National Gallery, London



Szentkirályi Zoltán építészettörténész szerint a barokk megítélésénél már a kiindulópont is téves. A rossz kiindulás egyik oka, hogy a művészet egy egész korszakát kiemelték a reális, történelmileg adott rendszerből, s a jelenségeket a saját korukhoz mérték, egy „rendet tükröző örök formához" – mondja Szentkirályi. Ebből következik, hogy a barokk értékeit olyan területen keresték, amelyre az adott kor alapján ki sem terjedhetett. Hans-Georg Gadamer filozófus szerint magát a történelmet egy fejlődéstörténetnek vélték, amit az ész jelöl ki. „Nem a hagyomány, hanem az ész a forrása minden autoritásnak. […] A hagyományt ugyanúgy kritika tárgyává teszi (ti. az ész – P. A.), mint a természettudomány az érzéki látszat tanúságait."2 Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a 16-17. század ezzel a történeti szemlélettel nem lehet több, mint a fejlődés egy közbülső lépcsőfoka a 20. századhoz képest, s minden, ami nem az ész uralma alatt áll, az csak irracionális lehet.

Tudvalévő – s ez már Wölfflin korában is az volt –, hogy a tudományos felfedezések megváltozatták az embereknek a térről való felfogását és ez módosította a valláshoz való viszonyt. A reneszánszig bezárólag a statikus világkép volt a meghatározó, míg a barokkban a dinamikus felfogás volt a jellemző. A reneszánszig a művészetek témája szinte kizárólag a vallás, az erkölcs volt. „A 16-17. századig az alkotások az istenségekhez, a szent dolgokhoz, a létezés kérdéseihez, így az erkölcsi rendszerekhez kötődnek. A manierizmusra és az ellenreformációra válaszul a barokk még erősen kapcsolódik a középkorhoz, újradefiniálja a hitet."3 

Giotto di Bondone: Angyali üdvözlet Annának, (1304-06)Cappella Scrovegni (Capella dell’Arena), Padua
16/20
Giotto di Bondone: Angyali üdvözlet Annának, (1304-06)Cappella Scrovegni (Capella dell’Arena), Padua



A tudományban jelentős változást hozott Kopernikusz az újkor hajnalán. A heliocentrikus világkép kidolgozásával és elméletének publikálásával forradalmasította az egész világképet, ezzel megalapozta Galilei, Kepler és Newton felfedezéseit.4 Bár mások is foglalkoztak ezzel a gondolattal, továbbra is Ptolemaiosz geocentrikus modellje volt az általánosan elfogadott: A világmindenség központja a mozdulatlan Föld. Ez részben az arisztotelészi világképre vezethető vissza, ahol a nyugalom volt a természetes, és a mozgás volt a természetellenes. „A nyugalomhoz, a statikus helyzet fenntartásához semmi sem kell – gondolták egykoron –, ha viszont megváltoztatjuk ezt az állapotot, tehát egy testet egyenes vonalú egyenletes mozgásra akarunk rábírni, akkor ahhoz két testre van szükség: a mozgatóra és arra, aki mozgat. Éppen ezért az arisztotelészi világképet – melyet az ókortól kezdődően a reneszánszig bezárólag megtartottak – az jellemezte, hogy középpontjában a nyugalom, vagyis a statikusság állt, s vele szemben helyezkedett el a mozgalmasság, dinamikusság. A reneszánszt követő barokk világképe a statikuséval ellentétes lett. A középpontba a dinamikus természetszemlélet helyezkedett, vagyis a barokkban a statikus világképet a dinamikus váltotta fel."5

Ahogy a tudomány megváltoztatta a világról alkotott képet, úgy vele párhuzamosan a valláshoz való viszony is megváltozott. A keresztény művészet az égben kezdődött, s a föld és az ég két egymással nem érintkező, semmilyen kapcsolatban nem lévő szféra volt. A szentek ugyan már a humanista reneszánszban „leszálltak" az emberek közé – mindennek mértéke az ember lett, ami komoly fordulatot jelentett a korábbi istenközpontúsághoz képest –, a tudományban viszont tovább élt egyfajta „elmaradottság". A klasszikusok (Arisztotelész és Ptolemaiosz) iránti hódolat tovább őrizte a világegyetemről alkotott téves nézetet annak ellenére, hogy az érett reneszánszban már ismertek voltak a lengyel csillagász, Kopernikusz nézetei, a heliocentrikus világról. A föld és az ég között továbbra sem volt kapcsolat. A barokk idején Kepler megfigyeléseit Newton foglalja matematikai keretbe, s ezzel összekapcsolta az eget és a földet.

