Ravatalozó Csingervölgyben – Mohay Klára diplomaterve
Mohay Klára diplomatervében az Ajkán, Csingervölgyben található köztemető bővítésével foglalkozott. A kis léptékű, részleteiben is kidolgozott terv új épületek telepítése mellett a terület apró tájépítészeti elemekkel történő rendezésére is kísérletet tesz.
A nyugat-bakony-térségi település önkormányzata konkrét telekbővítési tervezetet adott ki a Csingervölgy városrészén található, külterületi köztemetőhöz. Ez szolgált diplomatervem alapjául, alátámasztásául.
A bővítés fokozottabb használatot feltételez, így az általam előterjesztett program része egy reprezentatív ravataltér, egy, a megnövekedett funkcionális igényeket kiszolgáló egység kialakítása, egy hamuszóró kegyhely, valamint a temetkezési szertartáshoz szorosan kapcsolódó harangtorony is. A helyszíni vizsgálat eredményeképp az erdőterületbe ékelődő temető kiterjesztésére irányuló törekvések szerves részét képezi további felújítandó objektumok kijelölése (lépcső, kapu, kerítés, kereszt) valamint létesítendő objektumok (hulladéklerakó, kút, padok) megfogalmazása is.
A telekalakítás az új elemek beillesztésével együtt a temető funkcionális újrarendezésének lehetőségét veti fel, természetesen a meglévő sírhelyek tiszteletben tartásával.
Temető
Az egyértelmű lineáris szervezésre a kétoldalt hozzákapcsolt sávok ráerősítenek, azonban a hármas tagolódással kialakuló új utak mégis megbontják a határozottan egyirányú szituációt. A létrejövő útvonalak által meghatározott csomópontok – különböző praktikus és atmoszférikus jelleggel felruházva – ideális helyet adnak az épített struktúráknak.
A beavatkozás fő oka a temetők gyors telítődése, így itt még talán a megszokottnál is nagyobb szerepet kap a rendelkezésre álló hely racionális, sőt optimális kihasználása a hosszútávú használhatóság érdekében, hiszen gyakorlatilag elkerülhetetlenül a természet kárára történik. A hagyományos, koporsós temetés mellett egyre népszerűbbé váló urnás és egyéb, alternatív temetkezési formák megfelelő választ adhatnak erre.
A temetkezés konkrét helyszínén a kialakítandó szoliterek és urnafalak alapvetően egységnyi területen több nyughelyet képesek biztosítani, ráadásul vertikális kiterjedése lehetővé teszi bizonyos fák megtartását a temetőhöz csatolt területen. A mechanikusan sorolt urnafalak veszélye a tömegsír-hatás, ennek kiküszöbölése a különböző hosszúságú urnafalak kanyargós ösvényt fognak közre, s a falak kétoldali hozzáférhetősége ugyan a mennyiség kárára, de a minőség javítására szolgál.
Mindez átfogó helyszíni koncepciót eredményez. A bejáratot a tisztán funkcionális igényeket kielégítő épület és a harangtorony fogja közre. A főtengely túloldalán, már-már az erdő részeként a ravatalozó áll. Az urnafalakkal és szoliterekkel bővített temetőben urnasírok is helyet kapnak. A hamuszóró kegyhelyhez ösvény vezet.
Kiszolgáló épület
A tervezett épületegyüttesben a két fő funkció két különálló építményben valósul meg. A kiszolgáló épület a harangtoronnyal párba állítva keretezi a kaput. Különböző geometriájuk kiegészíti egymást, ellentétpárt alkot, a megérkezést fogja közre.
Alaprajzában három fő egységre bontható: a látogatói, a kiszolgálói és a tároló blokkra. Ezek az egymáshoz és a környezethez szükséges kapcsolódás alapján helyezkednek el. A bejáratánál előtető biztosítja az alapvető, komfortos használatot. Egyszerű, kubusos tömegével nem keresi a feltűnést, vakolt fehér felülete nem kirívó.
Ravataltér
A ravataltér szinte az erdő, a természet részeként van jelen a temetőben. Anyagszerűsége, szerkezeti őszintesége és hivalkodás nélküli megjelenése a temető hangulatába illeszkedik. Fedett-nyitott minőségében is reprezentatív funkcióval felruházott.
Az építmény mészhomok tégla falai az eltérő téri szituációk felé különböző módon fordulnak a négy oldalon. Míg az erdő felé a zártság, a térteremtés mellett a plaszticitás kerül előtérbe, oldalfalainak eltérő hézagossága a vizuális kapcsolatot fizikai áttörhetetlenséggel párosítja. A bejárat felé nyitott, ami a változó létszámú temetés esetén szükséges rugalmasságot képes biztosítani.
A hierarchikusan egymásra támaszkodó fa gerendákból álló tetőszerkezet kívülről befelé emelkedik csupán a teherhordás és az anyagvastagságoknak köszönhetően. Középen, a koporsó (vagy urna) emelvénye fölött egy felülvilágítóban csúcsosodik – ez mind praktikus, mind szakrális indokokkal magyarázható. A kívülről egyszerű forma belső megismerés során tárul fel. A visszafogott, önmagába forduló méltóságot hivatott képviselni.
Anyaghasználat
Az anyaghasználatban a látszó mészhomok tégla és a fa, mint építőanyag dominál. Mindkettő felhasználása ősi gyökerekhez nyúlik vissza, így a halálnak, mint örök fenoménnak ma is tiszta keretet ad. A fűtést igénylő épület vakolt rendszerrel kialakított. A növényzet a homlokzaton, valamint a kerítést is jelentő szoliterek között jelenik meg.
Műszaki megoldások
A közvetlen, természetes környezetből és a tágabb értelemben vett helyszínből (kisváros) eredően hagyományos építési mód és tradicionális anyagok alkalmazása kerül előtérbe, a kivitelezés során akár helyi munkaerő hasznosításával. Az építési technológia és a minimális munkagép-igényű eljárások a környezetet a lehető legkisebb mértékben hivatottak terhelni akusztikai, tereprendezési, s nem utolsó sorban atmoszférikus értelemben. További ökológiai törekvés, hogy a tervezett épület a reprezentatív szellemi funkció és a funkcionális igények által meghatározható lehető legkisebb alapterület elfoglalását célozza a beépített terület és a természetből elfoglalt hely minimalizálása érdekében.
A kiszolgáló épület építőanyaga a jelenleg a telken álló ravatalozó bontásából újrahasznosított kerámia falazóblokk. Az üzemeltetés során a felesleges fűtés-hűtés elkerülhető a nagy arányú alternatív energiaforrás (napelemek) használatával, amelyhez szükség esetén a bekötött villamos hálózat tud kiegészítést nyújtani.
A ravatalozó fala a fugakép kiemelt volta miatt utólagos fugázással készül. A falazat a fokozottan víznek kitett helyeken a helyszínen színtelen impregnálószerrel kezelendő. A födém tartószerkezeti felépítésében megjelenik a rövid gerendahosszokra való törekvés, a fa legtermészetesebb, legkevésbé feldolgozott, minőségi felhasználása érdekében. Anyaga látszó, fűrészelt fenyőfa gerendázat, az időjárásra érzékeny helyeken a megfelelő felületkezelés alkalmazásával. A mesterséges világítás rejtett módon kialakított, az emelkedést hangsúlyozva és a direkt fény elkerülése végett felfelé világító LED lámpák a födémgerendák tetejére vannak ráerősítve.
Mohay Klára
Szerk.: Winkler Márk