Leon Battista Alberti: A Della Pittura illusztrációja
18/20
Leon Battista Alberti: A Della Pittura illusztrációja



Ez volt megfigyelhető az újfajta társadalmi berendezkedésnél is. A reformáció ellen fellépő katolikus egyház és a vele szövetségben álló abszolutisztikus államok nagybirtokosai visszaszerezték régi befolyásukat. Európa legnagyobb dinasztiái megszüntették a közhatalom széttagoltságát, és megteremtették a hatalom egységét. Az abszolútnak nevezett kormányzati rendszerben az uralkodó többnyire közvetlenül az isteni hatalomra vezette vissza hatalmát. Ezzel a föld és az ég „végérvényesen" összekapcsolódott a társadalomban, a vallásban és a művészetekben is.

***

Wölfflin „Alapfogalmai" mind a reneszánsszal, mind pedig a barokkal kapcsolatban a kor szellemétől függetlenül „lebegnek". Wölfflin célja nem is a művészeti korszakok megértése volt, hanem egy olyan „rendszer" kidolgozása, mely a formán keresztül kívánt rámutatni a művészeti korszakok „fejlődésére, illetve hanyatlására", a természettudományokban alkalmazott dialektikának megfelelően.

A tanulmány azt a korszellemből adódó változást kívánja bemutatni – melyet Wölfflin figyelmen kívül hagyott –, ami a festészetben és az építészetben a tér újszerű felfogásával egy másfajta képi ábrázoláshoz, illetve építészeti tér létrehozásához vezetett. Azt az utat kívánja felvázolni, ahogy a reneszánsz festészet és szobrászat „felmondta" az építészettel több mint kétezer éves „egyezségét", mely addigi a „Gesamtkunstwerket" (összművészetet) jelentette. A tanulmány szerzője azt állítja, hogy a reneszánsz korszellem individualizmusa, az alkotók öntudatra ébredése és térfelfogás volt az, mely megakasztotta a középkorig tartó „őszművészetet". Konkrétan ez az a pillanat volt, amikor a kép „lejött a falról" és a teret a képkeret segítségével „rabul ejtette".

Velázquez, Diego Rodrigez de Silva y, Las Meninas, vagy IV. Fülöp családja, 1656-57Museo del Prado, Madrid
3/20
Velázquez, Diego Rodrigez de Silva y, Las Meninas, vagy IV. Fülöp családja, 1656-57Museo del Prado, Madrid



A barokk eljutott a tér végtelenségig való kiterjesztéséig, s ez a fajta térszemlélet segített a három művészeti ág újbóli egymásra találásában. A tér kitágítása egy addigi zárt rend kitágítását is jelentette a művészetben. A zárt rend egy oksági láncra fűződő rend, ahol az elemek közti viszony megbonthatatlan. A 17. század embere a reneszánsz hagyományból fakadóan még ebben az ok-oksági viszonyban ismerte meg a világot. A zártság viszont lehatárolást jelent, és még az ismeretlen síkján sem lehet nyitottság: ez ellentmondana a kauzalitásnak. Ennek a szükségszerűen végtelennek véges lehatárolását jelenti a metafizika, mely a racionálisból átvisz a transzcendensbe.

A dolgozat elolvasható teljes terjedelmében erre a linkre kattintva
 

1 Hans-Georg Gadamer, Vom Vestummen des Bildes, in: uő: Gesammelte Werke, 8. kötet, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen 1993, 315-322. Először előadásként elhangzott a Künstlerbund RheinNeckar kiállításán, Heidelbergben, 1965-ben. Először megjelent: Neue Zürcher Zeitung, 1965. május 22-én, 21. Fordította, Magyarul megjelent: in: Weiss János Képelméleti tanulmányok (kézirat)

2 Hans-Georg Gadamer, Igazság és módszer, Egy filozófiai hermeneutika vázlata, Budapest, Osiris, 2003, 306-307.

3 Rajkó Andrea-S.Nagy Katalin, Művészettörténet, Budapest, Typotex, 2009, 8.

4 Itt kell megjegyezni, hogy Kopernikusz tette ennél több volt, amit Kant óta „kopernikuszi fordulatként" szokás említeni. A kopernikuszi fordulat nézőpontváltást jelentett, mely az addigi világkép alapjait rengette meg. A fordulattal egyértelművé vált, hogy a megismerés és a tudás a dolgok és jelenségek elrendezési módja. Kopernikusz méréseiből kiderült, hogy a megfigyelő ember helyzetének megváltozásával a mérési eredmények is megváltoznak. Ezáltal a megfigyelő már nemcsak egy, a dolgokon kívül álló egyén, hanem a megismerés központjába került.

5 Gazda István, A barokk tudományos forradalma, Rubicon,1991/2, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_barokk_tudomanyos_forradalma/

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk